Délmagyarország, 2006. április (96. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-29 / 100. szám

10 SZIESZTA 2006. április 29., szombat A második Gyurcsány-kormány június közepén megala­kulhat, az MSZP-SZDSZ koalíció a második ciklusban folytathatja munkáját. Gyurcsány Ferenc és csapata vá­lasztási eredményével több szempontból is egyedülálló a magyar politika történetében. A magyar miniszterelnökök közül eddig egyedül Gyur­csány Ferenc maradhatott kormányfőnek - demokrati­kus, szabad, titkos és általá­nos választójogon alapuló szavazás eredményeként ­hangsúlyozza Szegő Iván Miklós az egyik internetes újságban megjelent írásá­ban. Ám ezt az eredményt azért sem mondhatja ma­gáénak senki a magyar ki­rályság és köztársaságok mi­niszterelnökei közül, mert a rendszerváltozást megelőző korokban nagyon mások vol­tak a választás szabályai ­magyarázza Kovács László Imre, a Szegedi Tudomány­egyetem Politológia Tan­székének docense. Nem pártok, klubok Hatalmi váltógazdaság a rendszerváltozásig nem léte­zett Magyarországon, sőt: vá­lasztás révén ellenzék nem ke­rült hatalomra - kivéve a szá­zadfordulót. Az 1875. évi ala­pításától kezdve a választá­sokat sorra megnyerő Szabad­elvű Párt több miniszterelnö­köt is elfogyasztott, ám a par­lamentben ellehetetlenült ál­lapotok és a közvélemény po­larizálódása miatt 1905 elején a király feloszlatta az ország­gyűlést, és új választásokat írt Négy választást nyert Tisza Kálmán 1875 és 1890 között, ötödjére pedig kissé zavaros körülmények között, de ismét hatalomra jutott. Másfél év­tizedes miniszterelnöksége idején hihetetlen gazdasági fejlődés ment végbe, stabi­lizálta a Monarchiában Ma­gyarország helyzetét. Fiát, Ti­sza Istvánt (képünkön) soha nem választották meg minisz­terelnöknek, mégis kétszer (1903-1905 és 1913-1917) volt kinevezett kormányfő. Po­litikusi módszereinek és tö­rekvéseinek megítélése ellentmondásos. Tisza híres volt me­revségéről, makacsságáról, bírálói szerint ellenzett minden re­formtörekvést. Először bukásba sodorta a sok évtizede hatalmon lévő Szabadelvű Pártot (1905), majd belevitte a Magyarországot az első világháborúba (1914). Két kritikus pillanatban is ő állt tehát az ország élén, jóllehet erre se szabad és demokratikus, se manipulált választáson nem kapott felhatalmazást. Nem volt választási győztes Wekerle Sándor sem, pedig három különböző alkalommal is állt az ország élén - ő a Monarchia utolsó - hivatalát ténylegesen betöltő - kormányfője. A választási ciklus közben hatalomra került és újraválasztott magyar kormányfők közé tartozik Gömbös Gyula (1932-36), Bethlen István (1921-31), Teleki Pál (1920-20, 1938-41), Dinnyés Lajos (1947-48), Dobi István (1948-52), Rákosi Mátyás (1952-53), Münnich Ferenc (1958-61), Kádár János (1956-58, 1961-65). Ciklusokon át A DEMOKRÁCIÁBAN NEM MINDEN VÁLASZTÁSON BUKIK A KORMÁNY" Többszörös kormányfők régen és most ki. Ezen a Tisza Istvánhoz köt­hető Szabadelvű Párt veresé­get szenvedett a Függetlenségi Párttal szemben. A Független­ségi Párt vezette kormánynak azonban egyetlen, a Monar­chián belül a magyar befolyást erősíteni kívánó törekvését sem sikerült megvalósítania, ezért a koalíciós kormány le­mondott. Erre Tisza István megalapította a Nemzeti Munkapártot, mely győzött is az 1910-es választásokon. Az­tán 1913-ban az uralkodó is­mét (immár másodszorra) Ti­sza Istvánt bízta meg kor­mányalakítással. Mindez azt is mutatja, hogy az Osztrák-Magyar Monar­chiában nem modern pártok, hanem inkább két nagy po­litikai klubhoz hasonlatos ala­kulat uralta a közéletet. De a választójogot vagyoni, életkori vagy egyéb korlátokhoz kö­tötték, a döntésben csak a fel­nőtt lakosság 10 százaléka ve­hetett részt. Sőt: a közigaz­gatási és katonai-csendőri nyomás, a szervezkedés kor­látozása és a manipuláló sajtó is akadályozta a tiszta versen­gést. A XX. század elején jelent meg az általános választójog, de még ez is csak a férfiakra vonatkozott. A XX. század kö­zepétől szavazhattak a nők is. A trónfosztó gróf Egyetlen részlet, például a gróf Bethlen István neve fém­jelezte időszak is érdekesen ellenpontozza a közelmúlt fo­lyamatait. Például az, hogy a gróf a Kisgazdapártra építve, de azt beolvasztva hozta létre 1922-ben az úgynevezett Egy­séges Pártot. Aztán viszont rendeleti úton leszűkítette a választójogot, és a nagyobb városok kivételével visszaállí­totta a nyílt szavazást. így biz­tosított kényelmes parlamenti többséget a kormányzó párt számára. Az is Bethlen po­litikusi ügyességét mutatja, hogy a Bethlen-Peyer pak­tummal kevésbé ellenséges el­lenzékké tette a szociálde­mokrata pártot, majd 1923-ra kiszorította pártjából a Göm­bös Gyula féle nemzeti és szo­ciális irányzatú politikusokat. Kiemelkedő gróf Bethlen Ist­ezen belüli kíméletlen harc, az úgynevezett szalámitaktika eredményezte azt a fordula­tot, hogy 1949-ben először nem pártok, hanem az azokat tömörítő népfront indult a vá­lasztásokon, de immár ellen­zéki alternatíva nélkül. A kor­szakot jellemzi, hogy a terror Rákosi és Kádár idején is épp miniszterelnöki periódusukra esett. Váltás, folytonosság Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és kormányfőjelölt FOTÓ: MT1/S0ÓS LAJOS ván azért is, mert tíz éven keresztül (1921. április 14. és 1931. augusztus 24.) volt Ma­gyarország miniszterelnöke, s keresztény-nemzeti kor­mányzata támogatta és sta­bilizálta a Horthy-rendszert. Politikusi elkötelezettségére példa, hogy legitimista (király­párti) érzelmei ellenére 1921 októberében a budaörsi csa­tában meghiúsította IV. Károly második visszatérését, majd keresztülvitte a Habsburgok trónfosztását. A világban és a gazdaságban bekövetkezett fordulat hatására is 1931 au­gusztusában lemondott, de a politikában a kormánypárt ve­zetőjeként, később Horthy ta­nácsadójaként jelentős szere­pe maradt. A választástörténet tanulsá­gait kutató számára érdekes, hogy a Horthy-rendszer bu­kását követő első voksoláskor koalíciós kormány alakult. Az Más kormányfők, például Lázár György „munkásságára" szürkesége miatt szinte nem is emlékezünk, pedig 1975-től 12 éven át állt a kormány élén. E korban valós választék nél­kül tartottak választásokat egészen 1985-ig, amikor elő­ször volt kötelező a kettős je­lölés. így lett az 1990-es a rendszerváltó választás. Azóta most először folytathatja a kormányzást a választás előtt is hatalmat gyakorló személy és koalíció. Ez nem szokatlan az euró­pai, klasszikus demokráciák történetében. Például a brit munkáspárti kormányt há­romszor választották újra, előtte a konzervatívok négy­szer nyertek választást; Né­metországban pedig Kohl kancellár tizenhat éven, vagyis négy választási cikluson át maradhatott hatalmon. A kö­vetkeztetés? Az igazi demok­ráciában nem minden válasz­táson bukik a kormány. ÚJSZÁSZI ILONA Bukott politikusok A szavazáskor sikeres, de hamarosan bukásra ítélt minisz­terelnökök listája is hosszú, de e politikusok neve kevésbé ismert. E körhöz tartozik Lónyay Menyhért (1871-72), akit kora leg­korruptabb politikusának tartottak. Vagy a pár hónappal a választás előtt kormányfővé lett, de néhány hónappal a voksolás után meg is bukott Wenckheim Béla (1875), akit vasútpanamái tettek hírhedtté. Bánffy Dezső (1895-99) az úgynevezett „szürke kabinet" miniszterelnökeként a nemzetiségek erőszakos ma­gyarosításának híve volt, de az általa alkalmazott nyílt erőszak tömegfelháborodást, az ellenzéki pártokból pedig heves el­lenállást váltott ki. A parlamenti obstrukció Bánffyt lemondásra kényszen'tette. Azóta miniszterelnöki bársonyszékben követő Széli Kálmán (1899-1903) hiába volt erélyes és takarékos, az újoncjutalék rendezése politikai vesztét hozta. A liberális Szapáry Gyula (1890-92) pedig a polgári házasság engedélyezése miatt valláspolitikái vitákba keveredett - és bukott. ISTENNŐK ÜNNEPE, TŰZTISZTELET, ORBÁN KISEPRŰZÉSE Májusi égifa és fagyosszentek A május a virágzásnak, a termékenységnek, a párok egymásra találásának és összekö­tödésének hónapja. Beköszöntét ősidők óta árnyas erdőkben ünnepelték vígsággal, amit később majálisnak neveztek, a reá vir­radó éjszakán égifát állítottak, a szerelem csillagos határú magasságát jelezve. De e hónapnak más jeles napjai is vannak. Az esztendő legszebb hónapjának nevében a termékenység hindu istennőjének, Majának ne­ve őrződik, de a hókezdő népi mulatságokban ott lappang a rómaiak Floralia-ünnepe (Flóra a virágok istennője), Vénusz (a szerelem istennő­je), Dionüszosz és Bacchus (a szőlő, a bor, a má­mor istenei) előtti tisztelgés is. Köszöntésüknek természetbe kivonulós, vígan mulatós szokása ősrégi, a pogány és a későbbi vallásos elemeket, meg a munkát, a szolidaritást demonstráló év­százados majálisokat szövi a hónap első napjá­ra. Az elsejére állított májusfák a természetün­neplés és a szerelemvallás szimbólumai, gyöke­reik ősi rituálékhoz, Fülöp és Jakab apostolok le­gendáriumához, s a legényvirtuskodások régi szokásaihoz nyúlnak vissza. Szerelemvallás és zöldágünnep Az égig érő szerelmet jelképező fa régen igazán akkor volt értékes, ha azt lopták a legények az er­dőből, s ha pántlikákkal, keszkenőkkel, üveg borral volt feldíszítve, azt jelezte, eljegyezték a leányt, sőt az esküvőt még azon évben megtart­ják. Egyes vidékeken az égifa helyett a kerítésre tett, feldíszített, kisebb fák, ágak jelentették a májusfát - más nevén jakabfát, hajnalfát -, s az csak díszítést, a zöldágünnep szokásának to­vábbélését jelentette. A múlt század második fe­lében a magyar falvak többségében kötelezően dívott a közösségi májusfa állítása a piactéren, a művelődési ház előtt, a sportpályán vagy a liget­ben, s körötte zajlott az össznépi majális. A Kettősök (Ikrek) havának kezdőnapja a hie­delmek szerint gonoszjáró nap is volt, félték, és boszorkányűző praktikákat is gyakoroltak itt-ott. Időjárását pedig nagyon figyelték, mert úgy vél­ték, „ha éjjelén esik, nagy termés lesz, ha hideg vagy fagy van, nem lesz termés". Ha a májusba fordító nap tiszta, meleg idejű, akkor bő búza­termést jósol, ha pedig párás, hideg, akkor csak közepes hozam várható. Május 4-én a 17. századtól Flóriánt, a házakat a tűztől óvó védőszentet ünneplik. Tiszteletére ré­gen a kéményseprők, tűzoltók és más, tűzzel kapcsolatba kerülők (például kovácsok, fazeka­sok) még böjtöt, körmenetet is tartottak, s e na­pon nem dolgoztak. Sőt sokfelé tüzet sem gyúj­tottak a tűzpatrónus napján. Borhozó „ácok" A fagyosszentek - Pongrác, Szervác, Bonifác (12., 13., 14.) - a népi tapasztalások szerint dön­tően képes befolyásolni a termést. Ha didergősre fordították az „ácok" az időjárást, a szőlősök és gyümölcsösök gazdái füstöléssel, trágyaégetéssel igyekeztek ültetvényeiket, fáikat védeni a fagy­károk ellen. Ezekben a napokban nem szívesen látták az esőt, mert azt tartották: „Sok bort hoz a három ác, ha felhőt egyiken se látsz". Dicsért vagy szidott Orbán Orbán (május 25.) nem fagyosszent, de a mon­dás szerint ő is „söpri a termést a faggyal". A vin­cellérek, szőlősgazdák, kocsmárosok, kádárok ­lévén Orbán védőszentjük - a szőlősökben szob­rot állítottak neki. S ha jó időt hozott, virággal fel­díszítették, hajlongtak előtte, dicsérték, ettek, it­tak egészségére, sőt óborral is meglocsolták a szobrot. Ám ha fagyot, hideg esőt hozott, kárt tett a leendő termésben, akkor szidták, némelyek meg is vesszőzték a szobrát. A méhészek azon­ban inkább fohászkodtak hozzá, hogy az Orbán bogarainak tartott, e napon kirepülő apró rova­rokat serkentse szorgos munkára, adjon nekik vi­rágos gyűjtőhelyeket, legyen sok méz. SZABÓ MAGDOLNA

Next

/
Thumbnails
Contents