Délmagyarország, 2006. június (96. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-10 / 134. szám

SZOMBAT, 2006. JÚNIUS 10. •AKTUÁLIS" 3 EPERARAK Forint/kg Forrás: DM-gyüjtés DM-grafika Ha minden jó megy, nem lesz veszteséges Még egy hét az epervilág Hajrá, foci! BÁTYI ZOLTÁN Ugyan kérem, minek ez a nagy felhajtás• Hiszen mindössze egyetlen bőrgolyó folyamatos rugdosására készülnek a legények, no meg egy kis nyargalászásra a frissen nyírt füvön. Ami pedig ki­fejezetten idegesítő: ha eme nyargalászó ifjonc ezernyi kin és ke­serv, lökdösődés és mezráncigálás után megkaparintja a fent ne­vezett bőrgolyóbist, már rúgja is tovább oly sebességgel, mintha csak és kizárólag ezért született volna e földre, hogy megszaba­duljon a labdától. Nem, tisztelt olvasó, dehogyis ment szabadságra az eszem. Tu­dom én pontosan: ami az elkövetkező hetekben rabságban tartja a világot, s a keresztségben a labdarúgás nevet kapta, jóval több annál, mint az előbb felvázoltam. Csak hát olyan jól esett ficán­kolni a szavakkal, mert a németországi világbajnokság immár nem a jövő, hanem nagyon is a jelenünk része. S mert mi, e cso­dálatos játékért rajongók erre készültünk négy éven át. Esélyt la­tolgattunk, elhittük az elhihetetlent, mármint azt, hogy akár még mi, magyarok is ott lehetünk a 32 csapatos mezőnyben. Hogy az­tán rádöbbenjünk: nem vehetjük fel a versenyt oly hatalmas és nagy focimúlttal rendelkező nemzetekkel, mint mondjuk Trini­dad és Tobago. No de félre a cinizmussal és a keservekkel, legalább a július 9-i döntőig ne jusson eszünkbe, miért is dől be a magyar pályák kerí­tése. Mert most a sztárok bemutatója következik, brazilok szam­báznak, németek robotolnak, olaszok, franciák, angolok, argenti­nok mutatják be varázslatos trükkjeiket, hogy aztán talán Ele­fántcsontpart gárdája ejtse ámulatba a tévé előtt a söröskupáját markolászó publikumot. Izgalmaktól mentes (már ha lesz ilyen!) pillanatokban persze elgondolkodhatunk azon, milyen génvarázslat eredményeként születhetett a világra olyan focizseni, mint mondjuk Ronaldinho, hogyan lehet szuflával bírni azt a tempót, amit a valóban profesz­szionáhs játékosok diktálnak, s mégis, mi tette a világ legnépsze­rűbb játékává a labdarúgást. Ami kicsit csalás is, kicsit ámítás is, szurkálták már focihuligánok, torkon ragadta, fojtogatja a biz­nisz, de mégis: nélküle oly szegények lennénk, hogy ki se látsza­nánk rongyainkból. Ha pedig még mindig élne közöttünk olyan, aki ezt nem érzi át, javaslom, kerülje el a tévét, mert ott megszű­nik egy időre a csatornaválasztás szabadsága. A labdás játékba kábuló viszont még véletlenül se kerülje el a szegedi Széchenyi teret, ahol számtalan érdekes programmal szí­nesített szurkolói klub várja a focirajongókat, ahol platánok tete­jéig lehet ugrani a boldogságtól és aszfalton folyhatunk szét mély bánatunkban. Es örülhetünk, mert nagy szerencsénkre csak he­tek múltán, sok-sok csel és gól után dől el, ki is ülhet négy évig a focivilág trónján. Hétmilliós fogás Hamis márkajelzésű ruhát találtak egy magyar kamionban a vámosok Nagylaknál. Az árut lefoglalták, és ismeretlen tettes ellen feljelentést tettek - tájékoztatott Bácsi Attila főhadnagy, a Vám- és Pénzügyőrség Dél-alföldi Regionális Parancsnokságának sajtófelelőse tegnap. A vá­mosok a magyar teherkocsi rakományának tételes átvizsgálása közben fedezték fel, hogy az áru egy része olyan hamisítvány, amit nemzetközi­leg védett márkajelzéssel láttak el. Az okmányok 584 karton textiláru szállításáról szóltak, Törökországból Németországba. A hétmillió fo­rint értékű pólót, szabadidőruhát, inget és farmerruházatot a vámhiva­tal lefoglalta, és ismeretlen tettes ellen áru hamis megjelölése miatt fel­jelentést tett a Vám- és Pénzügyőrség dél-alföldi nyomozó hivatalánál. Az eper útját követtük a ter­mőföldtől a nagybani piacig és a boltokig. Úgy tűnik, a Sze­ged környéki termelők már annak is örülnének, ha a vesz­teségük nem lenne túl nagy az idén. Mégsem hagynak fel az eperrel. Esőben is szedjük, különben le­rohad. Szárazság se jó neki, de árt a sok eső is. Délután sze­dem, reggel hozom a piacra. Még egy hét a szezon, aztán vé­ge. Jönnek a hajtatott fajták, dupla ennyiért - számolt a tar­jáni kispiacon árusító zsombói termelő, Huszár János. Másfél ezer négyezetméteren termeli az epret, már ha nem áll a víz a földjén. Az idén a terület egy­harmadán ültetni sem tudott. Ami végül termést hozott, az az esős időben nem érett be. Ami beért, abba már „beleesik" a szürke rothadás. Szedni kell mindennap. Ha esik azért, ha nem, akkor azért. De a ládában is pusztulnak a szemek. Hiába próbálkozott gazda, szétpakolta az epreket egyes sorokba, hogy ne érjenek egymáshoz - mégis rohad. Lehűtötte, akkor is ro­had. Mindent összevetve Hu­szár János úgy kalkulál, talán nullszaldós lesz az idei epersze­zon. Jóval nagyobb területen, majdnem háromezer négyzet­méteren eprezik Farkasné Ibo­lya. A családtagjaival és szom­szédaival kalákában művelik a földet, trágyáznak, permetez­nek, szednek - így is tetemes veszteséget könyvel el az idén. Úgy három-négyszázezer forin­tot bukik. - Hat hét a szezon. Ki kell hozni belőle, amit lehet. A fele terület új ültetésű, most kellene igazán gyönyörűnek len­nie - tárja szét a karját elkesere­detten az asszony. - Tizenöt re­keszt viszek egyszerre a dorozs­mai nagybanira, vagyis kilenc­ven kilót egyszerre. Ott is döm­ping van, ha beérik mindenki­nél. Két rekesz apró lett, három ládával pedig kidobtam, mert megrohadt a tövén. A végét már betárcsáztatom, nem érdemes lehajolni érte. A nagybani zöldségpiacon Ibolya eprének kilójáért csak 220 forintot adtak. A múlt hé­ten viszont olyan szerencse ér­Hat hét a szezon. Amit lehet, ki kell hozni belőle Fotó: Frank Yvette NEM MEGY KI A DIVATBÓL 3 Nem váltanak más gyümölcsre a termelők, nem csökken az eper­termő terület Szeged környékén, de a földek nagyon szétaprózottak - összegezte tapasztalatait Buda Richárd szaktanácsadó. Úgy látja, nem megy ki a divatból az eper. A Nyírségben és a főváros környé­kén előfordul 40-100 hektáros nagygazdaság is, ezekre saját konzervgyár, ládagyár, pálinkafőz­de épül. vart. Boltban eladni? Ibolya szerint a vevők többsége fél ki­lót, legfeljebb egyet visz az eperből. Ezért napokig tart ki­árulni egy rekeszt. A máso­dik-harmadik nap már kezd szőrösödni a ládában. DOMBAI TÜNDE te, hogy - tizenkét év után elő­ször - egy átutazó békéscsabai boltosnak közvetlenül a földjé­ről adta el a termést. Csak 200-at kapott érte, de ebből már nem kellett levonni a fu­Mars tér Nagyáruház Nagybani Dorozsma Szentháromság úti zöldséges Tarjáni kispiac Tesco (leértékelt 289-ről) Zsombó élelmiszerbolt kisebb szemű 160-220 nagy szemű 230-350 450-500 ! A vizsgálat végéig nincs átkelés Mindszent és Baks között Nyomozás indult a kompkötél ügyében Bűncselekmény gyanúja merült fel a mindszenti kompbaleset ügyében. A vízi jármű kötele az elmúlt hét végén szakadt el, ám szerencsére senki sem sérült meg. A nyomozást szakértők be­vonásával a szolnoki vízi ren­dészet indította, s a vizsgálat lezárultáig nem közlekedhet a mindszenti komp. A vízi közlekedés veszélyeztetése miatt nyomoznak a szolnoki vízi rendészet munkatársai az elmúlt hétvégi mindszenti kompbaleset ügyében. Mint arról beszámol­tunk, a kisváros és Baks közötti tiszai átkelést biztosító jármű kötele elszakadt. A pórul járt komp tizenegy utast, valamint öt autót szállított, de szerencsére senki nem sérült meg. A jármű mintegy 200 métert sodródott, majd vasmacskával stabilizálták a helyzetét, végül egy hajóval a baksi parthoz tolták, s ott kikö­tötték. Az üzemeltető Deviskomp Kft.-tői Varga Dénes a balesettel kapcsolatban akkor elmondta: ilyen jellegű üzemi meghibáso­dás előfordulhat. Hangsúlyozta, hogy minden szabályt betartot­tak. A komp kötelét ugyanis idő­közönként le kell cserélni, ám az eddig használt sérülésmentes volt. - Bűncselekmény gyanúja egy­előre nem állapítható meg - ezt pedig már a Jász-Nagykun-Szol­nok Megyei Rendőr-főkapitány­ság sajtóügyeletese közölte a bal­eset utáni napon. Tegnap azon­ban mást tudtunk meg a szolno­ki főkapitányság szóvivőjétől, Kovács Ágnestől. Mint elmond­ta: felmerült a bűncselekmény gyanúja, s a szolnoki vízi rendé­szet szakértők bevonásával nyo­moz a kompkötél elszakadásá­nak ügyében. Persze azt is hozzá­tette, hogy csakis a vizsgálat le­zárását követően derül ki egyér­telműen: bűncselekmény tör­tént-e. Miután azonban folya­matban lévő ügyről van szó, mást nem közölt, csak annyit mondott: a vizsgálat végéig nem közlekedhet a mindszenti komp. Semmiféle konkrétumot nem tudok a nyomozásról, így nem is tudok mit hozzáfűzni ­mondta Varga Dénes. Az új kompkötelet egyébként is csak akkor feszíthették volna ki, ha leapad a folyó, és erre is várni kellett volna. T.A. Megszűnhet a nyugdíjasok ingyenes utazása Megvonják a hatvanöt év fölöttiek ingyenes utazási kedvezményét - a kormányprog­ramról kiszivárgott hírek szerint. Nem utaznak majd, vagy kevesebbet esznek, mondják a szegedi idősek. Sajtóhírek szerint a kormányprogram egyik törvénytervezete a jövőben megvonná a 65 éven felüliek ingyenes utazási kedvezmé­nyét. Az időseknek ezután a bérlet- és jegy­árak tíz százalékát ki kellene fizetniük. Ez azt jelenti, hogy egy szegedi összvonalas bérlet négyszáz forintba kerülne - akárcsak egy bu­dapesti rokonlátogatás vasúttal vagy egy gyógyutazás vonattal Hévízre. Villamosra várt tegnap délután a Kálvá­ria sugárúton a bottal közlekedő, hetven­hat éves Elek Ágnes. A kiszolgált tuja és az élete delén jócskán túl lévő asszony har­monikus összhangban zötykölődött a Kál­vária tér felé, ahol a nő nyolcvanhat éves barátnője lakik. Ágnes néni neki vásárolt be, és szállította a nehéz szatyrokat a Csongrádi sugárútról. Azt mondta, nem tudja, mi lesz vele, vagy barátnőjével, ha tényleg megvonják a kedvezményt. Nyug­díja nagyon alacsony - mindössze hatvan­egyezer forint -, amiből huszonegyet gyógyszerekre kell költenie. Ha emellett még becsületesen befizeti a víz-, gáz-, vil­lanyszámlákat, és eszik is valamit, a költ­ségvetésébe nemigen fog beleférni az efféle „luxusutazás". - Negyvenkét évet dolgoz­tam, a háború után újjáépítettük az orszá­got. Annyit igazán megérdemlünk, hogy ne kelljen fizetni a villamosért, buszért, hisz A kisnyugdíjasok költségvetésébe nem fér az utazás luxusa • Fotó: Karnok Csaba amúgy se használjuk gyakran - mondta el csöndesen az idős asszony. - Tudjuk, hogy nem áll túl fényesen az or­szág gazdasága, ezért minden forintot meg akarnak fogni, de talán nem rajtunk kellene behajtani ezt. Ha megszavazzák - mit csinál­junk? Utazni muszáj, fizetni fogunk - beszélt lemondóan Ludvig Illésné. Évi egy-két alka­lommal Pestre utazik rokonokhoz, és Sop­ronba, szívszanatóriumba. Ha ezután ez pénzbe kerül, kevesebb jut majd rezsire vagy ételre. - Igaz, hogy a képviselőknek is fizetnie kell ezután a tömegközlekedésért, de ők mennyivel keresnek nálunk többet? És hány­szor szállnak villamosra?! - tette föl a kriti­kus kérdéseket barátnője, Pesti jánosné. - Bízom benne, hogy nem vezetik ezt be, nem változtatnak az ingyenességen. Örülök, ha a nyugdíjamból élelemre jut. Talán azt akarják, hogy ki se lépjünk a lakásból? Nem hiányzunk mi már senkinek sem! - mondta csalódottan Pintér Béla, aki kezében virágot szorongatott. Felesége sírjára vitte a Belvárosi temetőbe. T.R.

Next

/
Thumbnails
Contents