Délmagyarország, 2006. május (96. évfolyam, 101-126. szám)

2006-05-26 / 122. szám

10 DÉLMADÁR 2006. május 26., péntek A valódi valóság BUGYISZÁRÍTÓ, AVAGY A SOFŐR TRÓFEAGYŰJTEMÉNYE BIZTOS, AMI BIZTOS, HÁTHA ERRE JÁR EGY BULDÓZER Gazsi megy a tragacsával, és az tele van báránnyal, meg­állítja a rendőr, és megkérdezi tőle, hogy honnan van ennyi báránya. - Megkérdeztem tőlük, hogy beszállnak-e? És ők er­re azt mondták, hogy beeee­eeeee. Viccmix Szia Pista! - Eljössz a lóska temeté­sére? - Nem! - ??? - Mert ő sem jön el az enyémre! Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tenge­ren is túl, ott, ahol a kurta farkű kismalac túr, élt egy­szer egy ember. Ez az em­ber egyik reggel felkelt, ki­nyitotta az ablakot, kinyúj­tózott, végül megszó­lalt: - Hogy én milyen rohadt messze lakom! Hátsó gondolatok Az autósok egyik kedves szórakozása, hogy jár­művük farára viccesnek szánt szövegeket bigy­gyesztenek, hogy cukkolják vagy éppen szóra­koztassák a mögöttük haladót. íme néhány szö­veg, esetenként a kocsitípus megjelölésével. BÁRMELY MÁRKA „Hajts gyorsabban, valaki már vár a vesédre!" „Halkan előzz, a sofőr alszik!" „Vigyázz! Szőke a volánnál..." „Elromlott a duda, figyeld az öklömet!" „Kérem, ne kövessen, én is eltévedtem!" „Bocsánat, hogy ilyen közel megyek ön előtt!" MERCEDES „Suzuki - a ti autótok!" „Apámé. Oszt?" „Én egy 1971-es Mercedes vagyok, tojok a 3 évre és a 100.000 kilométerre!" SUZUKI „Igen, főzni sem tudok!" „A hiányzó lóerőket bátorsággal pótolom!" TRABANT „Valaki állítson le!" Népszaporulat Elszaporodtak a szegediek a megyei jogú város családbarát intézkedéseinek hatására. A városház tornyának ablakából megrettenve nézik a zöldfelületeket elözönlő tömeget. A helyi sajtó már arról cikkezik, hogy nem férnek el az autók az emberektől. - De ez nem baj - reagál a közlekedési referens -, hiszen korábban kocsival is éppúgy csak lépésben lehetett közlekedni, mint most, gyalog FOTÓ: SEGESVÁRI CSABA, SZÖVEG: E CS. „200 km/h alatt nincs barátom!" „Feel the power! (Érezd az erőt!)" „Nem vagyok hülye, nem vettem, nyertem!" ZAPOROZSEC „Nekem sem tetszik a te kocsid!" DACIA „Még mindig jobb, mint gyalog!" KIS POLSKI „Ha megnövök, Merci leszek!" IFA „Itt a fék a tét..." „Tudom, hogy régi, de legalább ki van fizet­ve." „Nyald ki a kipufogóm!" „Ne kerülj ki! Harcolj!" BÁRMELY SPORTKOCSI „Goood byeü!" „Te vagy a fogó!" „Az élet 180 km/h-nál kezdődik!" AUTÓMENTŐ „Egyszer mindenki a platón végzi." Katonák sorba állnak a gyen­gélkedő előtt. Az ezredorvos későn érkezik, gyorsan túl akar lenni a dolgon, kint a folyosón azonnal kérdi is a katonákat: - Mi baja? - Egy szemölcs a lábamon... - Levágjuk! - Mi baja? - Azt hiszem, vakbél.... - Kivesszük! - Mi baja? - Egy csomó a hónam alatt... - Kivágjuk! így megy ez, mígnem a sor végén az utolsó katonát is megkérdezi: - Mi baja? - Doktor úr, a fejem fájt, de már elmúlt.... Kis indián kérdi az apját: - A bátyám miért lett Szök­kenő Szarvas? - Mert mikor a bátyádat nemzettem, egy szarvas szökkent fel mellettünk.... - És a nővérem miért lett Júniusi Harmat? - Mert mikor a nővéredet nemzettem, június volt és harmatos volt a fű. De miért kérdezősködsz ennyit, Sza­kadt Gumi? SZKT-ellenőr: - Jegyeket, bérleteket kérek! Pistike: tudja, hogy kéregetsz? Statisztikusok vadásznak... Egyszer csak elszalad előttük az erdőben egy őz. Az egyik lekapja a válláról a puskát, és odapörköl az őznek, persze vagy jó két méterrel mellé lő, az őztől jobbra. A másik sem tétovázik, az is célra tart, aztán az is ráhúz a vadra a csúzlijával, ám ő a bal oldalon pörköl a földbe úgy két méterre. Az őz tovaszalad, és eltűnik az erdőben... A két „vadász" egymásra néz, és az egyikük megszólal: - Te komám, szerintem eltaláltuk... Két sündisznó beszélget: - Elválok a feleségemtől. - Miért? - Unom az örökös szurká­lódását. - Milyen ember az, aki a virágot szereti? - Furcsa ízlésű vegetáriá­nus! - Anya, hazudtál nekem! - Hazudtam? Mikor? - Azt mondtad, hogy a kís­tesóm egy angyal! - Igen, Pistike. Öcsiké tény­leg egy kisangyal! - Nem igaz! Ma kidobtam az ablakon, de nem re­pült! Reformok jönnek 2006-ban reformok jönnek.,. Belami reklámvacsorája Na, ez a kevéske bor aztán gyártja a savat ­vetődött a Panel Pál-lakótelepen lévő beton­kuckójában, heverőjére Belami. Nem is a gyo­morégés