Délmagyarország, 2006. március (96. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-23 / 69. szám

6 «MEGYEI TÜKÖR« CSÜTÖRTÖK, 2006. MÁRCIUS 23. A gondos anyuka Egyre közeledő, fülsértő gyerek ­üvöltés verte fel a csendes, ma­dárcsicsergős tavaszi délutánt a Tisza-parton. Egy hibakocsiból jött a keserves, már-már re­kedtségbe fordult bömbölés, melyet egy fiatal anyuka és vele egykorú barátnője tolt. Az utol­só divat szerint öltözött fiatal nő ás szintén jól szituált kísérője élénk csevegést folytatott. Ha­talmas, márkás napszemüve­geik mögé bújva élvezték az el­ső igazán jó időt a tél végén, mi­közben a szerencsétlen pólyás nyakán tnár dagadtak az erek. Ránéztem, és egyből megértet­tem kétségbeesését. A szikrázó nap éppen az arcába tűzött, nyilván már hosszú percek óta. Az pétiig nyilván nem vi­gasztalta, hogy édesanyjának milyen menő a napszemüve­ge. Mint ahogy az sem, mi­lyen irigylésre méltóak az ide­gei. Merthogy rajta kívül min­denki mást meglehetősen za­vart a fülsértő gyerekordítás. TÍMÁR KRISZTA Parlagfűankét A megyében jelentős mértékben elterjedt allergén gyomnövényről, a parlagfűről tartanak nyitott ta­nácskozást pénteken délelőtt fél 10-től a Szegedi Ifjúsági Házban. A harmadik alkalommal megrende­zett megyei parlagfűankét díszven­dégének Magyar Bálint oktatási minisztert hívta meg a szervező Szegedi Felsővárosiak Civil Egye­sülete. A rendezvényen előadást tart fuhász Miklós, az SZTE nö­vénytani tanszékének egyetemi docense, Fazekas Márta, az ANTSZ megyei munkatársa, Hódi László, a megyei növény és talajvé­delmi szolgálat igazgatóhelyettese, Virág András önkormányzati kép­viselő és Kulcsár István, a parlag­fű-mentesítés deli koordinátora. A vásárhelyi városháza éjszakai ügyeletét hívta a temetőben rekedt látogató Éjfélkor is kértek már segélyt Éjfél előtt pár perccel is ko­pogtattak már be segélyért a vásárhelyi városházára, ahol ­az országban egyedülálló mó­don - három éve működik éj­szakai ügyelet. Akkor is az ügye­letes segítségét kérték, amikor bezártak a temetőbe egy kései látogatót. A vásárhelyi polgárok délután 2 órától este 10-ig, va­lamint azt követően reggel ha­tig kérhetnek segítséget, vagy intézhetik ügyes-bajos dolgai­kat a hivatalban. Havonta szá­zan élnek a lehetőséggel. „Az ország egyetlen polgármes­teri hivatala, melynek ajtaja éj­jel-nappal nyitva áll a polgárok előtt" - e szavakkal engedett be bennünket a minap este 10 óra­kor a vásárhelyi városházára a hivatal portása. A vásárhelyi ön­kormányzatnál ugyanis 3 éve már, hogy ebben a napszakban is felkereshetik ügyes-bajos dolga­ikkal a polgármesteri hivatal ügyeletben lévő munkatársát. Persze ilyenkor híre-hamva sincs a megszokott nyüzsgésnek a városházán: a kivilágított folyo­són kívül csupán a földszinti la­kosságszolgálati irodában égett a villany. A helyiségben éppen vál­tották egymást a hivatal munka­társai. Hagymási László délután 2 órától ügyelt, így kolléganője, Bakos Csilla megérkezésekor már haza készült. Annyit azonban még elárult: nyugalmasan telt a délutáni ügyelet. Telefonon is csak egy ember kereste, este 6 kö­rül pedig személyesen jelent meg egy hölgy, aki a szűkös befizetési határidő miatt iparűzési adós csekkért tért be a városházára. László szerint egyébként a dél­utáni ügyeletek sokkal pörgőseb­bek szoktak lenni, mint az éjsza­kaiak. Kolléganője, Csilla is ezt erősítette meg, bár - mint hozzá­Váltás. Hagymási László a délutáni ügyeletből készült haza, kolléganője, Bakos Csilla viszont reggel 6-ig lesz szolgálatban Fotó: Tésik Attila tette - ő még csupán két alka­lommal töltötte idejét este 10-től reggel 6-ig a hivatali irodában. Ha pedig nincs ügyfél, akkor folytatja a napközbeni munká­ját. Éjszaka már nem szokott en­ni, ezért nem hozott ételt - ma­gyarázta, viszont akad olyan kol­légája, aki bespájzol a késő esti ügyelet idejére. Előfordulnak első hallásra hi­hetetlen esetek is. Volt, hogy sötétedés után kétségbeesve tárcsázta a hivatal számát egy nő, mondván: bezárták a teme­tő kapuját, s nem tud kijönni a sírkertből. Az ügyeletesnek jó néhány telefonjába került, míg sikerült kiengedni a nőt a ke­gyeleti helyről. Cseriné Posztós EGETT A HAZ Annak a családnak viszont tudott segíteni az ügyeletes, melynek háza éj­szaka égett ki. Kapcsolatban állnak ugyanis a tűzoltókkal, az orvosi ügye­lettel, még az anya-, gyermekszállóval is, így szállást tudtak biztosítani a pórul járt famíliának. Az is előfordul már, hogy az egyik ház kéményébe vil­lám csapott, s a késé' esti időpont ellenére a műszaki iroda munkatársai kivonultak terepszemlére. Szerencsére azonban nagyobb baj nem történt, s nem kellett kiköltöztetni a lakót. A vásárhelyi önkormányzat munkatársai hétről hétre önkéntes alapon vállalják az ügyeleteket. Havonta mintegy százan keresik meg problémáikkal az ügyelet munkatársait. Krisztina szerint talán ez volt eddig a legfurcsább ügyük. Krisztinához egyébként a dél­utáni ügyeletben ugyancsak csatlakoztunk. Minden hívást, személyes találkozót feljegyez­nek - magyarázta. A legtöbb ügyet egyébként másnap a nép­jóléti irodának továbbítják. So­kan formanyomtatványokért jönnek be ilyenkor a városház­ára, vagy éppen a már kitöltött papírokkal szaladnak be. Akadt már olyan, aki azért kereste fel munkaidő után a hivatalt, mert mint mondta: kutyája széttépte a csekket, s jött egy újért. A vásárhelyiek tisztában van­nak az ügyeleti renddel, s élnek is a lehetőséggel - állapította meg Makó András, a lakosságszolgála­ti iroda vezetője. Volt, akinek éj­fél előtt jutott eszébe, hogy elfo­gyott a pénze, és sürgősen segély kellett neki. Persze végül pénz nélkül távozott, hiszen az ügyele­tesnek nincs arra módja, hogy a segély jogosultságát vizsgálja: ez a népjóléti iroda hatásköre. No és pénztár sincs már ilyenkor - je­gyezte meg Makó András. TÖRÖK ANITA Békésiné szerint nehéz 24 órában anyának, ápolónak és fejlesztőpedagógusnak lenni Összefognak az autisták szülei a kistérségben Csaknem minden idejét tízéves autista kisfia nevelésével tölti a maroslelei Békésiné Kővágó Melinda. Agyerek nem beszél, nagyon nehéz vele kommunikálni, és az utcán is nehéz elmagyarázni mindenkinek, miért viselkedik így a fiú. Az asszony most meg­kereste a hasonló cipőben járó szülőket. A cél: létrehozni a kistérségben egy közösséget, ahol szakember foglalkozhat a gye­rekekkel, s eközben hátha a szülők is állást vállalhatnának ­legalább részmunkaidőben. ez mégsem olyan, mintha kép­zett szakember foglalkozna a kis­fiámmal. Csak nehézkesen, kéz­zel-lábbal tudunk kommunikál­ni egymással, a legkimerítőbb, hogy gyakorlatilag olvasnom kell a kis gondolatai között, hogy megtudjam, mire van szüksége. Gyakorlatilag csaknem egy éve nem jár rendszeresen közösségbe a Maroslelén élő, tízesztendős Békési Christopher. Az autista kisfiú betegsége igen súlyos, egy­általán nem beszél, fejlesztése speciális foglalkozást igényelne ­ám a makói kistérségben egyelő­re nem tudnak ilyen különleges osztályt biztosítani. Legközelebb Hódmezővásárhelyen működik ilyen csoport, a kisfiút korábban ide hordták a szülők, ám a min­dennapi utazás nagy terhet jelen­tett a családnak. Nem adom a fiamat - Nem engedném bentlakásos intézménybe a kisfiamat - bár Csongrád megyében is vannak nagyon szép otthonok -, nem tudnám elviselni a tudatot, hogy éjszaka nincs a közelemben, nem tudom, hogy jól alszik-e, vagy egyáltalán mi van vele. Ak­kor inkább teljes állásban Chris­tophernek szentelem az élete­met. Nagy segítséget jelentene elsősorban neki egy állandó, napközben működő csoport, kö­zösség, és lehet, hogy erre az idő­re így én is találhatnék részmun­kaidős elfoglaltságot - mondta az édesanya, Békésiné Kővágó Me­linda. Együtt könnyebb Több támogatóval együttmű­ködve neki is láttak, hogy sürges­sék a kistérségben élő, hasonló problémákkal küzdő családok összefogását. Úgy vélik, ez az egyetlen módja, hogy megoldód­jon ez a probléma. Eddig hat, ha­sonló problémában szenvedő gyermekre bukkantak Makón és a környező tizenhat településen, ám eleve problémát okozhat, hogy nagy a korkülönbség köz­tük. A lelei édesanya - az össze­fogás fő szervezője - még el­mondta: a környező megyék Ma­kóhoz hasonló lélekszámú vá­rosainak csaknem mindegyiké­ben van ilyen osztály. Nagyon pozitív tapasztalatokat szerzett például Gyulán. Ott egy Chris­tophernél is súlyosabb állapot­ban lévő kisfiúval találkoztak, aki akkor móg szilárd táplálékot sem tudott magához venni, ám egy-két év alatt a közösség és a kiváló ápolói munka hatására beszélni is megtanult, ma pedig verseket szaval. Ám Gyula is el­képesztően messze van Marosle­iétől - ha a mindennapos átjárás­ról van szó. Éppen ezért hamaro­san a megyei önkormányzathoz fordulnak segítségért, hogy leg­alább Makón egyetlen különle­ges csoportot létrehozhassanak. - Rendkívül nehéz huszonnégy órában egyszerre fejlesztőpeda­gógusnak, ápolónak és édesanyá­nak lenni, különösen úgy, hogy a két szakmát sosem tanultam, bár amikor felvállaltam ezt a helyzetet, rengeteg szakirodal­mat elolvastam. Természetesen 99 Csak nehézkesen, kézzel-lábbal tudunk komm unikálni egymással Békésiné Kővágó Melinda Nagyon fáj, hogy nincs egy ál­landó közösség, ahol fesztelenül együtt lehetne hasonló korúak­kal, hiszen még a közös buszo­zás, vagy a bevásárlás is hatal­mas erőfeszítés, rendre rám szól­nak a járókelők: neveljem már meg azt a hisztis gyereket. Nehéz és lehetetlen minden esetben el­magyarázni, hogy mi is az ő baja, pedig az autizmus nem is fogya­tékosság, hanem egy sajátos tu­dati állapot - mondta az édes­anya. Anyagilag is nehéz A család számára is megterhe­lő a kisfiú betegsége, hiszen a megnövelt összegű segélyekkel együtt is alig több mint negyven­ezer forinthoz jut az édesanya, a kisfiúnak van egy teljesen egész­séges nővére is, így gyakorlatilag a négytagú famíliát kell az édes­apa keresetéből és támogatásából fenntartani. ILLYÉS SZABOLCS Békésiné Kővágó Melinda csaknem minden idejét a tízéves Christopherrel tölti Fotó: Kantok Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents