Délmagyarország, 2006. május (96. évfolyam, 101-126. szám)

2006-05-12 / 110. szám

PÉNTEK, 2006, MÁJUS 12. • AKTUÁLIS» 3 Egy nappal a megnyitó előtt, csomagtar­tóban hozták tegnap reggel a Munkácsy-ki­állítás utolsó festményét. A tárlat beren­dezése óta milliárdos értékek lógnak a Móra Ferenc Múzeum két termében, melyeket mától hét héten át bárki megtekinthet. Vannak köztük olyan képek, melyek ko­rábban még sosem voltak láthatók együtt. Teljessé vált a Munkácsy-tárlat, tegnap délelőtt megérkezett az utolsó, negyvenötödik fest­mény a Móra Ferenc Múzeumba. A Mosónők című alkotást a tulajdonos Pákh Imre ügyinté­zője, Szabó Sándor hozta a Nemzeti Galériá­ból, ahol most fejezték be a tisztítását és res­taurálását. Még a kiállítás kurátorát, Nagy Im­rét is meglepte a szállítás módja: a művet, me­lyet tízmillió forintnak megfelelő angol fontért vásárolt meg az Amerikában élő magyar mű­gyűjtő - de bevallása szerint akár kétszer eny­nyit is szívesen adott volna érte -, a kocsi cso­magtartójában, becsomagolás nélkül hozták. - A személyem volt a garancia a kép biz­tonságára - mondta könnyed mosollyal Sza­bó Sándor, majd hozzátette: megszokott do­log, hogy így hozzák-viszik a festményeket. A műalkotást azonnal a helyére is akasz­tották. A kiállítási anyag különlegessége, hogy olyan képek kerültek egymás mellé, melyek eddig még soha. Nagy Imre példa­ként említette az Ásító inast, melyet 1869-es keletkezése után szinte azonnal megvásárol­tak, így tehát például a Honfoglalással a mos­tani kiállítássorozatban került először egy te­rembe. Előbbi ugyanis külföldön, magán­gyűjteményben, utóbbi pedig a szegedi mú­zeumban volt. A negyvenöt Munkácsy-festményt megér­kezésük óta folyamatosan biztonsági embe­rek őrzik, ami nem csoda: milliárdos értékek lógnak most a Móra Ferenc Múzeum két földszinti termének falain. A legértékesebb képek közé tartozik a Cigánytábor és az Apa születésnapja: ezeket az alkotásokat dara­bonként egymillió dollárra, azaz 213 millió forintra értékelték. A Két család című fest­ményt pedig a Christie's egyik rendezvényén 662 ezer dollárért, 141 millió forintért vásá­rolta meg Pákh Imre. Ezzel egyébként a mű helyet kapott a patinás aukciós ház honlap­ján, mint a XIX. századi európai festészet ka­tegóriájának náluk valaha indított egyik leg­fontosabb és legértékesebb alkotása. A kiállításnak vannak olyan darabjai, me­lyek nem csupán áruk miatt különlegesek. A Merengő nőt például, melyet 130 ezer dollá­rért, közel 28 millió forintért vásárolt meg Pákh Imre, Munkácsy nem vászonra, hanem fatáblára festette. Kiállították a művész egyet­len téli témájú alkotását, a Téli utat, és van a gyűjteményben egy olyan kép is, melynek há­tulján Munkácsy személyes pecsétjének vi­aszlenyomata látható. Ez azért különleges, mert a festmények ily módon való szignálása egyáltalán nem volt szokás. A pecsét egyéb­ként szintén megtekinthető a múzeumban. A LEGISMERTEBB ÉS LEGÉRTÉKELTEBB • Munkácsy Mihály a legismertebb és legérté­kesebb magyar művész itthon és külföl­dön egyaránt. Rendszeres szereplője a hazai és külföldi árveréseknek, évszázadosnál ré­gebbi keresettsége a legismertebb magyar képzőművésszé tette. Már életében ünnepelt és sikeres festő volt, akinek műveiért Euró­pa és Amerika műgyűjtői versengtek. Ehhez komoly mértékben hozzájárul, hogy életmű­ve zömében nem itthon, hanem Párizsban keletkezett, kereskedője pedig az utolsó ecsetvonást követően el is adta a képeket tehetős gyűjtőknek. Munkácsytól jóval több tanulmány, kompozíciós vázlat, a sokalakos képek egy-egy szereplőjének valamely vál­tozata bukkan fel a piacon, mint amennyi a kész kép. Utóbbiak közül a legtöbb már olyan magán- vagy közgyűjteményben pi­hen, ahonnan soha vagy csak kis valószínű­séggel fog mozdulni a jövőben. A szervezők azt remélik, sikeresebb lesz a kiállítás, mint a múzeum eddigi rekordláto­gatottságát hozó Chagall-tárlat. Azt 28 ezren látták, ennél tehát több látogatót remélnek az elkövetkező hét hétben. TÍMÁR KRISZTA Haza­érkeztünk •••••• ORFI FERENC Ahogy a házelnök, Szili Katalin is észrevette, s utalt is rá tegnapi ava­tóbeszédében, a Délmagyarország életében a májusnak különös je­lentősége van. Valóban lehet annak valamilyen sorsszerű üzenete, hogy az újság jeles napjai éppen a tavasz legprogresszívebb hónapjá­ra esnek. Ahogy a természet tele van ilyenkor új erővel, örvendezés­sel. teremtő idők a mieink is: 1910. május 22., megjelenik a Délma­gyarország első száma; 1928. május 21., Welcome szalagcímmel nyit az újság, a magyar igazság mellett a világban kiálló sajtómág­nás, Lord Rothermere nevétől volt hangos Szeged; 2006. május 11., Lord Rothermere (az előbbi unokája) új sajtóházat avat a Szabadkai úton. Az ünnepek között közel száz kalandos év. Alig értenénk meg bármit is mai ünneplésünkből, ha egy gondolat erejéig nem mennénk vissza az origóhoz 1910-be, az akkori Korona utca, ma Hajnóczy utca 15.-be, a Bokor-palota földszintjére és eme­letére. Oda, ahol 96 évvel ezelőtt megtörtént a csoda, rendkívül te­hetséges emberek, rendkívüh teljesítménnyel, rendkívül hiteles és modern vízióval világra hozták a Délmagyarországot. Az új falak ugyan akkor is a szegedi napilap frissességét és modernségét jelké­pezték, a fővárosihoz hasonlóan magas bérleti díjak viszont azt, hogy közel száz évet kell várnia arra, hogy saját otthona legyen. Az évszázados vándorlás, albérletezés, folytonos újrakezdés után vitorlánkba a jó szelet a 2000-es esztendő hozta meg, ami­kor a világ egyik legerősebb sajtóvállalkozása, a Daily Mail média­birodalom vásárolta meg a Délmagyarország Kiadót. A tulajdo­nosváltást követő esztendők már a gazdasági mutatók javulásá­ról, olvasótáborunk növekedéséről, beruházásokról, új kiadvá­nyokról, a fejlődésről szóltak. Annyira, hogy az állami tulajdon­ban lévő Tisza-parti sajtóházunk, egészen pontosan bérlemé­nyünk hamarosan szűknek, még inkább elavultnak, modernizál­hatatlannak bizonyult. A tulajdonosi bizalomnak, s a fejlődésbe vetett töretlen hitnek köszönhetően kiadónk, a Lapcom Kft. ta­valy ősszel új, korszerű sajtóház építésébe fogott Szegeden. Es tegnap eljött a sajtótörténeti pillanat, beléptünk a 3500 négyzetméteres épület, s a benne foglalt új lehetőségek házába. A 21. század legmagasabb munka- és technológiai feltételei köze­pette a Délmagyarország hazaérkezett. Halál a bokrosi elkerülő úton Egy ötvenkét éves segédmoto­rost halálra gázolt egy nyerges­vontató tegnap délelőtt a csong­rád-bokrosi elkerülő úton. A rendőrök azt mondták, ez az első komoly baleset ezen a sza­kaszon, a környékbeliek azon­ban már többször is láttak itt veszélyes helyzeteket. A mind nagyobb forgalmú csong­rád-bokrosi elkerülő útra tegnap délelőtt hajtott föl a segédmotor­ral közlekedő helybeli férfi, aki a jelek szerint nem győződött meg arról, hogy szabad-e az útja. A te­herjármű vezetője képtelen volt elkerülni a végzetes ütközést. Az eset egy enyhe ívű kanyarban történt. A kiérkező mentők a szerencsétlenül járt férfin már nem tudtak segíteni, csak a sú­lyos sérülései miatt bekövetke­zett halált tudták megállapítani. Azt egyelőre vizsgálják, mekko­ra sebességgel haladt a vontató, és az alkoholnak volt-e szerepe a ha­lálos végű balesetben. A Csongrá­di Rendőrkapitányság szakértők bevonásával vizsgálja a történtek körülményeit. Amíg a helyszíne­lés tartott, csak a régi úton közle­kedhettek az erre haladók. A csongrádi rendőrök szerint ez az első komoly baleset az elkerülő úton. A bokrosiaktól viszont azt hallottuk, hogy a tehergépjármű­vek olykor igen nagy sebességgel hajtanak, s a régi és az új út talál­kozásánál nem egy veszélyes helyzet alakult már ki amiatt, hogy a régi úton közlekedők kény­szerűinek elsőbbségadásra, pedig a forgalmi rend itt megváltozott. Mától hét héten át láthatók a legértékesebb magyar festő munkái Munkácsy milliárdokat érő művei Szegeden Tegnap az utolsó Munkácsy-festmény, a Mosónők című alkotás is megérkezett a múzeumba Fotó: Schmidt Andrea Árvízvédelmi szakemberhiány lesz, ha a vízügy nem kapja vissza presztízsét Növelni kell a töltések keresztmetszetét Töltéserősí­téssel - első­sorban a tölté­sek kereszt­metszetének növelésével ­lehet fölvenni a harcot a tar­tós árvizek el­len. A vízügyi szervezetnek vissza kellene kap­nia egységességét és önállóságát, különben nemsokára óriási szakemberhiány várható. Egye­bek mellett ez a nagy tapasztala­tú szegedi vízépítő szakmérnök, Vágás István (képünkön] véle­ménye. A Vásárhelyi-terv továbbfejlesz­tése során különös figyelmet kel­lene szentelni a töltések szélesí­tésének - hívja föl a figyelmet Vá­gás István vízépítő szakmérnök, az akadémia doktora, címzetes egyetemi tanár. Ezt a napokban az árvízvédelmi tudományos ta­nács Budapesten tartott rendez­vényén is elmondta. A mostani árvízkor a töltések magasságával a legtöbb helyen nem volt gond, az viszont, hogy mennyire tudja elviselni a hosszan tartó árvizet a gát - sok helyen okozott problé­mát. A töltések tartósságát úgy lehet növelni, ha keresztmetsze­tüket növeljük. Hogy ez a jó meg­oldás, szemlélteti az is, hogy a Szeged-Tápé-Algyő szakasz, aminek az 1970-es árvíz után a keresztmetszetét is megnövelték, nagyon jól vizsgázott. Szintén jól vizsgázott a szegedi partfal, elte­kintve attól, hogy a betonlapok közötti rések - melyeket azért hagytak meg, hogy hő hatására a betonelemeknek legyen hová tá­gulniuk - tömítései kifagytak vagy kikoptak az elmúlt évtize­dekben, és ez szivárgásokat oko­zott. A vízépítő mérnök arra is föl­hívja a figyelmet: a tervezett vésztározók ilyen rendhagyó tí­pusú árvíz esetén - amikor a fő veszélyt a Duna visszaduzzasztá­sa okozza - nem hatásosak. Hi­szen akármennyi vizet is táro­zunk be, a Duna rögtön pótolja elfogyhatatlan vízmennyiségé­vel. Más jellegű gond, hogy a víz­ügy ugyan helyt tudott állni a mostani árvíznél, ehhez azonban szinte „utolsó utáni" erejét is lat­ba kellett vetni. Még a nyugdíjas vízügyi dolgozókat is behívták ­Vágás Istvánt is; ő a helyzetmeg­ítélések, előrejelzések területén, és általában az árvíztörténeti események ismeretében tudott segíteni, nemcsak az Atikövizig­nek, hanem az országos vízügyi központnak is. - A nyolcvanas évek vége óta a vízügy ellen folyamatosan érkez­tek a támadások, a terűlet meg­ítélése olyannyira leromlott, hogy a Budapesti Műszaki Egye­temen alig-alig akadnak hallga­tók, akik vízépítési szakirányból szeretnének diplomát szerezni. Nemsokára tehát óriási szakem­berhiány várható - hívja föl a fi­gyelmet a címzetes egyetemi ta­nár. Ezt a vízügy egységességé­nek, önállóságának és állandósá­gának biztosításával lehetne or­vosolni. Ha a vízügyi területen dolgozók megkapnák a kellő megbecsülést, biztos lenne az utánpótlás. Glatz Ferenc, az MTA volt elnöke - aki a kor­mány stratégiai bizottságát kép­viselte a tudományos tanács bu­dapesti ülésén - el is juttatja a grémium által fölvetett javasla­tokat Gyurcsány Ferencnek. A memorandum tartalmazza Vá­gás Istvánnak a vízügy önállósá­gára vonatkozó javaslatát is. F.CS. FORDÍTOTT ÁRVÍZI HUROKGÖRBE ^ A mostani, rendhagyó árvíznél si­került kimérni a szakembereknek egy különleges jelenséget, az úgy­nevezett fordított árvízi hurokgör­bét. Ennek létezésére Vágás István hívta föl a figyelmet a szakiroda­lomban először, több mint húsz évvel ezelőtt. Ha a töfolyé vissza­duzzasztja a mellékfolyót - ez esetben a Duna a Tiszát - ugyan­annál a vízállásnál nem áradás­kor, hanem apadáskor több a víz­hozam. Az idei rekordárvíz tapasztalatait figyelembe veszik a jövőbeni védelmi munkákban Fotó: Karnok Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents