Délmagyarország, 2006. április (96. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-10 / 84. szám

4 -AKTUÁLIS' HÉTFŐ, 2006. ÁPRILIS 10. Választások ide vagy oda, a Mars téri piacon tegnap reggel ugyan­úgy folyt az élet, mint minden más hét végén. Az alkudozás közben, mint aktuális beszédté­ma, időről időre mindenhol fel­bukkant a szavazás. - Épp az előbb volt itt egy nő. Mondta, hogyá szomszédja sze­rint el kell menni szavazni, kü­lönben az ellenfélnek ad esélyt. De hogy ki az ellenfél, arra már nem tért ki - mesélte nevetve Kormányos Dezső. A jó kedélyű árus hozzátette: ő is mindenkit arra biztat, hogy adja le a voksát. - Az a lényeg, hogy szavazzon. Mindegy, kire - tette hozzá. ­Hát a köztársaságra - szólt bele a beszélgetésbe Kovács György, a „stand szomszéd ". - Befejezem a munkát és me­gyek szavazni, ez természetes ­mondta Makra Jánosné, aki zöldséget árult. A körülötte állók is mind bólogattak: leadják vok­sukat. - A vevők 90 százaléka is azt mondja, hogy elmegy - osz­totta meg velünk saját közvéle­mény-kutatásának eredményét Bihari József. De akadtak, akik határozottan állították: nem szavaznak. ­Megvan a véleményem a politi­kusokról - legyintett ingerülten egy idősebb virágárus nő. - Aho­gyan egymást szidják, átkozzák, az egyenesen alpári. Akármelyik kerül is hatalomra, mindegyik rabolni fog - mondta. - Már egyébként is megvan, hogy ki lesz a győztes - szólt bele a mel­lette álló nő. - Ezen a nincstelen­ségen pedig úgysem tud senki változtatni. - Négy éve engem úgy meg­aláztak, hogy megfogadtam: az életben többet nem megyek sza­vazni - mondta Karcsi, aki egy talponállóban borozgatott a ba­rátjával. - A feleségem a tudtom nélkül kijelentett a lakásból, ezért a jegyzéken már nem is sze­repeltem. Hát kérdem én: a fog­dában a bűnöző szavazhat? Neki odaviszik az urnát? Én meg, aki becsületesen élek, nem szólha­tok bele a sorsomba? TÍMÁR KRISZTA JÓZSEF ÉS FERENC József és Ferenc kávézni és beszélgetni mentek ki a piac­ra. - Es ha én mégsem tudok választani? - kérdezte Fe­renc. - Akkor alapíts egy pár­tot, és szavazz arra - legyin­tett nevetve József, és ezzel a maguk részéről le is zárták a „nagypolitikai vitát". A kövegyi kocsmában nem szólalkoztak össze az emberek Békés vasárnap a legkisebb faluban Az 520-asban déltájban szavaztak legtöbben - „Anya, én választok!" Angyal Albert volt az első „Ezen a nincstelenségen úgysem tudnak változtatni" Napi munkájuk után szavaztak Akik tegnap is dolgoztak, vajon szakítottak-e időt arra, hogy elmenjenek szavazni? A szegedi Mars téren kérdezősködtünk, kereskedőktől, vevőktől, az ivópult előtt a vendégektől. (anics Natasa (képünkön) szerint kényelmesebb lenne SMS-ben voksolni. A jókedvű kétszeres olim­piai bajnok megrémítette a választási bizottságot, majd a sportolók érdekeit szem előtt tartva voksolt. Vasárnap kora délután érünk /anics Natasa lakásá­hoz. A 23 éves kétszeres olimpiai aranyérmes kaja­kos Magyarországon még nem szavazott, így első ha-­zai voksolására kísérjük. Natasa készen áll, a lak­címkártyáért és a személyi igazolványért azonban kerülnünk kell: az iratok egyik barátjánál maradtak. A sportoló első szavazó létére megújítaná a magyar választási rendszert: szerinte kényelmesebb lenne, ha SMS-ben szavazhatnánk. Akkor ő Caramelre vagy Palcsó Tomira voksolna - viccelődik. - Isten hozta, Natasa - üdvözli a Dózsa-iskolában a választási bizottság a lányt. Aláír, majd nevetve kér­dezi, hogy ezzel már szavazott-e. A szavazófülkéből kiszól, hogy jó-e, ha beszínezi a kört, majd magasra emeli a szavazólapot: ezen a hosszún is ikszelni kell-e. - Ne mutassa! - rémül meg egy emberként a bizottság, amin a bajnoknő jót nevet. Kire szavazott? Hiába faggatjuk. Azt senki sem tud­hatja - mondja, de annyit elárul: a sport és a sportolók érdekeit tartotta szem előtt. Politikával nem nagyon foglalkozik, ezért barátjától, Szilárdtól - akit csak ke­resztnéven mutat be -, edzőjétől és menedzserétói kért tanácsot. Kíváncsi a szavazás eredményére, de nem fog a körmét rágva egész este a televízió előtt ül­ni. - Majd ha a politikusok is ennyire figyelik a sport­versenyeket, akkor én is megnézem őket - közölte. , Szeged egyik panel rengetegé­nek iskolájában, a Makkosházi Altalános Iskolában öt szava­zókörben várták a választókat tegnap. Legelsőként egy sze­mély- és vagyonőr szavazott. Ta­lálkoztunk egy fiatalemberrel, aki öt napja ünnepelte a 18. születésnapját. Egy férfi man­kóval bicegett cl az iskoláig, hogy leadhassa voksát. Reggel háromnegyed hatkor egy fekete ruhás férfi várakozott a Makkosházi Altalános Iskola előtt. Angyal Albert a szavazókör nyitására várt. - Személy- és va­gyonőr vagyok, most telt le a 24 órás szolgálat - mondta. - Négy éve is elsőként szavaztam, akkor munkába mentem. Voksolás után Zsombóra utazom, disznót vágunk a családdal. Bekísértük az 520-as szavazó­körbe. Mivel elsőként érkezett, az ö feladata volt, hogy meg­vizsgálja az urnákat: üresek-e? Mindent rendben talált. Aláírta a jegyzőkönyvet, a szavazókör elnökével nemzetiszínű szala­gokkal lezárták, lepecsételték a két urnát. Negyed órával ké­sőbb már korán kelő, piacra in­duló családanyák, kiskertbe tar­tó házaspárok várakoztak a te­remben. Dél körül óriási volt a tömeg az iskolában és környékén. 10 perc alatt több mint százan léptek be az épület kapuján. Köztük egy el­ső szavazó. - Öt napja volt a 18. születésnapom, számomra ter­mészetes, hogy élek a választói jogommal - magyarázta Rasztik Ferenc. - Édesapám jól ismeri a politikát, engem is érdekel. Fon­tos, hogy az ember beleszóljon az ország sorsába. A fiatalember egy kicsit szo­morkodott, hogy első szavazó­ként nem kapott ajándékot. Zombvri Pál jegyző elmondta: A zsombói disznóvágásra siető Angyal Albert elsőként adta le voksát, így jelenlétében zárták és pe­csételték le az urnákat a makkosházi iskolában Fotó: Frank Yvette intézkedett, hogy hozzanak új urnákat, mert az eredeti kettő mindjárt megtelik. Az 520-as szavazókörben a névjegyzék sze­rint 1065-en jogosultak szava­zásra. Délután 1-kor megtelt az első urna, kicserélték. Egy piros dzsekis asszony mér­gelődött: mehet haza, mert nem hozta magával a lakcímkártyá­ját. Ajtai Zsolt és felesége hat hó­napos kislányukat, Fanni Virá­got is elhozták. - Szavazunk, mert fontos, hogy válasszunk ­mondta a férfi. Az asszony hoz­zátette: a délután a gyerekeké ­Fanninak három nagyobb testvé­re van. De este megint a válasz­tásé a főszerep, a tévében nézik az eredményeket. Heiner Zsu­zsanna is a gyerekeivel érkezett: a kétéves Rékát a hétéves Eszter tolta a babakocsiban. - Négy éve még Sopronban laktunk, ott az egész család együtt voksolt, egy­szerre tízen mentünk - mesélte az anyuka. Zemanek Attila az épület előtti virágágyás szélén sütkére­zett a napon, pórázon tartotta Makesz névre hallgató barátsá­gos vadászgörényét. - Félig első szavazó vagyok - mondta -, egyszer már voksoltam, négy éve, az önkormányzati választá­son. Fontos, hogy a pártszimpá­tiámat ilyen módon is kinyilvá­nítsam. Egy férfi két mankóra támasz­kodva küzdötte fel magát az épü­let lépcsőin. Látszott, minden mozdulata nagy erőfeszítésébe ke­rül. - Nemrég volt balesetem, még nagyon nehezen járok, de úgy il­lik, hogy itt legyek és szavazzak ­mondta Mészáros József. Miköz­ben ő a szavazókörbe bicegett, az aulában felkiáltott egy kisgyerek: Anya, én választok! Mindenki hátrafordult. Mosolyogtunk: a kisfiú ezúttal nem képviselőjelöl­tet akart választani, hanem - cso­koládét az automatából. NYEMCSOKÉVA Janics első voksa Magyarországon Túl kicsi volt a boríték Ezen a választáson főszerepet kapott a boríték. Nem csak a láncszavazás lehetőségének el­híresülése miatt. Hanem azért is, mert a két szavazólapot nehéz volt belehajtogatni a kis méretű borítékba. Csongrád megyében minimum három, maximum kilenc jelölt nevét tartalmazta az egyéni választókerületi lap és nyolc szervezetet sorolt a területi listás szava­zólap. Információink szerint éppen ezért a megye szavazóköreiben nem alkalmaztak egysé­ges gyakorlatot. Akadt, ahol szóban, máshol írásban is figyelmeztették a voksolókat, hogy a borítékot nem kell leragasztani. Máshol azt mondták, nem fontos a borítékba tennie a sza­vazólapokat, e nélkül is az urnába dobhatják. Egyes helyeken pedig csak a szavazólapokat adták át ikszelésre, a borítékok a szavazatszámláló bizottság előtt tornyosultak. Kovács György és Kormányos Dezső Fotó: Frank Yvette A megye legkisebb falujában, a négyszáznyolcvan lelkes Kövegyen csendes kampány után, békésen zajlott a szavazás: a helyi kocsmában sem szó­lalkoztak össze a két tábor hívei. Voltak, akik a kerti munkát hagyták félbe a voksolás kedvéért. A Kövegy főutcájának számító Kossuth utca tegnap késő délelőtt csöndes volt, ekkor épp kevesen tar­tottak a községháza felé - csak itt lehetett szavazni. A nyolc éve a faluban lakó Borbély Istvánné - ko­rábban faiskolában dolgozott, most rokkantnyug­díjas - épp törökszegfűt palántált a kertben. Az ebédre főzött húsleves és sertéspörkölt már készen volt. Borbélyék úgy tervezték, délután négy-öt fele szavaznak majd. Az asszony, aki egyébként keveset foglalkozik politikával, elmondta: nézték a tévévi­tákat és beszélgettek a választásokról. Arról vi­szont nem beszélt, kire voksol. Közlékenyebbek voltak az emberek a falu egyet­len kocsmájában, a helyiek által Gusztiként emle­getett Otthon büfében. Palazinszki Sándor úgy vél­te, Kövegyen sokan szavaznak a szocialistákra ­maga egyébként reggel kilenckor adta le voksát. Két ismerőse, Szabó Mihály és Sipos Sándor ottjártunk­kor még nem tette tiszteletét a szavazófülkében. Szabó Mihály szűkszavúbb volt, Sipos Sándor vi­szont elmesélte, hogy felesége és a család többi tag­ja már szavazott - méghozzá Washingtonban, a fia ugyanis ott dolgozik a világbanknál, neje pedig épp ott van látogatóban. Sipos Mihály szintén baloldali győzelemre tippelt - mint mondta, amióta Gyur­csány vezeti az országot, jobban mennek a dolgok. Nyomban elnézést is kért azoktól, akik másképp vélekednek, ám senki sem szállt vele vitába. ­Szoktunk a politikáról beszélgetni, de itt még szó­váltás sem volt emiatt, megférünk békében ­mondta a nyugdíjas könyvelő. A hatvannégy esztendős Fejes Jánossal és fiával, a huszonkét éves, munkanélküli Varga Imrével már a község egyetlen szavazóhelyiségénél találkoz­tunk. A valaha szövetkezetben dolgozott férfi el­mondta: mielőtt eljöttek volna, otthon a kertet fo­gasolták szamárral, ha visszaérnek, ezt a munkát fogják folytatni. Felesége a szavazás pillanataiban épp ebédet főzött, ő ebéd utánra tervezte a vokso­lást. Fejes János korábban is eljött minden válasz­tásra. Azt mondta, mielőtt eldöntötte volna, hogy kit tisztel meg a bizalmával, nem beszélt senkivel: a család életét, a falu sorsát tette mérlegre, és a Fi­deszt választotta - fia nemkülönben. Az apa úgy fo­galmazott: azért döntött így, mert azt szeretné, ha nagyobb nyugdíjat kapna, ha egy kicsit könnyebb lenne a családnak. - Bízom benne, hogy számít a szavazatom, hogy változnak a dolgok - mondta. A 480 lelkes Kövegy 365 választópolgárából ösz­szesen 164 - 44,9 százalék - járult az urnákhoz. SZABÓ IMRE Palazinszki Sándor, Szabó Mihály és Sipos Sándor a Gusztiban Fotó: Gyenes Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents