Délmagyarország, 2006. április (96. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-08 / 83. szám

6 •MEGYEI TÜKÖR* SZOMBAT, 2006. ÁPRILIS 8. Negyvenöt éves a középfokú művészeti oktatás Tömörkényes vizsgaremekek Kalmár Márton a tablót készítő grafikusnövendékekkel Fotó: Karnok Csaba A képző- és iparművészeti egyetem mellett az SZTE tanárképző főiskola rajzszakára jelentkeznek leginkább a Tömörkény gimnázium végzős művészeti szakközépiskolásai. Kalmár Márton művészeti igazgató szerint az a legfontosabb, hogy a gyerekek belülről építsék fel magukat, mert akkor válnak szuverén egyéniséggé. - Még nem érzem magam késznek, hogy az iparművészetire jelentkezzek - mondta tegnap a kerámiaszakos Mitykó Zsuzsanna a szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola alagsori műhelyében. Az intézmény végzős diákja a Szegedi Uidományegyetem tanárképző főiskola rajz szakára adta be jelentkezési lapját. Az ötödéves Kismárton Éva már tavaly leérettségizett. A keramikus lány jelentkezett az iparművészetire és látványtervező szakra Kaposvárra, de nem vették fel. Idén a pécsi egyetem építész szakára és a debreceni egyetem építészmérnöki karára adta be felvételi lapját. Az ötödik évben már nem tanulnak közismereti tantárgyakat a diákok, csak a szakmával foglalkoznak. A vizsgamunkát - vagy ahogy hivatalosan nevezik: a vizsgaremeket - azonban idén is el kell készíteniük május 22-éig. Tanáruk, Tóth Magdolna Sára elmondta: olyan tárgyakat kell készíteniük a keramikusoknak, amelyek az ünnepeket jelképezik. Vizsgaremek lehetne egy teáskészlet is, de azzal nem mozgatnák úgy meg a fiatalok fantáziáját, nem jönnének ki úgy a személyiségjegyek, mint a mostani összetett, kreatív feladatnál. A textilszakos Sarnyai Ritának egy gobelint kell szőnie, melynek témája a viz, a Tisza. Az ötödéves vajdasági lányt tavaly felvették rajz szakra a tanárképző főiskolára, de halasztott egy évet, hogy gyakorlottabb legyen - idén ugyanis újra megpróbálja az iparművészetit. Kovács Gergely süttői mészkőből készíti Marianna című vizsgaremekét. A portrészobor - amit egy harmadéves lányról mintázott faragását nemrégiben kezdte el. A végzős szobrásznövendék a tanárképző rajz-művészettörténész szakára jelentkezett. - Természetesen szeretnék szobrászművész lenni, de úgy gondoltam, hogy előbb szerzek egy tanári diplomát mondta Gergely, aki a tavaszi szünetben is dolgozik majd a szobron, hogy készen legyen határidőre, május 22-ére. sz. c. sz. ALAPOK ÉS STÍLUSOK A Tömörkényben negyvenöt évvel ezelőtt, 1961-ben indult meg a művészeti oktatás szobrász, kerámia, grafika és textil szakon. Kalmár Márton szobrászművész, művészeti igazgató az első évfolyamon végzett. Noha ma már több helyen is folyik középfokú művészeti oktatás az országban - a Tömörkény kiemelkedik a sorból. - A legfontosabbnak azt tartom, s ezt mindig elmondom a gyerekeknek, hogy belülről építsék fel magukat, mert csak akkor lesznek szuverén egyéniségek - mondta Kalmár Márton. Az iskola tanárai közül sokan végeztek a Tömörkényben. A művészeti igazgató szerint ez is nagyon sokat számít, mert - ahogy fogalmazott - folyamata van az oktatásnak. Kalmár hangsúlyozta: az alapvetésekben nem változott a művészeti képzés a negyvenöt év alatt, hiszen most is a művészetek alapjait tanulják a gyerekek. Az igazgató szerint a diákok stílusa majd csak a tanulmányuk végeztével alakul ki. Elmondta: az iskola több száz millió forintos felújítása után még kulturáltabb körülmények között tanulhatnak, dolgozhatnak majd a diákok. A veszett fejsze nyele Ha én gazdag lennék! Nem tudom, milyen lennék, eddig nem próbáltam. Annyi biztos, a kódisnyugdíjnál jobb lehetne. Talán virtigli régészek se hallottak még elöásott filmekről. Romló anyag, nem őrzi meg az idő. Mi most mégis ebben forgolódunk, és jó nekünk ott lennünk. Sok rébusz ez így együtt, tartson velünk, akit érdekel. Negyven évvel ezelőtt indul a történet. Megegyeztünk a forráskúti művelődési ház akkori igazgatójával, hogy népi hagyományaikat - az aratóbált, a szüreti mulatságot, a lakodalmas játékot, a farsangi tuskóhúzást és a cicázást - filmre veszszük. E sorok Írója akkor már/még javában nyomta a gombot külön megbízatások alapján a televízió híradójának, és a hivatali szóval megyei filmkészítési csoportnak nevezett akárminek is operatőre volt, néminemű gyakorlata tehát volt benne. Az alku szerint ezért semmi térítésre igényt nem tart, ellenben azt kéri, a kész filmből egy kópia őt illesse, egy pedig az igazgatót. Tartalék játékosként még egyik nagyérdemű munkatársunk is számításba jött. Betette azonban az ördög a lábát, és mi fölbukfenceztünk benne. Új igazgatója támadt a művelődési háznak. Bár semmi köze nem volt az addigi fölvételekhez, bejelentette jussát, hogy alkotóként ót is föltűntessük. Kakukktojás a galambfészekben ? Amikor azt is meghallottuk, hogy Pesten vágóasztalon van már a filmünk, nyilatkozatban tiltottuk le a községi tanács elnökénél, külön kikötve, ha mégis forgalmaznák, az akkor esedékes összes alkotói javadalmazásra tartjuk a markunkat. Kezünkben van minden idevágó dokumentum, de a film mostanáig aludt. Hogyan, hogyan se, nem tudom, de előkerült belőle két adag, muszterállapotban. Erre mondom most, akár gazdag is lehetnék. Ahogy a régész gyönyörködve porolja le az aranyfibulát, úgy gyönyörködünk mi is benne. Lapéta Tóni bácsi szamaras vőfélykedésében, Monostori Vesztei ezer ágra szikrázó szellemességében, Fodor fános köpcös humorában, és Csikós János tüsténkedésében. Hogy a többi fölvétel hová lett, nem tudhatjuk, de jó lenne fölkutatnunk. A túlvilágra nem mehetünk egyelőre még, hogy megkérdezzük az igazgatót. A mostani polgármester jóindulatát is igénybe véve ezt a kettőt egy profi készségekkel rendelkező, ma is lelkes amatőr közreműködésével CD-re írtuk. A Szüreti mulatság az egyik, és a Tréfás lakodalom a másik. Szemem-szám tátva maradt, amikor újra bele láttam. Az ugratás lakodalom férfimenyasszonya az a fóska, aki évekig panelfölöttesünk volt. Itt laktak fölöttünk. Csak akkor áztak be, ha esett az eső, de akkor jószívűen ránk is csurgott a levéből. Ő se mondta, és se tudtam, hogy találkoztunk már. Akkor ismertem rá, amikor újra láttam, hogyan bújtatja bele az abroncsszoknyába Valika, tulajdon felesége. Az Isten is nekünk teremtette. Csúfos kudarcunk miatt, ha csak tehettem, ezt a falut nagy ívben kerültem el. A filmbemutatón alkalmunk volt az összebékülésre. A veszett fejszének a nyele is aranyat ér. Förgeteges sikert hozott. Talán előkerülhet még a feje is. H. D. Adóügyi kedd a bevallásokról Az APEH Csongrád Megyei Igaz- központi ügyfélszolgálaton az új gatósága Adóügyi kedd rendez- típusú bevallás és adatszolgáltatás vénysorozata keretében április rendjével kapcsolatban tartanak 11-én, 14 órai kezdettel a szegedi tájékoztatót az érdeklődőknek. A történelem- és az irodalomórát is izgalmassá teszi a postai bélyeg A tévnyomatok igazi ritkaságnak számítanak Ha a most forgalomban levő egysíkú postai bélyegekre tekintünk, gyaníthatóan nem lesz kedvünk nekifogni a bélyeggyűjtésnek. A bélyegboltban azonban a magyar bélyeggyártás közel másfél évszázadának legszebb darabjaiból válogathatunk. Hatévesen kezdett el bélyeget gyűjteni Gyöngyösi József - ötvenéves korában valósult meg gyerekkori álma, amikor 1999-ben saját bélyegboltot nyitott Szegeden. A piros háromkrajcáros Úgy tapasztalja, egyre kevesebb a filatelista, a videó és a számítógépes játékok terjeszkedése miatt a fiatalokat kevésbé érdekli ez a foglalatosság. A Vajdaságban többre értékelik a magyar bélyeget: Gyöngyösi József boltját egy ott tanító magyar-történelem szakos tanár rendszeresen felkeresi, aki minden órájára bevisz néhány régi bélyeget. A gyerekek figyelmét ezzel tudja igazán lekötni. Akár egy híres emberról, akár egy csatáról szól az óra - az elmúlt évek során biztosan készült róluk postai bélyeg. A gyűjtés nem mondható költséges hobbinak, a bélyegek többsége néhány száz forintért cserél gazdát. A ritkaságokkal más a helyzet. Egy 1867-ben nyomott háromkrajcárosnak a szakkönyvek szerint zöld színben kell pompáznia - egy ív |240 darab) véletlenül piros színnel került forgalomba. Amint a hibát észrevették, az úgynevezett „tévnyomatokat" kivonták a forgalomból. A hibás darabokért ma már 75 millió forintot is elkérhetnek. - A bélyeggyűjtés akkor válik igazán költségessé, amikor az alapsorozatokat már beszerezte az ember. A törzsvendégek többsége ezért már tévnyomatokat és nyomdai hibás bélyegeket keres. Ezek tízszer, százszor is többe kerülhetnek hagyományos társaiknál - mondja Gyöngyösi József. Fejcsere Hibákat nemcsak régen, mostanában is eljeövetnek: 2003-ban Soó Rezső portréjával adtak ki bélyeget születésének századik évfordulójára. A botanikus családja azonban felfedezte, hogy nem Soó, hanem egyik tanítványának arcképe került a bélyegre. A posta felhagyott a 40 forintos névértékű bélyeg további nyomásával, a forgalomba kerültek ára azóta meghússzorozódott. Az átlagos gyűjtők azonban - Gyöngyösi tapasztalata szerint egyre több kisdiák is - inkább a növényeket és állatokat ábrázoló bélyegeket keresik. Számukra ezek a leglátványosabb darabok. A komoly gyűjtő nem jár bélyegboltba. Közéjük tartozik Lippai Pál ügyvéd, volt szegcdi polgármester, a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének alelnöke. Ahány darab, annyi történet Speciális gyűjtési területét az 1850-1867 között kiadott monarchiabeli bélyegek, ezen belül a levelezőlapra felragasztott darabok jelentik. - Minél több egy levélen a régi bélyeg és minél jobban olvasható rajta a postai pecsét, BÉLYEGTÖRTÉNELEM •j A világ első bélyegét a kor gazdasági nagyhatalmában, Angliában nyomták 1840-ben, Viktória királynő portréjával. Az Osztrák Birodalom felségjelzésével tíz évvel később, 1850. július l-jén jelent meg a kis papírdarab. Az első magyar megrendelésre elkészített bélyegek 1871-ben láttak napvilágot Ferenc József képmásával. A mai napig több mint 4800 magyar bélyeg került a piacra, évente harminc-ötven új bélyeget adnak ki. A magyar bélyeg nemzetközileg is elismert: egyre több külföldi kezdi el gyűjteni őket. annál nagyobb értéket jelent a szememben - mondja. Közel háromezer darabos gyűjteménye, amit tízéves kora óta gyűjtött össze, sok ritkaságból áll. Egyik kedvenc darabja az a felbélyegzett levél, amin egy darab kilenc- és két darab háromkrajcáros bélyeg található. - Ehhez egy árverésen jutottam hozzá huszonöt évvel ezelőtt. Emlékszem, éppen síelni voltunk, így vételi megbízást hagytam az aukciós cégnél. A síelés alatt csak erre a levélre gondoltam, így megkértem a családomat, egy nappal korábban induljunk haza. Rögtön az árverésre rohantam, ahol bebizonyosodott: ha tovább maradunk a hegyekben, nem lett volna az enyém, mert túllicitálták az ajánlatomat. A mai napig ezek az emlékek elevenednek meg, ha ránézek - meséli. KG. G.