Délmagyarország, 2006. július (96. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-21 / 169. szám

6 •MEGYEI TÜKÖR" PÉNTEK, 2006. JÚLIUS 21. A Szegedi Vadaspark egykori zoopedagógusa a tengerentúlra szegődött Biofarmtól a partyszervizen át a kerttervezésig A Szegedi Vadasparkhan dolgo­zott öt éven át Konrád Mónika. Először szakmai úton járt az Egyesült Államokban. Később visszatért, s egy hinta rmon vál­lalt munkát. Most férjével, Phi­lip Coxszal együtt itthon él. Az amerikai fiatalember az egyik szegedi gimnázium lektoraként dolgozott az elmúlt tanévben. De a pár a tengerentúlra készül. Öt évet töltött a Szegedi Vadas­parkban Konrád Mónika. E mun­kához indíttatást az egyesült álla­mokbeli Milwaukee állatkertjé­ben szerzett, ahol 2004-ben járt tanulmányúton. Akkor megláto­gatott egy helyi biofarmot is, aho­vá még ugyanabban az évben visz­szament dolgozni. 99 Kétkezi munkát végeztem, mert a farmon nem használtak gépeket. Konrád Mónika - A húszhektáros farmnak csu­pán egy kisebb részén termesz­tettünk zöldségeket, gyümölcsö­ket. A tulajdonos mellett négyen gyakornokoskodtunk, heti negy­ven órát dolgoztunk - mesélte Konrád Mónika. - Kétkezi mun­kát végeztem, mert a farmon nem használtak gépeket. Ttrmé­szetcsen gyomirtó szereket sem. Többféle salátát, borsót, spenó­tot, céklát termesztettünk. Az amerikai városban egyéb­ként már volt ismerőse: koráb­ban megismerkedett l'hilip Cox­szal, aki egy csereprogramban magyar nyelvet és kultúrát tanult Szegeden. A fiatalember ma már a férje, kiválóan beszél magyarul. Azt mondja, sokat dolgoztak együtt, például két partyszerviz­nél is. Karácsonyi, születésnapi Konrád Mónika férjével, Philip Coxszal. Együtt dolgoztak Amerikában Fotó: Segesvári Csaba rendezvényeket szerveztek és bo­nyolítottak le. Sok család ottho­nába, konyhájába eljutottak így, megismerték és megszerették a gasztronómiát. Dolgoztak egy kertépítő vállalkozásnál is, ahol Mónika kertterveket rajzolt. Órá­kat is tartott, egy helyi kertészet tulajdonosa kérésére kenyai, por­tugál, laoszi, egyiptomi beván­dorlóknak beszélt a méhészetről. A méhészkedés nem áll távol Mónikától: családjának férfitag­jai ezzel foglalkoznak. A házaspár most itthon él. Phi­lip az elmúlt tanévet a Deák gim­náziumban töltötte, lektorként dolgozott. Mónika azt mondja: szeptemberben készülnek vissza­menni Amerikába. Korábban több dologba belekóstoltak, lehet, hogy a partyszervizes munkát folytatják, talán tanítanak. Szíve­sen élnének az Egyesült Államok­ban, de ha a sors úgy hozza, mégis Magyarországon telepednek le. Az élet majd elrendezi. NYEMCSQK ÉVA ZÖLDSÉGÉT A BI0FARMR0L Mónika számára Milwaukeeban újdonságként hatott, hogy a he­lyi közösségből 80 család min­den év elején egy összeget fizet a biofarmnak, ezért heti rend­szerességgel kapnak zöldséget, gyümölcsöt. Amerikában szinte ismeretlen a nálunk oly népszerű piac. A zöld­séget és gyümölcsöt az emberek megtermelik vagy farmról vásárol­ják. Egy évig várni kell - aztán viszont pár nap alatt kész Pécs volt a legveszélyesebb nagyváros tavaly Csónak és ember Kihalóban a hajóácsszakma, a horgászladikok azonban nem fogy­nak a Tiszáról. Ami nem jelenthet mást, mint annyit: azért akadnak még errefelé jó néhányan, akik ismerik a csónaképítés csínját-bínját. És olyan csónakot készítenek, amiből megfelelően lehet fárasztani a harcsát. A legtöbb profi csónakkészítő Sze­geden már nincs az élők sorában. „Kihaltak az igazi mesterek", fo­galmaznak a téma szakértői. - Szegeden az egyik legismer­tebb, igazi csónakkészítő a már elhunyt, halász Cs. Nagy István volt - mondja Újhelyi Dezső, a Tisza Halászati Szövetkezet elnö­ke. A halászok ma is maguk ké­szítik a csónakjaikat. Régen tölgyből gyártották, ami most nincs, illetve drága; később bor­ovi fenyőből, ma már ahhoz sem könnyű hozzájutni, így aztán marad a lucfenyő. A beszerzést követi a fél-, de inkább egyéves szárítás. - Ezután már gyorsan megy a munka: két-három nap alatt kész a ladik - halljuk. Ismerősi körnek, faanyagért cserébe a batidai Varga Péter is ké­szít csónakot. Szintén halász. Ap­jától tanulta a ladikkészítés tudo­mányát - ő pedig az ó apjától. ­Miért jobb a borovi fenyő, mint a lue? Sűrűbbek a rostjai, nem any­nyira „laza". így tartósabb ­mondja. A vörösfenyőből készült még jobb. Az kétszer-háromszor annyi ideig is csónak marad, mint a lucból készült. Igaz, az alap­anyag annyival többe is kerül. HORGASZOKNAK Havonta egy-két csónakot el lehet adni. Elsősorban hor­gászok igénylik - mondja Nagy György Gábor, a Ma­hart-Tiszayacht Kft. ügyve­zetője. A szegedi cég idén tavasszal határozta el, hogy újra elkezd folyamatosan csónakokat készíteni. Magyar városok bűnügyi toplistája Pécs volt a legveszélyesebb nagyváros tavaly - derült ki a HVG bűn­ügyi toplistájából. A baranyai megyeszékhelyen 100 ezer lakosra 500-nál is több erőszakos bűncselekmény jutott, Debrecenben 440, Budapesten 370, Szegeden 295, Győrött pedig 236. A legbiztonságosabb Nagykanizsa volt 204-es mutatóval. Az elemzés szerint tavaly Szekszárdon volt a legtöbb betörés, a legtöbb lopás, rab­lás pedig Egerben. MOST MIKIDEN! HIRDETÉS MELLÉ AJÁKDÉKft? ADUKKI LAKOSSÁGI APRÓHIRDETÉSÉNEK FELADÁSA UTÁK DOBJON Reformszellem a Szegedi Biológiai Központban Kevesen jönnek haza Az SZBK-tól már évekkel ezelőtt senr volt idegen az a szellem, amit ma hiányolnak az akadémiai reform kezdeményezői. Ennek is köszönhető, hogy Haracska Lajos tudomá­nyos kutató - élenjáró fölfedezés részese a rákkutatásban - hazatérve Amerikából, a kintivel azonos lehetőségek között foly­tathatja kutatásait. Három éve ismét az MTA Szegedi Bioló­giai Központjában dolgozik Haracska Lajos tudományos kutató. Korábban hat évet dolgozott egy jó nevű amerikai egyetemen - részt vett egy, a rák egyén­re szabott kezelésé­ben áttörést jelentő genetikai fölfedezés kidolgozásában és azóta is évről évre visszamegy egy-két hónapra az Egyesült Államokba. Pénzt is talált az SZBK De miért is jött ha­za, az amerikaitól köztudomásúlag ne­hezebb kutatási föl­tételek közé? Az egyik ok: elért kint annyi eredményt, hogy úgy érezze, jó lenne saját kutató­csoportot alapítani. Ezt ugyan Ameriká­ban is megtehette volna, s a német Max Planck Intézet­ben is lett volna erre lehetősége - ő azon­ban itthon akart cso­portot alapítani. A másik ok: az SZBK genetikai intézete épp akkoriban kez­deményezte új cso­portok indítását - a csoportindítás nem jellemző a hazai tu­dományos intézmé­nyekre a jelenlegi anyagi viszonyok kö­zött -, és pénzt is ta­lált rá. Alapítvány segítette Ráadásul egy ang­liai alapítvány is el­kezdte támogatni a frissen csatlakozott uniós országok ered­ményes kutatóinak hazatelepülését. Ha­racska Lajos pályá­zott, s olyan összegű támogatást nyert az alapítványtól, mely évekig kitűnő lehe­tőségeket biztosít az általa indított muta­genezis- és karcino­genezis-csoportnak. A kutatásban hasz­nosított összegek 90 százaléka azóta is külföldi forrásokból származik - tehát függetlenítette ma­gát a szűkös magyar keretektől a csoport. Mi lesz ezután? Hiszen a hazajöve­telt s a csoportalapí­tást lehetővé tevő pályázatok néhány év múlva „lejárnak". A kutatások folyta­tása további pályáza­ti sikerek - külföldi­ek és hazaiak - függ­vénye. S annak is, hogy a magyarorszá­gi kutatásra szánha­tó pénzekhez azok jussanak hozzá a kü­lönböző tudomá­nyos műhelyekben, akik eredményeket érnek el. Tfeljesítmény és agyvisszaszívás De még ma sem mindig azok kapják, akik teljesítenek ­holott teljesítmény­mérésre a tudomány világában kitűnő le­hetőségek vannak -, hanem mintegy „rá­szorultsági alapon" történik a juttatás. Ezen gyökeresen változtatni kellene, hogy az „agyvissza­szívás" - a külföldre távozott fiatal kuta­tók visszatérése - ne egy-egy egyéni példa legyen, hanem tö­megesen beindul­jon. FARKAS CSABA KELENDŐ MAGYAROK Nehéz dolguk van a jól menő amerikai tudományos műhe­lyeknek, ha jól kép­zett kutatókat akarnak fölvenni ­hívja föl a figyelmet Haracska Lajos. Mint mondja: egy­szerűen nincsenek belföldről ilyen em­bereik elegendő létszámban az ot­tani tudományos műhelyeknek, és kapva kapnak a magyar és más, ke­let-közép-európai kutatókon. Az Egyesült Államokból hazatért Haracska Lajos itthon is tud dolgozni Fotó: Frank Yvette Persze, ha gondját viselik, a luc is használható marad, mondjuk, tíz évig. Varga Péter egyébként nem véletlenül nem csónakkészítésből él. - Ahhoz túl sok horgász készít csónakot otthon, magának. Né­hány évig az is jó. Mások aszta­lossal is készíttetik a csónakot, de az meg túl spéci. - Már az is baj, ha a csónak túl spéci? - kérdezzük. - Baj, mert az asztalos nem tudja, mennyit képes dagadni egy csónak, ha egy hétig áll ben­ne a víz. A halász, vagy más ví­zen járó ezt tudja, és „belcmére­tezi" a ladikba. Csónakkészítés­hez vízi ember ért. F. CS. A DOBÓKOCKÁVAL, ÉS VEGYI ÁT NYEREMÉNYÉT A HELYSZÍNEN!

Next

/
Thumbnails
Contents