Délmagyarország, 2006. április (96. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-22 / 94. szám

SZOMBAT, 2006. ÁPRILIS 22. • MEGYEI TÜKÖR" 7 Antolikék szerint akár paprikás csirke is tölthető a süteménybe - a lényeg, hogy ne folyjon ki Híres lett az újszentiváni kolbászos rétes Antolik András kolbászos rétese csak egy a családi vállalkozásban készülő különlegességek közül Fotó: Frank Yvette Az országban egyedülálló módon kolbásszal töltött rétest készít egy újszentiváni család. Antolikék különleges süteményét egy tévéstáb ihlette, sikere azonban olyan nagy volt, hogy felvették kínálatukba. Nem ez volt azonban az első furcsa töltelékötletük: került már ki a kezük közül zöld koktélcseresznyés, nemzetiszínű rétes, és már kacérkodnak a halas rétes gondolatával is. Zsidek László ízvadászt egy újszentiváni réteskészftő család híres süteményei csalták nemrégiben Csongrád megyébe. Antolik András különleges, tótkomlósi kolbászos rétesével mutatkozhatott be Stahl Judit vasárnapi főzőműsorában. Ilyen rétest sehol máshol nem készítenek. Nem is készíthetnek, hiszen a tölteléket a forgató stáb kedvéért, hirtelen ötlettől vezérelve találta ki a mester. A különleges recept azonban akkora sikert aratott, hogy a kolbászos rétes felkerült Antolikék kínálatába, így az ország különböző rendezvényein, melyekre kitelepülő buszukkal járnak, ezentúl bárki megkóstolhatja ezt a helyben készülő finomságot. - Úgy kellett kimenekíteni néhány darabot a forgatócsoport tányérjairól, hogy legyen mit lefilmezni - mesélt a kolbászos rétes sikeréről Vas Szilvia, KÉZZEL HÚZOTT HUNGARICUM Sokan talán nem tudják, de a kézzel húzott rétes magyar specialitás, sehol máshol nem készítik ezt a süteményt ilyen technológiával. Egy nagyjából 15 centiméter átmérőjű, hét rétegben egymásra rakott és lezsírozott tésztakorongból két és fél méter hosszú, 70 centiméter széles lapot lehet kihúzni - már amennyiben jó a tészta minősége, és ügyes a mester. Egy rúd elkészítése sütéssel együtt háromnegyed órát vesz igénybe, tehát egyáltalán nem tartozik a könnyen elkészíthető sütemények közé. András felesége. Pedig tulajdonképpen semmi különleges hozzávaló nem kell hozzá: a kihúzott tésztát tótkomlósi kolbászszal, hagymával, tejföllel és pirított kenyérkockákkal betöltve tekerik fel. - Elég emberes sütemény, nem egy könnyű, nőies falatoznivaló - tette hozzá a férfi nevetve. Antolikéknak egyébként nem a kolbászos rétes volt az első különleges alkotásuk. Azt vallják, a rétest bármivel meg lehet tölteni - akár még paprikás csirkével is. A lényeg, hogy a töltelék ne folyjon ki belőle. Az eltelt 15 évben, mióta ezzel a süteménnyel foglalkoznak, rengeteg fajtával kísérleteztek már. - Minden országrészben mást és mást kedvelnek, egyedül talán az ananász az, amit sehol nem fogadnak el az emberek a rétesben - osztotta meg velünk tapasztalatait Szilvia. - Van például olyan tájegység, ahol az embereket kirázza a hideg a tökös-mákos rétes gondolatától is, máshová el sem mehetünk anélkül. A káposztásat van aki édesen, más sósán szereti. Ezért jó, hogy helyben készítjük a rétest, hiszen mindenkinek az ízlése szerint tudunk sütni. Többször előfordult már, hogy Antolikék egyéni kérésre készítettek rétest. Ezek közül a legkülönlegesebbet a visegrádi palotajátékokon kínálták: diós, mákos és túrós mini rétest egy nagyobba tekertek össze. De került már ki a kezük alól nemzetiszínű sütemény is, amiben a zöld színt a zöld koktélcseresznye adta. Most azon gondolkodnak, hogy a szegedi halászléfőző fesztiválra előrukkoljanak-e a halas rétessel. TÍMÁR KRISZTA Napokig hevert a Stefánián egy lámpatest Egy koccanás elég volt A 81 éves Bárdos Jani bácsi balladával nyert A járda mellett pihent a lámpaoszlop Fotó: Karnok Csaba Napokig nem vitte el a Démász Rt. azt a lámpatestet, amit kidöntött egy tolató autó a szegedi Stefánián. A cégnél azt mondták: az árvízvédelmet nem szeretnék megzavarni. Tégnap mégis úgy döntöttek, elszállítják a szétrothadt kandelábert. Hosszú ideje életveszélyes állapotban állt egy lámpaoszlop a Stefánián, a Sajtóház előtt. Azt pontosan nem tudni, hogy a test az átnedvesedett talaj miatt rothadt szét vagy más miatt. Egy biztos, ha valaki nekitámaszkodott volna, kiszakadt volna a helyéről. A baj másként, de megtörtént: múlt szombaton egy autós a Stefánia cukrászda elől visszatolatott. A járművezető elméretezte a parkolást, autójának a kereke felkaptatott a padkára, és nekiment az oszlopnak. A koccanás ugyan minimális volt mint az a sajtóházi biztonsági kamerán is megfigyelhető -, de ahhoz elegendő, hogy az oszlop kimozduljon a helyéről, és kidőljön. A személykocsi nem sérült meg, a járművezető a rendőrséget nem értesítette. A lámpatest ezután békésen hevert a földön, a járda mellett. A Démász Rt. szakemberei az áramtalanítást ugyan elvégezték, de az oszlopot napokig nem szállították el. Kecse-Nagy Sándor, a Démász Rt. kommunikációs igazgatója csütörtökön délután azt mondta: a kandelábert csak daru segítségével tudják felemelni, ezért le kellene zárni a Stefánia úttestét. Ezt viszont nem tehetik meg, mert az árvízi védekezést zavarnák és akadályoznák. Az árhullám levonulása után azonnal elszállítják a lámpát. Tegnap délelőtt kiderült, nem is olyan nehéz az oszlop, mint ahogy azt gondolták. A cég mindenféle forgalomkorlátozás nélkül elvitte a sérült világítóberendezést. CS. G. L. Kiváló szerepléséért arany oklevelet szerzett a derekegyházi Bárdos János a Vass Lajos nemzetközi népzenei versenyen. A nyolcvanegy esztendős jani bácsi kanászgyerekként kezdte a dalolást, azt mondja: kottát sose látott. A Kárpát-medence népzenéjének őrzőit várják rendszeresen a Vass Lajos-versenyen, az itt szereplők az élő népi kultúra továbbadói. A Kiskunfélegyházán tartott találkozón a derekegyházi Bárdos János balladát énekelt olyan szépen, hogy produkciójával arany minősítést szerzett. Az Erdélyben még Szendre báró történetének nevezett dal Jani bácsinál már az Endre báró címet viseli. Az idős bácsi azt mondja, úgy énekli most is, ahogy fiatal korában hallotta. A fábiánsebestyéni születésű dalnok kanászgyerekként énekelt először a határban, amikor „a nap már megbukott", és a környékbeli tanyákon élők hallgatták csak őt. Fiatalon megnősült, emlékezete szerint hites feleségének rögtön megtetszett az ének, házaséveik alatt sokszor fakadtak dalra otthon együtt. Az asszonyt már elszólította az Isten, de Jani bácsi az éneldésről emiatt nem mondhatott le, népszerű személyiség lett a falusi nyugdíjas kórus tagjai között. A székely balladát mi is meghallgathattuk a derekegyházi művelődési házban lani bácsi előadásában, aki a találkozás előtt borbélyhoz ment, mert mégse jelenhet meg borotválatlanul. Felöltötte a fellépőruháját is, nyakkendőt természetesen nem kötött, nem illik az ahhoz a kalaphoz, amit ő hord. Azt mondja, nem nagyon elégedett már a hangjával, nincs olyan sok erő benne, mint volt. Azért örül annak, hogy így is bekerül a ballada egy gyűjteménybe, felveszi tőle az éneket Bodza Klára, aki tagjai volt a zsűrinek Félegyházán. Jani bácsi nem gondol arra, hogy ő a kulturális örökség része, ezt a kifejezést még csak a falu polgármesterétől hallotta, aki nyilván elismerését akarta kifejezni ezzel. lani bácsi a rockzenéről kijelentette, ha hallja, akkor menekül, nem az ő ízlése az a kiáltozás. Szereti, ha maga énekelhet szólót különösen a falunapokon, Jani bácsi régi divatot követ Fotó: Tésik Attila szívesen utazik a kórussal máshová szerepelni. Jól megy a sora, elégedett az életével, sokkal több kívánsága nincs is, mert eddig is csak jóra fordult minden. Kipróbált sokféle foglalkozást, előbb őrizte a disznókat, később az állami gazdaságban parádés kocsis vált belőle, kitanult egy halom mesterséget. Mindig van föladat - mondta -, mindig ad a teremtő. Utóbb úgy számolta, tizennégy unokája van, a dédunokák és tán az ükunokák számára már nem merne megesküdni. A család, a falu büszke rá, érzi is a szeretetüket, szívesen tanul meg újabb dalokat a kedvükért. Csak egyszer kell neki hallani, és már meg is jegyzi, kottán-a hangjegyek között ő el nem igazodik... BLAHÓ GABRIELLA