Délmagyarország, 2006. június (96. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-22 / 144. szám

6 • MEGYEI TÜKÖR* CSÜTÖRTÖK, 2006. JÚNIUS 22. KEDVENC HELYEM Dömötör Júlia: csomorkányi rom Mi a kedvenc helye? - kérdezzük Szeged és Csongrád megye lakóitól, közszereplőktől, és olyanoktól is, akik nem közismert emberek. Városreszt, utcát, epületet, intézményt, kocsmát, parkot, akár járdaszigetet is megjelölhetnek, de meg kell indokolni a választást. Reméljük, érdekességeket - személyeket és helyeket ajánlhatunk így olvasóink figyelmébe, és azt is, hogy amikor befejezzük, többet tudunk egymásról és a helyről, ahol élünk. Úgy gondolja, a művészi hajlamot anyai nagyapjától örökölte, aki muzsikus volt, s talán bádogos édesapjától is, aki fiatal korában szívesen fotózott. A roma származását is vállaló makói Ferenczi János Dávid tehetsége mindenesetre vitathatatlan: tizenöt éves, és első filmjével mindjárt négy díjat aratott - köztük a berlini Arany Csapót. Ferenczi János Dávid a Galamb József szakképző iskolában tanul gépésztechnikusnak, ám abban bízik, a film lesz az élete. Erre minden esélye meg is van, hiszen Honvéd city című, nyolcperces dokumentumfilmje az utóbbi néhány hétben négy díjat is nyert: alkotása két hazai országos ifjúsági szemlén második lett, majd ugyancsak második a görögországi Camera Zizanio nemzetközi fesztiválon - a berlini nemzetközi ifjúsági filmszemléről pedig Arany Csapóval jött haza. Mindez akkor különösen megdöbbentő, ha az ember tudja, hogy igazából ez volt Dávid legelső komoly filmje. Díjnyertes Honvéd city A srác egyébként három esztendeje filmez. Első próbálkozásai otthoni, webkamerával forgatott, zenére megvágott opuszok voltak, amelyeket ma is szívesen megnéz - de csak azért, hogy lássa, azóta mennyit fejlődött. Filmjeit tavaly áprilisban, épp a születésnapján adta oda a Zoom To Europe and the World fesztivál fő szervezőjének, Czibolya Kálmánnak. Alkotásai nemcsak a fesztiválon arattak sikert: a makói ifjúsági videoműhelyt és azóta a helyi televíziót is vezető Czibolya Kálmán azt mondta neki, lát bennük fantáziát, ezért forgasson egy komoly technikával készülő filmet. Ez lett a későbbi díjnyertes Honvéd city, melynek rendezője, operatőre és vágója is ő volt. A nyolcperces dokumentumfilm, amelybén helybeli lakosok is megszólalnak, a jelentős részben cigányok lakta városrészről igyekszik előítéletektől mentes képet nyújtani a nézőnek. Ferenczi János Dávid egyébként, bár nem ezért forgatott éppen Honvédról, maga is vállalja roma származását. Mint mondja, kisebb korában olykor voltak is emiatt kellemetlen élményei, ma már azonban jnindenki elfogadta őt. Kitartás és akaraterő Az éppen nyári szünetét töltő diák gyakran időzik a városi televízió stúdiójában: igyekszik ellesni a szakma fortélyait, s közben segít a felnőtteknek. Úgy gondolja, a művészi hajlamot talán anyai nagyapjától örökölte, aki muzsikus volt, s talán bádogos édesapjától is, aki fiatal korában szívesen fotózott - ám azt mondja, a filmezés nem is elsősorban tehetség, hanem kitartás és akaraterő kérdése. Újabb filmötlete van Hogy mit csinál a szabadidejében, ha éppen nem forgat? Szívesen motorozik, zenét hallgat, főként rockot, és lóg az interneten, mint szinte minden tizenéves. De már újabb filmötlete is van. Ismét Honvédról szeretne forgatni, ám ezúttal egy csak zenével kísért, életképeket, hangulatokat felvonultató alkotást. SZABÓ IMRE - Több kedvenc helyem is van, de ha választani kell, akkor azt mondom, leginkább a csomorkányi templomromot kedvelem. Beszélhetnék arról, mikor épült vagy pusztult el, de nem is tudom pontosan, másrészt inkább azért szeretem ezt a helyet, mert ott önmagam lehetek - mondta Dömötör Júlia, a vásárhelyi Konrád Lorenz Természet és Állatvédő Egyesület elnöke (képünkön). - Már az is kalandos, ahogy kimegyünk a városból, s a szántóföldek, rétek, legelők közepén egyszer csak felbukkan a középkori épület romja. Amikor csak tehetem, kimegyek oda. Sajnos a sár miatt egy ideig nem sikerült kijutnom, így utoljára tavasszal voltam ott. Először egyébként kisgyerekkoromban, édesapámmal mentünk ki, majd a családdal is sokszor jártunk a romnál. Amióta tudok autót vezetni, egyedül is kijárok. Úgy érzem, a rom régisége felidézi az egykor Csomorkányon élőket, akikben volt tartás, becsület. A másik, ami miatt nekem a templomrom nyugalmat ad, az, hogy ott nincs senki, azaz nincs olyan körülmény, ami a mindennapi életben feszültséget okoz. A templomromnál csak én vagyok. Ha pedig kicsit nyugton maradok, egyszerre megjelennek a nyulak és a madarak, s ez is nagyon kellemes élmény. B. K. A. A templomrom vadregényes környezetben Fotó. www.kmnp.hu Ferenczi János Dávid már az első filmjével sikert aratott A makói roma fiatalember berlini Arany Csapója Ferenczi János Dávid gyakran időzik a makói tévé stúdiójában Fotó: Szabó Imre A határon túl is tanítanak a szegediek Néptáncos lesz az idei nyár Tánctáborokat szervez, külföldi vendégszereplésekre utazik, szegedi fesztiválokon szórakoztatja a nézőket a Szeged Táncegyüttes a nyáron. Sűrű néptáncprogram ígérkezik a nyáron a fél évszázados múltú Szeged Táncegyüttes háza táján. Nagy Albert, a több száz fós táncegyüttes vezetője elmondta: két csoportjuk a napokban vendégszerepel Törökországban, júliusban és augusztusban pedig Német- és Finnországba utazik több szegedi csoportjuk és az együttes táncoktatóitól tanuló határon kívüliek is. A magyar ncptánckultúrát képviselik a szegedi - illetve az általuk tanított bánsági - táncosok július elején a kétnapos rangos temesvári nemzetközi folklórfesztiválon is, ahol ezernyolcszáz fellépő mutatja be saját népének táncait. A felnőtt táncosok idén nyáron magyarlakta romániai településeken tánctáborokban is terjesztik a magyar folklórt. Június végén a Bihar megyei Margittán kétszázhúsz kisebb-nagyobb érdeklődőt tanítanak, augusztusban pedig Mezőtelegden és a temesi Végváron szerveznek tánctábort. Az érdeldődést jelzi, hogy már jó ideje betelt a táborok kerete. A határ menti Röszkén július 10. és 14. között lesz tábor, ide még lehet jelentkezni. A Szeged Táncegyüttes a házigazdája a nyári nemzetközi néptánctalálkozónak is, amit idén tizenhatodik alkalommal rendeznek meg székhelyükön. A júbus 3-ától 9-éig tartó fesztiválon a város terein, a Ligetfürdőben és a környező településeken lépnek fel a szegedi, és az általuk meghívott román és vajdasági táncosok. A Kálvária sugárúti székház udvarán felállított, háromszázötven személyes szabadtéri nézőtéren 4-én és 6-án a felnőtt csoportok és a határon túli tanítványok adnak ízelítőt a Kárpát-medence szinte öszszes táncdialektusából. 5-én a Magyar Állami Népi Együttes szerepel a Kálvária sugárúti színpadon a Verbunkos című produkcióval. Az előadásokra ezerötszáz és kétezer forintért az együttes székházában elővételben válthatók jegyek. A nyári szegedi néptáncrendezvényeket a július 24. és 30. között megrendezett XXII. szegedi nemzetkőzi néptáncfesztivál zárja, amelynek előadásain és utcai fellépésein bolgár, török, görög, csuvas, lengyel és román táncosokat is láthatnak az érdeklődők. T. R. Fellépők a Szeged Táncegyüttes ötvenéves jubileumi programján Fotó: Karnok Csaba Vasúti mesék Úgy adódott, megint összefuthattam vasutasékkaJ. Dolgozni hívtak, gyönyörű munkához, de kávékavargatás közben anekdoták is szállogattak. Arról a gözös mozdonyról is, amelyik a város közepén hirdeti a múltat. Az pedig úgy esett volna, hogy gumikerekű akármi vette a hátára a Tisza-pályaudvaron, és hajnalok hajnalán cammogott be vele. Jöhetett volna villamossíneken is, kicsi vontatóval, akár éjnek évadján is, de inkább fölrakták a járgányra. Nehezebb lett volna az eleven sínekről átemelni a helyére, mint egyenesen mellé kormányozni. A hajnah derengésben, mondom, az adoma szerint, fölkiáltott a négyéves Pistike: nézd, idesapám, jön a mozdony! Erősen kótyagos volt az idesapám, mahgánfokokkal jól megrakott borízű basszusán ennyit vakkantott csak: hülye vagy te, gyerek! Hogyan jöhetne az aszfaltra mozdony? Ha már ilyen szépen összefutottunk, és még lehetett egy kicsit kavargatni a kávét, megint megkérdeztem, mi lett avval a szárnyaskerék-emlékművel, amelyiket Hemmert Jani álmodott oda a régi vasúti híd fejéhez ?Azokból a hatalmas kőtömbökből lett volna összeszerkesztve talapzata, amelyek valaha igazi mozdonyokat is megtartottak. Ketten is tudnak róla, és mindketten ugyanúgy. Félegyházáról hozták a mozdonykereket, a szegedi fűtőházban megszárnyasították, de mindmáig nem sikerült fölállítani abban a kis háromszögben, ami még szabadon maradt a néhai hídlábnál. - Talán azért, mert új ember lett a város fökertésze. Nem lehet tudni. - Emberek! Itt ez a vén alkotmány, és ez a terület a tiétek. Miért nem hozzátok ide a mozdony farához ? Vagy az orrához. - Elférni elférne, de nagy baj van. Elkészült már a magyarázó táblája. -Avval együtt. - Éppen avval nem lehet. Az van ráírva, ezen a helyen állott az a vasúti híd... Ma még mindenki tudja, a vasút-igazgatóság mögött soha nem állott vasúti híd. fanink szerint ez is csak mese. Belátom, legalább annyira nehéz munka lenne másik magyarázó táblát kiöntetni hozzá, mint olyan városi főkertészt találni, aki a szárnyas kereket bele tudná alkudni a kicsike háromszögbe. H. D.