Délmagyarország, 2006. május (96. évfolyam, 101-126. szám)

2006-05-05 / 104. szám

10 DÉLMADÁR 2006. május 5., péntek Rendőrségi aranyköpések A rendőrségi jegyzőkönyvekből sokat tanulhat az ember. Sokszor még nevetni Is. Az év jelentéseinek legfélresikeriiltebb darabjait most megosztjuk olvasóinkkal. Gyanúsított vallomása: „Lecsaltam az alag­sorba, és megvalósítottam vele homoszexuálisán1 azt, amit éreztem iránta..." „Négyen támadtak rám, három fiatalkorú és két kutya." „Felszólításomra az előállított azt válaszolta, hogy azt csinál, amit akar, majd szoknyáját felkapta, lekuporodott a lépcsőre, és újra az utcára folyatta vizeletét. A szabálysértés ténye több méter hosszan csordogált." „A nő elmondása szerint férje nem tudta otthon teljesíteni férfiúi kötelezettségeit, ezért késsel támadt rá, levágásilag, hogy máshol se tudja azt használni. A mozdulat közben a kés kicsit fel­csúszott, így hasba szúrta a férfit." „A sértett szerint támadója legudvariasabb cse­lekedete az volt, hogy csak egyszer verte meg." „Nevezett nő csak erőteljes felszólításomra volt hajlandó benyúlni a szoknyája alá, ahonnan is a lába közül elővette a három csomag, előzőleg eltulajdonított kávét." „Verekedéshez küldtek ki, ahol a számbeli fölényben lévő gyanúsítottak elküldtek melegebb éghajlatra. Én elmentem, majd az erősítéssel visszatértem a helyszínre." „Tetten értem, amint az intézeti szökevény a padon fekve csavargott." „A bejelentő szerint hátulról megnyomták a feleségét a körúton." „A helyszínt biztosítottam, ahol a bizottság egy emberi bélsárral szennyezett nadrágot, valójában szaros gatyát talált." „A feljelentő szerint a meztelenül napozó nu­distákat körbevették, és jól megruházták." Villásreggeli Közvilágítás Szüléinktől tanultuk 1. MEGBECSÜLNI MÁSOK MUNKÁJÁT. („Ha mindenáron meg akar­játok ölni egymást az öcséd­del, kint csináljátok! Most ta­karítottam fel.") 2. VALLÁST („Jobb lesz, ha imádkozol, hogy kijöjjön a fehér inged­ből!") 3. AZ IDŐUTAZÁS ALAPJAIT. („Úgy megcsaplak, hogy a jövő héten térsz magadhoz!") 4. LOGIKÁT („Azért, mert én azt mond­tam.") 5. TORNAMUTATVÁNYOKAT („Most nézd meg, hogy néz ki itt hátul a nyakad!") 6. BŐRÖN ÁT TÁPLÁLKOZÁST. („Fogd be a szád, és edd meg a vacsorád!") Belami eurós melója Hát maga még itt van? Azt hittem, már május első napján nyaka közé kapta a lábait, és meg sem állt Nyugat-Európáig? - tette korsóját a pultra guvadó szemekkel Smúz apu, amikor Firnájsz Egon belépett a Zsibbadt brigádvezető ajtaján. Egon ugyan nem értette, miért is járná ó most éppen a vén kontinens nyugati fertályát, amikor a Panel Pál-lakótelepen is kipihenheti a majálissal járó, hastáji pörkölt- és fejzsibbasztó sörfáj­dalmakat. Ám ez a csöppnyi zavar nem aka­dályozta abban, hogy helyet foglaljon jól ki­koptatott székén, s megrendelje első gyógysörét. - Már csak azért mertem említeni ezt a le­hetőséget, mert nem is olyan régen még azt magyarázta: aki bátor, vállalkozik, és ha egyszer szabaddá válik a munkavállalás a Lajtán túl, maga bizony hátrahagyva a minimálbérét, meg a zsebbe csúsztatott feketepénzt, meg sem áll az első, magát is foglalkoztatni hajlandó nyugati vál­lalkozásig. A Zsibiben nagyon kevesen hittek abban, hogy létezne olyan gazda a magyar határtól nyugatra, aki Firnájsznak is megadná az esélyt, de Smúz nyugati munkavállalásra tett megjegyzésére még Béla, a falon kucorgó légy is verdesett kettőt a szárnyaival. így aztán éppen testedzés közben kapta a sok és pontos információt. Miszerint az unióban közel 900 ezer betöltetlen állás van. S mivel most, május elsején - amikor például Heveny Dönci a zaftot mártogatta ki a kondérból, mit sem törődve a nagy európai összefüggésekkel - újabb országok nyitották ki a kapukat a ma­gyaroknak. - Már csak Ausztriában, Németországban és Hollandiában ütközik nehézségekbe, hogy valaki legálisan helybéli munkássá váljon - magyarázta Smúz oly szép szavakból formálva a mondatokat, hogy első hallásra érezze a sok tudatlan: ö bizony gazdasági lapokat is forgat néha, nem csupán a szemének golyóbisát, mintegy leittasodva. - És persze az összes tagállamban csak arra várnak, hogy Firnájsz Egon bekopogjon a gyár­kapun, oszt fölkiáltson, merre gurul egy éppen üres vezérigazgatói szék? - vigyorgott Snájdig Pepi, majd learatta a kétkedők igen vastagra nőtt tapsát. - Én nem vihorásznék az ügyön - szólt közbe Belami -, mert hogy momentán én is olvasok újságokat, amikben azt írják: Belgiumban például 2100-2500 forintos órabért is kínálnak a keletről jött melósnak, legyen az pincér, szakács, netán sofőr. Igaz, ez a kiszórás miatt csak ennyi, mert hogy azok a fránya belgák a helybélieknek 8-11 ezer forintos bért is adnak. /" - Ó, hogy egyszer velem is így kiszúrjanak! ­jajdult fel Ló Elek, és osztani, meg szorozni kezdett. Mivel Cink Enikő is besegített az ő fényes nagy tudásával, a Zsibi közönsége alig fél óra múlva már tudta, hogy 40 órás munkahetet számolva, Belgiumban egy magyar szakmunkás ­ha csak 2300 forintos órabérért szipolyozzák - egy hónap alatt 368 ezer forintnak megfelelő eurót rakhat zsebre. - Igen ám, de ott az ember ki van szolgáltatva. Azt hallottam, hogy a keletről jöttét még hétvégén is berendelik melózni, ha a főnök úgy akarja, a munkaidejét is kinyújtja, mint Plüss Eta a ré­testésztát. És persze arra se nagyon számíthat, hogy a jogaiért harcol majd a szakszervezet ­vélekedett Bika Jenő. Béla légy nem igazán értette miért, ám tény: a felsorolt ellenérveket hallván olyan röhögés tört ki a Zsibiben, hogy még a villanydrótok is meg­szakadtak a faiban. - Ezzel aztán jól elriasztott mindenkit a külföldi melótól. Mert itthon olyan erős a munkásvédelem, hogy akár a fal tetején is alhat két órát a kőműves tizennégy óra meló után és tizennégy óra robot előtt, ha egyszer a főnökét szorítja a határidő - gu­rult el a budiajtóig a nagy vihorászástól Snájdig. - De mindenki csak nem mehet más országba szerencsét próbálni - jegyezte meg ekkor Firnájsz úr. - Még a végén kiürül az ország. - Mindenki? Ki beszél itt mindenkiről? Hiszen azt is megírják a szaklapok, hogy az egész unió lakosságának mindössze két százaléka él a szü­lőhazáján kívül. Ahhoz képest, hogy egy ország vagyunk vagy mi a fene, az még aligha nevezhető népvándorlásának - csapott az asztalra Belami. ­Meg egyébként is: ha a legjobb szakik, a tettre kész fiatalok útra kelnek, talán majd a hazai nagyfönökök is rájönnek egyszer: nem ártana nekik is jobban megfizetni a melósaikat, mielőtt kacsalábon forgó palotákban nyafognak, mert csak négyütemű a liftes kandallójuk - nőtt a düh a külváros kivénhedt szépfiújában, aki nagy hirtelen olyan nyitott lett az új eszmékre, hogy még a huzat is átjárta. A Zsibilakók meg csak ültek korsóik mellett, s az járt az eszükben, ugyan mennyi sört kéne még bevedelni, hogy egyszer ők is megértsék a nagy gazdasági összefüggéseket. BÁTYI ZOLTÁN AMERIKA Egy amerikai fiatalasszony a háza padlásán pakolászott, amikor egy pisztoly akadt a kezébe. Kétségbeesve rohant a telefonhoz, és felhívta a szü­leit. - Találtam egy fegyvert a padláson, szerintetek mit csi­náljak vele? - Kislányom - válaszol az anyja -, azonnal vidd be a rendőrségre. - Rendben, már indulok is. - Várj csak - szól bele az apja előbb hívd fel őket, és szólj nekik, hogy jössz. KARRIER VÉGE - Képzeld, a barátomat ki­rúgták! - Tényleg? Na és miért? - Rajtakapták, hogy a be­tegével szeretkezett. - Kár, pedig ő volt a legjobb állatorvos a faluban! TEHETSÉG Egy férfi bemegy egy bárba egy kiskutyával az ölében. - Ide tilos kutyát behozni! ­szól rá a pultos. '- Tudom, de ez nem akár­milyen kutya - feleli a férfi -, bármit el tud játszani a zon­gorán. - No, ha tényleg így van, megvendégeljük egy italra magát és a kutyáját is - mond­ja a mixer. A kutyát leülteti a gazdája a zongorához, és az állat tényleg egymás után játssza a szebb­nél szebb dallamokat. De hir­telen egy nagyobb kutya ront be a helyiségbe, megragadja a kicsit és kiráncigálja az ut­cára. - Hát ez meg mi volt? ­kérdezi a pultos a férfitól. - Ez az anyja volt, ő azt akarta, hogy fogorvos legyen. Részletek egy panaszkönyvből - A napokban vásároltam a fényképezőgépemhez vakut, de nem működött. - Kedves vásárló! Megvizsgáltuk a készüléket, nekünk mű­ködött, igaz, mi tettünk bele elemet. - Vitába keveredtem a szerviz egyik dolgozójával, aki rövidlátónak nevezett, és ki akarta tépni a kezemből a panaszkönyvet. - Kedves ügyfelünk! Figyelmeztettük munkatársunkat, hogy máskor legyen udvariasabb, és ne avatkozzon közbe, ha valaki össze akarja firkálni a Kincses kalendáriumot. - Önöknél vásároltam egy „Roberto" márkanevű pantallót, és nem bírom felhúzni a cipzárját. - Kedves vásárló! Mí sem bírtuk, mégsem panaszkodunk. - A „Gazdálkodj okosan!" társasjátékban nem volt annyi játékpénz, hogy az egész családunk, azaz négy fő játszhasson. - Kedves vásárló! Nagyon sajnáljuk, de a játék tervezői - mint az a dobozon is olvasható - bevallottan az életszerűségre törekedtek. - Én egy kiló zselés szaloncukrot vásároltam, de a fele kókuszos volt. - Kedves vásárló! Legyen kedves majd 145 forintot fizetni az árkülönbözet miatt. A rendőr házitanítót fogad nehéz felfogású gyereke mellé. Egy alkalommal döbbenten hallja a másik szobából, hogy a tanító a halott apáért elmondandó imádságot tanítja a gyereknek. Átrohan, és kifakad: - Mire tanítja maga ezt a gyereket? Hiszen még élek, és egészséges vagyok! - Na ja, de mire a maga fia ezt megtanulja... Egy skót Londonba látogat, és csomagjával felszáll egy buszra. Már legalább 5 mérföldet megtesz a busz a városban, és a skót mindvégig próbálja elkerülni a kalauzt. Végül az mégis csak odaér hozzá, és mondja neki: - Uram, ön még a végállomáson felszállt, így a jegye 5 font lesz, plusz még fél fontot fizet az utazótáskáért. Az összesen öt és fél. - Dehogyis, hisz most szálltam fel az előző megállóban. Az csak fél font! A párbeszéd hamarosan heves vitába csap át. A busz eközben a Temze fölött halad egy hídon. A kalauz annyira begurul, hogy felkapja az utas táskáját, és hirtelen kidobja az ablakon. A csomag egyenesen a folyóba esik, és azonnal el is süllyed. A skót dühösen néz utána: - Na tessék! Nem elég, hogy át akar verni a buszjeggyel, még a fiamat is beledobta a vízbe! Nyílt nap az egyetemen Két új hallgató érdeklődik az egyetem szakmai kínálata iránt. A férfi láthatóan kevésbé eltökélt a tanulást illetően, és éppen közli párjával: az ő háta nem tollas, hogy gólyává váljon

Next

/
Thumbnails
Contents