Délmagyarország, 2006. június (96. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-09 / 133. szám

SZÓRAKOZTATÁS, HUMOR, SZATÍRA MINDEN PÉNTEKEN NAPI MELLÉKLETEK DELMADAR Szombat SZIESZTA Hétfő A DÉL SPORTJA, A PÉNZ BESZÉL Kedd GYÓGY ÍR Szerda LÉGYOTT Csütörtök BIZALMASAN SZERKESZTI: LÉVAI GIZELLA, KOLOSZÁR TAMÁS • 2006. JUNIUS 9. WWW.DELMAGYAR.HU VENDEGTOLL - NAGY BANDO ANDRAS Robinson Crusoe Mint mondottam, április másodikán szálltam hajóra, és még ugyanaznap felszedtük a horgonyt. Először a Tirrén-tengeren vitorláztunk, aztán Szicíliát megkerülve átjutottunk a Jón-tengerre, hogy végül behajózhassunk az Adriai-tengerre, azzal a szándékkal, hogy megismerkedjünk Itália part menti városaival. Már Bari környékén jártunk, amikor lecsapott ránk egy heves szélvihar. Igazi tornádó, hurrikán volt ez, nyugat felől jött, aztán délire váltott, de oly irtózatos erővel, hogy napokon át csak sodort bennünket, mi pedig tehetetlenül átadtuk magunkat sorsunknak, úsztunk, amerre az elemek haragja űzött. Kilátástalan volt a helyzetünk, a szél pedig egyre csak tombolt, amikor egy reggelen egyik matrózunk felkiáltott: „Föld!..." Hajónk megfeneklett egy homokzátonyon, s ugyanebben a pillanatban a víz iszonyatos erővel zúdult a fedélzetre. Ebben a pillanatban a másodkapitány megragadta a mentőcsónakot, és a matrózok segítségével leengedte a hajó oldalán. Beszálltunk, és elindulván Isten irgalmára, s a tenger vad hullámaira bíztuk magunkat, melyek a part felé sodortak bennünket. A sziklás part még a tenger tajtékzó hullámverésénél is félelmetesebb volt. Hirtelen hegynyi hullám zúdult ránk, világossá téve, hogy már csak a kegyelemdöfésre számíthatunk. A hullám egy pillanat alatt fölbontotta a csónakunkat. Még annyit sem mondhattunk, hogy „Uramisten!", és máris elnyelt bennünket a víz, egymástól messzire repítve. A tenger engem is elnyelt, és éreztem, ahogy megragad a hullám, s roppant erejével sebesen sodor a part felé. Visszafojtottam a lélegzetem, tüdőm szétrobbanni készült, ekkor fölemelkedtem, kezem és fejem a víz fölé került, így aztán egy kis levegőhöz jutottam. Az utolsó hullám kis híján végzett velem: felkapott, s nekivágott egy sziklának. Eszméletlenül terültem el a parton. Felébredvén tekintetemet az égnek emeltem, és köszönetet mondtam Istennek. Nincsenek szavak, melyekkel méltóképpen lehetne leírni az emberi lélek ujjongását, mikor a sírból újjászületik. Nem szaporítom a szót, ácsolt tutajommal fordultam néhányszor a hajó és a part között, míg végül a partra hozott vitorlából megépítettem ideiglenes otthonomat, egy egyszerű kis sátrat. Szinte minden mozdítható tárgyat partra tutajoztam. Hamar rájöttem, a sátor alkalmatlan a szállásnak. Miután minden szempontot mérlegeltem, rátaláltam a végleges szállásnak alkalmas tisztásra. A tisztást övező hegyfalban volt egy barlangszerű mélyedés. Építettem egy kerítést, karók közé drótkötéldarabokat rakva. Oly erős lett, hogy azon se ember, se állat nem juthatott át. A bejárat helyett egy rövid létrát készítettem,, hogy amikor majd bemászok az odúmba, fölhúzhassam magam után. Minden partra hordott vagyonomat a kerítésen belülre szállítottam, és a ponyvákból sátrat építettem. Amikor készen voltam, úgy éreztem, enyém a világ: biztonságos szállás, védett terület, kilátás a tengerre. Kell ennél több? Első éjszaka boldogan hajtottam álomra a fejem. Reggel azt hittem, rémeket látok: katonai naszádok vonultak föl a tengeren, a kerítésemen kívül pedig rendőrkordon állt. a szállásom környékét ellepték a különféle markológépek és buldózerek. Egy számomra ismeretlen nyelven beszélő férfi hangosbeszélőn keresztül kiabált valamit, és kezével integetve adta tudtomra, hogy hagyjam el a menedéket adó szállást. Kisétáltam hát az odúmból, és könnyezve néztem, ahogy földig rombolják a kezem munkáját. Amikor készen voltak, egy hivatalos ember jött oda egy tolmáccsal, aki lefordította az érthetetlent: a Horvátországhoz tartozó Vir szigetén vagyok, és velem fejeződött be az építési engedély nélkül felhúzott házak lebontása. Sebaj, gondoltam, volt néhány szép napom. A DÉLMADÁR HETI KÉRDÉSE - Mi a neve a falusi energiaitalnak? - Kútbúl. Ml AZ? - Mi az? Nagy, vastag, és ha felizgatják, feláll? - Barnamedve. - Mi az? Piros, és fetreng a hóban? - Tökön rűgott Mikulás. Három béka ül a tó partján. Mondja az első: - Krükk. Mondja a második: - Brekk. - Mire a harmadik: - Brekekeke. Az első lelövi a harmadikat. A második megkérdezi, hogy miért lőtte le. Mondja az első: - Mert túl sokat tudott! - MIBEN HALT MEG AZ ANYÓSA? - GOMBAMÉRGEZÉSBEN. - DE AZT MONDJÁK, TELE VOLT ZÚZODASOKKAL. - HÁT... NEM NAGYON AKART ENNI. Júniusi meghökkenéseink Egyoldalú alsómosás Jobban esik, mint négy éve mondják mostanában a szegedi városháza tomya alatt a felejteni nem tudók, s összekötve a kellemetlent a hasznossal, ingyenes alsómosási akciót hirdettek az autósoknak. Az óriási érdeklődés miatt azonban korlátozni kellett a résztvevők számát, így - hajazva a nagy port kavart szentesi esetre, amikor a tömeges jelentkezők közül csak az egyik párt potenciális szavazóit akarta felengedni a kisvonatra a masiniszta - első körben a balkezes autóvezetőket részesítette előnyben a szervezőiroda. Mire a jobbosok sorra kerültek volna, az eső is elállt, s a víz is elkoszolódott FOTÓ: SEGESVÁRI CSABA Vallomás Gumicsizmától a békatalpig Kevesebbet iszom, mint négy éve - mondta Christopher Lambert a minap Szegeden - Többet esik, mint négy éve - mondták Sólyom László köztársasági elnöknek, amikor a hosszúra nyúlt csapadékos évszak következményeire való felkészülést ellenőrizte a szentesi laktanyában. Szakértők szerint vészhelyzetben először a gumicsizma ajánlott, ha az kevés, jöhet a búvárfelszerelés, melynek helyes használatára a szentesi dandár hivatásosai tanítják meg majd a környékbelieket FOTO: SEGESVÁRI CSABA FOTO: TESIK ATTILA Tartáshibás sándorfalvi méhek - Rosszabb lesz a méz, mint négy éve mondják egyhangúlag a sándorfalvi méhészek, és erre nem az utóbbi hetek pocsék időjárásából következtetnek, hanem a méhek táncából. Enervált mozgásukkal a Szombat esti láz első fordulóját sem élték volna túl a különben szorgalmas kis állatok, nem beszélve a tőlük szokatlan tartáshibáról FOTÓ: KARNOK CSABA, SZÖVEGEK: K. A.