Délmagyarország, 2006. július (96. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-18 / 166. szám

KEDD, 2006. JÚLIUS 18. • AKTUÁLIS* 3 Kollégáink vitték haza Kiskunhalasra Kovács Endrét, aki boldogan bújt édesanyjához Fotó: Segesvári Csaba NEM UTAZNAK IZRAELBE A szegedi utazási irodák közül csak néhány kínál izraeli programokat. A legkeresettebbek a szentföldi körutazások. A legolcsóbb út 220 ezer forint, szezononként csak néhányat adnak el a Tisza-parti városban. Lehota Andrea, az Aquamount utazási Iroda munkatársa azt mondta, a szegediek körében egyébként sem Izrael a legfőbb úti cél, most pedig a háborús helyzet miatt egyáltalán nincs érdeklődés. Ugyanezt erősítette meg az Ibusz szegedi irodájának vezetője, Molnár Sándor. Több szegedi ügyfelük utazott az év elején Eliatba, a jelenlegi háborús helyzetben azonban egyáltalán nem érdeklődnek az ország iránt. A megkérdezett szegedi irodákban azt mondták, nem tudnak arról, hogy Izraelben tartózkodnának szegedi turisták. A Külügyminisztérium internetes honlapján tette közzé múlt héten csütörtökön: nem javasolják a magyar állampolgároknak, hogy Libanonba, az izraeli-libanoni határvidék északi részére, illetve a megszállt palesztin területekre utazzanak. Gáborék pénteken ismét beszéltek a nagykövettel, ugyanakkor látták, hogy egyre több ország kezdte meg „kimenteni" állampolgárait. A követségen is azt javasolták nekik, hagyják el Libanont, menjenek Damaszkuszba, onnan haza. Választhattak, hogy olaszokkal vágnak neki az útnak, és Ciprust érintve Rómából, vagy görögökkel mennek a szír fővárosba, és Damaszkuszból repülnek Budapestre. Az utóbbi mellett döntöttek, hiszen Damaszkusz megtekintése eredeti programjukban is szerepelt. Kerülő úton - Ha úgy tetszik, menekültünk a háború elől - mondja Endre. Már tudjuk, hogy Magyarországról sokkal veszélyesebbnek tűnik a közel-keleti helyzet, mint az ott élőknek. A Bejrút-Damaszkusz autópálya szétbombázása miatt kerülő úton jutottak el a szír fővárosba. A határon nagy volt a káosz, de mindenki hozzájutott a vízumhoz. Vasárnap hajnalban becsöngettek a nagykövetségre, ahol megreggeliztek, néhány órát pihentek, majd felkerekedtek, hogy megnézzék az óvárost. Hozzájuk is eljutottak azok a hírek, amelyek hol arról szóltak, hogy eltűntek, hol arról, hogy az őket is szállító görög (turista?! busz előtt felrobbantották az utat, vissza kellett fordulniuk. - Folyamatosan kapcsolatban álltunk családtagjainkkal és a két nagykövetséggel. Bár még két hétig maradhattunk volna, mégis a hazautazás mellett döntöttünk, mert két hét ilyen esetben nagyon hoszszú idő. Lehet, hogy a következő napokban Bejrútot, Libanont intenzívebben támadják, akkor pedig valóban veszélybe kerülhettünk volna - mondja Kovács Endre már Kiskunhalason, ahol édesanyjával találkozott, és együtt mentek a haza. OLÁH ZOLTÁN RENDKÍVÜLI GYAKORLAT A Szegedi Tudományegyetem két ösztöndíjas orvostanhallgatója június végén érkezett meg Libanonba egyetemi gyakorlatra. Eredetileg öt hetet töltöttek volna a bejrúti amerikai egyetem klinikáján. Gábor az idegsebészeten, Endre a plasztikai sebészeten tanult-dolgozott - többek között francia, olasz, spanyol, angol, valamint különböző arab országokból érkezett, és ki tudja, hányféle nemzetiségű diákkal együtt. A klinika felszereltsége minden képzeletüket felülmúlta. Nem féltek a bejrúti klinikán gyakorlatozó szegedi orvostanhallgatók Menekülés a harcok elől Egy július elsején érvénybe lépett kormányrendelet-módosítás miatt az egészségbiztosító az intézmények tavalyi teljesítményének csupán a 95 százalékát finanszírozza. Az új intézkedés a Szegedi Tudományegyetem Orvoscentrumának nagyjából 700-800 millió forint bevételkiesést jelent. Mivel a kar egyébként is nehéz anyagi helyzetben van - körülbelül 700 millió forint adósságot görget maga előtt már évek óta -, a centrum vezetése szükségesnek látta, hogy intézkedési tervet dolgozzon ki. - Meg