Délmagyarország, 2006. március (96. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-11 / 60. szám

1 6 •MEGYEI TÜKÖR" SZOMBAT, 2006. MÁRCIUS 11. Átalakulás előtt az orvos- és gyógyszerészcentrum Dékánokat és elnököt választanak A Szegedi Tudományegyetemen belüli legnagyobb egység, a Szent-Györgyi Albert Orvos- és Gyógyszerésztudományi Centrum átalakulás előtt áll. Márciusban új centrumclnököt választanak, miközben tavasszal az orvosi, illetve a gyógyszerész kar dékáni, illetve nyáron az egészségügyi főiskolai kar főigazgatói posztjára benyújtott pályázatokról döntenek. A szegedi universitas hétezer dolgozójával és harmincezer hallgatójával a térség legnagyobb munkáltatója. Az intézmény legtestesebb egysége a pillanatnyilag két kar szövetségéből álló SzentGyörgyi Albert Orvos- és Gyógyszerésztudományi Centrum. Súlyát érzékelteteti, ha jelezzük: csak az orvoskart körülbelül 3800 dolgozó működteti. A felsőoktatási törvény hatására, illetve az egyetemen belüli folyamatok eredményeként jelentős átalakulás előtt áll a centrum. Csak példaként említjük, hogy új egységgé válhat a fogorvosi kar, s a szövetséghez csatlakozhat a nyáron vezetőválasztásra készülő egészségügyi kar. Ezért nem csoda, hogy a szegedi egyetemen várakozással néznek a centrumon belüli választás-sorozatra. Az Oktatási Közlöny január 27-i számában jelent meg a pályázati felhívás az SZTE Szent-Györgyi Albert Orvos- és Gyógyszerésztudományi Centrum elnöki (egyben az ÁOK Klinikai Központ vezetői], valamint az általános orvostudományi, illetve a gyógyszerésztudományi kar dékáni posztjára. A pályázatokat február 27-éig lehetett benyújtani. A hároméves vezetői megbízások 2006. július l-jén kezdődnek. A centrumelnöki posztra hárman nyújtották be pályázatukat: dr. Mikó Tivadar, a Patológiai Intézet igazgatója, tanszékvezető egyetemi tanár,- dr. Pál Attila, a szülészeti és nőgyógyászati klinika igazgatója, tanszékvezető egyetemi tanár; valamint dr. Thurzó László, az onkoterápiás klinika igazgatója, tanszékvezető egyetemi tanár. Az orvoskar dékáni tisztjére a jelenlegi dékán, dr. Benedek György, az Élettani Intézet tanszékvezető egyetemi tanára jelentkezett. A gyógyszerészkaron ketten pályáztak: dr. Fülöp Ferenc, a Gyógyszerkémiai Intézet tanszékvezető egyetemi tanára, illetve dr. Hódi Klára, a Gyógyszertechnológiai Intézet egyetemi tanára. Az orvoskari dékánt választó tanács március 14-én ülésezik, a centrumelnök személyéről a hónap végén, várhatóan március 29-én döntenek, a gyógyszerészek új dékánját április 11 -én választja meg a kari tanács. ú.i. Rendőrök rekonstruáltak Egy órán keresztül rendőrautók zárták le tegnap Szegeden a Hősök kapuja és a Semmelweis utca közötti területet. A szakemberek egy korábbi bűnesetet rekonstruáltak a helyszínen, melyre a folyamatban lévő eljárás miatt volt szükség. A lezárás nem okozott komolyabb fennakadást a forgalomban. Csak óriási árvízveszélykor lép működésbe Szegedet is védi a tározó Már jövőre - az eredeti elképzelésekhez képest hamarabb elkezdődhet a Tisza jobb partjára, Baks, Ópusztaszer és Dőc közé tervezett tározó megépítése. A mintegy hatvan négyzetkilométeres árvízi tározóval tovább nő Szeged és a környező területek biztonsága. A Tisza alsó szakaszán is létesül árvízi tározó, nem csupán a folyó felső és középső vidékén. Veszélyes áradás esetén ide is ki lehet engedni majd a vizet. Bár a közelmúltban a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése kapcsán főleg a töltéserősítést hangoztatták, a tározók létrehozása sem nélkülözhető - mondja Andó Mihály, az Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (Atikövizig) főmérnöke. Hol foglal majd helyet a létesítmény? A Tisza jobb partján, a Baks, Ópusztaszer és Dóc közötti, ügynevezett mélyártéri területen. Délről a percsorai keresztgát határolja - ezt tovább kell majd erősíteni, hogy a kieresztendő víztömeget megbízhatóan