Délmagyarország, 2006. május (96. évfolyam, 101-126. szám)

2006-05-06 / 105. szám

10 SZIESZTA 2006. május 6., szombat A lemez két oldala A szegedi Somogyi-könyvtárban Janikovszky Éva könyvei közül leggyakrabban az Égig érő fű címűt kölcsönzik a gyerekek. Felnőttek javaslatára olvassák a Ha én felnőtt volnék, a Már Iskolás vagyok, a Már óvodás vagyok és a Már megint című írásait is. A lányok kedvence az Örülj, hogy fiú és az Örülj, hogy lány. Pedagógusok olvasmánya a Kire ütött ez a gyerek? és A lemez két oldala. JANIKOVSZKY ÉVA 80 ÉVES LENNE - EMLÉKÉRE DÍJAT ALAPÍTOTTAK Csak kicsik, de nem buták: gyerekek Huszonnyolc könyvet írt a három éve elhunyt Janikovszky Éva gyerekekről és felnőttekről - gyerekeknek és fel­nőtteknek. Az írónő Szegeden született, fiatalkori él­ményei kötötték ide. Janikovszky Éva (lánykori ne­vén Kucses Éva) 1926. április 23-án, Szegetlen született, a Bolyai utca 17. szám alatt. - Anyu ezt a házat jeleníti meg az Égig érő fű című gye­rekkönyvében - mondta az író­nő fia, Janikovszky János, a bu­dapesti Móra Kiadó elnöke, aki édesanyja ma is népszerű Szal­maláng és Aranyeső című lány­regényeinek szegedi vonatko­zásaira is felhívta a figyelmet. Korai élményeit tizennyolc éves korig vezetett naplója őrzi. lanikovszky Éva később úgy emlékezett, íróként feljegyzé­sei segítségével idézte fel, mi­lyen érzés gyereknek lenni. Szegeden az Égig érő fű háza Családi szálak kötötték Sze­ged irodalmi életéhez, hiszen anyai nagyapja, Bartos Lipót a Kárász utca Klauzál téri sarkán - a mostani bank helyén ­könyv- és papírkereskedést működtetett. Gyermekek Vilá­ga címmel hetilapot adott ki, amelyet 1913 decemberétől Móra Ferenc szerkesztett. Szü­lei válása után a kamaszlány szépirodalmi vonzódását a széles műveltségű nevelőapja is ösztönözte. Donászy Ferenc ugyanis amellett, hogy a papri­kanemesítő intézetet igazgat­ta, a Délmagyarország zenei és színikritikusa is volt. Felhőtlen életüknek a német megszállás vetett véget: édesanyja szüleit 1944 nyarán deportálták. Az Árpád-házi Szent Erzsébet Le­ánygimnáziumban (a mai Tö­mörkény elődjében) tanuló fiatal lányt a származása miatt megszégyenítették. Idegössze­roppanást kapott, és emiatt csak szeptemberben tudott le­érettségizni. A Délmagyarország az iskola FOTÓ: DM/DV Az írógép: emlékmű A Janikovszky Éva Irodalmi Alapítvány tavaly állíttatott díszes sír­követ a Farkasréti temetőben. Emlékművét az írónő elnyűhetetlen „munkatársáról", Mercedes írógépéről mintázták. Az eredeti a Baj­za utca 8. szám alatt, Janikovszky Éva fővárosi otthonában találha­tó, benne az utoljára befűzött papírral. A lakás és benne a szegedi könyvkereskedés relikviái érintetlenek - az alapítvány emlékszobát kíván kialakítani. Idén dijat is alapítottak, amelyre szervezetek, magánszemélyek javasolhatnak jelöltet. A Janikovszky Éva emléké­nek ápolásáért és a felnövekvő nemzedékek irodalmi műveltségé­nek alakításért először ősszel ítélik oda. Bejelentették: az írónő emlékére meseíró pályázatot hirdetnek. családi életet éltünk. Minden rendben volt, nagy lendülettel írta a könyveit egymás után. Nem sokkal Apu 1978-as halála után azonban elapadt az alko­tókedve. Később, idősebb korá­ban felnőtteknek kezdett írni. Hosszan tartó, súlyos betegség­ben 2003. július 14-én hunyt el. A Móra Kiadó máig legsike­resebb szerzője: a többsé­gükben Réber László illuszt­rációival megjelent könyvei ma már milliós példány­számban forognak az olva­sók kezében. Janikovszky Éva huszonnyolc könyve har­mincöt nyelven népszerű vi­lágszerte. DOMBAI TÜNDE - Szabad bölcsészként kezd­tem egyetemi éveimet Szege­den, ami azt jelentette, hogy az ember úri passziójában azt hallgatott, amit akart. Nagy álmom volt, hogy újságíró le­gyek, de a Délmagyarország­nál elég hamar rájöttem, hogy jócskán kell még tanulnom ­emlékezett első publikációira. Filozófiát, néprajzot, magyar és német irodalmat tanult, majd 1948-ban Budapestre köl­tözött, hogy ott szociológiá­ból, filozófiából és pszicholó­giából diplomázhasson. Férj­hez ment, és a közoktatási mi­nisztérium tankönyvosztályán Szegedhez kötötte a fiatalkor Jc helyezkedett el. Itt azonban csupán 1953 elejéig, orvos vég­zettségű férje, lanikovszky Béla - az államvédelmi hatóság volt tisztje - letartóztatásáig dolgoz­hatott. Átmenetileg a Jegyzetel­látónál lett stencilgépező. Férje fél év múltán szabadult, az Or­szágos Onkológiai Intézetben kapott állást, Janikovszky Éva pedig 1953 őszén az Ifjúsági (későbbi Móra) Kiadó lektora lett. Pályafutása innen egyenle­tesen ívelt: 1987-ig