Délmagyarország, 2006. május (96. évfolyam, 101-126. szám)

2006-05-23 / 119. szám

KEDD, 2006. MÁJUS 23. • AKTUÁLIS* 5 A Védegylet szerint drámaian fogy a fű és a fa Huszonegy négyzetméter zöld Szegeden jelenleg húsz-huszonöt négyzetméternyi városi zöld­terület jut egy lakosra. Pontosabb adat nincs, mert felmérés utoljára a rendszerváltás előtt készült. A Védegylet szerint az üzleti érdek minden civil szempontot fölülír. Szeged gazdasági fejlődésével együtt jár, hogy bármerre megyünk a vá­rosban, egyre több építkezést látunk. Az épített környezet gyarapodásá­val párhuzamosan fogynak a városi zöldterületek, amelyek megszűrnék a levegőszennyezést, hűsítő-árnyékoló hatásúak és pihenést kínálnak. Egy nemrégiben megjelent - a Központi Statisztikai Hivatal és a Véd­egylet áltafgyűjtött adatokból összeállított - felmérés szerint Szegeden je­lenleg minden polgárnak huszonöt négyzetméternyi zöldterület jut, míg egy másik vizsgálat szerint a város területének mindössze másfél százalé­ka zöldterület. Ezzel az átlaggal tizenegyedik helyen állunk a magyar vá­rosok között. Rosszabbul, mint Miskolc, Pécs vagy Székesfehérvár. Szentistványi István, a Védegylet szegedi csoportjának képviselője szerint az utóbbi tíz évben egyre zsugorodik a szegedi zöldterületek nagysága, mert minden addig üresen maradt telket „újrahasznosíta­nak", beépítenek. Mint mondta, az üzleti szempontok minden esetben erősebben érvényesülnek a városházi döntésekben, mint a környéken lakók egészségügyi érdekei. A szegedi aktivista szerint a polgárokat a le­hető legritkább esetben értesítik az őket is érintő fakivágásokról, cserje­sorok felszámolásáról, zöld területek beépítéséről, így a civilek a moto­ros fűrészek és a munkagépek megjelenésekor szinte már semmit sem tehetnek azok ellen. A döntésekből való kirekesztettség és kiszolgálta­tottság miatt Szentistványi szerint bizonyos esetekben erkölcsileg megengedhető, legitim a polgári engedetlenség, például az aktivisták fákhoz való odaláncolása is. Az ilyen „ellenállási" akciókról a közel­múltban egyébként kiskátét jelentetett meg a Védegylet. Kétszázhetven hektár gondozott közterülettel és hetven hektár erdő­vel számolt Gila Csaba, a Szegedi Környezetgazdálkodási Kht. közte­rület-fenntartási divízióvezető-helyettese, amikor a szegedi zöldterü­letek nagyságáról kérdeztük. így az egy főre jutó zöldterület nagysága ­százhatvanháromezer lakossal számolva - 20,8 négyzetméter. Hozzá­tette: adatuk valójában csak becslés, alapos felmérés ugyanis legutóbb még a rendszerváltás előtt történt. A földhivatali regisztráció évtizedes lemaradásban van, így számos olyan terület is zöldterületként szerepel náluk, amit már évek óta beépítettek. A kht. saját rendszerében ugyan megpróbálja követni a rohamos változásokat, de kapacitáshiány miatt ez nehezen megy. A vezetőhelyettes elmondta: egy országgyűlési aján­lás szerint legkevesebb 21 négyzetméter zöldterületnek kellene jutnia egy lakosra, ennek betartása azonban nem kötelező. Szegeden ugyan 2001 -ig volt „zöldrendelet", ami szabályozta ezt a kérdést, akkor azon­ban eltörölték mondván: amíg a parlament nem hoz törvényt erről, addig önkormányzati rendeletre sincs szükség. TOMBÁCZ RÓBERT Minden kivágott fát sajnálunk Fotó: Frank Yvette Az országban elsőként: szúnyoggyérítés megyei összefogással Légicsapás a vérszívókra A Csongrád megyei, árvíz sújtotta telepü­lések összefogtak, és együttesen indultak harcba a szúnyogok ellen. A példás együttműködés eredményeként szakem­berek szerint akár negyven százalékkal is hatásosabb lehet a vérszívóirtás. Tegnap kezdődött a gyérítés, ami körülbelül száz­millió forintba kerül. Az összehangolt szúnyogmentesítést - az országban elsőként - tegnap megkezdték Csongrád megyében. A szegedi repülőtérről nyolc mezőgazdasági gép szállt fel, hogy együttesen mérjen csapást a vérszívók és lárváik ellen. Az összesen huszonhét árvíz­sújtott településen előre meghatározott program szerint, összehangoltan, közel azonos időben történik meg a beavatkozás, ez biztosítja a kezelések hatékonyságát. A Tisza és a Maros mindkét partján a kül- és belterületeken, az ártereken és a mentett oldalakon átlagosan száz méter szélesség­ben indult meg a légi biológiai irtás, illetve, néhány település kivételével, a légi és földi kémiai beavatkozás. - Az összefogás következtében húsz, de akár negyven százalékkal is nőhet a szú­nyogirtás hatékonysága - mondta Szabó Fe­renc, a védekezést koordináló Szegedi Kör­nyezetgazdálkodási Kht. igazgatója. Légi kémiai védekezést összesen 15 ezer 661, földi kémiait 4000, légi biológiait pedig 3940 hektáron végeznek. A hat évvel ez­előtti nagy árvíz után, mivel területek ma­radtak ki a permetezésből, a szúnyogmen­tesítés nem lehetett hatásos. Ezért idén több fázisban végzik a kezeléseket, az idő­pontokat meghatározza a folyók apadása. Megtüdtuk: a légi biológiai irtást minimum kettő, a kémiait pedig három alkalommal kellene elvégezni, hogy a gyérítések után az átlagos éves szúnyogsűrűség maradjon. A tömeges csípőszúnyog lárvakelésnek ide­ális helye a mentett oldalakon a szivárgások­ból visszamaradt tócsák, a hullámtéren - a két töltés között - a mélyedésekben maradt víz. A repülők először a települések közelé­ben lévő folyószakaszokon keletkezett lárva­tenyésző helyeket, a szúnyoginvázió gócait rohamozzák, majd a külterületeket szórják meg. Az irtószer a csípőszúnyogfajok lárváit pusztítja el, de közömbös minden más élő szervezetre: a vízben és szárazföldön élő álla­tokra és az emberre is. A mostani akció része az árvízvédelmi vészhelyzet megszűnését követő „helyreállí­tási" munkálatoknak. Költségét - várhatóan összesen százmillió forintot - az önkor­mányzatok a központi vis maior alapból igé­nyelhetik és a Csongrád megyei Katasztrófa­védelmi Igazgatóság jóváhagyásával előlegre is kérelmet nyújthatnak be. CS. G. L. A permetezőgépek folyamatosan dolgoztak Fotó: Segesvári Csaba CSÍPESSZAM A kezelések Időpontját a mérőhálózat szakemberei határozzák meg, a csípésszám függvényében. Óránként hatvan csípés fölött a szakértő elrendeli a kémiai kezelést, mert a kivitelezés előkészületei - bejelentések, méhészek értesítése - mintegy hat napot igényelnek. A kezeléseket kővető 24 órán túl, de két napon belül is­mét mérik a szúnyogsűrűséget. Táblák, buckák, terelések - szeptemberre készül el az utca Bakay mellett nem jó lakni Gyalogszerrel porfelhőben lehet közleked­ni a szegedi Bakay Nándor utcán és kör­nyékén. Járművel meg szinte sehogy: a térkép nem segít, a táblák félrevezetnek. A Bakay Nándor utca csatornázói a Boros Jó­zsef utcai oldallal elkészültek, szeptemberig már csak az úttestet kell helyreállítaniuk. Ad­dig is zárva marad a Bakay Nándor és Boros Jó­zsef utca kereszteződése, csak a gyufagyárhoz közlekedő teherautók járhatnak. A keresztező­désben felmarták a burkolatot, autógumira ve­szélyes csatornatetők ágaskodnak. Ráadásul tegnap sárga pózna is figyelmeztetett, nyitva a csatornaaknája, dolgoznak benne. Az összefirkált tábla hiába jelzi, hogy mindkét oldalról behajtani tilos, fölötte felirat, hogy az üzletek bejárata a körforga­lom felől. Nem számít, a céltudatos autó­sok hajtanak egyenesen tovább a Bakay Nándor utcán. A körforgalomtól is be lehet kanyarodni az utcába, igaz, csak néhány száz métert lehet megtenni. Tovább zsák­utca, de ezt a körforgalomban nem jelzi semmi. Aki nem erre akart jönni, kerülhet a két kis mellékutca felé, ha időben fékez, de teherkocsival nagy mutatvány innen ki­kecmeregni. A környékbeliek és az okmányiroda ügyfe­lei lassan hozzászoktak, hogy a Huszár és a Fűrész utcáról nem hajthatnak ki a Bakayra. A másik oldalon viszont egyre nagyobb káosz uralkodik. A polgármesteri hivatal városüze­meltetési irodáján