távol tartsa Szegedtől. A Tiszától a töltés határolja, a többi területen a baksi, ópusztaszeri, dóci magas partok, illetve a köztük létesítendő töltésszakaszok. A terv szerint a tározó 61 négyzetkilométer kiterjedésű lesz és mintegy háromszázmillió köbméter vizet fogadhat majd be. Kisebb módosítások még lehetségesek a területtel kapcsolatban, a további fölmérések folyamatban vannak, így még nem áll rendelkezésre a leendő tározóról végleges térkép. - Remélhetőleg nagyon ritkán kerül majd víz alá a tározó, de időnként nyilván bekövetkezik elárasztás. A száraz időszakokban tehát olyan gazdálkodást kell folytatni a területén, ami összeegyeztethető az időnkénti vízborítással. Ezt speciális pályázatok könnyítik majd - hívja föl a figyelmet a főmérnök. A tervezés előrehaladtával helyszíni megbeszéléseket folytatnak a gazdálkodókkal a szakemberek. F.CS. vizes elohelyek Sokat vitáznak vízügyi és természetvédelmi szakemberek arról: lehetséges-e a leendő tározó egy részén állandó vízborítást biztosítani. Ez felbecsülhetetlen jelentőségű lenne vizes élőhelyek létrehozása szempontjából. - Kisebb területeken lehetséges volna. De ha túl sok helyet foglalna el az állandóan kinn lévő víz, akkor az eredeti cél, az árvízvédekezés hatékonysága csőkkenne - hívja fői a figyelmet az Atikövizig főmérnöke. Hozzátéve: a létrehozható vizes élőhelyet azonban nem fenyegeti majd kiszáradás: a terület jól csatornázott, igy kisvizes időszakokban is megvalósítható a vízpótlás. A globális éghajlatváltozással mind szélsőségesebb vízjárású Tisza nélkülözhetetlenné teszi a tározókat Fotó: Tésik Attila A szegedi finomöntöde zavarja a szomszédságát. A környezetbe vasporos, faggyús levegőt enged, zakatol, csattog és bűzt áraszt. A szerszámkészítő elköltözne, addig, úgy tűnik, a környezetvédelmi hatóság is tehetetlen. A lakók perrel fenyegetnek. A napokban megbeszélésre gyűltek össze a móravárosi Rigó, Kápolna és Szende Béla utca lakói a Szegedi Finomöntöde Kft. vezetőjével. A szomszédság panaszáradatot zúdított a Rigó utcai gyártelep ügyvezető igazgatójára. Bálás Piri Tibor mindvégig hangsúlyozta, a gyár békét akar: - A logisztikai központban ajánlott telket az önkormányzat, oda akarunk átköltözni négy-öt éven belül. Addig a környékbeliek türelmét kérjük. Addig is néhány dolgon változtatunk: lecseréljük a ventilátorokat, beljebb költözik a csattogó gép, éjjel a halkabb kemencét használjuk, porszűrőket veszünk. - Ha beruháznak, az azt jelenti, hogy nem akarnak elköltözni - foglalta össze röviden a szomszéd utcában lakó Bencsik Krisztina. Iszonyú a korom, a bűz és a gyár zaja. A hét minden napján három műszakban dolgozTŰRÉSHATÁR A napokban mérték a zajt, a szintje túllépte a határértéket - tájékoztatott Fischer Zsolt, az Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség osztályvezetője. Mivel a szag nem mérhető, a hatóság azt vizsgálja, hogyan építhetne a cég mérésre alkalmas kivezető nyílást. A vasport öt éve mérték, akkor a kibocsátás szintjét elfogadhatónak találták. Idén várható újabb ellenőrzés. Fischer megjegyezte: lakóövezet és gyár nem való egymás mellé. A környezetszennyezést azonban csak akkor szankcionálhatja a felügyelőség, ha túllépi a megengedett szintet. nak, a környéken átható enyves szag terjeng - nem tudunk szellőztetni. Zsíros vaspor száll, ezért minden tavasszal mosatjuk a házfalakat. Hat órakor légkalapácsra ébredek, aztán a munkások kinyitják a vasajtót, pakolják a fémcsöveket. Éjfélkor indítanak be egy gépet, aztán lapátolják a szemetet a lebetonozott udvaron. Ráadásul szorongásban élünk, amióta néhány éve kigyulladt a gyár. Azóta sem tudjuk, mi volt az oka, de az öntöde a leperzselt fákat is otthagyta - sorolta az orvosnő. Varga József, a szomszédos sarki házban elmondta, nyolc éve tart a viszály a környékbeliek és a szerszámkésíztő között. Felkeresték az öntödeigazgatót, bejelentették a környezetvédelmi hatóságnak a környezetszennyezést, egyeztettek az önkormányzattal - eredménytelenül. - A lakossági fórum csak arra jó, hogy kiengedtük a gőzt. Most betelt a pohár. Ha másképp nem megy, ügyvédet fogadunk, és jogi úton kényszerítjük ki az igazunkat - csatlakozott Kovács Gábor. A finomöntöde szomszédait tehát nem nyugtatta meg az igazgató válasza. Hogy nyomatékot adjanak a szavaiknak, személyesen Persányi Miklós környezetvédelmi minisztert keresték fel. A szaktárca vezetője bekérte a környezetvédelmi felügyelőség jelentését. DOMBAI TÜNDE Vízparti időutazás Időutazást tettem pár zsáknyi hulladék - műanyagflakonok, fóliák, hungarocelldarabok, repedt kerékpárgumi-belsők, deszkauszadékok, jelentékeny mennyiségű üres sörösüveg és egyebek - segítségével egy Szeged-közeli víz mellett, bámulva az akkor éppen olvadóban lévő tó napsütötte szögletét, ahol összesodródott a szemét. Elöntött a szomorúsággal vegyes otthonosság- (a kettő együtt: merő retro-) érzés. „Ez az", gondoltam, „akár a rendszerváltozás előtt". Voltaképp senki sem tudja, miként maradhatott fönn évtizedeken át az életképtelen társadalmi berendezkedés, a szocializmus, túlmenően a keleti tank- s nyugati kölcsöntámogatáson. Megmondom. Úgy, hogy a társadalom egyik fele nem ablakokon dobált be Molotov-koktélt, hanem mintegy szublimálva kártékony és népellenes, illetőleg kiemelten üdvözlendő forradalmi törekvéseit - a vízbe, üres sörösüvegeket. A társadalom másik fele pedig szidta őket, olykor - például a horgászok, a tavaszonta megrendezett, egyesületi környezetvédelmi napon - igyekezve megszabadítani a szeméttől az illető vizet. E hol erre, hol arra billenő libikókaegyensúly tartotta fönn évtizedeken át a társadalmi békét s közmegegyezést. A társadalom nem elnyomó és elnyomott osztályokra tagolódott, hanem szemetelőkre s szemétellenesekre. Utóbbiak, sétálgatva a parton, néha felkiáltottak: „Döbbenet, micsoda szemetes ez a víz!" Ez jutott eszembe a minap, észlelve a jéggel vegyes vízen meghitten lebegő szemétszőnyeget. Végre valami otthonosság ebben a rideg milliomosnegyedben! Végre nem csak kacsalábon forgó villák, végre nem csak fű-fa-virág, nemcsak kerti törpe, kovácsoltvas, színes kerítés! Végre egy hangulat a múltból! - Fölrémlett előttem egy másik, egykori, már régen-nincs tavacska gyerekkoromból, az volt szegény ilyen szemetes. Mai szemmel nézve ideális privatizálandó helyszín: ha akkor kapitalizmus van, simán megél belőle, mint fizetős horgásztóból, egy család. Húsz kilométeres sugarú körből vonzotta volna a helyszínre a horgászokat. Csak hát nem kapitalizmus volt, így aztán töltődött, egyre töltődött csak szeméttel a tó, mígnem teljesen eltűnt. (De máig emlékezetes számomra az a horgászfogta, horpadt locsolókanna, melynek füle beleakadt a zsinórba, a horgász csak húzta, húzta, partra húzta, és már éppen átfogó káromkodásra készült, mikor észrevette a locsolóban lapuló két harcsát, és lecsillapult. A harcsák annyira védve érezték magukat a barlangszerű locsolóban, hogy nem hagyták el még akkor sem, midőn búvóhelyük megmozdult, s fokozódó sebességgel szánkázni kezdett a part felé...) Tehát a vízparti szemetelés. Egykor azon alapult, hogy a víz, ugye, mindenkié - kismértékben, csak árnyalatokban módosítva a szó jelentését: senkié -, ki-ki azt helyez el benne, hajigálás módszerével, amit akar. Még meg is ideologizálta: „Én vigyázzak a vízre, ezeknek 1" És ma • Ma már kifejezettebbek a vízparti tulajdonviszonyok, de - ha csak nem védik a vizet szögesdróttal, s mindenki számára megközelíthető, kvázi közösségi terület - a szemetelés mit sem változott. Nem tudom, mi a mostani szemetelők ideológiája. Esetleg a következő: „Én vigyázzak a vízre, nekünk.'" FARKAS CSABA Bűz, zsíros por, zaj a móravárosi finomöntödéből Vitáznak a szerszámgyárral Varga József a finomöntöde szomszédságában. Szép kilátások Fotó: Gyenes Kálmán