izgatta annyira némi panelkocsmás al­koholfogyasztás után. Sokkal inkább az éhségtől kerítette hatalmába a négyütemű szédülés. így aztán udvarias üvöltözéssel meg is kérdezte bé nejét, ki született Görcs Jolán, vajh miért nem kaphat annyit az élettől, mint egykoron Frédi, a kőkorszaki szaki, aki kijárta Vilmánál, kőkorszaki feleségénél: „gőzölögjön a csülök, amikor én lecsücsülök". Jolán efféle idézetektől soha nem zavartatta magát. Ezért inkább tüsténkedett, s mire Belami kettőt morgott, már ott pihent kis tálcácskáján annyi elemózsia, amennyivel kisebb országok had­seregei hosszasabb kalandtúrára is el mernek indulni. Naná, hogy közben Belami kezében pör­gött a távirányító, mert hát a külváros nyugalmazott szépfiúja természetesen a világ híreire is igencsak éhes, amikor hazatér az éppen aktuális szesz­túrájáról. Nyelte is Belami a falatot, talán a körömpörkölt tájékán járhatott, amikor a televízióban egy szép­séges szép hölgyemény köszönt rá a reklám­blokkból, s közölte: neki bizony akkora lábgombája van, hogy rögvest falnak megy a viszketéstől. Mivel a gyönyörű lány joggal hihette, egy Be­lami-féle nem néz ki az ő kecses lábából gombás betegségeket, hát a reklámfilm rendezője egy merész vágással máris hatalmas tappancsot va­rázsolt a képernyőre, hadd bámulja a nagy­közönség vacsoraidőben, hogyan is lakmároznak a köröm alatti gombák, rettegve bizonyos irtó hasz­nos gombairtó kenőcsöktől. - Te Jolán, ennek a rántott szeletnek kicsit furcsa az íze - motyogta Belami, amikor a reklámfilmmel dúsított vacsora újabb fejezetéhez ért, s egy újabb hölgy nézett vele farkasszemet, próbálgatván, vajh kiesik-é a szájából a nyelvén szambázó műfogsor, vagy kibírja, amíg Belami gyomra görcsbe rándul. Szerencsére műfogsor maradt, a filmbeli asszony pedig örült, majdnem táncra is perdült. Nem úgy, mint kolléganője, aki - miközben Belami éppen egy kis fokhagymával pácolt abált szalonnával birkózott - bejelentette: neki bizony olyan vizelettartási problémái vannak, hogy csak a fal mellett mer tapogatózni, ha nincs legalább hat budi a közelben. De szerencséje volt, így aztán oldódott a vizelettartással járó kín is, no meg egy újabb reklámlédi elmondhatta - bele Belami összes, vacsorázó arcába -, hogy ő bizony a budikagyló pereme alatt fertőtlenít, van is a fürdőszobájában olyan illat, hogy hozzá járnak a fenyőerdők irigykedni. A toalettkacsa elől Belami egy gyors váltással más csatornára menekült. - Jó étvágyat! - köszönt be ekkor az előszobából Kisrambó, Belami vidám gyermeke. De nemcsak a srácot kapta el ezen az estén az udvariassági roham, hanem azt a derék reklámfeleséget is, aki horgászásból hazatérő urát szagolgatva - pfúj, de büdös a pólód! - vigasztalta: semmi gond! Van náluk a sufni alján olyan mosószer, ami még akkor is hat, ha az a hülye férj két hétig a szemétdombon végez mélytengeri fúrásokat, hússzor merül alá egy tábori latrinában, s lóversenypályán gyűjti a cit­romot. - Hozzak egy kis sütit is? Netán tunkolsz egy keveset sültkolbásszal a pacalpörköltből? - pró­bált ekkor kedveskedni hites, de fitneszkúrákra vajmi keveset adó férjének Görcs Jolán, ám Belaminak akkor már csak nagyon kihűlt helyét találta. A külváros lassan, de biztosan vénülő, egykori széplegénye már nyaka közé kapta azt a szépen gombásodó lábát, belebújt legbüdösebb trikójába, s addig vágtatott, amíg csak a Zsibbadt bri­gádvezető nagyterméig nem ért. Itt elpanaszolta estebédi élményeit, ám vajmi kevés együttérzésre lelt. A Zsibilakók ugyanis éppen azt bámulták sörük mellől, hogyan korpásodik a haj, ha két mű­sorszám között van erre egy kis ideje, mit ajánl a világ összes fogorvosa, amikor szuvasodás támad a fogra. Belami ekkor leájult a székéről - talán mert éppen egy székrekedés elleni csodaszert ajánl­gatott a méltán közkedvelt csatorna a későn vacsorázóknak és kifordult szemei a sötét eget bámulták. A világ rendjén gondolkodott, a pi­acgazdaságon, amiben jut hely annak is, aki a reklám bámulását is túl drágának tartja - lásd villany esete a számlával. S jut annak is, akit az exkluzív hirdetésekben szereplő, hú, de ked­vezményes autó húszmilliós ára sem renget meg. De számít ez? - nyalta a sört Belami -, hiszen egyikük sem látott még klimaxos reklámindiánt. BÁTYI ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents