Délmagyarország, 2006. május (96. évfolyam, 101-126. szám)

2006-05-13 / 111. szám

24 Roszkos Zoltán élete a futball Roszkos Zoltán cl-hal a sportért. Szereti. Nem is tudna nélküle élni. Évtizedek alatt építette fel az Első Beton Szeged futsalcsapatát, amely immár tíz éve az NB I-ben vitézkedik. A szegedi üzletember évtizedek óta a kispályás foci bűvöletében él. •SPORT* SZOMBAT, 2006. MÁJUS 13. Nem ment könnyen. Nem, hiszen hosszas rábeszélés után sikerült rávennem Roszkos Zoltánt, az Első Beton Kft. egyik tulajdonosát, hogy beszélgessünk. Nem az ő világa a szereplés. Szeret mindig a háttérben maradni. Soha sem ünnepeltette magát, még akkor sem, amikor a cége által támogatott NB l-es futsalcsapat bajnoki ezüstérmet szerzett az NB l-ben, illetve a Magyar Kupában. Akkor sem, amikor közel kétezer ember felállva tapsolta meg a kispályás labdarúgócsapatát, a Kék Mókus-kupa megnyerése után. Mindig szerényen a háttérben maradt. Fogadta a gratulációt, de mindig megdicsérte az ellenfelet. Még a legvérmesebb, legkeményebb meccs után is. Akkor is, amikor veszített a csapata. O olyan ember, akiből nagyon sok kellene a magyar sportba, a magyar hitballha. Az is biztos: akkor nem itt tartana a sportág. Jóval előrébb. Tótkomlósi származás - Tótkomlósi gyerek vagyok kezdte a beszélgetést Roszkos Zoltán -, már fiatalon a foci bűvöletében éltem. A közelünkben volt egy grund, állandóan ott fociztunk. Három utca gyerekei gyűltek öszsze. Hétvégeken reggeltől estig rúgtuk a labdát, állandóan mecscsct játszottunk. Soha sem voltam igazolt labdarúgó, de ez a grund meghatározta az életem. Én voltam a vezér. Miután elballagtam, szüleim meg is jegyezték, hogy ameddig itthon voltam, nem volt olyan, hogy kinőjön a fű. Békéscsabán végeztem el a gimnáziumot, természetesen ott is volt egy csapatom. Mindig is szerettem szervezni, talán ezért is álltam a későbbiekben inkább a pálya szélén szívesebben, mint bent a küzdőtéren. természetesen nem csak a sport játszotta a főszerepet az életében. 1975-ben érkezett Szegedre. Azóta a civil életben is nagyot alkotott. Igaz, legendák keringenek róla, hogy a munkatársaival különösen emberségesen bánik. Talán ez a titka az Első Beton sikerének. Évtizedeken keresztül minden reggel körbejárt a vállalat telephelyén, és minden dolgozójával kezet fogott. Beszélgetett, megkérdezte, hogy van a család? Talán ezért is ragaszkodnak hozzá a munkások. Legtöbben a kft. alapítása óta ott dolgoznak. - '75-ben technikusként kezdtem el dolgozni. Végigjártam a ranglétrát. Hatalmas energiával vetettük magunkat a munkába, úgy érzem, sikerrel. Természetesen a biztos családi háttér nélkül ez nem valósulhatott volna meg. Feleségemtől, Évától, és lányaimtól, Kornéliától és Alexandrától rengeteg segítséget kaptam. Lányaim egyetemre és főiskolára járnak. Most mindkettőjüknél a tanulás játssza a főszerepet. Irány vissza a futballpályára! Roszkos Zoltán is ott érzi jól magát. Különös módon fertőződött még a kispályás foci varázsával. A babakocsi - Kislányommal, Kornéliával sétáltam a Stefánián babakocsival. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a Radnóti gimnázium udvaráról hatalmas hangorkán hallatszik. Éppen egy A ligás rangadó zajlott a pályán. Telt ház előtt. Évek alatt egyre többet jártam ki, előbb mint szurkoló, majd mind csapatvezető. A munkahelyi foci után Takács Lászlónak köszönhetően az Első Beton elindult Szeged legnépszerűbb bajnokságában, a Radnóti-hétfőkön. 1991től szerepeltünk rendszeresen, háromszor sikerült nyernünk. Pedig az első idényben még annak örültünk, hogy nem estünk ki. Évről évre fejlődtünk, egyre szebb sikereket értünk el. Mára az Első Beton fogalommá vált. Profivá vált a csapat. A zöld-feketék a futsal NB I-ben szerepelnek. Sikerrel. Két érem: egy bajnoki ezüst, majd egy Magyar Kupa második hely mellett számos válogatott focistával büszkélkedhetnek a Tisza-partiak. Első Beton, a fogalom - Más világ az üzleti élet és a sportolók, azon belül is a focisták világa. Többszőr is kérdeztem magamtól, hogy amit a munkahelyemen meg tudok valósítani, azt a fociban miért nem? Mégsem tudok meglenni nélküle. Rengeteg szép dolgot kaptam. Szerencsés voltam, mert eddig olyan edzőkkel dolgozhattam együtt, mint Lóczi István, Bódi Attila és Szabó Zsolt, akik élnek, halnak ezért a játékért. Felejthetetlen emlék számomra a Kis K„ Varga R., Koncz Zs„ Tóth Cs., Kovács K. fémjelezte ezüstcsapat. Azonban évekkel ezelőtt váltottunk. Az alapoktól kezdtük el a klub építkezését. Úgy, ahogyan az Első Beton Kft. kezdte a megalakulása után. A mai Betonban olyanok szerepelnek, akik csak a futsalt művelik, nem játszanak nagypályán. Az országban mi voltunk az elsők, akik ezt az utat választották. Egyre ügyesebbek a srácok. Idén a hetedikek lettünk a bajnokságban, bízom benne, hogy jövőre még jobbak leszünk. Egyre nagyobb a táborunk, Szentágotai Szabolcs remekül összefogja az Első Beton SE-t. Közel száz fiatal jár rendszeresen az edzésekre, a felnőtt csapat tagjai tartják a tréningeket. Komoly a nagycsapat hátterc is, hiszen az NB II-bcn két fiatal gárda is rajthoz áll, így adott a bázisunk. Fejlődünk, még ha néha akadályokba is ütközünk, de nem állunk le. Egy vágyam azért még van: visszacsalogatni a nézőket a lelátóra, az, hogy még nagyobb legyen a szurkolótáborunk, szeressék az emberek Szegeden is a focit, azon belül pedig a futsalt. SÜLI RÓBERT Roszkos fiatal kora óta a foci bűvöletében él Fotó: Schmidt Andrea Az egykori válogatott kajakos, Molnár Péter Angliában dolgozik Pizzát hordott, buszt vezet Laluska Eszternek a bátyja, Balázs a példaképe Dupla aranykapuban a Fradival A Démász-Szegedi VE egykori kajakosa, Molnár Péter tavaly márciusban költözött Angliába. Előbb pizzásfiú volt, majd néhány hónap után letette a buszvezetői vizsgát, és azóta az utasokat szállítja. Jól érzi magát, megszerette az életet a szigetországban. Amikor Molnár Péter megtudta, szeretnék vele egy kis élménybeszámolót írni lapunkba, meglepődött: nem gondolta, hogy valaki még kíváncsi rá. Az egykori válogatott kajakos még 2004-ben is ott volt abban a keretben, amelyik az athéni olimpiára készült. Aztán egy súlyos betegség miatt nemcsak az ötkarikás játékokról, hanem a profi pályafutásáról is le kellett mondania. Intenzív nyelvtanulás kezdődött, majd 2005 márciusában eljött a nagy nap: Angliába repült. - London dél-keleti részében, Bromley-ban laktam. A kedvesem, Kövesi Kitti, aki országos bajnok futó volt az SZVSE-ben, au pairként dolgozott, én pedig a Pizza Hutnál mint pizzakihordó. Nagyon élveztem, de a saját Ford Fiestát fél év alatt tönkrevágtam. No persze a hónap dolgozója címnek ez volt az áldozata. Mert a sütési idő hét perc volt, a pizza pedig 10-11 perc alatt a megrendelőnél. El sem hitték, ám ehhez kellett, hogy például a fekvőrendőrön ötvennel hajtsak át. Augusztusban meghalt a kocsi, így aztán elköltöztünk a tengerpartra - emlékezett vissza Molnár. A kajakos és párja végül Bournemoutli-ban kötött ki - itt megtalálták, amit kerestek. - Megszereztem a buszvezetői jogsit, és azóta azt csinálom. Molnár és az általa vezetett busz Mellette suliba járok, egy ún. open universitybe, a kedvesem pedig szociális munkás, és megkapta a magyar diplomája honosítását. Ez azért nagy szó, mert olyan komoly munkákat végezDM/DV-fotó het, amit nem igazán adnak külföldinek. A város pedig hasonlít Szegedre: elég kicsi, de ahhoz nagy, hogy minden legyen benne. Sokat süt a nap, van egyetem, és így van élet is. Sokkal hamarabb kellett volna kijönnöm, szeretek itt élni - mesélt jelenlegi állomáshelyéről a szegedi kajakos. Akinek a mindennapjait a versenysport jelentette, az nehezen szakad el tőle. Molnár már két éve nem lapátolt, ám most a visszatérésre készül. - Nyáron visszaülök a hajóba, de persze, csak mint egy lelkes amatőr, aki nem az őrjöngésre vágyik, hanem a nyugodt evezésre. Bournemouth-nak van egy aranyos kis folyója, Dunavarsányra emlékeztet, és van itt egy evezősklub is, a Christchurch Rowing Club. Talán nem sokan tudják, de a 2003-as vb után már abba akartam hagyni a profi kajakozást. Aztán az olimpia nagy kihívás volt, és életem legjobb téli alapozását csináltam végig a szakmailag teljesen megújult Váradi Mártonnal. Az edzőtáborban, Ausztráliában is jól ment, az öt km-es időre menés után például Vereckei Ákos azt mondta, kapaszkodnia kellett a vizemen. Visszagondolva rá, örülök, hogy kiszabadultam a sportágból, talán hamarabb is lehetett volna - vélte Molnár. MÁDI JÓZSEF AUGUSZTUSBAN HAZAJÖN Az egykori kajakos augusztusban tér haza három hétre. Az internet révén sok embert elér, az olimpiai bajnok Horváth Gáborral vagy a válogatott főszurkolójával, idősebb Beé Istvánnal sűrűn beszél. Ami pedig a focit illeti: Molnár szóba ejtette a szerdai Bajnokok Ligája döntőt is az Arsenal és a Barca között. - Nekem itt kötelező az angol csapatnak, azaz az Arsenalnak szurkolni. Remélem, jó meccs lesz tette hozzá Molnár Péter. Régen hallottunk Laluska Eszterről. Az ifjú kézilabdás négy évvel ezelőtt, 2002 januárjában, 16 esztendősen került az NB I/B-s Szegcd-Kiskundorozsmából az élvonalbeli KőbányaSpartacushoz, jelenleg - immár második éve - az EHF-kupadöntős Ferencváros játékosa. Laluska Eszter - bizonyára sokan tudják, hogy a Spanyolországban légióskodó Laluska Balázs húga - az Odessza II., vagy ahogy ma hívják, Vörösmarty általános iskolában ismerkedett meg a sportággal, 3. osztályos volt, amikor Mandl Gábor és felesége, Mandl Alice edzéseit látogatta. Hetedikes, nyolcadikos korában már NB Il-es felnőtt mérkőzésekre is „magával cipelte" a tanár úr, akkor még csak azért, hogy szokja a légkört, általában a kispadot koptatta. - Abban, hogy végleg a kézilabda mellett döntöttem, a bátyámnak, Balázsnak is nagy szerepe volt - árulta el a húszéves Eszter. - Rendszeresen jártunk a mecscseire, szurkoltunk, ő a példaképem. Tartjuk a kapcsolatot, mindig megbeszéljük, ki hogyan játszott, és kikérem a tanácsát, adok a véleményére. Mandl Gábortól rengeteget tanultam, olyan alapokkal látott el, amelyre lehet építkezni. Az NB I/B-s Szeged-Kiskundorozsmában már tiniként is kezdő volt, és a legjobbak közé számított. Innen került az NB l-es Kőbánya-Spartacushoz (2002 januárjában, idény közben), de itt meg kell állnunk egy szóra. Ebben az időszakban megkereste a HNKC is - az akkori edzővel, Farkas Józseffel beszélgettek, egyeztettek -, de az elsődleges szempont az volt, hogy játszhasson, ezért döntött a fővárosi klub mellett, ott jobbátlövőben (a balátlövő lenne az igazi posztja) számítottak rá. - A fejlődésem szempontjából sokat jelentett, hogy a Szpariban rendszeresen szerepelhettem, és olyan edzőktől tanulhattam, mint Horváth Ervin, Palásthy László, Csík fános, majd a Fradiban Németh András. Az FTC már ekkor is figyelt, majd megkeresett, én pedig egy hónapig fikáztam, mielőtt igent mondtam. Lehet, hogy azt gondolták: mit képzel ez a kis „hülye gyerek", miért várat minket. Még szerencse, hogy nem visszakoztak mesélte nevetve. Döntését nem bánta meg. A zöld-fehéreknél remek közösségbe csöppent, nincsenek klikkek, barátok viszont akadnak bőven, elsősorban Kamper és Valovics van a szíve csücskében, hiszen egykorúak. Sok fiatal található a keretben, és ahogy ő fogalmazott, „a kis szlovákok is aranyosak". Az azonban nem igaz, hogy a Ferencváros a jövő csapata - már a jelené. Eszter is gyarapíthatja eddigi kollekcióját (ifjúsági Eb-bronz, junior vb 4. hely a válogatottal, bajnoki bronz és EHF- kupa elődöntő a Fradival, Magyar Kupa-elődöntő a Spartacusszal és az FTC-vel), akár a legfényesebb medálokkal. - Nem így indult az idény... De összeérett, egységessé vált az együttes. A bajnoki esélyekről babonából sem beszélünk - erről nem is szeretnék nyilatkozni -, az arany sorsa az utolsó mecscsen, Győrben dől el. Viszont nagyon boldog lennék, ha megnyernénk az EHF-kupát a Podravka Koprivnica ellen, a finálé első mérkőzése ma lesz. Kicsit már fáradtak vagyunk, de csináljuk. A kapott lehetőségekkel igyek'szern élni, bizonyítani, de tudom, hogy a nagy cél, a válogatottság eléréséhez még rengeteget kell dolgoznom, fejlődnöm. Eszter két-három hetente fordul meg Szegeden - a vizsgaidőszakban sűrűbben, a jogra jár -, ilyenkor szabadidejét a családjával tölti, de szeret bulizni is. A fiúkról pedig viccesen csak annyit mondott: „Nem keresgéltem, szaladgáltam utánuk, majd megtalálnak..." IMRE PÉTER A NAGY ÁLOM Nagy a mozgolódás Csongrád megyében, a Németh Toll Makó már az idén, a Szeged KKSE pedig két éven belül akar felkerülni az NB l-be. Megemlítettem Eszternek, mit tenne, ha megkeresnék: - A szívem visszahúz Szegedre, ezért mindenképpen elgondolkoznék az ajánlaton. De most hirtelen nem tudom, mitévő lennék... Jól érzem magam a Fradiban, de a nagy álmom az, hogy egyszer majd egy jó élvonalbeli szegedi gárdában szerepeljek. A kézilabdás testvérek, Laluska Balázs és Eszter nwnv-fotó