megtudtuk, a Vasas Szent Péter utcán feltornyozott homokhegyek a négy-öt méter mélyen futó csatorna alapjá­hoz szükségesek. Az építkezés ütemesen ha­lad, utcáról utcára rákötik a csatornákat a ge­rincvezetékre. Lezárták a Vasas Szent Péter, valamint a Teréz utca Cserzy Mihály és Ba­kay Nándor utca közti szakaszát - de csak el­méletileg. Az autósok változatlanul ki-be jár­nak. Az utcák végén aztán rágázolnak a ho­mokrakásra, úgy evickélnek kifelé. A Cserzy Mihály utca felé hiába próbálkoznak, a piac felé vezető oldal járhatatlan. Sóder- és ho­mokrakás mutatja: még mindig nem készült el a közműcsere. Ha mindezt jól mutatnák a táblák, akkor is ember legyen a talpán, aki a nagy felfordulás­ban elsőre megtalálja úti célját. De a mellék­utcák jelzései tovább keserítik a közlekedők életét. A Csemegi utca Vasas Szent Péter ut­cai sarkán behajtani tilosba ütközünk. Érthe­tetlen, miért csak erről az oldalról, hisz pont az utca másik felét építik. Alatta terelőnyilak biztatnak, haladjunk tovább jobbra. Befordu­lunk, ám a Csemegi utca Teréz utcai sarkán rosszabb a helyzet. Itt már mindkét oldalról behajtani tilos a Bakay Nándor felé, a nyilak pedig visznek tovább jobbra. És ahogy befor­dulunk, zsákutcatáblába ütközünk, és zsák­utcába jutunk. A városüzemeltetési irodán megígérték, megvizsgálják ezt a labirintust. Az építők tartják a határidőket, az útlezárásokat nyár végéig el kell viselnünk. DOMBAI TÜNDE Tábla, pózna, gödör, munkás nem akadály a Bakay utcán Fotó: Segesvári Csaba Szegeddel ismerkedett a szlovák csapat Személyes kapcsolat az előítéletek ellen A szlovákiai Polomkáról az el­múlt hét végén Szegedre érkezett egy negyvenfős delegáció. Az uta­zást a Szegedi Szlovákok Egyesü­lete szervezte. A nem hivatalos kapcsolat jó mintát adhat a poli­tikának is, amely ma még közel sem tart ott a magyar-szlovák vi­szonyban, mint a szegedi civilek. Habár a Szegeden élő szlovákok­nak önálló érdekképviseletük és egyesületük is van, a városnak „hivatalos" testvérvárosi kapcso­lata még nincs szlovák település­sel. Az elmúlt hét végén civil kez­deményezésre érkezett vendégség­be Szegedre a szlovákiai Polomka negyvenfős - főként táncosokból és zenészekből álló - küldöttsége. Ezzel is erősítik a magyarok és a szlovákok ma még előítéletektől terhelt kapcsolatainak fejlődését. Bencsik János, a Szegedi Szlová­kok Egyesületének elnöke mun­katársai segítségével szervezte meg a több éve tervezgetett uta­zást, amire a Nemzeti civil alap­program büdzséjéből kaptak tá­mogatást. A látogatást Szeged napjára időzítették, amikor is magyarországi szlovák települé­sek mennyasszonyi és vőlegényi ruházatából szlovák néptáncok és dalok bemutatásával nyílt kiállí­tás az Osztróvszky utcai Nemze­tiségek Házában. Bencsik el­mondta: kezdetben nyelvtanfo­lyamra, illetve síelni mentek a kedves szlovákiai településre, amit mindegyikük hamar a szívé­be zárt. Az elnök kiemelte, hogy jól működő kapcsolatuk Polom­kával egyfajta mintául szolgálhat a politikának, ami ma még lema­radásban van a szegedi civil szféra kezdeményezéséhez képest. - Jók az első benyomásaim Sze­gedről, bár eddig még csak a sétá­lóutcát és a belváros bizonyos ré­szeit láttuk, ami nagyon szép és tiszta - mondta el Ián Lihan, a szlovákiai község polgármestere. Hozzátette: főleg a város törté­nelme, fejlődése, a munkanélkü­liség helyi mérőszámai és a Nyu­gat-Európáról vallott nézeteink érdekelnék - no meg a jóféle bo­rok, amelyek megkóstolására most lehetősége nyílt. Polomka első embere úgy véli, a helyi ki­sebbségi egyesülettel kialakított kapcsolat mély és hosszú távú együttműködésnek ígérkezik. - A személyes kapcsolatokon keresz­tül rombolhatjuk le a meglévő előítéleteket és -változtathatjuk meg előnyösen a képet egymásról - hangsúlyozta Lihan, aki a sze­gediek érdemének tartja a civil együttműködés felkarolását. T.R.

Next

/
Thumbnails
Contents