Délmagyarország, 2006. július (96. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-15 / 164. szám

12 SZIESZTA 2006. július 15., szombat A BAJKÁL-VIDÉK ÉLŐLÉNYEI AKÁR SZÁZFOKOS KÜLÖNBSÉGET IS KIBÍRNAK Szegediek jártak a csodató pa Helyi halászok a Bajkál-tó partján A szibériai Bajkál-tóhoz, Burjatfoldre és Mongóliába vezető, majd egy hónapos expedíción vett részt tavaly nyáron a hetvenkilenc esztendős Galiba Ferenc, a rendszerváltó szegedi közgyűlés doyenje. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Csongrád megyei szervezetének elnökségi tagja és négy barátja több éve tervezte már a belső-ázsiai utat, amelyen számos lenyűgöző természeti csodával találkoztak. -Az egyharmad magyarországnyi tóba több száz folyó szállítja a vizet, ezerhatszáz méteres mélységével pedig a Föld legmélyebb tava. Vize olyan tiszta, hogy pohárral merítve belőle egészségügyi kockázatok nélkül iható, egyes részein lelátni akár ötven-hatvan méterre is. A világörökség része - sorolta a több ezer kilométeres utazás okait Galiba Ferenc. A Bajkál-vidék ezenkívül majd háromszáz, csak itt honos állatfajnak ad otthont. A koros kalandorok Moszkvából indultak a szibériai Irkutszkba, a Bajkál kapujához. Mint Galiba Ferenc mondja, észak-kelet felé repülve csodálatos természeti jelenségnek lehettek tanúi: először „lement", majd röviddel később „felkelt" a nap, egy idő után pedig látták az úgynevezett „éjjel-nappal vonalat" - az Északi-sark közelében ugyanis nyáron huszonnégy órán át van világos. Százfokos különbség A keleti városból indultak a tó környékének felfedezésre, amelynek összetéveszthetetlen jellegzetessége a szibériai vörösfenyő és a nyír. Több száz éves példányai összefüggő őserdőt alkotnak. Sajnos néhol már láthatók az emberi tevékenység árnyoldalai: a letarolt ösfenyvesek, a szétdobált autóroncsok és a hulladéklerakók. Az expedíció tagjai addig használt, nyugati típusú kisbuszukat lecserélték egy orosz UAZ-ra - az ottani terepviszonyokat más jármű nem bírta. A vidéken posztvulkáni tevékenység is megfigyelhető: gejzírek működnek, és meleg vizű forrásokban, gyógyiszapban merülhetnek meg a vállalkozó kedvűek. A tajgai, tundrái és sztyeppi növényzet és állatvilág teljesen egyedi keveréke a tó klímabefolyásoló szerepének köszönhető, ami területének ötszörösére van hatással. A víz hőmérséklete minden évszakban plusz tizenöt fok körüli, a környező területen azonban a téli és nyári hőmérsékletkülönbség akár száz fok is lehet. Petőfi a vízen jár Ehhez az elképesztő különbséghez is alkalmazkodtak azonban az élőlények: a ma már növekvő állományú fekete cobolynak például éppen száz fok a tűréshatára. Az egykor cári gallérprémként hasznosított menyétfélét úgy sikerült megmenteni a kihalástól, hogy államilag alaposan lefizették a helyi vadorzókat, ezzel pedig megszűnt az állat illegális vadászata. A fekete coboly prémjének egyébként ma is horribilis áta van: állítólag egymillió dollárba kerül egy abból készült zeke. A furcsa nevű Szent Orr-félszigeGaliba Ferenc elárulta: utazásuk alatt hét-nyolc liter pálinka fogyott el fertőtlenítő céllal. Mint mondja, a helyi ételek némelyike ugyan nagyon ízletesnek bizonyult - főként az ómul nevű hal -, a higiéniai feltételek azonban gyanúsnak tűntek a „nyugati" turista számára. A kupicás gyakorlat bevált: senki sem betegedett meg. ten a szegediek meglátogatták a Bajkál Nemzeti Parkot: itt a park kutatóhajójával, a Petőfivel derítették föl a táj szépségeit. Ismerősen csengő nevét annak köszönheti, hogy a közeli Barguzinban sokan még mindig úgy hiszik: náluk raboskodott és halt meg a magyar szabadságharc költője. Négyzetkilométerenként egy ember Burjátföldön keresztül végül Mongóliába ért a szegedi társaság, ahol minden út - azaz az egyetlen - a fővárosba, Ulánbátorba vezet. A mongol természettudományi múzeum őslénytani gyűjteménye az első a világon, mivel a háborítatlan föld és a sivatag szinte teljes épségben megőrizte a őskori maradványokat. A ma is főleg nomád állattartásból élő népesség - amelynek eloszlása mindössze egy fő négyzetkilométerenként - növényi élelmiszert alig fogyaszt, „kenyerük" Galiba szerint leginkább a szlovák knédlihez hasonlítható. Az út végén Dzsingisz kán ősi fővárosában, Harhorinban szálltak meg, ahol jurtában aludtak. Éjszaka a magyarok kimentek a szabadba, ahol lenyűgözve álltak a látvány előtt: a végtelen síkság és a teljes sötétség miatt a Tejút valamennyi csillaga teljes fénnyel ragyogott a látóhatár széléig. TOMBÁCZ RÓBERT SZEGEDI LEGENDÁRIUMOK: A TEMESVÁRY CSALÁD gyógyszerészek, orvosok Családfát nézegetünk Temesváry Beáta pszichiáterrel. Eredetileg szakvéleményt kérünk a Szegedi Kórház pszichiáter főorvosától a szenvedélybetegségek okait kutatva. De amint a doktornő dolgozószobája egy-egy részletén szemünket megpihentetettük, ő a falon függő akvarellekhez, a régi fotókhoz és az apró emléktárgyakhoz anekdotákat fűzött. így aztán Temesváry Beátával a szegedi és megyei közigazgatás, az egyetem, az egészségügy, a szegedi sajtó és művészet történetéhez ezer szállal kötődő családja történetéről is beszélgettünk. Temesváry Beáta sok anekdotát őriz családjáról FOTÓ: KARNOK CSABA - A Szeged polgárcsaládjairól szóló Hábermann Gusztáv-könyvben rábukkantam arra a nekem sokat jelentő kitételre, hogy gyógyszerész nagyapám királyi vizsgabiztosként az egyetemen is munkálkodott - vall a családtörténettel való szembesüléséről Temesváry Beáta pszichiáter. Az ő gyógyszerészsegéde volt Varró Aladár, akinek a mai napig haszonnal forgatható a gyógynövényekről szóló drogkönyve... A család számon tartja, hogy a pápai tizedlajstromon, 1522-ben szerepel a Sebastianus Temesváry név. A Szeged történetét földolgozó monográfia is megemlékezik több, Temesváry András nevű városbíróról vagy például Szeged várkapitányáról, aki ugyancsak Temesváry volt. Ennek az ágnak „magva szakadt", de oldalágon kötődik Temesváry Beáta őseihez. Rokonok - A családi legendárium tud arról a Temesváry Andrásról is, aki Csongrád megye főadószedője, és Csanád megye táblabírája volt, ő szerezte a nemességet. Vagy fiáról, Jánosról, aki Szeged főjegyzőjeként sokat tett a szabadkirályi cím visszaszerzéséért, aki elhozta Szeged azon címerét, amely ma is a város jelképe. Mindezt egy bölcsész ősöm, Temesváry Krisztina tárta föl folytatja a doktornő az anekdotasort-, az 1920-as években megírta azt a doktori disszertációt, ami alapján elkészült a családfa: Andrástól egészen édesapámig, Ernőig. Minden mindennel összefügg, ami egy város történetében azt is jelenti, hogy a polgári családokat rokoni szálak fűzték egymáshoz. A Kárász utca névadó családjának egyik lányát egy Temesváry vette feleségül. Vagy: a ma Zsótér-házként ismert épület Temesváry Ernő nagynénjéé volt. Érdekesség az is, hogy a doktornő első unokatestvéreinek egyike Fricsay Ferenc, a világhírű karmester felesége. Sőt a szegedi Temesvári körűt névadásáról beszélgetve Kopasz Márta festőművész úgy tudja, hogy ennek nem a Temesvár városhoz vezető úthoz van köze, hanem a szegedi család kertjei voltak errefelé. A Délmagyarországot lapozgatva is rábukkanhatunk egy Temesváryra: József kritikákat írt, a most 75 éves szabadtéri játékok megrendezése, Szeged Salzburggá válása mellett érvelt. A laptulajdonos - József - föltételezem, strómanként - 1943-45 között átmenetileg tulajdonosa volt a Délmagyarországnak, ahol rendszeresen megjelentek kritikái - kerül egy csepp sajtótörténet a legendáriumba. Holott eredetileg József is gyógyszerész, de fiatalon eljutott Rómába, ahol olyan művészekkel alkotott együtt, mint például Molnár C. Pál, vagy Vinkler László. Az ottani vázlatfüzete lapjai, az ott készült színvázlatok számomra értékes akvarellként kerültek a dolgozószobám falára. Kopasz Márta tehetségét e festőművész nagybátyám ismerte föl. Mégis gyógyszerészként élte le életét a családi patikában, a Petőfi sugárút és a Bécsi sugárút sarkán. De a család birtokában volt a Földműves utcai, és a mai Klauzál téri Démász-székház épületében egy gyönyörű bútorzatú patika is. Ez utóbbiról is őrzök egy képet: nagyapám és nagyanyám látható azok között a bútorok között, melyek most a Móra-múzeumban láthatók. De családom más szállal is kötődik Szeged kultúrtörténetéhez: Tőkés Anna, a szegedi szabadtéri első Évája édesapám első felesége volt. A család ellenezte ezt a frigyet, de nem lehetett gyermekük sem. Ezért nősült újra apám, akinek Hont Ferenc, de Tamkó Sirató Károly is levelezőpartnere volt. Az igazi szegediség Szeged nem szülőhelye, de szeretett városa Temesváry Beátának, akinek ezzel kapcsolatos érzései ellentmondásosak. - Az őseim e városért oly sokat tettek, Szegedet annyira otthonosnak érezték. Legidősebb nagybátyám Kanadába került, de nem tudott elszakadni Szegedtől. Olyan Mikszáth-kötetet küldött haza, amelyik tele van olyanféle bejegyzésekkel a novellák szereplőinek „azonosításaként", hogy például: „Anyuska barátnője", „István testvére" - példálózik a doktornő. - Számomra ez az igazi szegediség mércéje: mikor az emberi kapcsolatok adják egy város kohézióját. Ám azt is meg kellett tapasztalnom, hogy Szegednek nincs megtartóereje, de azt is, hogy nem lehet senki próféta a saját hazájában. ÚISZÁSZI ILONA