Délmagyarország, 2006. június (96. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-12 / 135. szám

HÉTFŐ, 2006. JÚNIUS 12. • a dél sportja* iv A mai gyerekek elképzelni sem tudják, hogy mekkora sztár volt Törőcsik Fotó: Karnok Csaba játékos, mint manapság. Arra kérem, nevezzen meg közülük két kiemelkedőt. - A külföldiek közül egyértel­mű a választásom, a holland Cruyff volt a legjobb, idehaza pe­dig újpesti csapattársam, Faze­kas „Kapa". Emlékezetes meccsek - Es a saját meccsei közül me­lyek kívánkoznak a sor elejére 1 - Szerencsére néhány remek ta­lálkozónak aktív részese lehettem. Ilyen volt például a válogatottban a bemutatkozásom, amikor 4-2-re elpáholtuk a Práterben a sógoro­kat. De említhetnék momentu­mokat is. Amikor az Újpesttel le­győztük kupameccsen a Kölnt, szegény buta Steinerből néhány­szor sikerült bolondot csinálnom, vagy ott volt a Bilbao elleni gólom. Lendületből vezettem a labdát, amit először el akartam passzolni Iribar kapus mellett, de az utolsó századmásodpercben meggondol­tam magam, inkább alálöbböltem a lasztinak, amely hulló falevél­ként esett a megdermedt spanyol fölött a kapuba. Jó ezekre vissza­emlékezni, de a legboldogabb min­dig akkor voltam, amikor felhar­sant a lelátón a „Táncolj, Törő!" rigmus. SZÉLPÁL LÁSZLÓ BARATOK, HAVEROK Törocsikról mindig is sokféle pletyka járta. Itt látták sörözni, ott találkoz­tak vele. amikor rövidet fogyasztott Tény, soha nem volt nem is tartotta magát szentnek. Egyet azonban csak kevesen tudnak róla, hogy aranyszí­ve van. A kevesek közé hárman min­denképpen beletartoznak: az egyko­ri Fradi-kedvenc Ebedli Zoltán, aki még a gyűlölt ellenséghez, az Új­pesthez is átigazolt; Zámbó Sándor, a bohém Megyeri úti klasszis, vala­mint a labdazsonglőr Polonkai Zol­tán, aki hajdanán a Népstadionban a válogatott mérkőzések szüneteiben addig tartotta a levegőben a labdát ameddig akarta. Ők soha nem en­gedték el „Törő", vagy ha jobban tet­szik, „Kese" kezét EGYSZER SZERELT ELETEBEN Törőcsik Andrásról el lehetett mondani, hogy korának egyik legnagyobb te­hetsége volt, hogy úgy cselezett, mint senki más, de azt még véletlenül sem, hogy összetörte volna magát azért, hogy labdát szerezzen. Barátai azt állítják róla, mindössze egyszer jött ez össze neki. Az Újpestet 1975-ben meghívták játszani az FC Barcelona ellen. A hazaiaknál futballo­zott akkoriban „Törő" nagy kedvence, Cruyff. Mindig is imádta a játékát, el­határozta, kettejük találkozását emlékezetessé teszi. Mivel is kellene? ­gondolkodott. Végül arra az elhatározásra jutott, ha törik, ha szakad egy­szer úgyis leszereli. Miután a középpályán megtörtént az „ütközet", és az a hősünk által remélt eredménnyel végződött, a korábban mindenre elszánt Törőcsik egy huncut vigyor kíséretében passzolta tovább a lasztit. Termé­szetesen nem volt ez egetverő nagy dolog, mégis egyik legkedvesebb élmé­nyeként maradt meg emlékezetében. ződésem, hogy rossz ítélet szüle­tett, a támadó ugyan felemelte a könyökét, de nem ütött. Az ezüst­érem miatt nem lett valami jó a kedvem. Argentin világbajnokság - Amikor még a lába előtt he­vert a fél világ, amikor minden kissrác az ön cseleit próbálta megtanulni, nyert az Újpesttel három-három bajnoki címet és MNK-t, a válogatott mezét 45-ször húzta magára, a nem­zeti csapattal két világbajnok­ságon vett részt. Melyik volt az ütőképesebb gárda, az 1978-as, vagy az 1982-es 7 - Az előbbire szavazok. Szegény Baróti Lajos bácsi remek csapatot szedett össze, tele voltunk egyéni­ségekkel. Kegyetlenül nehéz cso­portba kerültünk, a házigazda ar­gentinokkal, az olaszokkal és a franciákkal. Azonban hiába vol­tunk jók, a hazaiakat segítő bírói nyomással nem bírtunk. Tudott dolog, hogy az argentinok elleni nyitómeccsen a Nyílt (Nyilasi Ti­bor, a szerk.) és engem is kiállítot­tak. Végig rúgtak, vágtak bennün­ket, mégis mi fejeztük be kilenc fővel a 2-1-re elveszített csatát. Soha nem felejtem el, Passarella mellbe rúgott, majd a földön fe­küdve odajött a bíró, nyújtotta a kezét, hogy majd felsegít. Érti, ő engem... Ekkor vált egyértelművé számomra, itt mi csinálhatunk bármit, úgyis kikapunk. Naná, hogy ellöktem a kezét. Emiatt megorrolt rám, alig várta, hogy „törleszthessen". Eljött a leszá­molás ideje, egy sima egyszerűt fa­ultoltam, s máris villant a piros lap. Egyébként az egész '78-as vb egy nagy csalás volt. A kiesést kö­vető hazaérkezésünket sem tud­tam egykönnyen megemészteni. Akik addig szerettek bennünket a Nyíllal, elfordultak tőlünk, úgy vi­szonyultak hozzánk, mintha kö­zellenségek lettünk volna. Real Madrid az álom - Korának egyik zsenije volt, külföldön mégis csak a nem kü­lönösebben jegyzett francia Montpellierben futballozott. Gondolom, korábban nem így képzelte 7 - Hát persze, hogy nem. Az ál­mom a Real Madrid volt. Mind­egy, így alakult és kész. Montpel­lierbe is csak azért mentem ki, hogy egy kis pénzt keressek. Az az igazság, rossz korban szület­tem, meg persze nyilván bennem is volt bőven hiba. - Három napja megkezdődött a 18. világbajnokság. Önnél la a favorit? - Természetesen a brazilok, de az argentinok is odaérhetnek. A futballkultúrájuk, a tehetségük a többiek fölé helyezi őket. A spa­nyoloknak is kijöhetne egyszer már a lépés, de a horvátok is okozhatnak meglepetést. - Az ön idejében több volt a jó Buday: Innsbruck Buday Ferenc egy évet töltött a HNKC SE NB l-es női kézilabda­csapata kispadján. Miután nem hosszabbítottak vele, Ausztriá­ba, az Innsbruck élvonalbeli férficsapatához szerződött. - Egyelőre egyéves megállapodást kötöttünk. Sportigazgató­ként alkalmaznak, ami azt jelenti, hogy nem csupán a felnőtt csapat szakmai irányítása lesz a feladatom, hozzám tartozik az utánpótlás-nevelés, a sportág népszerűsítése a tiroli iskolákban, valamint az egyesületen belüli edzőképzésben is szerepet szán nekem a vezetőség. Szeretnének egy erős bázist létrehozni, amely számít a saját nevelésű játékosokra - nyilatkozott Buday. LE Másodszor is hét gól Bebizonyosodott, nem a véletlen műve volt a magyarok Vásárhelyen aratott 13-6-os győzelme felkészülési mérkőzésen az amerikaiak ellen. A másnapi összecsapáson ugyanis a tetemes különbség jottányit sem változott. Az újabb, ezúttal 12-5-ös magyar siker jó ajánlólevél a hol­nap kezdődő hazai rendezésű, budapesti Világkupa előtt. MAGYARORSZÁG-EGYESÜLT ÁLLAMOK 12-5 (4-2, 3-1,4-1, l-l) Gólszerzők: Biros, dr. Molnár 3-3, dr. Kiss G. 2, Kiss Cs., Steinmetz Á., Kásás, Fodor, ill. Witt, Bailey 2, Azevedo. TIZENHÁRMÁN MARADTAK Kemény Dénes elvégezte a „piszkos munkát", keretet szűkített, az együtt ké­szülő 19 pólósából hattal (Nagy V, Steinmetz B., Hosnyánszky, Varga D„ Gór-Nagy és Vári) közölte, a Világkupán nem számít rájuk. Ezek után a követke­zők kerültek be a Vk-csapatba: Szécsi, jászberényi (kapusok); Szívós, Fodor, Steinmetz Á„ Kásás, dr. Kiss G., Madaras Varga D., dr. Molnár I, Kiss Cs., Biros, Kis G. (mezőnyjátékosok). Balázs triplázott MUNKATÁRSUNKTÓL A Nemzetközi Sport Kick-box Szövetség (International Sport Kick-boxing Association, ISKA) a németországi Augsburgban Európa-bajnokságot rendezett. A viadalon huszonegy ország sportolói összesen öt szabály­rendszer 178 kategóriájában