Délmagyarország, 2006. július (96. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-14 / 163. szám

12 "KAPCSOLATOK" PÉNTEK, 2006. JÚLIUS 14. Levél a felelőtlen repülőshöz Tisztelt Kováts Gábor! Megadom önnek ezt az udvariassági megszólítási formát, bár szívem szerint nem tenném! Egy vagyok azon szülők közül, akiknek a gyermeke a vízen tartózkodott, amikor ön próbálkozott a „mutatványával" (tudom, így volt, mert a fiam is azt mesélte, többször oda-vissza repült a fejük fölött). Kívánom önnek, hogy azt érezze, amit én kedd óta, hogy azóta nem alszom, mert nem tudok szabadulni a gondolattól, mi lett volna, ha lezuhan a gép, ha elszakad a magasfeszültségű vezeték, vagy ha a lehulló darabok a gyerekeket találják el! A fiam tizenegy éves lesz augusztusban, jó fej, életvidám; nem féltem, tudom, hogy feltalálja magát. Akkor kedden ő irányította „nagyként" az egyik kenut, amiben nála kisebbek ültek. Büszke volt erre! Amikor a repülő nekicsattant a vezetéknek, azt hitték, lőnek rájuk! Megrettentek a kisebbek, a fiam vigasztalta óket, és gyorsan a part felé irányította a kenut. A lehulló darabokat már bombának gondolták, és teljes volt a pánik. Vajon önnek megfordult-e akkor a fejében, mit érezhetnek ezek a kölykök, az edzők, és később a szülők, amikor értesültek minderről? Hol volt ön akkor, amikor meg kellett óket nyugtatni? Hol volt ön akkor, amikor értesülvén a történtekről hálát adtam a sorsnak, hogy egy felelőtlen felnőtt miatt nem veszítettem el a fiamat? Önnek cége van, nekem „csak" egy fiam! TAKÁCS GYÖRGYI, SZEGED Aratási cséplési emlékek A kalászos gabona kézi aratása embert próbáló (eladat Fotó: Miskolczi Róbert Úgy hozta a sors, hogy 1953 nyarán, harmadikos gimnazista koromban felkértek egy cséplőcsapathoz könyvelő- ellenőrnek Apátfalván, a Csorgó és a makói határ közötti területen, le egészen Kakásig. Embert próbáló világ volt ez a parasztság számára, mert például 1952-53-ban a késői fagy, az aszály és a beszolgáltatás (padlássöprés) sújtotta a gazdálkodókat. A cséplőcsapatot - amely a falu különböző foglalkozású embereiből tevődött össze - a köznyelv jóhiszeműen bandának nevezte, vezetőjét pedig bandagazdának. Az akkori gépállomás fögépésze, a bandagazda és a könyvelő alkották a vezetői hármast. Tekintettel arra, hogy ebben az időben még az egyéni gazdaságok voltak a meghatározók a mezőgazdaságban, és eléggé népesek voltak a tanyák - volt bőven csépelnivaló, s a munka eltartott július derekától egészen augusztus huszadika környékéig. A disznóvágás és a szüret mellett a cséplés volt a legnagyobb esemény az akkori parasztember életében. A kalászos gabona betakarítása lényegében három részből állt: aratás, hordás és cséplés. A cséplőcsapat lehetőség szerint évről évre ugyanazon összetételű volt, és olykor rangot jelentett bekerülni egy valamilyen oknál fogva megüresedett helyre. Miután a Hoffer-traktorok vontatta cséplőgépek „kirajzottak" a nagy határ különböző tájaira, igazi férfitempóval megindult az év legjelentősebb - teljes embert követelő munkája, a cséplés. A faluban és a határban adott esetben minden egyéb tevékenység háttérbe került, és mindenki a cséplésre figyelt Ez a munka kenyeret jelentett az országnak, megélhetést a parasztembernek, és biztonságos fejadagot a cséplőmunkásoknak és családjaiknak. Ha a kora hajnali pirkadatkor egy távolabbi cséplőcsapat traktorának zakatolását felénk sodorta a szél, akkor a bandagazdának már lelkiismeret-furdalása volt, mert mások már „elverték a port", vagyis korábban megkezdték a munkát. A kelő nap sugarai már többszöri „abléz" (váltás) után voltak tanúi a kévehányó karizmai feszülésének, a cséplőgépetetó higgadt mozdulatainak és a zsákosok egyes testtartásának. Ahol a cséplés folyt, a tanyalakóinak apraja és nagyja odasereglett, még a rokon gyermekek is kilátogattak a faluból a csépléshez a vakációban. Az ágyhoz ragadt betegek is rövid ideig látni akarták az eseményt. Természetesen a házigazdának a terméseredményre összpontosult a figyelme. A munkásokat a csépeltetők étkeztették. A bandagazda már a cséplés előtt felkereste a földművelőt, hogy ki ad lehetőleg olcsó, sok és jó ebédet, vacsorát. A váltás szünetében valóban édes volt a pihenés. Szinte minden munka egyformán nehéz volt. Kazalozónak, kazalrakónak lenni azonban nem kis rangot jelentett, részben azért, mert ezt a munkát nehéz volt megtanulni, másrészt pedig, ha valahol volt borravaló, akkor itt meg lehetett találni. Hiszen a parasztembernek a jól megrakott szalmakazal egész évi büszkesége volt. Nemcsak azért, mert az ilyen kazal nem ázott be, hanem azért is, mert az jó messzire ellátszott. No, ez a borravaló azonban nem volt olyan felfokozott, mint manapság egy autószervizben vagy más helyen - csupán egy fél liter pálinka, vagy egy-két pakli dohány erejéig tellett, amit a kazalozó rendszerint megosztott munkatársaival. Noha a bandagazda volt a legfőbb parancsnok, de amikor új helyre, a következő tanyába mentünk, az öregebb etető helyszínelt és határozta meg a bevonulás irányát és helyét. Ha távolabb volt a következő tanya, akkor a traktor vontatta cséplőgép után kötötték az üzemanyagos szekeret és az elmaradhatatlan, lötyögő kerekű, kis tűzoltó fecskendőt is. Amelyik tanyánál kifejezettebben foglalkoztak állattartással, ott a pelyvások és a pelyvakazal funkciója sem volt kisebb, mert a jól összerakott pelyva jelentős takarmánybázis lett. Ahol pedig bővítették a tanyát, vagy átalakították az istállót, ott a tapasztani való „selyempelyvára" volt szükség elsősorban. Voltak azonban kisebb zsörtölődések, torzsalkodások is. Helyenként a gazda a szákos szemére vetette, hogy szűken méri az ötven kilót. Míg máskor a zsákos célzott az ebéd „könnyűségére". Azonban a tréfálkozások sem maradtak el. Volt amikor a „faros" már a nyolcadik zsáknál kikiáltotta a váltást, és a következőben csak a tizenkettediknél szólt. Vagy amikor früstökkor az egyik rudas hordó otthonról hozott tarisznyájából a macska „ellopta" a nem létező kolbászt, utánaeredt ezt meglátva a gazda, elpirult arccal szégyenkezett - mit sem sejtve a színjátékról -, azonnal felment a padlásra, és hozott egy pár szál kolbászt pótlásul... Este az emberi fizikum tűrőképességénekvégső határáig csépeltek. Ha a bandagazda leintette a főgépészt, és leállt a Hoffer lendkereke, nyugovóra térvén mindenki azt hallgatta, hogy a távolban puffog-e még valahol traktor. Hiszen a mi szigorú csapatvezetőnk erre is igen érzékeny volt. A fáradt izmok lefekvés után hamar