Délmagyarország, 2006. május (96. évfolyam, 101-126. szám)

2006-05-27 / 123. szám

10 SZIESZTA-PROGRAMAJÁNLÓ 2006. május 27., szombat ELŐSZÖR ÖTÉVESEN LÉPETT SZÍNPADRA Mozart, a független Előbb ismerte a kottát, mint a betűket a kétszázötven éve, 1756. január 27-én Salzburgban született Johannes Chrysostomus Wolfgangus Theophilus Mozart, osztrák zeneszerző, minden idők egyik legnagyobb zenei lángelméje. Ő volt az első művész, aki feudális kötöttségektől mentesen, függetlenül próbált élni - bár ez többnyire nem sikerült neki. Mozart muzsikus és zenepedagógus apja, Leopold négy-öt éves korától pontos feladatterv szerint képezte, s Mozart akkor már maga is komponált. Először 1761-ben, ötévesen lépett fel egy színházi előadáson a salzburgi egyetemen, első hangversenykörűtjukat 1762ben tették, a követező években apja számos városban, királyi és főúri palotákban szerepeltette négy évvel idősebb nővérével, Maria Annával. Első darabjai, hegedű-zongoraszonátái Párizsban jelentek meg, Mozart szimfóniákat Johann Christian Bach hatására kezdett írni. Bécsben éltek 1767-től, a salzburgi érsek tiszteletbeli koncertmestere lett. Itáliában a milánói, bolognai és veronai zenei akadémiákon brillírozott, Allegri Misereréjét hallás alapján írta le. Itáliában mutatták be operáit. írt divertimentókat, egyházi műveket. A salzburgi érsek szolgálatában állt 1774-77 közt, s bár egyik remekét a másik után alkotta, jövedelme elég kevés volt. A szabadulás vágya apja felügyelete alól is szerepet játszott abban, hogy 1777-ben elhagyta Salzburgot. Nem kapott állást a mannheimi választó udvarában. Apja utasítására végül Párizsba ment anyjával, itt komponálta a D-dúr szimfóniát. Salzburgban udvari orgonista lett. Egy összetűzés után az érsek megvált tőle, ekkor Bécsbe költözött. Itt Weberéknél lakott, s megszerette Constanzet, akit 1782-ben apja tiltakozása dacára el is vett. Hat gyermekük közül négy kicsiny korában meghalt, fia, Wolfgang Xavér (1791-1844) zeneszerző lett, a zsenik fiának minden hátrányával. Életmű Mozart művei gyűjteményes kiadása a 18. században kezdődött, Ludwig Köchel 1862-ben szedte őket jegyzékbe, ezt 1936-ban Alfréd Einstein dolgozta át. Összesen 628 darabot írt, óriási életművében minden zenei műfajban remekműveket találunk. Sikerei dacára nem bírta pénzzel az udvari életmódot, állandó anyagi gondokkal küzdött, így órákat adott, és tanfolyamot rendezett műveiből. Egy szabadkőműves páholynak 1785-től tagja volt. A vígopera műfajának kiemelkedő alkotása a Figaro házassága. A prágai siker után a csehek új operát rendeltek tőle, így készült el a Don Giovanni. A premier után Mozart megkapta a Gluck halálával megürült udvari állást, de elvesztette apját. 1788-ban keletkezett utolsó három nagy szimfóniája, az Esz-dúr, a g-moll és a C-dúr. Jellemző kései alkotása az 1790-es Cosi fan tutte. A Titusz kegyelme című opera II. Lipót 1791-es prágai koronázására készült, a bemutató idején Mozart beteg lett, novemberben ágynak esett és 1791. december 5-én meghalt. Bachnak a komponálás az alkotás folyamatos munka volt, Beethoven számára az életmegváltást jelentette, míg Mozartnál maga volt az élet - írja Paul Henry Lang zenetörténész. Minden helyzetben tudott komponálni, fejben alkotott, műveinek gyökerei a bécsi és salzburgi barokk, az olasz hagyományok és a bachi muzsika voltak. MTI-PANORÁMA HALÁSZ JUDIT SZUPERNAGYIKRÓL ÉS DÍJAKRÓL „A gyerekektől rengeteg energiát, jókedvet kapok" Halász Judit szegedi koncertjén generációk szórakoztak FOTÓ: FRANK YVETTE gyik mindig lesznek és vannak. A nagyma- külföldön dolgozik. De reméli, ahogyan lemaságról tapasztalatból beszél: nagyobb telik a szerződése, hazajönnek, és többet unokája másfél éves, a kisebb másfél hó- kap majd az unokáiból, napos. Sajnos keveset látja őket, mert a fia NYEMCSOK ÉVA Halász Judit zenéin generációk nevelkedtek. A színész-előadóművésszel, aki ma már kétszeres nagymama, szegedi fellépése előtt beszélgettünk. Töretlen Halász Judit népszerűsége. Ez annak köszönhető, hogy ő a gyerekeket komolyan veszi. - A gyerekek alaptulajdonságai nem változnak - mondta Halász Judit. - A gyerek játszani és nevetni szeret. Szereti, ha komoly emberszámba veszik. Az elmúlt évtizedek alatt leginkább a gyerekek környezete változott. Azok a tárgyak, lehetőségek, amelyek őket körülveszik - beleértve a technika vívmányait. Halász Judit 1964-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, számtalan filmben és darabban játszott. Munkásságával díjak sorát érdemelte ki Kossuth-díj, Érdemes Művész-díj, Jászaidíj, a Mosolyrend lovagja, a makói Práger-gyűrű -, számára mégis a közönség a legfontosabb. - Aki a színpadon van akkor, amikor a gyerekek a közönség soraiban, érzi azt a rengeteg energiát, akaratot és jókedvet, amit a gyerekek sugároznak, és ez nagyon sokat számít - mondja Halász Judit. Szerinte a fiatalosság titka esetében az, hogy a szakmáját szereti, így nem kell erőt vennie magán, ha például Szegedre hívják énekelni. Ráadásul szerencsés is, hiszen soha nem kellett választania a színészmesterség és az éneklés között. - Soha nem gondoltam a pályám kezdetén, hogy az előadó-művészet és a gyerekek számomra fontosak lesznek, hiszen mielőtt ebbe belekezdtem, sikeres színésznő voltam, kiváló szerepeket kaptam. De ez a műfaj megkapott és elkapott engem, és nem ereszt. És én sem eresztem. Hallatlanul nagy öröm és élmény mind a mai napig számomra, hogy bárhol is koncertezünk, mindig visszahívnak. A koncertezést nagyon szeretem, mert személyes találkozást jelent a közönséggel. Nem is akármilyet: a gyerekek és a felnőttek azért veszik meg a belépőt, vagy azért jönnek el például a Dugonics térre, hogy engem és a zenésztársaimat meghallgassanak. Hívd a Nagymamát! címet viseli Halász Judit legújabb lemeze. Úgy véli, szuprenaA világ legjobb száma Keresik a világ legjobb számát. Valószínűleg világraszóló népszavazás dönt majd, és a felszínesség bajnokai legyőzik a felelősségteljes elmélyülteket. Kihirdetik a világ legjobb számát, és attól fogva nincs kecmec. A világ legjobb száma nem a Beatlestől, nem a U2-tól származik majd. Mivel azonban mindenkinek van legalább tíz legjobb száma, mondjuk, olyan tíz száma, melyet vinne magával, ha a Hold túlfelére deportálnák, közzé tesszük a mi tíz ilyen számunkat. Azzal a megjegyzéssel persze, hogy ez csupán egy szubjektív reprezentáció, és nem válogattunk úgymond komolyzenei számokat. Még ha az első számunk a hangszerelését és a műfaját tekintve voltaképpen az. De mi még akkor is szeretjük, ha szájharmonikán játsszák. Vagy tangóharmonikán. Vagy akárhogyan. Első számunk ugyanis a Himnusz. S persze az eszünkbe jut Jimi Hendrix, ő hogyan gitározta, nyúzta az amerikait, illetve az is nyomban fölötlik, amikor hasonló földolgozással próbálkozott az Anima Sound System nevű, kiváló magyar együttes, és hogy fenyegetőzött a Torgyán nevű, kinél utálatosabb magyar politikust keveset ismerünk. Második helyen a tévémaci zenéje szerepel minálunk. Fantasztikus szám, úgy tágas, hogy ironikus, és úgy könnyed, hogy közben a szívünket ütögeti az idő könyörtelen ökle. Harmadik helyre tettük „A magyarok szimfóniáját"! Jó ezer évvel ezelőtt, Szent István uralkodásának idejében Gellért püspök és a kísérője, egy Valter nevű német szerzetes megszáll egy magyar tanyán. Éjjel különös hangok zavarják meg őket. Valaki énekel kint, az éjszakában. S az ének mellett fájdalmasan nyikorog, nyikorog az őrlőgép. A legmélyebb éji időben, egy asszony őrli kézzel a búzát, dolgozik, mert kell a holnapi kenyér. S közben énekel. Gellért püspök újra olvasna, de a szomorú, elnyújtott, furcsa lejtésű dallam minduntalan eltéríti a figyelmét. Végül kísérőjéhez fordul: „Hallod-e, Valter a magyarok szimfóniáját, miképpen hangzik?", kérdi. A püspök végül arra az álláspontra jut, hogy az asszony boldog. Aki így énekel, nem lehet más, mint boldog. Ilyen a boldogság, így dalol, így húzza, véli a jó püspök. Lehet, hogy vértanú püspökök is tudtak marhaságot mondani?! Negyedik helyen minálunk a frenetikus Queen együttes szerepel. Őszintén bevalljuk, idő kellett hozzá, míg felmértük és megértettük a kivételességüket. Számtalan dalt lehetne tőlük megjelölni, bizony még azokból az időkből is, amikor már Freddy Mercury nagyon beteg volt, amikor már haja sem volt, amikor szinte az égben volt. Mi a Bohém rapszódiát választjuk, s e döntés valóban csak jelzésértékű. Azt is éneklik, hogy ők a bajnokok. Hát tényleg azok, nem?! Ezek után pedig jöjjön az Abba. Pikáns párcserék, elválások, halálok, gyász, mélységes depressziók, magány, annyi rossz kíséri manapság a svéd négyes útját. De Németországban most rongyosra hallgatják őket. Melankolikus, fülbemászó, és a fiatalságod. Rájössz, hogy a krémes nem is rossz dolog. Hogy habbal jó inni a kávét. Hogy jó dolog könnyezni, meghatódni. Mi „A táncoló királynő" mellett szavaztunk, de ez se más, mint elkerülhetetlen gombnyomás. Húsz egyéb számot is beledúdolhattunk volna a világba, ha képesek lennénk dúdolni kicsikét is. S ha egy-egy szám volt eddig, most, a hatodik helyen egy egész lemezt jelölünk meg, a Led Zeppelin legelső lemezét. Kérdés van? Nincs, nem is lehet, hogy Vekerdi törzsőrmestert idézzem, ilyen első lemezt, ilyen nyers, vad, tiszta rock and rollt, efféle, a blues sirámával vegyített kőkemény rockot, ilyen dinamikát és lendületet senki nem tudott elsőre produkálni a világon. A Pink Floyd is csak kísérletezgetett előbb, míg eljutott a nagy, komoly művekig. A Deep Purple is jól hangzik, de sok más, gyerekkori idol, például a Uriah Heep, kifakult, akár hipós kisvirág. Nem, a Zeppelin úgy robbantott, ahogy senki más. Azzal együtt, hogy a műfajban természetesen Jimi Hendrix a legjobb. A Led Zeppelin első lemeze olyan henger, mely végiggurult a leikünkön, nyomot hagyott rajta, és az a nyom múlhatatlan. Nálunk hetedik helyen az Animals csapata álldogál, magát a formációt nem is nagyon ismerjük, nemigen tudnánk szórakoztató, tanulságos, vad történeteket mondani róluk, de „A felkelő nap háza" című daluktól rendre világvégi gyengeség fog el bennünket, elhagy bennünket az életerő, és mégis jó. Mese nincs, kevés szebb számot írtak a világon, mint ez. Nils Petter Molvaert nyilván kevesek ismerik. Ő egy norvég dzsessztrombitás, nálunk a nyolcadik, és akit egy kicsit is érdekel a műfaj, tudja, hogy a skandinávok nemcsak a jégkorongban, rénszarvasüldözésben, hólapátolásban és a bútorgyártásban kiválóak, hanem újabban dzsesszben is. Nils Petter Molvaer csak egy a fantasztikus északi zenészek közül. A Khmer című lemezéről ajánljuk a „Platonic Years" című számot, Molvaer úgy fúj benne, olyan fájdalommal, olyan nosztalgiával, hogy rendre a szívünk szakad meg, amikor futni engedjük a kicsi, szürke korongot. A kilencedik helyre mondunk egy közismert nevet: Louis Armstrong. Ha a boldogságot akképp értékeljük, mint Gellért püspök, akkor a hordóhangú Louis nem kerülhet fel a listára. Viszont a boldogságról József Attila is megtette az ő alapvetését. Ezt a másfél mázsás fölfogást sem akceptáljuk egészen, amikor Armstrongra gondolunk. Louis azt mondta, énekelte, hogy a világ csodálatos, ezt hörögte egy űberelhetetlen dalában, és amikor ezt a számot halljuk, semmi kétségünk nincs, hogy valóban az, a világ szép, az élet csodálatos, az ember jó, és az a kevés rossz, mi az élet ünnepi ruháján sötétlik, csak tévedésből esett meg. Igen, így gondoljuk, de sajnos ennek a számnak is vége szokott lenni, és akkor, bizony. Akkor már nyilván mástgondolunkjóról, csodáról, bűnről, bűnbeesésről. Nem az utolsó, csak tizedik ezen a listán a War együttes. A banda nyilván nem ismerte Ady Endrét, viszont írt egy olyan számot, melynek éppenséggel ez a címe: „Az eltévedt lovas". Nagyon, nagyon jó szám. Úgy lehet, mi is többször eltévedtünk számkijelölésben, zenék kanonizálásban, de ez nem baj. Tévedjen el más is. Zenéljetek, énekeljetek! SZÍV ERNŐ