mérték össze tudásukat. A ma­gyar válogatottat a szegedi Kiss Emil vezette, és a csapat öt arany-, hat ezüst- és egy bronz­érmet szerzett. A Full-contact Sport Szeged együtteséből Balázs Eva (-50 kg) light- és full-contactban, valamint formagyakorlatban egyaránt az el­ső helyen végzett. Makula Attila (-86 kg) thai-boxban ezüst-, míg Bíró Dániel (-67 kg) light-contact­ban bronzéremmel térhetett haza. A Szentesi Kinizsiből Szilasi-Szal­ma Oszkár (-75 kg) fullban vég­zett a második helyen. Huszonhárom érem MUNKATÁRSUNKTÓL Velence adott otthont minden korosztályban az evezős vidékbajnok­ságnak, amely a felnőtteknél egyben a második vb-válogató is volt. Ami biztossá vált: a Démász-Szegedi VE-ből Haller Ákos mellett Kó­nya Aliz is utazhat kedden a válogatott tagjaként kétpárban a Világ­kupára. A még serdülőkorú Tancsik Judit pedig az ifik mezőnyében nyert. A szegedi evezősök az eseményen hét arany-, tíz ezüst- és hat bronzérmet szereztek. DÉMÁS20S0K A DOBOGÓN A Démász-Szegedi VE eredményei, aranyérmesek: bú tanuló kormányos négy­pár (Matyasovszki Dániel. Balogh Máté, Pintér Péter, Busznyák Adrián, korm.: Kocsis Gergő), serdülő bú korm. nélküli kettes (Blutman Kristóf, Bakacsi Nor­bert), női serdülő korm. négyes (Tancsik Judit, Balázs Réka, Kitka Diána, Dtny­nyés Eszter, korm.: Kakuszi Kincső), bú tanuló kétpár (Matysovszki, Balogh), bú serdülő korm. négyes (Dumitrás István, Radics Bence, Blutman, Bakacsi, korm.: Jancsó Tamás), női ifi kétpár (Tancsik, Kelemen), női kétpár (Kónya Aliz, Verőczi Lídia). Ezüstérmesek: férfi felnőtt korm. nélk. kettes (Labancz Attila, Vinkó Gáspár), férfi serdülő korm. nélk. kettes (Dumitrás I., Radics Bence), férfi ifi korm. nélk. kettes (Radics Béla, Kiss Viktor Bence), Kónya Aliz (női felnőtt egypár), Márta Boglárka (leány mini 12 évesek), férfi felnőtt négyes (Kitka Gergely, Varga Ta­más, Galambos Péter, Nagypál Antal), bú tanuló kétpár (Pintér Péter, Sebes Vik­tor), Dobó Franciska (leány mini 13 évesek), bú ifjúsági négyes (Sipos Ede, Kiss Viktor B., Radics Béla, Molnár Dániel), Füge Krisztián (bú mini 13 évesek). Bronzérmesek: férfi felnőtt kettes (Tari János, Jankó László), női serdülő korm. négypár (Kitka D., Balázs R., Dinnyés E., Tancsik J., korm.: Kakuszi Kincső), férfi felnőtt négyes (Labancz, Tari, Jankó, Vinkó), M. Tóth Orsolya (leány mini 13 éve­sek), női serdülő kétpár (Kitka D., Balázs R.), Kónya Gábor (férfi felnőtt egypár). Kónya Aliz kedden a válogatottal utazhat a Vk-ra Fotó: Karnok Csaba Fernando Alonso nyerte a Brit Nagydíjat FORMA-1 A címvédő és pontversenyben éllovas Fernando Alonso, a Re­nault spanyol pilótája nyerte a Forma-l-es autós gyorsasági vi­lágbajnokság nyolcadik futa­mát, a Brit Nagydíjat. MUNKATÁRSUNKTÓL Közvetlenül a rajt után a német Ralf Schumacher (Toyota) és az ausztrál Mark Webber (Willi­ams) összekoccant, és ezzel szá­mukra befejeződött a szigetor­szági kaland. Az élen megtartot­ta pozícióját Alonso, a második Ráikkönen, a harmadik pedig M. Schumacher volt. A kilence­dik körben Button autója ki­gyulladt, a brit versenyző a bu­kótérbe kormányozta a lángoló Hondát, kiszállt és gyalogosan „folytatta" a brit GP-t. Az él­bolyból M. Schumacher ment először ki a boxba üzemanyag­ért, majd Ráikkönen követke­zett, Alonso viszont - régi jó szokása szerint - még maradt a pályán. A spanyol vb-címvédő a 21. körben ment ki és elsőnek jött vissza. Féltávnál az ibériai pilóta közel 13 mp-cel vezetett a finn és a hétszeres világbajnok német klasszis előtt. A táv egyharmada volt hátra még a viadalból ami­kor M. Schumacher másodszor is a boxban járt, nem sokkal ké­sőbb pedig Ráikkönen. A német ezúttal alaposan meglepte a „jég­embert", mert egy pokoli gyors körrel sikerült elébe kerülnie a kiállás után. A sorrend a hajrá­ban már nem változott. VÉGEREDMÉNY, PONTVERSENY HU Végeredmény: 1. Alonso (spanyol, Renault) 1:25:51.927, 2. M. Schu­macher (német, Ferrari) 13.951 másodperc hátrány, 3. Ráikkönen (finn, McLaren-Mercedes) 18.672 mp. h., 4. Fisichella (olasz, Re­nault) 19.976 mp. h., 5. Massa (brazil, Ferrari) 31.559 mp. h., 6. Montoya (kolumbiai, McLaren­Mercedes) 1:04.769 perc h. A pontverseny állása, pilóták: 1. Alonso 74 pont, 2. M. Schumacher 51, 3. Ráikkönen 33; csapatok: 1. Renault 106 pont, 2. Ferrari 75. A cselkirálynál a brazilok és az argentinok a vb-favoritok Már csak ritkán táncol Törő Kizárt, hogy él olyan sportbarát Magyarországon, aki ne hallott volna még Törőcsik Andrásról. Arról az egykori újpesti labda­rúgóról, akinek úgy engedel­meskedett a labda, mint a jó kutya a gazdinak. A napokban barátjával, Polonkai Zoltánnal az MTV szegedi körzeti stúdió meghívásának eleget téve járt „nálunk". Készségesen állt la­punk rendelkezésére. -A példa is mutatja, az emberek nem felejtik, nem akarják elfelej­teni. Élvezi a népszerűséget 7 - Á, annak a világnak már rég vége - válaszolta „Törő". - Persze nem tagadom, az érdeklődés to­vábbra is megvan, és amennyi­ben tehetem, igyekszem a kíván­csiskodókat kielégíteni. - Az ország láthatta, miként ünnepelte tavaly az 50. szüle­tésnapját. A Szusza-stadionban megint szerelést öltött. - Tényleg jó buli volt, akik ott voltak, biztosan élvezték. Nem vagyok egy érzelgős pali, de ma­gam is meghatódtam. Pedig min­den lépés nehezemre esik, sajnos nagyon rossz állapotban van a csípőm. Előbb vagy utóbb az lesz a vége, hogy protézist kapok. - A trükkjei mindenesetre a ré­gi klasszist idézték. Milyen idő­közönként rúg bele a labdába 7 - Nagyon ritkán. Benne vagyok ugyan többek között Kiprich Józsi­val, Kardossal, Garabával, Tóth Jokkával, Vincze Piluval, Zámbó Sanyival a Magyar Labdarúgó-szö­vetség hivatalos öregfiúk váloga­tottjában, de ha nagyon fáj a lá­bam, akkor nekem csak a kezdőrú­gás feladatának elvégzése marad. Szegedi emlékek - Szegeden beszélgetünk, ki­hagyhatatlan, hogy ne kérdez­zem meg, milyen itteni élmé­nyekre emlékszik 7 - Inkább a negatívak jönnek elő. 1977 decemberében a Felső Ti­sza-parti stadionban kikaptunk 6-2-re a Szeol AK-tól. Kegyetlenül hideg volt, Tátrai spori is a hazai­aknak kedvezett, nem beszélve ar­ról, hogy a kék-feketék remekül futballoztak. És akkor azt még nem is említettem, hogy ráadás­képp még ki is lettem állítva. A já­tékvezető büntetőt ítélt a Szeol­nak, én pedig a 1 l-es pontra lehe­lyezett labdát messzire elrúgtam a kapu fölött... Ja, a történethez tar­tozik még, az évad végén mi bajno­ki címet ünnepelhettünk, a Szeged pedig tök utolsóként kiesett az NB II-be. De említhetném az 1983/84-es évad idénynyitó talál­kozóját is, amikor 4— 1 -es vereséget szenvedtünk az SZVSE stadionjá­ban. - Ki szokott járni az Újpest hazai találkozóira 7 - Ritkán. Az MTK ellen speciel ott voltam. Összefutottam egy régi haverral, és hat perccel a vége előtt 1-0-ás újpesti vezetésnél elmen­tünk. El tudja képzelni, milyen ar­cot vágtam, amikor megtudtam, hogy egykori csapatom 2-1-re ki­kapott? A Fehérvár elleni mindent eldöntő meccset a tévé előtt ülve fi­gyeltem. Nem játszottak jól a fiúk, de talán minden másképp alakul, ha a játékvezető nem állítja ki az első félidő végén Rajczit. Meggyő-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents