Délmagyarország, 2006. július (96. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-22 / 170. szám

6 "MEGYEI TŰKOR* SZOMBAT, 2006. JÚLIUS 22. A GRÚZ OTHELLO - Szeretem a balettet és az operát, sajnálom, hogy mára teljesen eltűnt a klasszikus balett a Dóm térről. Régen csodálatos produkciókat láttam. Az Othellót nem tudtam balettben elképzelni, de a grúzok isteni szépen eltáncolták. Az Új világ is tetszett, Juronics Tamásék modern produkcióját világszínvonalúnak tartom - mondja Rózsika, aki Az ember tragédiájából tizenvalahány rendezést látott. Örök kedvence Sárdy János maradt: Kukorica Jancsit és Csínom Palkót is játszotta itt. Szép emléke a Huszti Péter főszereplésével bemutatott Peer Gynt is. A közönségszervezőnek Sárdy János az örök kedvence Hetven éve a szegedi szabadtéri szerelmese Csanádi Józscfné negyvenhat éve szervez csoportokat a Dóm térre Fotó: Frank Yvette Majd hetven évvel ezelőtt szeretett bele a szegedi szabadtéribe Csanádi Józscfné. Negyvenhat éve lett a fesztivál közönségszervezője, Csongrád és Békés megye vállalataiból még ma is verbuvál nézőket a Dóm térre. Csanádi Józsefné Rózsika 1937-ben, tizennégy éves diákként szeretett bele a szegedi szabadtéribe. Édesapja a városházán dolgozott, a tőle kapott jeggyel a János vitézt látta először Palló Imre főszereplésével. Felejthetetlen emléke maradt a Fekete Mária és a Bizánc is. Amikor 1959-ben újraindult a fesztivál, lekötötte a fia születése, de a következő nyáron már közönséget szervezett a Dóm térre. A szegedi szakszervezeti könyvtár vezetőjeként a megye üzemi könyvtárait is látogatnia kellett, ezért azzal is megbízták, hogy a szakszervezeten keresztül segítsen nézőket toborozni a szabadtérire. - Kezdetben nehéz dolgunk volt, mert először meg kellett szerettetni az emberekkel a fesztivált. A hatvanas évek közepére vált országszerte népszerűvé a szegedi szabadtéri. Az első években hasznos volt, hogy magyarul játszották az operákat, csak a külföldi sztárok énekelték a szerepüket eredeti nyelven. így megértették az egyszerűbb nézők is, ezért szívesebben váltottak rá jegyet. Amikor áttértek a teljes eredeti nyelvű játszásra, a téeszek, üzemek dolgozóit már sokkal nehezebb lett az operákra elhozni meséli Rózsika, aki szerint a hatvanas-hetvenes éveknek is meg voltak a nagy sztárjai. Például amikor Margaret "iyncs, az amerikai fekete énekesnő alakította Aidát, mindenki látni akarta. - Régen elsősorban klasszikus darabokat tűztek műsorra, ezért a szabadtéri inkább a középkorúak szórakozása volt. Ahogy a nyolcvanas évektől tért hódítottak a musicalek, egyre fiatalabbá vált a közönség. A musicaleket én is megszerettem. Ragyogó volt az István, a király, a Nyomorultak, a Miss Saigon és a Valahol Európában. Nyolcvanhárom éves vagyok, amíg járni tudok, megnézem az új produkciókat - ígéri Rózsika. Nyugdíjasként is folytatta a közönségszervezést, régi szakszervezeti kapcsolatainak jó része a rendszerváltás után is megmaradt. Noha sok nagyüzem megszűnt, a megmaradt Csongrád és Békés megyei vállalatokkal máig tartja a kapcsolatot. Olyan drágák lettek a jegyek, hogy ma már inkább a hátsó szektorokba szóló olcsóbbakat keresik. Régen a szakszervezet is segítette a jegyvásárlásokat: kedvelt volt az egyet vesz, kettőt kap akció. A közönségszervezők közül csak kevesen maradtunk. Én is tudom: az internetes jegyértékesítésé a jövő. Ez jó dolog, az unokámmal én is meg szoktam nézni a neten, hogy áll a jegyeladás. Jövőre már teljesen átadom a stafétabotot a lányomnak. Már idén sem akartam csinálni, de amikor olvastam a Délmagyarban, hogy idén 75 éves a Játékok, úgy gondoltam, a jubileumi fesztivál méltó befejezés lehet számomra is. H. ZS. Az ország egyik legjobb díszletgyártó műhelye, a Scabello készíti az idei nyár legdrágább produkciójának, a Bánk bánnak a díszleteit. A tápéi bt. üzemében gőzerővel folyik a munka: egyszerre ötvenen dolgoznak. A Dóm tér idei szuperprodukciójának a Bánk bán számít: a Szikora lános rendezésében színpadra kerülő Erkcl-opcra költségvetése most a legmagasabb, összesen 70 millió forint. - Semmiféle elvetemült vakmerőség nem lesz az előadás képi világában. Többször dolgoztam már a Dóm téren, és azt tapasztaltam, hogy a nagyon részletgazdag díszletek között a szereplők szinte elvesznek, ezért inkább egyszerű teret szeretnénk létrehozni. Tolóajtókkal tiszta felületeket teremtünk, majd amikor ezeket az ajtókat kinyitjuk, különböző freskótöredékek, bútorok és kellékek segítségével idézzük meg a XIII. századot. Van a díszletben egy hatalmas, nyolc méter magas „negatív lépcső" is - árulja el Csík György, a produkció díszlet- és jelmeztervezője, aki gyakran dolgozik Szegeden. A Cyrano és a Háry János jelmezeit, legutóbb pedig A víg özvegy díszleteit is ő álmodta a szabadtérire. Szegedi tevékenysége közül mégis arra a legbüszkébb, hogy 1987-től hét éven keresztül az Imre Zoltán vezetésével újjáalakult Szegedi Balett összes díszletét, jelmezét ő tervezte. A Bánk bánban most kicsit a hagyományos japán bábszínház, a bunraku hatásmechanizmusára is szeretne építeni. Jó hangulatban egyeztette tegnap a terveket a tápéi Scabellónál. A 14 millió forintba kerülő díszletre közbeszerzési eljárást írtak ki, amit Tóth Kázmér cége nyert. Az 1992-ben alapított vállalkozás 1995 óta dolgozik a Dóm térre. A Bánk bán 28 széles, 8 méter mély, 8 méter magas díszletét a napokban kezdték el gyártani. Egyelőre az alapot jelentő fémszerkezeteket, kubusokat készítik a lakatosok, így látványos elemeket még nem tudnak mutatni. Ötven szakember szorgoskodik egyszerre, hogy minden időben elkészüljön. Mint mondják, a középen álló különleges fémlépcső jelenti talán a legnagyobb kihívást. - A mai díszletekben általában háttérbe szorul a festészet, mert inkább printeléseket alkalmaznak. Szerencsére mi most különleges freskókat festhetünk, a fordított lépcső oszlopaira pedig román kori szobrokat készítünk. Nagyszerű lesz ez díszlet lelkesedik Tóth Kázmér, aki még huszonévesen, Sopronban szerzett faipari mérnöki diplomával a zsebében indította el vállalkozását Tápén. Ma már az ország egyik legprofibb díszletgyártójának tartják. A Scabello Bt. erőssége, hogy nem alvállalkozókkal dolgozik, hanem igyekezett a legjobb szakembereket összegyűjteni. Saját díszletfestő, szobrász, asztalos, lakatos, kárpitos munkatársai vannak. Nem ismernek lehetetlent, mindenféle díszletet határidőre, biztonságosan elő tudnak állítani. 2004-ben náluk készült a Nabucco, de ők csinálták a Madách Színháznak Az operaház fantomja és a Producerek díszletét is. Szörényi Leventéék is velük mutatták be az Árpád népét a Sportarénában. Rendszeresen dolgoznak a Vígszínháznak, a Nemzeti Színháznak, az Új Színháznak, Alföldi Róbert a Bárkának is rendelt már tőlük. - Természetesen a Bánk bánban szereplő bútorokat is mi gyártjuk le. Tömörfából készítjük a trónt, az asztalt és a többi bútort, mindet hagyományos technikával pácoljuk és lakkozzuk. Inspirál bennünket, hogy olyan világsztárok használják majd ezeket, mint Marton Éva és Tokody Ilona - mondja Tóth Kázmér. HOLLÓSI ZSOLT lápén freskókat festenek, trónszéket faragnak Tóth Kázmér és Csík György Tápén a Bánk bán díszletterveivel Fotó: Schmidt Andrea Kolumbán Katalin Róma hangulatát idézi meg A világjáró makói nyelvtanár fotói Ha valaki a mostani kánikulában róniai kirándulásra vágyik, nem kell messzire utaznia: elég csak megnéznie a makói könyvtárban látható fotókiállítást. Kolumbán Katalin róniai képei augusztus elsejéig láthatók az intézményben. Bon giorno! - köszönti a felirat a látogatót, amely máris jelzi: egy sajátos hangulatú római sétára indulhatunk a képek segítségével. Az alkotó, Kolumbán Katalin francia szakos főiskolai tanár tudja magáról, hogy nem profi fotós fényképeinek kiállításával nincs is más célja, mint megmutatni, érzékeltetni valamit abból a látványból, hangulatból, amit egy-egy útja során átélt. Kolumbán Katalin az orosz, francia, angol és német után most olaszul tanul. Rómába is egy nyelvtanfolyam miatt utazott ki, s mint mondja, megbabonázta a város szépsége. Sétái során elöször csak magában fotózta le az épület- és szoborrészleteket, majd másnap fényképezőgépével együtt tért vissza a helyszínekre. Képei nem hasonlítanak az útikönyvekben, képeslapokon látottakra. Az apróságok, az első látásra talán jelentéktelennek tűnő részletek mint a mozaikok rajzolják ki azt a képet s vele együtt azt az érzést, amely ott kerítheti hatalmába az utazót. Kolumbán Katalin főiskolás korában kezdett cl fotózni. A szentpétervári útjáról készített képek láttán vette észre: talán sikerült úgy megragadnia néhány pillanatot, amely mások számára is mondhat valamit. A mostani a harmadik kiállítása. Egyik itt látható képe, a Hadrianus villájáról készült fotó a Magyar Művelődési Intézet pályázatának válogatott anyagában is szerepelt. VARGA MÁRTA KEDVENC HELYEM MMM Rója István: Maros, Nagylaktól Szegedig Mi a kedvenc helye? - kérdezzük Szeged és Csongrád megye lakóitól, közszereplőktől és nem közismert emberektől is. Városrészt, utcát, épületet, intézményt, kocsmát, parkot, akár járdaszigetet is megjelölhetnek, de a választást meg kell indokolni. Reméljük, érdekességeket - személyeket és helyeket - ajánlhatunk így olvasóink figyelmébe, és azt is, hogy amikor befejezzük, többet tudunk egymásról és a helyről, ahol élünk. MUNKATÁRSUNKTÓL csodaszép. Nemrég például szemtanúja voltam a Maroson a tiszavirágzásnak, és mondhatom, nagyobb élmény volt, mint a tiszai tiszavirágzás. Meg aztán az is igaz, hogy a Maros mindig meg tud lepni. Hiába evezek rendszeresen, a folyó medre - mint a vízfelszín fodrozódásai a gyakorlott szemnek mutatják állandóan változik. Ezért is kemény, veszélyes folyó. Előfordul, hogy néhol egészen sekély vízben haladok, legfeljebb fél méteresben, aztán néhány centiméterrel arrébb már három méter mély a folyó. A sodrása is erős. Igazán csak az érezheti magát benne biztonságban, aki jól ismeri - mondja az iskolaigazgató. Rója István egyébként nemcsak evez, de úszik is a Marosban: például a Balaton-átúszó versenyre is itt készült, edzett - fiaival együtt. A Makói lózsef Attila Gimnázium igazgatója, Rója István szenvedélyes evezős, ezért amikor kedvenc helyéről kérdeztük, gondolkodás nélkül vágta rá: a Maros, Nagylaktól Szegedig. - Nyolcéves korom óta, azaz éppen negyven esztendeje evezek - ma már nem csupán egyedül, hanem a családdal együtt is. Vízre szállok a Tiszán és olykor a Körösökön is, ám máig a Marost szeretem a legjobban. Miért? Nem csupán a nosztalgia mondatja velem, hogy ez a folyó egyszerűen