Délmagyarország, 2006. március (96. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-16 / 63. szám

16 KAPCSOLATOK CSÜTÖRTÖK, 2006. MÁRCIUS 16. AZ UGYVED VALASZOL Dr. Juhász György Mire jogosít a „rokkantkártya" ? Tisztelt ügyvéd úr! Mozgáskorlátozott vagyok. Mostanában nagyon sokat hallani arról, hogy visszaélnek az úgynevezett „rokkantkártyákkal". Én sajnos egészségi állapotomnál fogva jogosult vagyok rá. Még családtagjaimnak sem szoktam kölcsönadni. Kérném tájékoztatását, hogy a kártya tulajdonképpen mire is jogpsít fel. A tájékoztató szerint a KRESZ különböző pontjai alól kapok mentességet, de én azokat nem tudtam beazonosítani. Tisztelt Olvasó! Lényeges, hogy használatkor az igazolványt a mozgásában korlátozott személyt szállító jármű szélvédője mögött úgy kell elhelyezni, hogy előlapja az érvényesség és a jogosultság ellenőrzése céljából látható legyen. Az igazolványt az ellenőrzésre jogosult személy felszólítására ellenőrzésre át kell adni. A KRESZ-ben biztosított kedvezmények a mozgáskorlátozott személy szabadabb, könnyebb mozgását hivatottak szolgálni. Ennek alapján figyelmen kívül lehet hagyni a „Gyalogút" táblát, ami olyan önálló utat jelez, amely a gyalogosok közlekedésére szolgál és hasonlóan a „Gyalog- és kerékpárűt" táblát is. Kerékpárúton természetesen még mozgáskorlátozottaknak is tilos autóval közlekedni. A „Mindkét irányból behajtani tilos", „Gépjárművel, mezőgazdasági vontatóval és lassú járművel behajtani tilos", „Motorkerékpárral behajtani tilos", „Járműszerelvénnyel behajtani tilos", „Segédmotoros kerékpárral behajtani tilos" jelzőtáblánál mozgáskorlátozott személy (illetőleg az öt szállító jármű vezetője) a tilalom ellenére is behajthat, ha úti célja a jelzőtáblával megjelölt úton van vagy csak ezen az űton közelíthető meg. A járművel ilyen esetben legfeljebb 20 km/óra sebességgel szabad közlekedni. Természetesen a parkolás területén és kedvezményekben részesül. A rövidebb oldalára állított téglalapon kék alapon fehérrel festett „P" betű, azaz „Várakozóhely" tábla a járművek kijelölt várakozóhelyét jelzi, a tábla alatt elhelyezett kiegészítő tábla jelezheti a várakozó helyen kötelező elhelyezkedés módját (pl. a jobboldali kerekekkel a járdára állva kell várakozni) illetőleg azt, hogy a várakozóhely kizárólag bizonyos járművek (pl. csak személygépkocsik, csak kerékpárok) részére van fenntartva. Ahol a várakozást ellenőrző óra van, kiegészítő tábla jelezheti azt az időszakot is, amelyben a várakozást ellenőrző óra (parkométer) vagy jegykiadó automata működtetése kötelező, kiegészítő tábla jelezheti azt is, hogy várakozni csak meghatározott időtartamig szabad. Ön ezeket a táblákat figyelmen kívül hagyhatja. A mozgáskorlátozott személy (illetőleg az ót szállító jármű vezetője) járművével olyan helyen is várakozhat, ahol a várakozást jelzőtábla tiltja. Korlátozott várakozási övezetben és várakozási övezetben a mozgáskorlátozott személy vagy az őt szállító jármű vezetője a járművével a várakozást ellenőrző órával (parkométerrel) vagy jegykiadó automatával ellátott várakozóhelyen, ellenőrző óra vagy jegykiadó automata működtetése nélkül is várakozhat. Nagyon fontos, hogy a kijelölt rakodóhelyre vonatkozó rendelkezés azonban e járművekre is irányadó. A Megállni tilos táblát is be kell tartani. lárdán is parkolhat, amennyiben a jármű a járda szélességének legfeljebb a felét foglalja el, a járdán a gyalogosok közlekedésére legalább 1,5 méter szabadon marad és a jármű tengelyterhelése az 1000 kg-ot nem haladja meg. Igyekeztem a legfontosabb jogszabályi rendelkezéseket felsorolni. Korábban - a jobbkezes kereszteződésekről szóló írásom kapcsán több járművezető-oktatótól kaptam olvasói észrevételeket. így a fentiekhez annyi kiegészítést tennék, hogy válaszomat jogászi szempontból, a hatályos jogszabályok rendelkezései álapján adtam. Rövid védőbeszéd a Mária-szoborcsoportért A Mária-szoborcsoport a Kass Galériában Fotó: Frank Yvette Kissé megkésve ugyan, de mégiscsak kerítettem időt, hogy megnézzem. Sokat, sokfélét hallottam már róla, így hát különösebb meglepetést nem vártam a Kass Galériától. És, amikor megláttam (szó szerint): elállt a lélegzetem. Maga a csoda tárult szemeim elé, és - megvallom -, ami a kicsiny időre is alig tudtam elszabadulni a Mária-szoborcsoport elől, míg elolvastam kalandos megtalálásának és restaurálásának történetét, a falakon üveg mögött függő fénymásolatokon. Csak átfutottam őket, és újfent a mágikus szoborcsoport előtt találtam magam, immáron sokkalta okosabban, hiszen akkorra tudtam: a ferences szerzetesek féltésből ásták el a szobrokat (1950-ben), a rendház istállójában, honnét csak 1991 -ben kerültek elő - rettenetes állapotban. De mégiscsak előkerültek. És akkorra már tudtam, micsoda fantasztikus és emberfeletti munkát végeztek a restaurátorok, hogy újból eredeti szépségében pompázhassák ez a felbecsülhetetlen értékű barokk szoborcsoport. Csak álltam a csoda előtt, és már nem is tudom, miként jöttem el a múzeumból. Egyet azonban biztosan éreztem: valami olyasféle csodát láthattam, amihez foghatót talán már sohasem fogok többé életemben... És most szomorúan hallom: valakik még az idén augusztusban ki akarják állítani ezeket a páratlan műemlékeket a szabadba, az alsóvárosi bűcsű napján, a templom elé, eredeti helyükre. Nagyon elszomorodtam... Nagyon... Lelki szemeim előtt azonnal megjelentek a szegedi szoborcsonkítások képei. Dankó Pista évente vandál kezek által elrondított hegedűje, a műzeum előtt Platón és Szókratész nagy műgonddal, tetemes összegekért restaurált, mára megint törött karú szobra. Láttam, amint a széltől és esőtől lassan eltűnnek a szoborcsoport káprázatos színei. Láttam, amint madarak rondítanak rájuk, és elképzeltem, micsoda munkát fognak majdan rajtuk végezni (miként a közelmúltban, a Klauzál tér Kossuth-szobrán) bizonyos „tisztító" brigádok. Nem kéne. Nem kellene ezeket a filigrán csodákat ennek kitenni. Egy jó, szép, védett és nyugalmas hely kéne nekik. Ha lehet, az alsóvárosi templomban, a ferenceseknél, ahol látogatni lehetne őket -urambocsá' -, talán némi aprópénz fejében. VESZELKA ATTILA, A SZEGEDI ÍRÓK TÁRSASÁGÁNAK ELNÖKE, A SZEGEDI KÖZMŰVELŐDÉSI TANÁCS KÉPVISELÓIE Tüzet szüntess! A demokrácia, meg a kopogtatócédulák Háború van, kíméletlen, gyilkos kegyetlen háború folyik az áprilisi mandátumokért. Folyamatos pergőtűz alatt vagyunk mi, a választópolgárok, mert mindkét oldal nehézfegyverekkel zúdít ránk össztüzet. Meggyőzőnek tűnő érvekkel már-már a maguk oldalára állítanak, de a következő percben az ellcnoldal ízekre, sőt: atomjaira szedi mindazt, amit már befogadtunk. Pedig egy kampány nem háború, lehetne nemes versengés, a meggyőzés csatája. Sajnos a most egymással hadakozóknál nincs meg ehhez az etikai fundamentum, mert mindkét oldal jelentős hitelességi deficittel rendelkezik, ami nálunk, választópolgároknál kiábrándultsághoz és távolmaradáshoz vezet. Az etikai minimum hiánya miatt nincs tisztességes versengés, nincs közeledés pláne összefogás még a mindenkinek egyaránt fontos kérdésekben sem. Pedig a likvidálásra való törekvéssel minőségi emberanyag fogy, holott a dolgos hétköznapokban minden építő kézre, szellemi erőre szükség lenne. Ezért kell most és azonnal „Megálljt" parancsolni a politika minden frontszakaszán! A küzdelembe belefeledkezők már nem tudják fegyelmezni magukat, s ezért a médiára és miránk, a közélet iránt még érdeklődő, a politikai rendezvényeken még megjelenő választópolgárokra vár a feladat, hogy a tolerancia és az összefogás elengedhetetlen megteremtésére ráirányítsuk a figyelmet, s ennek felismerését kikényszerítsük az egymással acsarkodóknál is. Az „Egységben az erő!" igazsága örökérvényű, amely kormány- és pártsemleges, és ma csak az egyesített erő lehet az előbbre jutás záloga. Ezt felismerni és alkalmazni: korparancs! A mai gyalázkodó közállapotok világában az a politikus, aki nem ezt teszi, az árt a közösségének, lokális és országos szinten egyaránt, ha hagyja, segíti, hogy az erők semmit sem eredményező pártvillongásokra pazarolódjanakel. A most következő 8-10 év arról szól, hogy Magyarország mennyire képes integrálódni európai és globális folyamatokba. A fejlődés záloga az alkalmazkodási képességben rejlik. A marakodás az ehhez nélkülözhetetlen társadalmi tőkét forgácsolja szét. A hatalmat megragadni készülők most ne válság közeli állapotokkal riogassanak, hanem a járható utat mutassák, a megoldások módozatait vázolják hitelesen, számonkérhetően. A terveket, az álmokat - immár 16 év után végre munkaprogrammá "kell fogalmazni, fel kell oldani azt az ellentmondást, hogy a meghirdetett célokkal oly könnyű egyetérteni, de a megvalósítás során alkalmazott eszközök, módozatok a többség számára már elfogadhatatlanná válnak. Választóvonalhoz érkezett az ország és népe. A 8-8 év jobb- és baloldali kormányzás után meg kell állapítani, hogy mind a két oldalnak jelentős hitelességi deficitje halmozódott fel. A sok be nem váltott ígéret csalódottságot, kiábrándulást és közömbösséget eredményezett. Ennek igazolására elég utalni a jóléti olló szárnyainak folyamatos szétnyílására (a szegények még szegényebbek, a gazdagok még gazdagabbak lesznek, a többség: vegetál), demográfiai helyzetünk aggasztó, a megélhetési bűnözés elfogadott, a pszichiátriai osztályok zsúfoltak, az országot egyre többen hagyják el könnyű szívvel stb. Egyetértek Tarjányi György szegedi levélíróval, miszerint az elkerülhető, hogy „a választási propaganda fogságába essünk", ha felemeljük magunkat a kor követelményei teljesítéséhez szükséges erkölcsi, akarati, tudati és technikai szintre, s ezek alapján állva rákényszerítjük a hatalomra törőkét, hogy a becsület, szorgalom, igazság, közösség kritériumait ne csak hirdessék, hanem példamutatással - valósítsák is meg megbízatásuk idején. Tudjuk jól, hogy a politika érzelmekkel is telített szféra, ahol a csalódottságot az elfordulás követi. A már említett és mindkét oldalt terhelő hitelességi deficit miatt most bizalmunkkal a független, önálló véleménye mellett kiálló, integráló képességet sugárzó egyéniségek felé kell fordulnunk. Az olyan jelöltek felé, akikről tudjuk: vezetési stílusukkal felpörgetik és hatványozzák munkatársaik és az irányított közösség alkotó energiáit. Akik mellett fel sem merül az a kérdés: ki milyen pártállású, világnézetű, 'ki milyen korú vagy nemű. Akiknél csak az számít: a megvalósítandó feladatokat a munkatárs milyen mértékben és színvonalon képes és hajlandó előrelendíteni. Csak a szuverén személyiség tudja egy táborba gyűjteni azokat, akik ma még egymásnak feszülnek, csak a pártsemleges, független egyéniség tudja közös cselekvésre összefogni a térség alkotásra kész erőit. Szerencsére a jelöltek között vannak ilyen felkészült, hiteles, nagy munkabírású, integrálni képes személyiségek, vegyük észre őket, s ruházzuk rájuk bizalmunkat. SZABÓ DÁNIEL NY. TANÁR, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Erősen megfogadtam már korábban, hogy nem megyek le arra a szintre, amelyet Kövér Károly leveleiben hirdet, de mert hirtelen kétszer is megnyilvánult, polgárként, demokrataként mégis kénytelen vagyok szövegszerkesztőt ragadni. Első levele február 22-én A nép és a hatalom című. A kérdés: „...valóban a nép jut-e majd hatalomra?" A válasz (K. K. sajátos értelmezése szerint): „...az alsóbb rétegek nemmel válaszolnak" később: „...a szegénynek soha nem lesz igaza". Kérdezem mindenkitől: tényleg? Lehetnék cinikus, kérdezhetném, mikor volt a szegénynek igaza, de ez demagógia. Társadalmi igazság az a kategória, amelyről a választások kapcsán beszélni, vitázni, érvelni érdemes - az egyén személyes igazságérzete szubjektív, azt észérvekkel többnyire nem lehet befolyásolni. K. K. úr szerint a nép valódi hatalmát nem a parlamentáris keretek között vívhatja ki, hanem sztrájkok, felvonulások (május 1-jei nosztalgia?), nagygyűlések, engedetlenségi mozgalom eszközeivel. K. K. szerint a magyar nép ezeket az eszközöket „elfelejtette", bezzeg Franciaországban nemcsak ismerik, de alkalmazzák is! És szerinte ennek az az oka, hogy mi egy sötét, „ázsiai" diktatúrából bújtunk elő! K. K. úr! Kikérem magamnak, visszautasítom, elképesztőnek, vérlázítónak tartom a minősítést. Mi - K. K. is! - abban a rendszerben éltük le életünk jelentősebb részét, tanultunk, dolgoztunk, olvastunk, művelődtünk... A rendszerrel aműgy sok bajom volt. Egyébként K. K. szokása szerint önmagát is azonnal meghazudtolja, amikor azt írja, hogy Franciaországban milyen remek vezetői vannak a népnek. K. K. úr, tessék mondani, akkor miért sztrájkolnak, tüntetnek, vonulnak fel és nagygyűléseznek örökké a franciák? Második levele február 24-én: nem meglepő, hogy a Fidesznek gyűjt kopogtatócédulákat, s az sem, hogy „házalóként" felemásan fogadják. Felháborodik azon: vannak, akik 1000 forintot kérnek a cetlijükért, mert hitük és meggyőződésük eladó. K. K. úr: miért ne lenne eladó, amikor vannak rá vevők? Tessék mondani, miért kell a Fidesznek kopogtatócédulát gyűjteni? Mindenütt hallom, nyilván joggal, hogy milyen tömeges a párt támogatottsága. Ez biztos így is van. De a szükséges számú cédula nyilván már rég összejött. Csak nem azért kell a többi, hogy név- és címadatbázishoz jussanak? Bár értelme ennek sincs, aki a Fidesznek adja céduláját, nyilván rájuk is szavaz majd. Végezetül: K. K. szolidáris a megalázott, kiszolgáltatott kisemberrel. Nemes dolog. De azt írja, „Ók 50 (vagy kevesebb) éve nyelik az elnyomottak keservét..., titkolniuk kell munkahelyükön meggyőződésüket, hitüket". (50 éve 1956 volt. Előtte nem kellett nyelni? Vagy nem ugyanazt?) Látja, Kövér úr, itt most egyetértek önnel: de higgye el, ez sajnos fordítva is így van. Ahol a vezetők jobboldali gondolkodásúak, ott a többiek nyelnek nagyokat, és ez szörnyű. Tegyünk ez ellen valamit, segítsen ön is! Családból, munkahelyről, sajtólevelekből - és egyáltalán az életünkből száműzzük örökre a megosztó, kirekesztő, gyűlöletet keltő gondolatokat. És lesz egy élhető országunk. KUKLAI ÁRPÁD, SZENTES KUKLARWGMX.NET