Délmagyarország, 2006. május (96. évfolyam, 101-126. szám)

2006-05-19 / 116. szám

SZORAKOZTATAS, HUMOR, SZATÍRA MINDEN PENTEKEN — NAPI MELLÉKLETEK DELMADAR Szombat SZIESZTA Hétfő A DÉL SPORTJA, A PÉNZ BESZÉL Kedd GYÓGY-IR Szerda LÉGYOTT Csütörtök BIZALMASAN VENDÉGTOLL - NAGY BANDÓ ANDRÁS SZERKESZTI: LÉVAY G IZELLA, FÁBIÁN GYÖRGY • 2006. MÁJUS J9. WWW.DELMAGYAR.HU Májusi melléfogásaink Feri esete Árpáddal és a kadarkával Magyar agy Két kis történetet szeretnék egymás mellé rakni. Az egyik még az átkosban ^^^ | ff történt, a másik pedig pár hónapja. T I Ennek ellenére rokon sztorik, mindkettő ^H mögött és mindkettőben ott van a ^MMb ^H tipikus magyar agy. ' JÁfa^S! És bár a két történet között van vagy m három és fél évtized, észre sem veszi az ember. Az elsőt vagy harminc éve hal­lottam a Szegedi Nemzeti Színház egykori fotósától, Oszkártól. A hetvenes évek elején jelentős átalakításokat végeztetett az ott­honában, szegedi lakásában, napokon keresztül mesteremberek nyüzsögtek nála, kőművesek és burkolók, vízszerelők és asztalosok, szobafestők és villanyszerelők. Aki átesett akár csak egyszer is egy ilyen belső káoszon, pontosan tudja, hogy amíg a munkák folynak, az ajtólapok valahol a loggián vagy a pincében sorakoznak, esetleg épp mázolják a festők. Oszkárnál Is így volt. Aztán amikora helyükre kerültek az ajtólapok, kitört a botrány. A konyha és az előszoba közötti ajtó becsukhatatlanná vált, ugyanis útját állta az előszoba oldalfalára szerelt kapcsolódoboz. Egyetlen ésszerű lehetőség maradt: le kell szerelni és negyven centivel odébb rakni. Illetve még egy, de az már nonszensz. A villanyszerelő agyából pattant ki: az asztalosok vágjanak ki egy nagyjából 30x30-as lyukat az ajtólap oldalából, és kész. Oszkárt az ájulás kerülgette, nem akart hinni a fülének. Végül - némi alkudozás után - az agyas villanyszerelő leszerelte a kapcsolódobozt, odébb rakta, az ajtó pedig megúszta a csonkítást. A másodlkat most hallottam és láttam az egyik orfűi szom­szédunk kertjében. Tavaly ősszel vezették be a falunkba a gázt. A gázórák két vaslábon állva mérik az Irdatlan összegekbe kerülő gázfogyást, közvetlenül a kerítések mellett. Havonta egyszer, minden hónap 13-án le kell olvasnunk a fogyást, s be kell jelentenünk, erre nincs ember. Arra, hogy a számlát kiállítsák és borítékolják, van. Mi szerencsések vagyunk, az óránk háttal áll a kerítésünknek, épp csak ki kell menni és leolvasni. Ha valami miatt egy kis időre leállna a gázszolgáltatás, be kell nyomnunk egy gombot, ehhez azbnban le kell csavaroznunk a gázóra fedelét, csillagcsavarhúzó nélkül ki se megy az ember, mire ki- és becsavarja, télen lefagy a keze. A szomszédunknál ugyanazok a gázszerelők dolgoztak, mint nálunk, de mire odaértek, eszüket vesztették. A szerkezetet ugyan lábakra állították, de szembe egy szépen cseperedő, húsz centire lévő tujával. Ha tehát le akarják olvasni a fogyasztást, nem a kapujuk felől, hanem a tuja felől kell belenézniük. Odaférni lehetetlen. Hiába kérték, fordítsák kifelé, nem tették meg, pluszmunka. Hiába mondták, hogy ez ennél már csak rosszabb lesz, hiszen pár év alatt a tuja belenő a gázórába, hajthatatlanok maradtak. Ötletük persze volt: vágják kl a tuját. Igaz, akkor is a túloldalra Kell átküzdeni magukat, akkor is hülye megoldás, de ez őket nem zavarta. Harmincöt év különbség van a két történet között. És mintha se rendszerváltás nem történt volna, se nem léptünk volna át a huszonegyedik századba. Még az is lehet, hogy a gázszerelő a hetvenes évek elején nem is élt. Rá se merek gondolni, mi lett volna a sorsa, ha az édesanyja azt mondja az apjának: „Van egy ötletem: vágjuk ki!..." FŐTÉREN Részeg dülöngél a főtéren. Megszólít egy rendőrt: - Hol vagyok? - A szökőkútnál... - Francba a részletekkel! Me­lyik városban? ÁRUHÁZBAN Az áruházban odamegy az ötéves Pisti az információnál álló hölgyhöz. - Nemsokára idejön egy hisztérikus asszony, aki a gye­rekét keresi, legyen szíves, mondja meg neki, hogy a já­tékosztályon vagyok. ISTENTISZTELETEN Egy idős házaspár istentisz­teleten vesz részt. Úgy a fe­lénél az asszony odahajol a férjéhez és így szól: - Az imént egy csendeset szellentettem, mit gondolsz, mit tegyek? A férj válasza: - Cseréld ki az elemeket a hallókészüléked­ben... TÉNYÁLLÁS A rendőr és a kisfia ül a kony­hában. - Te olyan hülye vagy, mint ez az asztal - mondja a rendőr és kopog rajta. Mire a fia: - Apa, kopogtak! Üzenetrögzítő: A pincében vagyok, és egy újabb kötet ötezrest nyomta­tok. Ha pénzre van szükséged, hagyd meg a neved és a te­lefonszámod, ha a rendőrség­től vagy, felejtsd el ezt az üze­netet. Ön a parapszichológiai nyomozóirodát hívta. Tudjuk, hogy mit akar, a sípszó után tegye le a kagylót! Aranyköpések Jobb egyszer gyávának len­ni, mint örökre halottnak. Egészségügyi okokból nyugdíjaztak, a főnököm rosszul van tőlem. Tégy ma valakit boldoggá, ne nyisd ki a szád! Még egy rossz mondat, és szopránt csinálok belőled! Ha a hülyeségtől nőni le­hetne, ülve csókolgatnád a na­pot. Hogy a pap vigye a nevedet a hóna alatt! A kocogás azoknak való, akik nem elég intelligensek a té­vénézéshez. Az eredeti operától bátran elszakadva, forradalmi rendezéssel vitték színre Szegeden a Hamupipőke című darabot. A napi és helyi aktualitásokban bővelkedő előadáson - jelentős asszonyi segítséggel - több bordal is felcsendült, az viszont nem igaz, hogy a címet is megváltoztatták. Az egyik országos lapban megjelent Kamupipőke egyszerűen sajtóhiba volt FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Az ország gazdaságával együtt az agráriumot is nehéz helyzetbe hozó MSZP-SZDSZ kormány baklövéseire próbálta felhívni a sajtó figyelmét Farkas Sándor fideszes honatya, amikor Fábiánsebestyén határában nyeregbe pattant és meg sem állt Szegedig. A helyi viszonyokat jól ismerő szocialisták szerint azonban csak egy elvesztett fogadás miatt kerekezett Farkas Fábiánról a szegedi borfesztiválig FOTO: TESIK ATTILA Guinness-rekordkísérlet Kemény fába vágta fejszéjét Újhelyi István honatya, amikor elhatározta, hogy a kübekházi főtérről a szegedi borfesztiválnak otthont adó Széchenyi térre gurítja a teli söröshordót. Az első méterek megtételét helyi szimpatizánsok is segítették, a rekordot a Guinness-bizottság kihelyezett szakembere, Molnár Róbert polgármester hitelesítette, akinek jót is tett ez a kiadós testmozgás. A kísérlet még tart FOTÓ: GYENES KÁLMÁN, SZÖVEG: K. A. Bármennyire is titkolták a muzeológusok és a művészettörténészek, kiderült, hogy Munkácsy festményének fő alakja megszólalt. Az első hírt különben még Feri röpítette világgá, aki minap kora délután hosszan időzött a Széchenyi téri borfesztiválon, s csak utána ment el a kiállításra, bár eredetileg fordítva tervezte. Egy darabig nem is hittek neki, és a csongrádi kadarkára, meg a sóshalmi rizlingre fogták a dolgot, később azonban bebizonyosodott, nemcsak vele elegyedett szóba Árpád, hanem -mint képünkön is jól látható ­szívesen nyilatkozik a helyi és országos sajtónak is FOTÓ: RÁNK YVETTE Bordalok a színházban Farkas Sándor nyeregben

Next

/
Thumbnails
Contents