elernyedtek. Egyesek a szalmakazal tövében, mások az eperfa alatt, míg többen a tanyák pitvarában kerestek éjjeli szálláshelyet. A fiatalabbak a tisztább levegőt szerették, és ha csendes volt az éjszaka, a szalmakazal tetejére mentek hálni. Itt még szóba került a vasárnap esti bál, és hogy esetleg melyik este ki szökik haza egy kicsi időre a faluba, Juliskához. Magam is többször aludtam szalmakazal tetején a cséplés ideje alatt, és elrévedezve csodáltam a hold fényében könnyedén úszó színes bárányfelhőket. DR. BÁLINT JÁNOS, SZEGED PROGRAM PONT I'M Egy SBO-vezető távozik A lap július 8-i számában rövid cikk számolt be arról, hogy a szegedi városi kórház sürgősségi betegellátó osztályának vezetője harcait feladva távozik az osztály éléről. A történet szokványosnak tűnik. Ismét padlóra került valaki a „sürgősségi szakmák" vezetői közül. E szakmák képviselői (mentőorvos, intenzív-aneszteziológus, traumatológus) az akut életveszély, a sürgősségi állapotok elhárításának frontvonalában küzdenek. Az egyéb, ugyancsak felelősségteljes orvosi szakmák közül a fentieket kiemeli az a rájuk nehezedő nyomás, mely együtt jár a váratlan helyzetekkel, a folyamatos cselekvési, döntési kényszerrel, a fokozott személyi felelősséggel. A hazai sürgősségi osztályok hálózata, az önálló sürgősségi szakma még csak most kezd kibontakozni. Az orvosok lelkét jócskán nyomja az a különbség is, mely a fejlett világ sürgősségi osztályai (lásd „Vészhelyzet" filmsorozat) és a hazai lehetőségek közt feszül. A sürgősségi és intenzíves orvosok persze nemcsak nálunk vannak nyomás alatt, hanem a világon mindenütt. Az orvosok és nővérek kiégése, a „burnout szindróma" leginkább őket fenyegeti. Ez ellen a nagyvilágban védekező stratégiákat dolgoztak ki, a veszélyeztetettek több pihenési időt, több pénzt, és több erkölcsi elismerést kapnak társaiknál. Nálunk ezek a védekező rendszerek ismeretlenek. A diszkréten agyonhallgatott baksis medicina hátterében a sürgősségi orvosok „kiemelt béréről" beszélni arcpirító cinizmus. A tényleges hazai stratégia „az egyszer használatos sürgősségi - intenzív orvos" elvén alapul. Ha az emberi erővel megoldhatatlan feladatokba beletörik a bicskájuk, egyszerűen ki kell dobni őket, vagy még finomabban, hagyni, hogy maguktól menjenek el. Az elmúlt évtizedben hazánkban az említett szakmák tucatnyi vezetője dobta be a törülközőt, s padlóra kerülésüket - sajnos - az orvostársadalom jeges közönye kísérte. Még kisebb feltűnést keltett a képzett intenzíves nővérek tömeges pályamódosítása, vagy külföldre távozása. Ezek az emberek többnyire nem pénzéhesek, hiszen ha azok lennének, akkor eleve „zsírosabb" pályán mozognának. Legnagyobb hibájuk a szakmai ambíció, mely gyakran konfliktusokba sodorja őket. Néhány éve egy körkérdésre válaszolva a „lelépő" vezetők többsége a szakmai kilátástalanságot, valamint a „hatalom érzéketlenségét és arroganciáját" jelölte meg távozása elsődleges okaként. Gazdasági és kórházigazgatókkal csatázva persze maguk szolgáltatták az utólagos magyarázatot arra, hogy miért is koptak ki egy kórházból, a szakmából, vagy akár az egész országból. Hja kérem, lelkes, de „nehéz emberek" voltak. Ehhez képest a minapi szegedi eset meghökkentő új motívumot hozott. A kórházigazgató kommentárjában az „elhivatottság hiányában" marasztalta el a távozó SBO-vezetőt. Szerintem az orvosi elhivatottságról nem szabad könnyelmű szavakat ejteni. Nagy adomány az, ha egy orvos ezt az érzést egy életen keresztül tisztán megőrizheti magában. Jobb, ha az elhivatottságot rólunk mások -, talán az utódok állapítják meg, mint saját magunk. Mindannyian tudjuk, hogy a vezérkari sátrakból kevesebben, ritkábban dezertálnak, mint a lövészárkokból, pláne, ha már nincs ott fedezék, és elfogyott a muníció. Óvakodnék az utóbbiak esetében az elhivatottság hiányáról beszélni. Nem árulók ők, hanem egyszerűen csak menekülők. DR. RUDAS LÁSZLÓ, SZEGED Jaj, úgy élvezem én a strandot/" E-mail címünk: ajanlo(» dclmagyar.hu MOZI SZEG£D BELVÁROSI MOZI ZSIGMOND VILMOS TEREM 16.30, 19.15 óra: Superman visszatér; 22 óra: Ibnyvaregény BALÁZS BÉLA TEREM 18.30, 20.45 óra: Marokkó. CSÖKE JÓZSEF TEREM 18.15 óra: Bab' Aziz - A sivatag hercege-, 20.30 óra: Álmodozók. GRAND CAFÉ 17 óra: Erős-, 19 óra: Bin-Jip - Lopakodó lelkek; 21 óra: Bizonyítás. PLAZA Cl NÉMA CITY 16 utca: 12.45, 15, 17.15, 19.30, 21.4.5 óra. Túl a sövényen: 12, 14, 16, 18, 20, 22 óra. Superman visszatér. 13, 16, 19, 22 óra. Szakíts, ha bírsz!: 13.15, 15.30, 17.45, 20; 22.15 óra. /hsadon: 16.30, 18.30, 20.30, 22.30 óra. Verdák: 13, 15.15, 17.30, 19.45, 22 óra. Ismeretlen hívás: 15.30, 19.45, 21.45 óra. Ómen: 18, 22.30 óra. X-Men: Az ellenállás vége: 13.30, 15.45, 20.15 óra. Ada Vinci-kód: 13.50, 16.40, 19.30, 22.15 óra. Misskm: Impossible III.: 17.30 óra. Horrona akadva '4.: 13.30 óra. Vajkaland: 12.15, 14.15 óra VÁSÁRHELY MOZAIK MOZI 17.45 óra: Verdák. Színes amerikai animációs íilm; 20 óra: Egy gása emlékiratai. Színes amerikai film. SZENTES 17.30 óra: Verdák. Szines amerikai animációs film; <5 Ó * Y 20 óra: Iuhanna. Szines magyar játékfilm; 22 óra: A da Vinci-kód. Színes amerikai krimi, misztikus thriller. PITVAROS 19 óra: Honona akadva 4.. Színes amerikai hormrpaiódia. közélet SZEGED IV NEMZETKÖZI FOGYATÉKOSOK HETE Helyszín: Napos úü Waltlorf Ált. Isk. 10.00: Boccia-verseny. 17.00: Kézműves-foglalkozások. 18.00: Eredményhirdetés. 19.00: Ffivane-előadás 21.00: Zenés nosztalgiaest.Szájjal, lábbal festó, fogyatékkal élő művészek kiállítása az Ady tér 10. szám alatt, mely július 15-éig tekinthető meg, 9-16 óráig. IV SZEGEDI VÁRjÁTÉKOK 10.30: Basa Pista pórul jár gólyalábas pandúrjátek (Trambulin színház). 15.00: Brémai muzsikusok - bábjáték (Szele-burdi színház). 18.00: Pinokkió törté nete - zenés mesejáték (Trambulin színház) 21.00: A pulóvergyűjtő - Kerekes Éva és Gáspár Sándor előadása 23.00: Pszichedelikus rockjárat: Friday's IXist (Szeged], ThplO (Budapest), Kontrollzé (Budapest) (belépő: 300 Ft). A Százszorszép Gyermekházban (Kálvin tér 6.) 16 órától 19 óráig: játéksziget - Babajátszó, Vackorkuckó, meseharang, varázsceruza, tnmhnlÓKznha, Logico-samk, liangszcrsarok és nagyon sok készségfejlesztő játék várja a 0,5-12 éves korú gyerekeket. A közéleti kávéház rendezvénye a Tápai Heller Ödön Művelődési Házban 18 órakor: „Egy este a tápéiaknái...". Megnyílik a 72 éves Tápai Hagyományőrző Egyesület: népdal, népzene, néptánc, gyékényszövés, -fonás. A máltai játszótéren (Retek u. 2=4.) 