Délmagyarország, 2006. július (96. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-08 / 158. szám

12 SZIESZTA-HÉTVÉGE 2006. július 8., szombat PAKH IMRE OTTHONÁBAN SAJÁT KISGYEREKEI JELENTIK A LEGNAGYOBB VESZÉLYT PÁRATLAN FESTMÉNYKOLLEKCIÓJÁRA A Munkácsy-gyűjtő magyar milliárdos Több mint negyvenkétezren látták a szegedi Munkácsy-kiálbtást, köztük a festmények többségének tulajdonosa, Pákh Imre is. Az Amerikában élő magyar milliárdos el volt ragadtatva attól, amilyen körülmények között képeit itt viszontláthatta. Negyvenöt, egyenként is legalább százmilliókat érő festménye között beszélgettünk vele művészetről, családról, magyarságáról. - Amikor a Móra Ferenc Múzeumban járt és megnézte a Munkácsy-kiállítást, melynek gerincét magángyűjteménye adja, megemlítette, hogy itt szó szerint új megvilágításba kerültek a képei. Hogyan kell elképzelnünk ezeket a milliárdos összértéket képviselő alkotásokat egy otthon falán? - Egyrészt nyilván nincsenek ekkora felületeim, tehát az elhelyezésnél kompromisszumokat kellett kötnöm. Másrészt a falak világosak, és rengeteg az ablak, tehát sokkal élénkebb térben vannak a festmények, mint itt, Szegeden. Megszoktam már, ahogy ezeket otthon láttam, ezért most furcsa más elhelyezésben és fényviszonyok között újra találkozni velük. Már jó ideje nincsenek a falamon, de tudom, ha egyszer visszaviszem a képeket, így már sosem fognak mutatni. A kilyukasztott festmény - Ez azt jelenti, hogy most üresek az otthoruíhan a falak? - Nem üresek, hiszen a Munkácsy-kollekció csupán az összgyűjteményemnek egy kis része. Egy-két helyen persze lógnak üres kampók, de például a gyerekszobában lévő képeket leakasztottam és kiraktam a folyosóra, a Magyarországon lévők helyére. - Otthon is ugyanolyan hőmérsékletet és páratartalmat tud biztosítani a képeknek, mint amit a miízeumok? - A múzeumban nyilván sokkal szigorúbbak a szabályok, ráadásul nálam a gyerekek ki-be rohangálnak a házban reggeltől estig. Légkondicionálás mindenesetre van. - Említette a gyerekeit. Nem félti mellettük ezeket a hihetetlenül értékes festményeket? Pákh Imre az első benyomás alapján dönti el, megvásárolja-e a képet - Néha előfordul, hogy rájuk szólok: vigyázzanak egy kicsit, de így sem kerülhető el mindig a baj. Van például egy biliárdszobám, ahol ők is szoktak játszani. Na, ott sikerült kilyukasztaniuk egy festményt. Igaz, az nem Munkácsy volt, de egy nagyon gyönyörű képet tettek így tönkre. Képzelheti, mit szóltam... Most restaurátor foglalkozik vele. - Mikor kezdődött mügyüjtőszenvedélye? - Azt hiszem, mindenkinek eljön az a korszak az életében, amikor elkezd gyűjteni valamit - feleségeket, kocsikat, barátnőket. Én diákként régiségekkel kezdtem. Amikor azonban megvettem az első lakásomat Amerikában, zavarni, sőt idegesíteni kezdett a rengeteg üres, fehér fal. És mivel olyan családban nőttem fel, ahol megszoktam, hogy a falakon kép lóg, elkezdtem vásárolni. Először olasz és francia festményeket gyűjtöttem, elsősorban az alapján, hogy mi tetszett. A gyűjteményemet egyébként a mai napig az első benyomás határozza meg, de azért most már kikérem szakember véleményét is. - És honnan szerzi az első benyomást? -Általában aukciós kiállításokon és tárlatokon. A kiállított száz-kétszáz képet megnézem, és amelyik megragad, ahhoz visszamegyek. Ha másnap is elmegyek megnézni, akkor már tudom, hogy abban van valami, és elkezdek róla kérdezősködni olyanoktól, akik többet értenek ehhez a témához. Ha ők is azt mondják, hogy az egy jó kép, megpróbálom megvenni. „Amikor megvettem az első lakásomat Amerikában, idegesíteni kezdett a rengeteg üres, fehérfal" Egy képet sem adott el - Emlékszik még, melyik volt az első kép, amit megvásárolt? - Nem. Azt viszont tudom, hogy mi volt az első, amit már gyűjtési FOTÓ: SEGESVÁRI CSABA mániából vettem: egy Szent Miklóst ábrázoló orosz ikon. Á kollégiumi falamon lógott, de ma már nincs meg. - Van kedvenc festménye? - Mindig a legutolsó szerzemény a kedvenc. Ez jelenleg a Férfiportré című, melyet itt, Szegeden is kiállítottak. - Melyik képet volt a legnehezebb megszereznie? - Munkácsytól a Két család címűt. Egy aukción árulták, de lemaradtam róla, így más vette meg. Az illető egy nagyon ismert, dúsgazdag ember volt, aki akkoriban a legmagasabb árakat fizette a festményekért, és nem volt várható, hogy bármikor is megszabadul majd tőlük. De mit ad isten, ez az ember néhány év múlva tönkrement, és elárverezték a vagyonát. Egy ismerősömön keresztül kerestek meg, hogy érdekel-e még a kép, és természetesen igent mondtam. Még akkor is, ha a dupláját fizettem érte, mint amenynyiért ő vásárolta. - Megéri festményekbe fektetni a pénzt? - Ez valóban egy passzív befektetés - nyilván erre célzott ön is. Hiszen hiába nagyon drágák, csak akkor válnak pénzzé, ha az ember eladja. Márpedig én még életemben nem adtam el képet. Inkább elajándékozom a rokonságnak azt, amire már nincs szükségem. - Volt olyan, amiről utólag már úgy gondolja, nem érte meg megvásárolni? -Olyan nem, olyan viszont legalább két tucat, amit szakember javaslatára nem vettem meg, és azóta is bánok. Egyelőre nem jön haza - Említette, hogy rengeteg festőtől vannak művei. Kijelenthető, hogy mind közül Munkácsy a kedvence? - A XIX. századi magyar festők közül mindenképpen. Már csak lokálpatriotizmus miatt is: ő is és én is Munkácson születtem. De egyébként is zseniális festőnek tartom, és nagyon tisztelem. És szerintem nem igaz, hogy csak pénzért tudott festeni. Azért kapott pénzt, mert tudott festeni. Nemhiába volt ő a legjobban fizetett élő festő. - Ritka, hogy aki ilyen sokáig él külföldön, ennyire szépen, akcentus nélkül megőrzi a magyar nyelvet. - Magyar ember révén milyen nyelven beszéljek, ha nem magyarul? Sajnos még így sem beszélem anynyira jól, mint szeretném, de majd ha többet tartózkodom itthon, visszajön a nyelvtudásom. -A hosszabb itt-tartózkodásra készülve nemrégiben lakást vett Magyarországon, és az is szóba került már, hogy végleg visszaköltözik. Mit gondol, mennyire változna meg az élete, ha itt folytatná? -Viszonylag gyakran járok Magyarországon, és a családdal most tervezünk itt egy hosszabb, egy hónapos nyaralást. Azon egyelőre nem gondolkodom, hogy végleg itt maradjak, hiszen a gyerekek Amerikában járnak iskolába. Attól viszont nem félek, hogy egy költözés mindent megváltoztatna. Szerintem nagyon fontos, hogy az ember élete ugyanolyan maradjon - függetlenül attól, hol lakik. TÍMÁR KRISZTA Nyaralási tanácsadás Jócskán akadnak nyaralási szakértők, akik azt a fölfogást képviselik, hogy a család ne együtt menjen nyaralni, hiszen az év többi napján úgyis egymást gyűrik, kínozzák a tagok. Röpüljön egyedül a feleség Sopronig, gyalogoljon a férj a nyírségi körzetvédelmi területre, a gyerekek húzzanak le Szegedre, valamilyen jó kis kiképzós, akadálypályás, százkilós cserkészlányok irányította, vadkempinges táborba. Egy hét után annyira fognak hiányozni egymásnak, úgy várják a viszontlátást, mintha az orosz fronton lettek volna. Hányszor esett már meg a szörnyűség, hogy a család hosszas egyeztetések, irgalmatlan spórolások után elment nyaralni a dél-afrikai gyémántbányák mellé, vagy Floridába a krokodilparadicsomba, elutazott a kirgizekhez, és aztán fáradtabban érkezett haza, mint ennek elölte, s jószerével pihenés volt újra munkába állni, ülni, vagy feküdni?! (Utóbbira pl. autószerelő, örömlány, halottat alakító színész.) Az emberek többsége még mindig nem tudja, vagy nem akarja tudni, hogy a nyaralás az élet veszélyesebb formája, nyaralni sokkalta nehezebb és körülményesebb, mint nem nyaralni. A nyaralás tele van reménykedéssel, elvárással, a nyaraláshoz hisztérikus remény társul. Az ember azt mondja, kivonom magam a világi körforgásból, és pihenek, erőt gyűjtök, fölkészülök. A nyaralás egyik kedvelt formája az, amikor baráti családok vélik úgy, összekötik évi pihenésük várva várt alkalmát, és együtt autóznak el az olcsó pakisztáni tengerpartra. Eddig olyan szépen alakult több hétköznapi vendéglátás, elhívod Juciékat, Feriéket vacsorára, csöndes ivászatra és eszem-iszomra, a másikról nem derül ki semmi komolyan terhelő dokumentum. Ilyenkor mindenki a jobbik formáját hozza. De menjél csak el vele nyaralni. Nyomban megmutatkoznak az életmódbeli törésvonalak. Rádöbbensz, a másik felesége, az a tüneményes, bűbájos kicsi asszony, akinek olyan jól áll bal vállán az anyajegy, egy rémálom, egy valóságos világháború, mindenbe beleszól, utasít, értékel, megmond, nincs apelláta, már a második reggelen átveszi a diktatórikus hatalmat a másik négy házaspár fölött. Jó, a nő vegyész, ezek meg bölcsészek, de akkor is. Vagy az derül ki, a Feri úgy horkol, hogy még az apartman legtávolabbi szobájában is kiremeg a víz az éji pohárból. József minden közös reggeli előtt imádkozásra szólítja föl a társaságot, pedig Sándor éppen hitevesztett ateista, sőt rosszabb, reformpárti szociáldemokrata. Kiderül, nem használja a toalettkefét. A lefolyóban hagyja összegyűlni a haját. Meztelenül járkál a közös helyiségben, már harmadjára nem ad be pénzt a reggeli vásárlásba. Szörnyűségek, kibírhatatlanságok, sunyiságok egymás hegyén és hátán. Az efféle alkalmakkor a leggyakoribb félmondatok: Mondd meg nekik, hogy. Kérd meg arra, hogy. Szólj rá, hogy. Évtizedes barátságok fulladnak bele a nyaralás mocsarába, ezért nem árt szem előtt tartani, a barátság fontosabb, mint a nyaralás tünékeny ideje. Ne nyaralj együtt, vagy tűij, mint az orosz jobbágy. Hanem azért sok barátság ezt a kőkemény próbát is kiállja. A nők türelmesek maradnak, a férfiak nagyvonalúak lesznek, és úgy telik el a tíz nap, mint valami gyöngyvirágos álom, ráadásul Tibort az sem zavarta meg különösebben, hogy véletlenül rányitott Józsi barátjának éppen tusoló feleségére, Margitra, és a tekintetük összefonódott egy pillanatra, és a férfi lassabban lép hátra, s hajtja be az ajtót, mint ahogy azt várni lehetett volna. Jó, a fiatalok kibírták a megpróbáltatásokat. Hanem eztán megérkeznek a gonosz kisgyerekek. A családi házak ablakán többször betéved a gólya, és a barátok még mindig úgy gondolják, újból együtt kellene nyaralni, éppen úgy, mint négy éve Zombidűlön, ahol a humoros Karcsi egy este hetven üveg sört ivott meg. Pelenkás kisgyerek nem lehet akadály. Újabb erőpróba következik? Nem is akármilyen! Ha két gyermek összekaphat azon, hogy ki kapja először a szülőkből csapolt vérfagyit, akkor a felnőttek még inkább kiszolgáltatottjai lesznek önnön rögeszméiknek, szokásaiknak és félelmüknek. Ehet-e csokoládét egyáltalán. Az egyik szerint igen, a másik szerint majd ha nyugdíjba vonul. Mi lesz ebből az ellentétből? Egyszerű, szimpla vérfürdő. Nézhetnek-e televíziót, mikorvan fektetés, mi pontban fél egykor szoktuk letenni Danikát, mi egykor Nórikát, mi meg hagyjuk, akkor alszik, amikor ő akarja. A gyerek összevész, napjában többször is, ordít, vádol, ő kezdte, azt mondta, hogy, csúfolt, elvette, satöbbi, és ha ebbe az élesnek és feloldhatatlannak tetsző játszmába a felnőtt beleavatkozik, és miért is ne tenné, hiszen tigrisanya és oroszlánpapa, akkor a barátság tiszta lepedője néhány nap alatt teli lesz átok piszkával, vérfolttal, a gyűlölködés szemetével. A gyerekek régen önfeledten tologatják a baromfi-influenzában használatos dömpert, hányják a József Attila által is megénekelt szomorú homokot, miközben a szülők sisteregve pislognak egymásra a Balaton kék párában derengő partján. Az egyik mindig üvölt, a másik mindenért sírva fakad, a harmadik már ötévesen visszapofázik, mint az ellenzék. Hát lehetséges gyerek mellett igazán nyaralni?! Szent családoknál talán. Él körülbelül tíz szent család Magyarországon, nem több, apa a szandálhoz fehér zoknit húz, a biciklitúrán ő hajt elöl, és madrigálokat dalol igen hangosan és hamisan. Anya hajt hátul, szétmarja szemét az izzadság, de ő csak mosolyog, és boldog, de mostanában fogamzásgátlóról álmodik. Persze tanácsolhatnánk, hogy viszonylag ifjú házasok kicsi gyereket ne vigyenek közös nyaralásba. De akkor az anya folyvást visszagondol, jaj, nem eteti-e halálra nagymama a kicsit, nem tolja-e bele a babakocsit a nagypapa a kert végi szakadékba. Minden este órás telefonálás még Kabulból is. (De biztos? Nem csak azért mondod anya, hogy...?) Konklúzió: A nyaralás kivételesen lesz pihenés. A nyaralás nem szórakozás, hanem az erősebb lét formája, csupa megpróbáltatás, akadálypálya, erőnléti edzés, ha úgy tetszik, alapozás. Sokan azt is mondják, hogy aki nyaralás alatt képes pihenni és kikapcsolódni, elrontotta az életét. Ezt azonban semmiképpen sem szabad. Életet el nem rontunk. Inkább elmegyünk nyaralni, együtt, mindannyian, és ha nem használjuk, hát nem használjuk a toalettkefét. SZÍV ERNŐ