Délmagyarország, 2006. március (96. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-16 / 63. szám

16 KAPCSOLATOK CSÜTÖRTÖK, 2006. MÁRCIUS 16. AZ UGYVED VALASZOL Dr. Juhász György Mire jogosít a „rokkantkártya" ? Tisztelt ügyvéd úr! Mozgáskorlátozott vagyok. Mostanában nagyon sokat hallani arról, hogy visszaélnek az úgynevezett „rokkantkártyákkal". Én sajnos egész­ségi állapotomnál fogva jogosult vagyok rá. Még családtagjaimnak sem szoktam kölcsönadni. Kérném tájékoztatását, hogy a kártya tulajdon­képpen mire is jogpsít fel. A tájékoztató szerint a KRESZ különböző pont­jai alól kapok mentességet, de én azokat nem tudtam beazonosítani. Tisztelt Olvasó! Lényeges, hogy használatkor az igazolványt a mozgásában korlátozott személyt szállító jár­mű szélvédője mögött úgy kell elhelyezni, hogy előlapja az érvé­nyesség és a jogosultság ellenőr­zése céljából látható legyen. Az igazolványt az ellenőrzésre jogo­sult személy felszólítására ellen­őrzésre át kell adni. A KRESZ-ben biztosított ked­vezmények a mozgáskorlátozott személy szabadabb, könnyebb mozgását hivatottak szolgálni. Ennek alapján figyelmen kívül le­het hagyni a „Gyalogút" táblát, ami olyan önálló utat jelez, amely a gyalogosok közlekedésére szol­gál és hasonlóan a „Gyalog- és ke­rékpárűt" táblát is. Kerékpárúton természetesen még mozgáskorlá­tozottaknak is tilos autóval közle­kedni. A „Mindkét irányból be­hajtani tilos", „Gépjárművel, me­zőgazdasági vontatóval és lassú járművel behajtani tilos", „Mo­torkerékpárral behajtani tilos", „Járműszerelvénnyel behajtani ti­los", „Segédmotoros kerékpárral behajtani tilos" jelzőtáblánál mozgáskorlátozott személy (ille­tőleg az öt szállító jármű vezetője) a tilalom ellenére is behajthat, ha úti célja a jelzőtáblával megjelölt úton van vagy csak ezen az űton közelíthető meg. A járművel ilyen esetben legfeljebb 20 km/óra se­bességgel szabad közlekedni. Természetesen a parkolás terü­letén és kedvezményekben része­sül. A rövidebb oldalára állított téglalapon kék alapon fehérrel festett „P" betű, azaz „Várakozó­hely" tábla a járművek kijelölt vá­rakozóhelyét jelzi, a tábla alatt el­helyezett kiegészítő tábla jelezhe­ti a várakozó helyen kötelező el­helyezkedés módját (pl. a jobbol­dali kerekekkel a járdára állva kell várakozni) illetőleg azt, hogy a vá­rakozóhely kizárólag bizonyos járművek (pl. csak személygépko­csik, csak kerékpárok) részére van fenntartva. Ahol a várakozást el­lenőrző óra van, kiegészítő tábla jelezheti azt az időszakot is, amelyben a várakozást ellenőrző óra (parkométer) vagy jegykiadó automata működtetése kötelező, kiegészítő tábla jelezheti azt is, hogy várakozni csak meghatáro­zott időtartamig szabad. Ön eze­ket a táblákat figyelmen kívül hagyhatja. A mozgáskorlátozott személy (illetőleg az ót szállító jármű vezetője) járművével olyan helyen is várakozhat, ahol a vára­kozást jelzőtábla tiltja. Korláto­zott várakozási övezetben és vára­kozási övezetben a mozgáskorlá­tozott személy vagy az őt szállító jármű vezetője a járművével a vá­rakozást ellenőrző órával (parko­méterrel) vagy jegykiadó automa­tával ellátott várakozóhelyen, el­lenőrző óra vagy jegykiadó auto­mata működtetése nélkül is vára­kozhat. Nagyon fontos, hogy a ki­jelölt rakodóhelyre vonatkozó rendelkezés azonban e járművek­re is irányadó. A Megállni tilos táblát is be kell tartani. lárdán is parkolhat, amennyi­ben a jármű a járda szélességének legfeljebb a felét foglalja el, a jár­dán a gyalogosok közlekedésére legalább 1,5 méter szabadon ma­rad és a jármű tengelyterhelése az 1000 kg-ot nem haladja meg. Igyekeztem a legfontosabb jog­szabályi rendelkezéseket felsorolni. Korábban - a jobbkezes keresztező­désekről szóló írásom kapcsán ­több járművezető-oktatótól kap­tam olvasói észrevételeket. így a fentiekhez annyi kiegészítést ten­nék, hogy válaszomat jogászi szem­pontból, a hatályos jogszabályok rendelkezései álapján adtam. Rövid védőbeszéd a Mária-szoborcsoportért A Mária-szoborcsoport a Kass Galériában Fotó: Frank Yvette Kissé megkésve ugyan, de mégiscsak kerítet­tem időt, hogy megnézzem. Sokat, sokfélét hallottam már róla, így hát különösebb meg­lepetést nem vártam a Kass Galériától. És, amikor megláttam (szó szerint): elállt a lélegzetem. Maga a csoda tárult szemeim elé, és - megvallom -, ami a kicsiny időre is alig tudtam elszabadulni a Mária-szoborcsoport elől, míg elolvastam kalandos megtalálásá­nak és restaurálásának történetét, a falakon üveg mögött függő fénymásolatokon. Csak átfutottam őket, és újfent a mágikus szobor­csoport előtt találtam magam, immáron sok­kalta okosabban, hiszen akkorra tudtam: a ferences szerzetesek féltésből ásták el a szob­rokat (1950-ben), a rendház istállójában, honnét csak 1991 -ben kerültek elő - rettene­tes állapotban. De mégiscsak előkerültek. És akkorra már tudtam, micsoda fantasztikus és emberfeletti munkát végeztek a restaurá­torok, hogy újból eredeti szépségében pom­pázhassák ez a felbecsülhetetlen értékű ba­rokk szoborcsoport. Csak álltam a csoda előtt, és már nem is tudom, miként jöttem el a múzeumból. Egyet azonban biztosan érez­tem: valami olyasféle csodát láthattam, ami­hez foghatót talán már sohasem fogok többé életemben... És most szomorúan hallom: va­lakik még az idén augusztusban ki akarják állítani ezeket a páratlan műemlékeket a sza­badba, az alsóvárosi bűcsű napján, a temp­lom elé, eredeti helyükre. Nagyon elszomo­rodtam... Nagyon... Lelki szemeim előtt azonnal megjelentek a szegedi szoborcsonkí­tások képei. Dankó Pista évente vandál ke­zek által elrondított hegedűje, a műzeum előtt Platón és Szókratész nagy műgonddal, tetemes összegekért restaurált, mára megint törött karú szobra. Láttam, amint a széltől és esőtől lassan eltűnnek a szoborcsoport káp­rázatos színei. Láttam, amint madarak ron­dítanak rájuk, és elképzeltem, micsoda mun­kát fognak majdan rajtuk végezni (miként a közelmúltban, a Klauzál tér Kossuth-szob­rán) bizonyos „tisztító" brigádok. Nem kéne. Nem kellene ezeket a filigrán csodákat ennek kitenni. Egy jó, szép, védett és nyugalmas hely kéne nekik. Ha lehet, az alsóvárosi templomban, a ferenceseknél, ahol látogatni lehetne őket -urambocsá' -, talán némi apró­pénz fejében. VESZELKA ATTILA, A SZEGEDI ÍRÓK TÁRSASÁGÁNAK ELNÖKE, A SZEGEDI KÖZMŰVELŐDÉSI TANÁCS KÉPVISELÓIE Tüzet szüntess! A demokrácia, meg a kopogtatócédulák Háború van, kíméletlen, gyilkos ke­gyetlen háború folyik az áprilisi man­dátumokért. Folyamatos pergőtűz alatt vagyunk mi, a választópolgárok, mert mindkét oldal nehézfegyverekkel zúdít ránk össztüzet. Meggyőzőnek tűnő érvekkel már-már a maguk olda­lára állítanak, de a következő percben az ellcnoldal ízekre, sőt: atomjaira szedi mindazt, amit már befogadtunk. Pedig egy kampány nem háború, le­hetne nemes versengés, a meggyőzés csatája. Sajnos a most egymással hadakozók­nál nincs meg ehhez az etikai funda­mentum, mert mindkét oldal jelentős hitelességi deficittel rendelkezik, ami nálunk, választópolgároknál kiábrán­dultsághoz és távolmaradáshoz vezet. Az etikai minimum hiánya miatt nincs tisztességes versengés, nincs közeledés pláne összefogás még a mindenkinek egyaránt fontos kérdésekben sem. Pedig a likvidálásra való törekvéssel minőségi emberanyag fogy, holott a dolgos hét­köznapokban minden építő kézre, szel­lemi erőre szükség lenne. Ezért kell most és azonnal „Megálljt" parancsolni a politika minden frontsza­kaszán! A küzdelembe belefeledkezők már nem tudják fegyelmezni magukat, s ezért a médiára és miránk, a közélet iránt még érdeklődő, a politikai rendez­vényeken még megjelenő választópol­gárokra vár a feladat, hogy a tolerancia és az összefogás elengedhetetlen megte­remtésére ráirányítsuk a figyelmet, s en­nek felismerését kikényszerítsük az egy­mással acsarkodóknál is. Az „Egységben az erő!" igazsága örökérvényű, amely kormány- és pártsemleges, és ma csak az egyesített erő lehet az előbbre jutás záloga. Ezt felismerni és alkalmazni: korparancs! A mai gyalázkodó közálla­potok világában az a politikus, aki nem ezt teszi, az árt a közösségének, lokális és országos szinten egyaránt, ha hagyja, segíti, hogy az erők semmit sem ered­ményező pártvillongásokra pazarolódja­nakel. A most következő 8-10 év arról szól, hogy Magyarország mennyire képes integrálódni európai és globális folyamatokba. A fejlődés záloga az al­kalmazkodási képességben rejlik. A marakodás az ehhez nélkülözhetetlen társadalmi tőkét forgácsolja szét. A hatalmat megragadni készülők most ne válság közeli állapotokkal riogassa­nak, hanem a járható utat mutassák, a megoldások módozatait vázolják hi­telesen, számonkérhetően. A terve­ket, az álmokat - immár 16 év után ­végre munkaprogrammá "kell fogal­mazni, fel kell oldani azt az ellent­mondást, hogy a meghirdetett célok­kal oly könnyű egyetérteni, de a meg­valósítás során alkalmazott eszközök, módozatok a többség számára már el­fogadhatatlanná válnak. Választóvonalhoz érkezett az ország és népe. A 8-8 év jobb- és baloldali kor­mányzás után meg kell állapítani, hogy mind a két oldalnak jelentős hitelességi deficitje halmozódott fel. A sok be nem váltott ígéret csalódottságot, kiábrándu­lást és közömbösséget eredményezett. Ennek igazolására elég utalni a jóléti ol­ló szárnyainak folyamatos szétnyílására (a szegények még szegényebbek, a gaz­dagok még gazdagabbak lesznek, a több­ség: vegetál), demográfiai helyzetünk ag­gasztó, a megélhetési bűnözés elfoga­dott, a pszichiátriai osztályok zsúfoltak, az országot egyre többen hagyják el könnyű szívvel stb. Egyetértek Tarjányi György szegedi le­vélíróval, miszerint az elkerülhető, hogy „a választási propaganda fogságába es­sünk", ha felemeljük magunkat a kor követelményei teljesítéséhez szükséges erkölcsi, akarati, tudati és technikai szintre, s ezek alapján állva rákénysze­rítjük a hatalomra törőkét, hogy a be­csület, szorgalom, igazság, közösség kri­tériumait ne csak hirdessék, hanem ­példamutatással - valósítsák is meg megbízatásuk idején. Tudjuk jól, hogy a politika érzel­mekkel is telített szféra, ahol a csaló­dottságot az elfordulás követi. A már említett és mindkét oldalt terhelő hi­telességi deficit miatt most bizal­munkkal a független, önálló vélemé­nye mellett kiálló, integráló képessé­get sugárzó egyéniségek felé kell for­dulnunk. Az olyan jelöltek felé, akik­ről tudjuk: vezetési stílusukkal felpör­getik és hatványozzák munkatársaik és az irányított közösség alkotó ener­giáit. Akik mellett fel sem merül az a kérdés: ki milyen pártállású, világné­zetű, 'ki milyen korú vagy nemű. Akiknél csak az számít: a megvalósí­tandó feladatokat a munkatárs mi­lyen mértékben és színvonalon képes és hajlandó előrelendíteni. Csak a szuverén személyiség tudja egy táborba gyűjteni azokat, akik ma még egymásnak feszülnek, csak a pártsemle­ges, független egyéniség tudja közös cse­lekvésre összefogni a térség alkotásra kész erőit. Szerencsére a jelöltek között vannak ilyen felkészült, hiteles, nagy munkabírású, integrálni képes szemé­lyiségek, vegyük észre őket, s ruházzuk rájuk bizalmunkat. SZABÓ DÁNIEL NY. TANÁR, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Erősen megfogadtam már korábban, hogy nem megyek le arra a szintre, ame­lyet Kövér Károly leveleiben hirdet, de mert hirtelen kétszer is megnyilvánult, polgárként, demokrataként mégis kény­telen vagyok szövegszerkesztőt ragadni. Első levele február 22-én A nép és a hatalom című. A kérdés: „...valóban a nép jut-e majd hatalomra?" A válasz (K. K. sajátos értelmezése szerint): „...az al­sóbb rétegek nemmel válaszolnak" ké­sőbb: „...a szegénynek soha nem lesz igaza". Kérdezem mindenkitől: tényleg? Lehetnék cinikus, kérdezhetném, mikor volt a szegénynek igaza, de ez demagó­gia. Társadalmi igazság az a kategória, amelyről a választások kapcsán beszél­ni, vitázni, érvelni érdemes - az egyén személyes igazságérzete szubjektív, azt észérvekkel többnyire nem lehet befo­lyásolni. K. K. úr szerint a nép valódi ha­talmát nem a parlamentáris keretek kö­zött vívhatja ki, hanem sztrájkok, felvo­nulások (május 1-jei nosztalgia?), nagy­gyűlések, engedetlenségi mozgalom esz­közeivel. K. K. szerint a magyar nép eze­ket az eszközöket „elfelejtette", bezzeg Franciaországban nemcsak ismerik, de alkalmazzák is! És szerinte ennek az az oka, hogy mi egy sötét, „ázsiai" diktatú­rából bújtunk elő! K. K. úr! Kikérem ma­gamnak, visszautasítom, elképesztő­nek, vérlázítónak tartom a minősítést. Mi - K. K. is! - abban a rendszerben él­tük le életünk jelentősebb részét, tanul­tunk, dolgoztunk, olvastunk, művelőd­tünk... A rendszerrel aműgy sok bajom volt. Egyébként K. K. szokása szerint ön­magát is azonnal meghazudtolja, ami­kor azt írja, hogy Franciaországban mi­lyen remek vezetői vannak a népnek. K. K. úr, tessék mondani, akkor miért sztrájkolnak, tüntetnek, vonulnak fel és nagygyűléseznek örökké a franciák? Második levele február 24-én: nem meglepő, hogy a Fidesznek gyűjt kopog­tatócédulákat, s az sem, hogy „házaló­ként" felemásan fogadják. Felháborodik azon: vannak, akik 1000 forintot kér­nek a cetlijükért, mert hitük és meggyő­ződésük eladó. K. K. úr: miért ne lenne eladó, amikor vannak rá vevők? Tessék mondani, miért kell a Fidesznek kopog­tatócédulát gyűjteni? Mindenütt hal­lom, nyilván joggal, hogy milyen töme­ges a párt támogatottsága. Ez biztos így is van. De a szükséges számú cédula nyilván már rég összejött. Csak nem azért kell a többi, hogy név- és címadat­bázishoz jussanak? Bár értelme ennek sincs, aki a Fidesznek adja céduláját, nyilván rájuk is szavaz majd. Végezetül: K. K. szolidáris a megalá­zott, kiszolgáltatott kisemberrel. Ne­mes dolog. De azt írja, „Ók 50 (vagy ke­vesebb) éve nyelik az elnyomottak ke­servét..., titkolniuk kell munkahe­lyükön meggyőződésüket, hitüket". (50 éve 1956 volt. Előtte nem kellett nyelni? Vagy nem ugyanazt?) Látja, Kövér úr, itt most egyetértek önnel: de higgye el, ez sajnos fordítva is így van. Ahol a vezetők jobboldali gondolkodásúak, ott a többi­ek nyelnek nagyokat, és ez szörnyű. Te­gyünk ez ellen valamit, segítsen ön is! Családból, munkahelyről, sajtóleve­lekből - és egyáltalán az életünkből ­száműzzük örökre a megosztó, kire­kesztő, gyűlöletet keltő gondolatokat. És lesz egy élhető országunk. KUKLAI ÁRPÁD, SZENTES KUKLARWGMX.NET

Next

/
Thumbnails
Contents