16 órakor: dia- és filmvetítés. A Csillag téri fiókkönyvtárban 10-12 óráig: üdvözlólap-készítés. Az. északvárosi fiókkönyvtárban 10-12 óráig: agyagozás. A rókusi fiókkönyvtárban 10-12 óráig: Lázár Ervin: A fájós fogú oroszlán (meseolvasás és barkácsolás). A Bartók Béla Művelődési Központ légkondicionált dísztermében 18 órától: indiai est. India hiteles bemutatása egy igényes program keretében. A Szegedi Fürdők július 14-étől minden pénteken 21.30 órától hajnali fél 1 óráig éjszakai fürdőzést szervez. A belépőjegyek ára egységesen 600 Ft. A Klauzál téren 17.30 és 19.30 órakor: Szeged Fashion 2006. Ezerarc Divatshow. SZENTES XV KURCA PARTI - COCTAIL PARTY Helyszín: Pusztai László Sporttelep 18.00: A Kossuth téren keavesináló műsorok (középkori táncbemutatók; Holló Ének Hungarika zenekar műsora). 19.30: Á herold rövid megnyitója. 20.00: Párviadalok. 20.30: Hastáncbemutató. 21.10: Sztár-vendég a Mcgasztárból: Gáspár László. 22.00: Középkori táncház. 22.15: Fáklyás vívás. 22.30: Fuvi Band - Just buli. 24.00: Rocefeller fellépése KÜNCERTréBUU SZEGED A JATE-klubban 22 órakor: Párty Ludmillával. A SZOTE-klubhan 22 órakor: Igazi házibulizenék Gajdács Zoltánnal. A Sing-Singben 23 órakor: Dancemix Summer Special. A Port Roya! étteremben 21 órakor: Latin est. Vendégünk a Coco Bongó. Táncbemutató. KIÁLLÍTÁS SZEGED A Móra Ferenc Múzeumban (Roosevelt tér 1-3.) 16.30 órakor nyílik Újjászületett remekművek - a reneszánsztól a barokkon át a 20. századig címmel Szabó Tamás restaurátorművész 25 éves jubileumi kiállítása. A tárlatot megnyitja Tandi Lajos újságíró és Szentkirályi Miklós, Munkácsy-díjas restaurátorművész, a Magyar Restauráuirkamara elnöke. I TII I • (62) 422-157 A minap kilátogattam a vásárhelyi strandra. Kánikula volt, ráadásul két kis unokám is igényelte a pancsolást. A kép a megszokott volt, kiérkezésünkkor legfeljebb a modern, szép fedett uszodarész és az elegánsan kialakított belépő, a pénztár volt modern. Az új elegáns medencék is bizsergető látványt nyújtottak, a mai kornak megfelelő megoldásokkal, szép környezettel. Hátra mentünk a gyermekmedencékhez, és rögtön visszaérkeztünk a rendszerváltás előtti időkhöz! A kiszolgáló felszerelések látványa elszomorító. Tíz évvel ezelőtt már ugyanez a tusoló állt, ám rajta ma már egy zuhanyrózsa sincs! Tíz éve még volt egy a kettő helyett. Az már csak ráadás, hogy ez a hiányos tusoló csak hideg vizet szolgáltat! Jó, roppant drága egy hideg, meleg vizes keverőcsap, de egy 25-30 fokos, beállított vizű csapra tán volna lehetőség! Ott, ahol a gyermekek a hideg víz alá nemigen állnak, s ahol a medencébe lépés előtt még fontosabb volna (higiéniai okokból) a tusolás. Szájról szájra jár, hogy a strand veszteséges. No de enynyire? Nem tudom, a strand tisztelt főnöke hányszor mondott le nem kevés havi javadalma egy részéről, mert nem tudták megoldani az ilyen kis problémákat? Vagy nem is tud róla? Azt már nem is merem említeni, hogy a leghátsó kis, úgynevezett tanmedence le van kerítve víz nélkül, de nem javítják. Ott áll és pusztul. A kicsik úszóoktatását évelt óta az első nagy meleg medencében végzik. ALFÖLDI BARNA NYUGDÍIAS, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY G$rf Pimv &7bwz. 472) Sstgtd, liszt m. 9. tttot 4 l Hfyjtítülts háadAs imw