Délmagyarország, 2006. június (96. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-17 / 140. szám

2006. június 17., szombat 10 SZIESZTA ESTERHÁZY PÉTER ÉS FABINY TAMÁS APASÁGRÓL, KISEBBSÉGI LÉTRŐL, A MÚLT HAGYATÉKÁRÓL Mindegyikünknek sok apró identitása létezik Esterházy Péter író és Fabiny Tamás evangélikus püspök eszmecseréiéből sok minden kiderül apaságról, kisebbségi létről, a múlt hagyatékáról. A diskurzust Galambos Ádám vezette. - Mi az identitás? Fabiny Tamás: - Az értelmező kéziszótár szerint az identitás jelentése azonosságtudat, míg egy pszichológiai lexikon szerint a személyiségfejlődés eredményéről van szó. Esterházy Péter: - Szeretem magam katolikusnak mondani. Igaz, elsősorban kulturálisan, s nem a hittel kapcsolatosan. Azt gondolom, hogy mindegyikünknek sok apró identitása létezik, s ebből keveredik ki valami összefüggő, amiről nem tudunk különösebben beszélni - inkább csak mutatni társainknak. Én például egy sajátos családhoz tartozom, mely nagyon erősen definiál engem. Annak ellenére, hogy amikor '50-ben megszülettem, ennek a nagy hatalmú történelmi családnak nem volt semmilyen hatalma. Márpedig ha egy ilyen családnak nincs hatalma, akkor az nagyon rokonszenves, ahhoz nem kell kritikai alapon közelíteni. Ugyanilyen a kapcsolatom gyökere az egyházzal; amikor, mondjuk így, ministránsként megismertem a klérust, a katolikus egyház épp vereségben élt. Ezért aztán '90 után is nehezen találtam egy egyházkritikai hangra - ami pedig egészséges volna. Gyermekek és apák F. T.: - Tán kevesen gondolnák rólam, de én is katolikusnak vallom magam. Hogyan értem ezt? Luther Márton élete egyik utolsó megjegyzése volt, hogy ő katolikus, wittembergi katolikus szeretne lenni az utókor szemében. Márpedig ha az egyház valóban egyetemes, akkor miért ne lehetne a római mellett genfi vagy wittembergi katolikus? Ha már a vallási identitásból indultunk ki, akkor számomra az egyházi lét mindig a kisebbségi léttel fonódott össze. Gyerekkoromban, amikor előkerült, hogy papnak vagyok a fia, akkor rögtön kicsit stigmát kaptam. Ha kitudódott, hogy a konfirmáció miatt nem mentem kosárlabdaedzésre, még a csapattársaim is megvetően néztek rám. Később a lelkészi tevékenységem során ugyancsak legitimációs kérFabiny Tamás és Esterházy Péter dések sorára kellett válaszolnom, melyet nem minden esetben tartok szerencsésnek. Ha ugyanis más szemszögből, elvonatkoztatva az egyháztól azt állítom, hogy „magyar vagyok, tehát nem vagyok cigány", akkor elég cifra, semerre sem vezető meghatározások kerekedhetnek ki. - Mi mindent hoztak otthonról? E. P.: - Hát most konkrétan nemigen... Szerintem roppant lassan derül ki, mit kapott az ember otthon. Legjobban akkor látom, mit hoztam a családomtól, amikor a testvéreimet nézem - saját karikatúrámként. Szoktam volt említeni futballista testvéremnek (Esterházy Márton, 29-szeres válogatott labdarúgó - a szerk.), hogy milyen jól bánik a magyar nyelvvel, míg én cserébe profin rúgom a labdát, s ő mindig nagyvoESTERHÁZY PÉTER nalúan beleegyezik a számomra hízelgő alkuba. Apaként szintúgy azt tartja szem előtt az ember, mit és hogyan ad (át) gyermekének, s sűrűn esik abba a hibába, hogy „protestáns" prédikációkat tart. Hamar kiderül azonban, hogy papolhat akármit az ember, a gyereknek valójában az számít, amit a szüleitől lát. Nekem ikonképem volt édesapámról, hogy ül és gépel, vagyis állandóan dolgozik. Ennek köszönhetően tőle tanultam a munka becsületét, méltóságot, nagyvonalúságot. Félreértés ne essen: nem szeretnék úgy tenni, mintha nem én írtam volna a Javított kiadást, de ez akkor is így igaz. (Esterházy Péter a Javított kiadás című könyvéhen kendőzetlenül írt édesapja ügynökmúltjáról. - A szerz.) F. T.: - Érdekes, hogy az írógépnél ülő édesapa motívumából nekem is jutott, csak én nem tudtam belőle Harmónia Caelestist írni. Nagyon szeretem apámat, de rossz emlék, hogy mindig háttal ült. E. P.: - Nekem szembe... F. T.: - Akkor szerencsésebb vagy nálam. E. P.: - ...de soha nem nézett fel. Vidéki miliő F. T.: - Visszavonom előbbi mondatom, az még roszszabb. Valamiért nem tudom elfelejteni, hogy egyszer édesapám odabűjt mellém az ágyba, s szópókert játszott velem. Sokat gondolkodtam róla, hogy ez a jelenet miért nem megy ki a fejemből. Végül arra jutottam, hogy valószínűleg azért nem, mert édesapám ritkán játszott velünk, minden bizonnyal a fiai érettebb férfikorára várt, amikor már teológiáról és történelemről tud velünk véleményt cserélni. A saját gyerekeim esetében mindenképp szeretnék ezen változtatni, hétvégenként szoktunk is focizni vagy túrázni ide-oda. Visszatérve a családi gyökereimhez: édesapámtól útravalóul egyértelműen a papi hívást kaptam, bár meg kell vallanom, hogy fiatalon sokáig lázadtam a sorsom ellen. Édesanyámtól pedig a falu, pontosabban Weöres Sándor szülőfalva, Csönge és a vidéki miliő szeretetét örököltem. A művész és a rutin - Mit tanultak gyermekeiktől? F. T.: - Jól ismerem Péter könyveit, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy ő sokkal többet és szebben tud mesélni erről. Röviden csak annyit tennék hozzá, hogy apának lenni csodás, s rendkívül boldog vagyok, hogy tíz évvel második gyermekünk után harmadikként világra jött Lujza lányom. Ő tizennégy hónapos. E. R: - Ha társaságban vagyunk, s üveges szemmel tekintek magam elé, Zsozsó lányom odajön hozzám, s fülembe súgja: „Zsozsó vagyok, a három bé osztályba járok. A lányod." Ennek oka, hogy soha nem sikerült megjegyeznem, melyik osztályban tanul. Kezdetben, amikor még nem kanászodtam el, rendesen besegítettem otthon, én vittem-hoztam Marcell fiamat az óvodába-óvodából. Ilyenkor ugye nekem kellett felöltöztetnem a gyereket,"S ezt mindig megkülönböztetett figyelemmel nézték az anyukák. Kétségkívül picit hosszabban tartott az öltöztetés, mint nekik... Az apró didaktikai trükkökben - mikor, milyen könyF0TÓ: SZŰK ÖDÖN vet nyom az ember a gyerek kezébe - sem bizonyultam nagyon tehetségesnek. - A munkát mire alapozzák? F. T.: - Esetemben a sokszínűségre, a lelkészi tevékenység kellőképp szerteágazó. Kikapcsolódni az olvasással szokFABINY TAMÁS tam, különösképp olyan könyvekkel, melyeknek kevés az egyházi feladatuk. Ha például Péter valamelyik írását veszem a kezembe, akkor nem az a konkrét célom, hogy a prédikáció során felhasználjam... E. P.: - Pedig az volna a jó... F. T.: - Egyik könyvedben azt fejtegeted, hogy a barátod fiának súlyos betegségéről telefonon értesülsz, mire úgy fejezed be a gondolatot, hogy „miután leraktam a kagylót, zugárusként imádkozni kezdtem". Ezt a végtelenül szívből jövő, emberi sort sokat idézem prédikáció közben. - Mire alapozza az írást az író? E. R: - Az írás roppant bonyolult képződmény, valahol a tudás és a nem tudás között. Ha ugyanis csak a tudására épít az író, akkor az írás könnyedén rutinná válhat. Márpedig hiszem, hogy a művészet számára nincs halálosabb, mint a rutin. Ha meg csak nem tudsz, abból se jön ki sok jó. Tudni és nem tudni egyszerre. Erre az ingoványra építem az írást. LEJEGYEZTE: SZEGHALMI BALÁZS Futballistából regényhős „Futballozni mindenki futballozott..., de nem mindenki futballista." Ez Esterházy Péter új regényének első mondata. „Én pedig ... arra vártam, hogy akár a nagy Netzer, egyszer csak megjelenik 'a tér mélyéből előtörő' - regényhős." Az utazás végén érthetővé lesz: miért a játékok játéka a foci. A labdarúgó-világbajnokság napjaiban külön is küldetése van Esterházy Péter Utazás a tizenhatos mélyére című friss regényének. A megértést hozza ez a kicsi könyv. A kisfutballista a régi meccsek helyszíneit fölkeresve, a hazai pályát az idegennel összevetve érti meg élete lényegét, érteti meg a játék, az élet értelmét. Magára ismerhet a sok „negyedosztályú futballista", aki „nem egy elfuserált első osztályú, nem egy tehetségtelen másodosztályú vagy egy fegyelmezetlen, frusztrált harmadosztályú. Minden szintnek megvan a nívója, ez egy jól hierarchizált szakma, egy jó negyedosztályú játékos az egy jó játékos a negyedosztályban." Ezzel az utazással érthetővé lesz, miben más a profi játékos, aki képes „Nem a kéznél lévők közül, a rendelkezésre állók közül a legjobbat kiválasztani, hanem a legjobbat megteremteni: új teret." Plasztikussá lesz az első osztályú szurkoló alakja. Ő az, aki nem tud néző lenni, aki mindig belül van, „ott a téglalapon belül", mert a játékot a játékból látja, aki nem azért drukkol egy csapatnak, mert a csapat jó, hanem mert a mienk. És azért is szereti a focit, mert játszva-szurkolva tudja: mindannyiunkban van egy darab Brazília, „a bennünk lévő csoda lehetősége, a fantáziánk, a merészségünk, a vágyaink esélye..." Esterházy tizenhatosának mélyén még a focianalfabéta is szerethető, és persze a nő, legalábbis az a néhány, akik tényleg ért a focihoz. ú.i. (ESTERHÁZY PÉTER: UTAZÁS A TIZENHATOS MÉLYÉRE; MAGVETŐ KIADÓ; 147 OLDAL; 1990 FORINT) kdnyvAraMi H-6720 Szeged. Tisza L. krt. 34. www.fokuszonline.hu TÖRZSVÁSÁRLÓI KÁRTYÁRA 7% KEDVEZMÉNY! Telefon: (+36 62) 420-624 Fax: (+36 62) 424-789 e-mail: fokusz.szeged©lira.hu Nekem ikonképem volt édesapámról, hogy ül és gépel, vagyis állandóan dolgozik. Ennek köszönhetően tőle tanultam a munka becsületét, méltóságot, nagyvonalúságot." „Édesapámtól útravalóul egyértelműen a papi hívást kaptam, bár meg kell vallanom, hogy fiatalon sokáig lázadtam a sorsom ellen. Édesanyámtól pedig a falu, pontosabban Weöres Sándor szülőfalva, Csönge és a vidéki miliő szeretetét örököltem."