Délmagyarország, 2006. március (96. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-04 / 54. szám

Szombat, 2006. március 4. SZIESZTA 11 A MAGYAR TENGEREN KÖZEL 150-EN HÓDOLNAK MEGYÉNKBŐL A VITORLÁZÁSNAK Szegedi hajók a szelek szárnyán Csontváry és az árvíz A Szegedet elpusztító 1879-es árvíz idején egyetemi hallgatókból álló mentőalakulat élén érkezett a városba Csontváry Kosztka Tivadar. A művész pályájának alakulását vizsgáló pszichiáter szerint a pusztulás megrázó élménye is hozzásegíthette Csontváryt, hogy gyógyszerészi munkáját hátrahagyva a festészetnek szentelje életét. A szegedi Lombard hajója országos bajnok lett Csontváry Kosztka Tivadar az 1879-es katasztrófa hírére azonnal Szegedre indult, hogy mentse, amit még meghagyott a pusztító Tisza. Még huszonhat éves sem volt ez idő tájt. Már okleveles gyógyszerész, három évvel korábban elvállalta az iglói patika vezetését, közben az egyetemen vegy- és ásványtant, napszínelemzést tanult. A Szegeden töltött napok történetét Péter László irodalomtörténész foglalta össze; írása lapunk 1969. június 13-i számában jelent meg. „A szegedi árvízkatasztrófa engem az egyetemi hallgatók élére állított, akikkel kivonultam Szegedre; de a nagy viharban a hallgatókat az Öthalmon kellett hagynom éjjelre: magam pedig két legénnyel átkeltem a háborgó tengeren és kikötöttem a vasúti indóház közelében a nagy töltésen... Tavasz volt, jeges eső zuhogott alá, a hideg hullám oldalazott, csapkodott, a ponton soká megvárakoztatott. Amikor a városházára értem s ott éjjelre inspekciós lettem, egy új kép tárult fel előttem: százával hevertek az emberek a nagyterem padlózatán. Öreg-ifjú, asszony-férfi, szegény-gazdag, leány-gyermek különböző változatban... Egy kávéház elszigetelve volt nyitva, ahol egy kis reggelit szedtem magamba, azután siettem menteni, ami menthető volt. / Utamban láttam szegényt-gazdagot egy-egy kenyérért küzdeni, fázni, dideregni." A festő művészi tudatának kialakulását vizsgáló Pertorini Rezső pszichiáter szerint Csontváry pályáját döntő módon határozták meg a „szegedi rémes napok". Péter László azt írja: „A festő képein a vízesésekben, a tengerek idézésében bizonyára a felbőszült Tiszának emlékképeit kell látnunk..." NY. P. Vitorlázás: a vízen haladni hatalmas élmény. Igaz, nem elterjedt sportág. Szegeden viszont egyre többen hódolnak a vitorlázásnak, a jó idő beálltával hétvégenként kocsikaravánok indulnak el a Balaton felé. „I'm sailing! I'm sailing!" - énekelte 32 évvel ezelőtt, 1974-ben Rod Stewart egy vitorlás hajón állva. A skót zenész örökzöld slágerét az utóbbi években egyre több szegedi vitorlázó dúdolhatja egy hajón állva. Sokan várják a jó idő beálltát, a tavasz kezdetét, mert akkor: irány a Balaton! A magyar tenger partja egyre népszerűbb a szegediek körében. Balatonföldvár a főhadiszállás, a legtöbb hajó a déli parton található városban pihen. Négy éve alakult meg a Szegedi Vitorlás Egylet. Patinás múltra tekint vissza az egyesület, hiszen a múlt század eleje óta létezik vitorlás klub városban, az SZVE utódja a réginek. Az 1920-as években pezsgő sportélet zajlott Szegeden, a II. világháború után azonban csak egy-két ember hódolt a sportágnak. 2002-ben újra összeállt egy kis csapat, mely azóta egyre nő. Nemcsak a maguk szórakoztatására sportolnak, hanem versenyeken is rendszeresen elindulnak. Kilenc hajó - Lombard, Montana, Persona, Zoli platz, Lapaj, Káosz, Tiszavirág, Bona - rendszeres résztvevője a balatoni viadaloknak. Egy-egy versenyen 100-150 szegedi szerepel. Az egyik legnépesebb csapat a Tisza-parti. Sokan azt gondolnák, hogy a gazdagok sportja a vitorlázás. Persze egy hajó nem olcsó mulatság. Egymillió forintnál kezdődik. Természetesen a mérettől függ az ára. A legnagyobbak tízmillió forintba is kerülhetnek. De már vitorlás hajót is lehet lízingelni. Hasonlóan, mint egy gépkocsit. Jó szélben hatalmas sebességgel szeli a vitorlás a habokat. A hajó kapitánya mellett a segédekre, az úgynevezett „mancsaitokra" is nagy szükség van. Pedagógus, belső ellenőr, gépkocsivezető-oktató, eladó is található egy-egy csapatban. És ez a legfontosabb. A csapatmunka. Egy hajó akkor halad jól, ha nagy az összhang a társak között. Szoros barátságok alakulnak ki, összetartó a társaság. Ha valaki egyszer kipróbálja, milyen a vízen lenni és haladni: az megfertőződik, szerelmese, rabja lesz a vitorlázásnak. A sportolók állítják: vízen megélni a napfelkeltét és a napnyugtát felejthetetlen élmény. A szegedi vitorlásbálon egy gombostűt sem lehetett leejteni. Közel háromszázan mulattak együtt. Híres sportolók között. Majthényi Szabolcs a sportág nemzetközi klasszisának számít. Világbajnok. Ő is jelen volt az eseményen, főként azért, mert kormányosa volt annak a Lombard-hajónak, amely országos bajnok lett. Első szegediként. E)e nemcsak a Balatonon repesztenek a vitorlások, hanem Szeged főutcáján, a Tiszán is. Kipper György vezetésével idén már kétszer is hajókáztak a folyón. A főhadiszállás a Démász-Szeged Vízisport Egyesület vízitelepe. Hogy még népszerűbb legyen a tiszai vitorlázás, pénzdíjas versenyt írtak ki. A víziteleptől a Boszorkányszigetig kell egy-egy versenyzőnek elhajóznia, majd onnan a rajthelyre vissza. A rekord egy óra öt perc. Aki ezt megdönti, annak a jutalma a felajánlott pénzösszeg. Minden évben indulnak tanfolyamok, hiszen vizsga szükséges ahhoz, hogy valaki vitorlázhasson. Egy biztos: csodaszép sport a vitorlázás, érdemes csatlakozni a szegedi csapathoz! SÜLI RÓBERT A bajnok hajó Kevesen gondolnák, hogy szegedi hajó bajnoki címet szerzett 2005-ben az országos vitorlásbajnokságon. Pedig a Lombard Sailing Team saját kategóriájában a legjobbnak bizonyult. A szegedi alakulatot hazánk legjobb kormányosa, a világbajnoki címmel büszkélkedő Majthényi Szabolcs Irányította. A többleknek - dr. Ambrus János, Holovlts Csaba, Braniczki Imre, Demjén Albert, Kalavszky Márton, Alibán Gábor - is döntő szerepük volt abban, hogy Szeged megszerezte első aranyérmét ebben a sportágban. TAVASZ ELS0 HAVANAK JELES NAPJAI a március? A márciust a régi kalendáriumokban tavasz első havának nevezték. Jeles napjai azonban dominánsan nem vallási ünnepekhez kapcsolódnak - bár a hívők a márciust böjtmás havának nevezik hanem a természethez, a vegetációhoz, az időjáráshoz. A természeti erőknek, az időjárási viszonyoknak kiszolgáltatott paraszti gazdálkodással élők számára a megfigyelés, a következtetés, az alkalmazkodás volt - a szorgos munka mellett - a megélhetés, a család boldogulásának „záloga". Ezért figyelték a márciusi jeles napokon is a természet viselkedését, próbálták érteni a csíziót, gyarapítani és örökíteni a tapasztalást. Az igencsak változó időjárású hónap elsődlegesen az időhöz kötődő megfigyeléseiről, jóslatairól, termésbiztosító praktikáiról, egészség- és bőségvarázsló hiedelmeiről és cselekményeiről nevezetes. Franciska napját (március 9.) az egész hónapra rámutatónak tartották, úgy vélték, amilyen idő van ekkor, olyan lesz márciusban. Gergely névünnepe (12.) a középkorban még tavaszkezdő napnak számított (mint azt a jeles szegedi néprajztudós, Bálint Sándor is megállapította, a Julianus-naptár szerint a tavaszi napéjegyenlőség időpontja volt). Természetesnek tartották, hogy „Gergely napja ritka, ha jó, hideg, szeles, sokszor van hó". Úgy tapasztalták, „Ha Gergő napján szél kél, Szent György napig elél". A tavaszodásba vetett bizalom jeleként azonban Gergelykor a zord idő ellenére is sokfelé földbe tették a búzát, a rozst, a hüvelyeseket, a palántáknak valókat. Az iskolás gyerkőcök pedig évszázadokon át e napon jártak gergelyezni, azaz tanulótársakat toborozni, élelmet, pénzt gyűjteni. A híres tanító, Szent Gergely vitézeiként jelmezes felvonulással, tanulásra buzdító karénekléssel, dramatikus játékokkal jártak házról házra, ajánlva, népszerűsítve az iskolát, adományokat gyűjtve annak és tanítójának javára. A tavasz félhivatalos érkezésének a csíziót értők szerint Sándor napja (18.) számított, lévén ez az első igazi meleget hozó nap. Arra azonban, hogy a meleg tartós lesz-e, József névünnepén következtettek: „Józsefkor ha derül, a meleg beül". Úgynevezett negyvenes időjósló nap volt ez. Sot a következő negyven nap időjárásánál távolabbra is mutatott, mert a nép úgy tapasztalta, ha Józsefkor megdördült az ég, Péter-Pálkor jégverés következett, ám jó bor termett. A jó termés jelének vették, ha e napon szivárványt láttak az égen. Aki e jel nélkül is bőséges termést akart, az a Józsefek neve napján elvetette a krumplit, a hagymamagot, földbe dugdosta a fokhagymát. A jószágtartók közül pedig sokan e napon már kihajtották marháikat a legelőre, mert a tapasztalások és a mondás szerint „József után kalapáccsal sem lehet visszaverni a füvet". Sokfelé a méheket is ekkor engedték ki a kaptárból. Más vidékeken viszont József névünnepe a méhészeknek, földművelőknek, ácsoknak dologtiltó nap volt. A szegedi tájon sokáig félünnepnek tartották a József-napot, bizonyos munkákra érvényes volt a dologtiltás, s ilyenkor semmit nem adtak kölcsönbe. Sándor és József mellett Benedek volt a harmadik meleghozó (21-én), napja a tavasz hivatalos kezdete. Ám arra, hogy a „kötelezettségének" nem tett mindig eleget, utal a pásztorok körében élő, a hidegebb napokra szóló mondás, hogy „De Benedekes idő van". A szegediek szállóigés közmondása úgy szólt „Benedök, zsákkal hozd a melegöt, gyűszűvel a hidegöt". A közismert időjóslás egyébként Benedek napjához fűződve az volt, hogy ha ekkor dörög az ég, az negyvennapos szárazságot jelez. Időjárás megjósolására márciusban 25-ét, Gyümölcsoltó Boldogasszony napját is figyelték régen, azt tartván „Ha megszólalnak a békák, még negyven napig hideg lesz". Ha jó az idő, akkor bő termést, jó időt jövendöl. A hagyományok szerint ez a nap jó arra, hogy a termékenyülés eredményes legyen, „Akár Jézus fogantatása", ezért akik gyermeket szerettek volna, ekkor „nászkodtak". Mások a gyümölcsfák és a szőlő jó termékenysége érdekében ezen a napon a szentmise után oltották be fáikat, tőkéiket. A borosgazdák, s mindenki, aki egészséges akart lenni e jeles napon, vörösbort ivott - vérszaporítónak. - A népi tapasztalás egyébként azt mutatta, ha márciusban sok a böjti szeles, viharos nap, akkor sok ilyen lesz egész esztendőben. Ha a Kos hava száraz, akkor az bő gabonatermést, sok és jó bort jelez. SZABÓ MAGDOLNA A víz jegyében A közélet, a kultúra, a gazdaság, a sport jeles Csongrád megyei képviselőit kérdezzük sorozatunkban arról, milyen programot választanak maguknak a hét végén, s azt szívesen ajánlják-e másoknak is. Most Andó Mihály, az Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság főmérnöke (képünkön). - Folyamatos a készenlét, bármikor Indulni kell, és megoldani az aktuális problémát. Most a belvíz levonulását kell segíteni: például Csengelénél a Dong-érbe terelni. A kotrás, a nád eltakarítása is a mi dolgunk, s gyakran ellenőrzöm a helyszínen is a munkásainkat. A Körösökön pedig már árvíz elleni védekezésben vagyunk. Ha ég a telefon és riasztanak, mert a probléma megoldása vezetői beavatkozást Igényel, a család nélkülem látogatja meg a nagyszülőket. Pihenésképpen, míg a gyerekek az aktuális - hét közben például a Barátok közt című sorozatot nézik, a családfő olvas. A könyvespolcot rendezgetve sci-fik kerültek a kezébe. Húsz év után most olvasta újra például a Dűnét. Ám téltől tavaszig kevés a szabadideje a Atikövizig munkatársainak: tavaly például decembertől májusig tartott a víz elleni védekezés kemény időszaka. Ajánló: Frank Herbert (1920-1986) álmodta meg könyvsorozatában a Dűne-világot, mely - rajongói szerint vetekszik Asimov és Tolkien világának teljességével és nagyszerűségével. Árulja el, mivel tölti szabadidejét. - A hétvége gerincét családi programok jelentik - válaszolt kérdésünkre Andó Mihály. Szombaton a feleségem szüleinél, vasárnap pedig az én édesanyámnál ebédelünk és beszélgetünk pár órát, játszunk a három gyermekkel. Valamelyik délután mindannyian részt veszünk a heti bevásárlásban is. Karácsony óta pedig a hétvége másik délutánját a jégpályán töltjük: az ajándékba kapott korcsolyával a jégen siklást gyakoroljuk. Ha szép az idő, süt a nap, akkor szívesen korzózunk egyet a Kárász utcán. Már ha marad szabadideje az Atikövizig főmérnökének. Ugyanis január közepe óta a belvíz, mostanában pedig az árvíz uralja az Andó család életét.