Délmagyarország, 2006. június (96. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-03 / 129. szám

SZOMBAT, 2006. JÚNIUS 3. • AKTUÁLIS" 3 Tegnap egész nap szakadt az eső Csongrád megyében Hideg van, pótfűtés nincs Megállás nélkül szakadt tegnap egész nap az eső a megyében. A hőmérséklet nem emelkedett 10 fok fölé. A meteorológiai előrejelzés a hosszú hétvégére sem ígér javulást. Szegeden nem tervezik a pótfűtést. A szegedi meteorológiai állomáson nem tudták megmondani, mikor volt utoljára ilyen hideg júniusban a megyében. MUNKATÁRSUNKTÓL Többen érdeklődtek már a Szegedi Hőszolgáltató Kft.-nél, hogy a szokatlan júniusi hideg miatt lesz-e pótfűtés a városban. Básthy Gábor ügyvezető igazgató egyértelmű nemmel válaszolt. Elmondta: a hőszolgáltatónak - a rendelet szerint - szeptember 15-étől május 15-éig kell a fogyasztók rendelkezésére állnia. - Már tart a több száz hőközpont és a kazánok karbantartása. A munkálatokat csak rendkívüli esetben állítanánk le, és kezdenénk el a pótfűtést - mondta az ügyvezető igazgató, aki hozzátette: a pótfűtésről érdeklődők nem árulták el a címüket, ezért nem tudta megvizsgáltatni az ismeretlen háztömböket. Arra a cég vezetője sem emlékszik, hogy utoljára mikor volt 10 fok körüli hőmérséklet júniusban. Két éve viszont olyan zord volt az időjárás, hogy csak május végén álltak le a fűtéssel. A rendelet szerint akkor kell mindenképpen elindítani a fűtést, ha a napi átlaghőmérséklet három napig tartósan nem haladja meg a 12 fokot. A szegedi meteorológiai állomáson érdeklődésünkre elmondták: péntek kivételével az átlaghőmérséklet meghaladta az előbb említett értéket. Kirívó volt viszont a csütörtök reggel, amikor Szegeden csak 3,7 fokot mértek hajnalban. Igaz, Szombathely környékén kisebb fagyokat észleltek. A csütörtöki hideg és az ország felett kialakult ciklon - amelynek középpontja éppen Szeged volt előrevetítette a pénteki zord időjárást. A vastag felhőtakaró miatt a hőmérséklet csak 10-11 fok volt, de a nagy szél és a folyamatosan szakadó eső miatt a hőérzet ennél sokkal alacsonyabb volt. Az állomáson nem tudták megmondani, mikor volt utoljára ilyen hideg júniusban a megyében. Közölték, hogy ilyen adattal csak kedden tudnak szolgálni. Az előrejelzés szerint a következő napokban sem várható az időjárás számottevő javulása. A mai csendesebb nap után vasárnapra ismét beborul az ég, és szórványos esőzésre kell számítani még pünkösdhétfőn is. A hőmérséklet csak minimálisan emelkedik, de nem haladja meg a 15 fokot. A hosszú hétvége után kisebb felmelegedés, tavaszias idő várható. A meteorológusok arra azonban nem számítanak, hogy három napig 12 fok alatt lesz az átlaghőmérséklet. gm'M A szegedi Klauzál téren 12 fokot mutatott a tegnapi hideg esőben a hőmérő Fotó: Schmidt Andrea NEM KERTEK P0TFUTEST VÁSÁRHELYEN Lapunk információi szerint a napokban hidegebbre fordult idő ellenére sem kértek pótfűtést a vásárhelyi panellakásokban élők. Ezt közös képviselőktől tudjuk-, tegnap délután többször is szerettük volna felhívni a távfűtő kft.-t, de a cég egyik telefonját sem vették föl, az igazgatót, Kurunczi Mihályt sem sikerült elérnünk. így csak a közös képviselőkre hagyatkozva írjuk azt, hogy a cégnél már folyik a kazánok karbantartása. Ismét árhullám a Tiszán Ismét árad a Tisza a nagy esőzések miatt, egy nap alatt fél métert emelkedett a folyó vízszintje. Vasárnap vagy hétfőn várhatóan elönti a szegedi alsó rakpartot a víz, s azt le is zárják a forgalom elől. Folyamatosan zuhog az eső nemcsak nálunk, hanem a Tisza és mellékfolyói vízgyűjtő területén is. Tegnap mintegy 20 milliméter eső hullott egy-egy területen - mondja Priváczkiné Hajdú Zsuzsanna, az Atikövizig ügyeletvezetője. A hegyekben hullott csapadék máris érezteti hatását: alighogy levonult minden idők legnagyobb árhulláma, ismét áradnak a folyók. A Felső-Tisza azért árad, mert ott máris jelentkezik a hegyekből lezúduló csapadék hatása, az Alsó-Tisza pedig most még elsősorban azért, mert - a leendő víztöbblet befogadására számítva - Kiskörénél megkezdték a tározó kiürítését. Szegednél tegnap délután 477 centiméter volt a víz - negyvenhét centivel magasabb, mint tegnapelőtt -, és az áradás mértéke továbbra sem csökken. Vasárnap vagy hétfőn víz alá kerülhet az alsó rakpart; néhány órával a föltételezhető elöntés előtt le is zárják. A Maros Makónál tegnap délután 181 centi volt, a következő három napban még várhatóan nem kell készültséget elrendelni. A Hármas-Körös szintén árad, de most még e folyó esetében sincs szükség árvízvédelmi készültségre. A Duna - mely megint árad - ismét beleszól a Tisza vízállásának alakulásába. A jövő hét elején első fok fölé emelkedhet a torkolat fölött a készültségi szint. A belvízzel borított területek nagysága ismét növekedésnek indult. F. CS. Balesetdömping négy halottal Rengeteg közúti baleset történt az elmúlt két hétben, amelyekben az időjárás is közrejátszhatott. Negyven karambol végződött személyi sérüléssel. A balesetek felében súlyos sérülteket kellett a mentőknek elszállítani. Huszonhárom embert még mindig kórházban ápolnak, négyen pedig meghaltak. Tuczakov Szilvána, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferense elmondta: a balesetet okozó autósok általában nem a látási és útviszonyoknak megfelelően közlekedtek. A balesetek okozója lehetett a kettős fronthatás is, ami hétfő óta uralkodik, s ami figyelmetlenebbé tehette a hideg- és a melegfrontra érzékenyeket. Búcsú a Háztól DARVASI LÁSZLÓ Régebben ringott szemben, a vízen egy hajóház, oda is lejártunk. Vagy a kis kávézó mellettünk, a sarkon a papírbolt, hol százszínű ironokat lehet beszerezni, a szomszédos Radnóti gimnázium, és hosszan lehetne sorolni, mert itt és most, a búcsúzás keserédes pillanataiban nem csak a Stefánia tízről van szó, e sokszobás, impozáns bérpalotáról, melynek ablakai mind a Tiszára tekintenek, az elfogyó, slankos kis vízre vagy az őrjöngve meghízó folyamra, illetve a Móra park lélegező zöldjére, hiszen magától a környéktől is búcsúzunk. Mese nincs, kicsit kimegyünk a városból. Nagy, tágas, modem szerkesztőség vár ránk, nyugati filmekben láthatók az ilyen redakciók, egy térben sisteregnek majd a hírek, egyazon térben szalad a gép rendszerébe a Grand Cafe mozi programja, a vadaspark legújabb pumabébijének fotója, vagy a Lékó-interjú. Ilyen szerkesztőség az országban szinte még nem is épült. S ennek így kellett lennie. Jómagamat, s megannyi társamat a nyugodt és barátságos, a hatalomból nagyvonalúan kihátráló Sz. Simon István idejében Dlusztus Imre hozott a laphoz, ki aztán jó tíz évre főszerkesztője is lett a Délmagyarországnak. Itt tanultuk meg a szakmát, e sokszor átfestett falak között néztük, hogyan kiáltják ki a köztársaságot, itt váltak el a politikai ízlések és világlátások, itt kezdtük el a szabadabb mondatok bonyolult művelését egy gazos, sérülésekkel és nemzeti traumákkal teli világban, innen mentünk át a pártbizottságra, amikora széthulló hatalmon még próbált volna valamit kinyesni a közpiacra kerülő állami koncból, itt tanultuk meg hogy az ideológia ködbe vesző diktátumai után a példányszám éppolyan szentség lesz, mint a sérülékeny szakmai tisztesség. Ebben a házban éltünk meg a rendszerváltás utáni „életre-halálra" szóló hírharcokat, amikor a „lila" Délvilág volt a lap konkurense. Akkor még nem értettem, hogy az „ellenlap" - máskülönben régi „délmagyaros" - kollégái Nikolényi Pista vezetésével miért pezsgőt isznak rendre a sajtóklubban a lapzárta nikotinos éjszakájában, ma már, érteni vélem ezt a gesztust. Ki elment, kit küldtek, ki kikopott e sokat látott házból, lelkek és érdekek sérültek olykor, életek és sorsok vettek szerencsétlen kanyarokat, se ház története éppúgy őriz boldog sóhajokat, szép újságírói teljesítményeket, mint keserű könnyeket. Szerintem még „szakmai indíttatású " szerelmek is megestek e falak között, de ezt csak a sajtófilológusoknak mondanám, akiket minden pókháló érdekel. És vannak halottaink számosan. Kollégák, és barátok mentek el, váratlanul, vagy sokáig küzdve aljas betegségekkel. Rájuk is emlékeztünk, amikor kidobozoltunk a Stefánia tízből. Talán szentségtörő, mégis azt mondanám, Szegednek kissé hálátlan dolog újságot tni, s nemcsak azért, mert az ilyesfajta műhelyekhez, mint amilyenek mi vagyunk, mindig túlontúl közel dohog a helyi hatalom fűrészmotorja, hanem mert a mai ifjoncoknak, a mai „kislapajoknak", hírek után futkosóknak, az eltökélt tárcázóknak olyan tradicionális terhekkel kell megküzdeniük, mint, teszem azt, a magyar labdarúgásnak Puskásék örökségével. Kicsoda is léphetne Mikszáth, Móra, Tömörkény, Ady, Kosztolányi örökébe 7/ Az 6 idejükben az tástudás isteni kiváltság volt, szellemi hatalom, olyasfajta tőke, mely csak keveseknek járt. Szépírás és hírlapírás kéz a kézben járt. Manapság a város értelmisége olykor kimerül a távolságtartó kritikában, ha a lapról van szó. Csakhogy ma már azt is tudjuk, a mondatok kellemessége, bonyolultsága, cizeüáltsága ellenében új informatikai hatalmasság született, ez pedig az azonnali tájékozottság szükséglete. Ne gondold el, ne ábrázold, de tudd és mutasd. Gyorsan, pontosan, sokat, lehetőleg érdekesen, ez a szakma új diktátuma, s egy ilyen vidéki lap, mint amilyenek mi vagyunk, egy kicsit talán mindig bizonytalanul, de azért eltökélten egyensúlyoz a szakmai tisztesség és a bulvár harsánysága közötti mind keskenyebb hírsávban. Amivel nem azt mondanám, hogy a bulvár tisztességtelen, de, tudjuk, az ösztön világához mindig közelebb helyezi a hangsúlyt, több vér, meztelenség, kérészsztárság, miközben a másik oldal értéket őrizne, mentene, véleményt mondana, akár formálna, vitára hívna. Világtrend, hogy csökken az írott sajtó olvasottsága, mind kevesebb az előfizető, és az olvasó. A lap mindent megtesz, hogy kiszolgáljon, és ne okozzon csalódást. Ennek érdekében épült a Délmagyaroszág impozáns otthona a jégpálya szomszédságában, és a lap nemcsak házat épít, költözködik, hanem előfizetőit is gyarapítja. Tisztelettel jelentjük, nő a példányszámunk. Mi most elmegyünk a Stefániáról. Nyilván lesznek még szép napok a lap életében. De azért ez nagyon, nagyon szomorú dolog is nekünk. S most éppen azon tűnődöm, hogy egyik legtapasztaltabb kollégánk, Horváth Dezső, hova is állítja majd az új szerkesztőség elé a legendás, békebeli kerékpárját, melyet még a bakfis lányok is megbámultak, amikor végigsasszéztak a Móra park hársvirágos sétányán. A BELVEDERE MERIDIONALE szeretettel meghívja Péter László 1956 előtt, alatt, után című kötetének bemutatójára. A könyvbemutató helye: Szegedi Városháza, Díszterem (Széchenyi tér 10-14.) Ideje: 2006. június 9., 17.00 A könyvet bemutatja: KISS TAMÁS, a POFOSZ alelnöke. g A könyv kiadását a Szegedi Tudományegyetem támogatta. Sólyom László az árvízi védekezésben nyújtott teljesítményt ismerte el Elnöki zászlószalag a szentesi dandárnak Sólyom László köztársasági elnök tegnap zászlószalagot adományozott a szentesi műszaki dandárnak. Ez kitüntetés: az árvíz elleni védekezés idején nyújtott teljesítményt ismerte el vele a hadsereg főparancsnoka. A köztársasági őrezred tagjaival együtt érkezett meg az államfő tegnap délelőtt a szentesi laktanyába. Az elnököt Havril András vezérkari főnök kísérte. A dandár díszlépésben többször is elvonult az emelvény előtt, tisztelegve az államfőnek. Sólyom László a katonai protokoll kimért szabályai szerint - köztársasági elnöki adományként - zászlószalagot tűzött a csapatzászlóra az alakuló téren. Az idő rettenetes volt, de az államfő mosolygott, csaknem fél órája volt már a laktanyában, amikor kísérőitől végre kapott egy esőkabátot. Sólyom érdeklődéssel figyelte a búvárok bemutató gyakorlatát a kiképzés helyszínén, ahol megtudta: a dunai pontonhíd építésekor elsüllyedt alkotóelem - a híresztelésekkel ellentétben - nem tartalmaz robbanóanyagot. Az értesülést megnyugtatónak nevezte az elnök, aki a közelmúlt egyik leglényegesebb eseményének tartja az árvízi védekezést. Kovács István vezérőrnaggyal korábban a gátakon találkozott, ahol láthatta, miként dolgoznak a szentesi műszaki dandár katonái. Bár az államfő nem nyilatkozott az érkezésére odasereglett újságírók egyikének sem, lapunknak sem, szóvivőjétől megtudtuk: a szentesi az első alakulat, melyet államfőként felkeresett. Sólyom László fontosnak tartja az árvíz elleni társadalmi összefogást, melyben jelentős szerepet kapott a hadsereg, köztük a műszakiak. Tapsvihar zúgott fel a legénységi étkezdében, amikor Sólyom László és Kovács István kezet fogott. Az államfő a katonák előtt azt mondta, bár ő a hadsereg főparancsnoka, nem parancsol. Elsősorban szimbolikus és erkölcsi szerep az övé, s kötelességének érzi kifejezni a társadalom részéről az elismerést azért a tevékenységért, melynek köszönhetően élő és épített értékeinket a természeti katasztrófák idején megóvja a honvédség. BLAHÓ GABRIELLA Sólyom László, a köztársaság, elnöke felköti a zászlószalagot a szentesi laktanyában fotó: Tésik Attila