kellett vizsgálnunk, milyen lehetőségek vannak a spórolásra - mondta Thurzó László centrumelnök-helyettes. - Ez egy javaslat az intézményvezetőknek, semmiképpen nincs szó arról, hogy kötelező megszorításokat vezettünk volna be. A dologi felhasználásokat mérsékelni kell. A meghatározott rendelési keret túllépését ezentúl még szigorúbban ellenőrzik, és csak olyan esetekben engedélyezik a gyógyszerek, illetve gyógyászati eszközök beszerzését a jóváhagyott mennyiségen túl, ha nem lehet kikerülni a pluszkiadást. Az intézkedési tervben a klinikák létszámának áttekintéséről is szó van. - Nem elbocsátásokról van szó - hangsúlyozta Thurzó. Csupán azt szeretnénk, ha egy megüresedő állás esetén mérlegelnék az intézményvezetők, hogy azt feltétlenül be kell-e tölteni. - Egyedül azoknak az átmeneti pótlékoknak a felülvizsgálatát javasoltuk, melyek bevezetését az intézményvezetők kezdeményezték néhány évvel ezelőtt. Nem szüntetjük meg egységesen az összes pótlékot, csak akinél indokolt, mert megszűntek az okok is, amelyekért kapta. TÍMÁR KRISZTA Balogh az elnökségben A Magyar Televízió tízfős kuratóriumi elnökségének tagja lett Balogh László, akit a kereszténydemokraták delegáltak erre a tisztségre. A Fideszben és a KDNP-ben is tagságot vállalt Csongrád megyei politikus számára nem jelent újdonságot a feladat, hiszen több évtizedes gyakorlatot szerzett a média területén. Ma már részt vesz a Magyar Televízió kuratóriumi elnökségének ülésén Balogh László, akit a KDNP jelölt a testületbe. Az idei országgyűlési választásokon a parlamentből kimaradt, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt színeiben indult szegedi politikus komoly feladatnak tekinti a kuratóriumi elnökségben vállalt tagságot. -Van úgy, hogy hetente négyszer is ülésezik a testület, amelynek jelenleg tíz tagja van. Ezek többségét az MSZIj az SZDSZ és az MDF delegálta, én vagyok az egyedüli, akit a KDNP jelölt, a Fidesz képviselői pedig kiszorultak az elnökségből - mondta Balogh László. A politikusnak nem jelent újdonságot a feladat, hiszen 1982-től tizenhat éven át az MTV Szegedi Körzeti Stúdiójának operatőre volt. Majd 1998-ban és négy évvel később is megválasztott országgyűlési képviselőként a parlament kulturális és médiabizottságában dolgozott. Az MTV kuratóriumi elnökségében elsősorban a regionális televíziózás megőrzése mellett szeretne kiállni. Elfogadhatatlannak tartja, hogy míg Európában fejlesztik, nálunk visszafejlesztik a regionális tévéket. További aktuális feladatként említette a közszolgálati tévé stabilitásának megteremtését és megőrzését, illetve új székházba költöztetését. H. SZ. Magyarországról sokkal veszélyesebbnek látszik a közel-keleti háború, mint Bejrútból - állítja az a két Szegeden tanuló hatodéves orvostanhallgató, aki gyakorlatát töltötte a libanoni fővárosban és tegnap Damaszkusz érintésével hazaérkezett. „Damaszkuszból hazaérkezett az a két szegedi egyetemista, aki Libanonból menekült a..." Hétfő reggel, nyolc óra. A két hatodéves szegedi orvostanhallgató közül az egyik, Kovács Endre velem együtt hallgatja a híreket „megmenekülésükről", a Hezbollah és a zsidó állam rakétatámadásairól, a libanoni és az izraeli áldozatokról. Csóválja a fejét. A kapitányi fülkében - Hihetetlen - mondja többször. Amikor róluk beszélnek a rádióban, mosolyog. Nem érti, hogy mitől vált szenzációvá életük mintegy másfél napja, szombat délutántól tegnap reggelig. Még nincs egy órája, hogy a Malév menetrend szerinti damaszkuszi járata velük együtt landolt Ferihegyen. Már a gépen felvilágosították őket, őt és a szintén szegedi egyetemista Tóth Gábort, hogy Budapesten rengeteg újságíró, operatőr, fotós vár rájuk. A kapitány elmondta nekik, hogy a tranzitból kilépve nem tudják kikerülni a kamerákat. A rájuk váró „megpróbáltatásokra" utalva a kapitány előzetes kárpótlásként mindkettőjüket behívta a pilótafülkébe, a leszállást onnan nézhették végig. Pár perc múlva minden kérdésre válaszoltak. Profi módon, röviden. „Sajtótájékoztatójuk" alig öt percig tartott. „Nem, nem tűntünk el! Nem, nem féltünk! Nem, nem forgott veszélyben az életünk! Nem, nem bántuk meg, hogy ott voltunk! Igen, sajnáljuk, hogy hamarabb haza kellett jönnünk. Igen, bármikor viszszamennénk." Tóth Gábort családtagjai várták a parkolóban. Váltottunk pár szót, majd elköszöntünk egymástól, és elindultunk. Ok Szombathelyre, mi, Kovács Endrével Kiskunhalasra. - Az esetleges háborúról szóló első hírek múlt héten szerdán jutottak el hozzánk. A rádiót hallgató és televíziót néző arab diákok akkor már biztosra mondták, hogy Izrael bármelyik pillanatban megtámadhatja Libanont. Óvatosságból bejelentkeztünk a bejrúti magyar nagykövetségen, hogy tudjanak rólunk, egyúttal megkérdeztük, kell-e tennünk valamit - eleveníti fel az előzményeket mosolyogva Kovács Endre. „Ma megkezdődik!" A városban az utcákon, a boltokban, az áruházakban lépten nyomon megállították a két diákot, és - szemmel láthatóan őket féltve - rendkívül kedvesen közölték velük, hogy legyenek óvatosak, rakétatámadások lesznek. De sem aznap, sem másnap nem történt semmi. Csütörtökön sokáig fennmaradtak, mert mindenhonnan azt hallották: „Ma megkezdődik!" - Két óra körül egyik diáktársammal, nem Gáborral, egy külföldi ösztöndíjassal fogat mostunk az erkélyen, amikor a távolban megláttunk egy repülőt. Apró tűzpiros pontok hullottak ki belőle. Hallottuk a robbanásokat. Tényleg megkezdődött - mondtuk egymásnak. A hét végén az egyetem által szervezett egyik programjuk a libanoni-izraeli határ felkeresése volt. Ez a bombázás miatt kútba esett. Megszorítások az egyetemi karon Spórolós orvosok Intézkedési tervet dolgozott ki a Szegedi lúdományegyetem Szent-Györgyi Albert Orvos- és Gyógyszerésztudományi Centrumának vezetése, melyben spórolásra szólítja a klinikákat. A döntés a klinikavezetők kezében van. Hétköznapi háború OLÁH ZOLTÁN Mit lehet mondani arra a kijelentésre, hogy Bejrútban sem féltünk és Damaszkuszban sem félünk • Miközben a világ televíziós csatornái kivétel nélkül élőben tudósítanak az újabb közel-keleti válságról. Válságról, amit már csak a külpolitikai és a biztonságpolitikai szakértők emlegetnek így a televíziók hírműsoraiban, hiszen a vak is látja, hogy ez már régóta nem válság, ez maga a háború! Az éjszakai felvételeken is jól látható, hogy a becsapódó bombák nyomán házak omlanak össze, hidak és felüljárók semmisülnek meg és lobbannak lángra, az meg a kísérőszövegekből derül ki, hogy áldozatok is vannak, a katonák mellett már eddig is tucatnyi civil halt meg mind a két (három) oldalon. Szóval mit lehet mondani azoknak, akik a libanoni fővárosból, Bejrútból a háború elől menekülve érkeztek egy másik ország, Szíria fővárosába, Damaszkuszba, és az első kérdés, amit hallanak Szegedről, így hangzott: féltek ? A „nem " válasz, bár jól hallható, mégis nekünk érthetetlen. Hogy-hogy nem félnek! De másnap már nem telefonba, hanem kamerák és mikrofonok előtt válaszolják ugyanazt, ugyanazok, ugyanarra a háromszor, négyszer is megismételt kérdésre. -Féltek? -Nem! Nincs okunk kételkedni. Nem féltek és kész. Aminek valószínűleg az lehet a magyarázata, hogy olyan területen, olyan országban és városban töltöttek néhány hetet, ahol az ott élők évtizedek óta háborús körülmények között esznek, isznak, alszanak, szórakoznak. Nyugodtan, félelem nélkül. Nekünk persze innen furcsa, hogy vannak, akik együtt tudnak élni a merényletekkel, a be-becsapódó rakétákkal, a bombákat leszóró repülök hangjával. A két szegedi orvostanhallgató egyébként tegnap csak ugyanazt válaszolta, mint másfél évtizede egy Izraelben sportoló magyar kézilabdás, aki az aggódó telefonhívásokat egy idő után azzal hárította el: ugyan, semmi nem történik. Csak Magyarországról tűnik veszélyesnek a helyzet, itt mindenki nyugodtan éli az életét. Naponta érték rakétatámadások azt a várost, ahol élt.