végigjárta a ranglétrát. Még a nyugdíjazása után is a kiadó munkatársa, ké­sőbb igazgatósági tagja. Fiatalít az anya társasága Emlékezete szerint első ki­adói „házi feladata" volt, hogy 6-7 éveseknek írjon mesét a víz körforgásáról. így kezdett gye­rekeknek mesélni. Vallotta, hogy nincsen gyerek- és fel­nőttirodalom, „csak" irodalom van. Élete legnagyobb elisme­résének tartotta, amikor egy kislány megkérdezte tőle: Éva néni, hogyan tetszett rájönni, hogy a gyerekek csak kicsik, és nem buták. Utolsó interjúi egyikében eltűnődött: lelkének gyermeki vonásait azért is sike­rült idős koráig megőriznie, mert hatvanhat éves koráig ra­jongva szeretett édesanyja, Bar­tos Júlia Lili társaságában élt. Gyermekkönyvei születésében saját fia is szerepet játszhatott. - Egyedüli gyerek voltam, és bár tagadta, gyanítom, hogy többségük főszereplőit rólam mintázta. A Kire ütött ez a gye­rek? című kötetét nekem aján­lotta, tehát lehet benne valami szerepem - gondolkodott el Ja­nikovszky János. - Akkor alko­tott folyamatosan, amikor kis­gyerek voltam, és otthon idilli MILLIÓKRA BECSÜLIK A SZEGEDI MAGÁNKÖNYVTÁRAK ÉRTÉKÉT A rejtőzködő könyvgyűjtők félnek Somogyi Károly adománya: 43 ezer kötet fotó: frank wette Nem tudni, akad-e szegedi is a leg­jelentősebb hazai magánkönyvtárak között. A helyi gyűjtök sem verik nagydobra, mi mindent halmoztak már föl ritkaságoktól roskadozó könyvespolcaikon. Egymást viszont jól ismerik: árveréseken akár ellen­felekké is válhatnak a licitálás idejére. Egy tucat könyvgyűjtemény számít ma igazán értékesnek Magyarorszá­gon - állította egy névtelenségbe bur­kolózó gyűjtő az egyik országos napi­lap szerint. A jelentős részben régi könyvekből álló gyűjteményekben olyan ritkaságok is akadnak, ame­lyeknek darabja két-háromszázezer forintért cserél gazdát a hazai árveré­seken. Ha a megkívánt könyv, térkép vagy kézirat külföldről származik az ár még magasabb, akár 15-20 millió forint is lehet. Bibliofá betörő A megszállott könyvimádók rejtőz­ködnek: nem mutogatják fűnek-fá­nak az otthonukban fölhalmozott kincseket. Mint minden gyűjtő, a ma­gánkönyvtárak birtokosai is a rablók­tól félnek. Pedig a bibliofil betörő rit­kább, mint a fehér holló: inkább az arany, ékszer, festmény, műszaki cikk kelti föl a tolvajok érdeklődését. Ami­kor mégis betörtek egy jelentős ma­gánkönyvtár tulajdonosához, az iménti fölsorolást igazolva, csupán a könnyen pénzzé tehető értékeket vit­ték el - a könyvekhez nem nyúltak. Azért ellenpélda is akad. Szegeden a rendőrség lefoglalt egy betörésből származó könyvet. Nem is akármit: egy orosz-magyar nagyszótárt... A leg­jelentősebb szegedi könyvgyűjtők ta­nárok, ügyvédek, történészek. A rendőr kedvencei Egy volt rendőr közel tizenötezer kö­tetes könyvtárat hagyott utódaira. Jó­részt ugyan a „könnyű műfaj" képvi­seltette magát, de hazai és orosz klasszikusok, lexikonok sorozatai is glédában álltak a polcokon. Nem mindennapi gyűjteményre bukkantak egy szomszédos megyében elhunyt kórházi gondnok hagyatéká­ban. A lakattal lezárt melléképületet, ahová korábban még a férfi felesége sem léphetett be, padlótól mennyeze­tig rakott, hajópallóból épített polcok töltötték meg olyan sűrűn, hogy az áll­ványok között csak „lapjával" lehetett elférni. A könyvtárat három kisteher­autóval tudták elszállítani. Önző kézirathalmozók Miért és kinek halmozza a könyve­ket az, aki a világtól elzárva, féltéke­nyen őrzi birodalmát? Elsősorban ön­magának. Van persze köztük, aki rendszeres publikációkban teszi köz­kinccsé a könyvekben őrzött tudást. A Hagyatékok Kétséges, mi lesz a magánkönyvtá­rak sorsa a gyűjtő halála után. Ha az utódok nem folytatják a gyarapítást, a szétszóródó bibliotéka darabjai antik­váriumok kirakatába kerülnek. De olyan nagylelkű gyűjtő is akad, aki könyvtárát halála után vagy akár már életében fölajánlja egy közgyűjtemény számára. így tett 125 éve Somogyi Károly esztergomi kanonok, aki az ár­víz pusztította Szegednek adományoz­ta 43 ezer kötetes magánkönyvtárát megalapozva az azóta folyamatosan működő és gyarapodó Somo­gyi-könyvtár gyűjteményét. többség azonban szakadatlanul és önmaga örömére gyűjti az újabb és újabb ritkaságokat. Az ötezres kötet­szám már jelentős magánkönyvtárat jelez, de Szegeden akad nagyságren­dekkel nagyobb is. A szakértő (tíz)mil­lió forintokról beszél. A nagyságren­dek érzékeltetésére szegedi példa: a közelmúltban egy fővárosi árverésen egy táskára való Móra-kéziratot kínál­tak - 700 ezer forintért... NY. P.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents