Délmagyarország, 2006. február (96. évfolyam, 27-50. szám)

2006-02-06 / 31. szám

"MEGYEI TŰKOR HETFO, 2006. FEBRUÁR 6. Marótiné szerint vagy mindenki jól jár, vagy mindenki rosszul Csapdában egy család Marótiné Dabis Ilona keresi a megoldást Fotó: Gyenes Kálmán Édesanyja, szomszédja és saját családja helyzetét próbálta rendezni egy szegedi aszszony. Már késő volt, amikor kiderült: jogszabály akadályozza terveit. Marőtiné Dabis Ibolya szerint rosszul tájékoztatták, az IKV Rt. szerint viszont az asszony nem informálódott megfelelően. - Kct lehetőség van. Vagy mindenki - a családom, a szomszédom, az IKV Rt. - jól jár, vagy mindenki rosszul - foglalta össze röviden évek óta tartó kényelmetlen helyzetének lehetséges megoldásait a szegedi Marótiné Dabis Ibolya. A történet 2004-ben kezdődött. A kéttagú Dabis család Mars téri kis lakásába ekkor költözött be Ibolya édesanyja, aki súlyos betegsége miatt nem élhetett tovább egyedül. Az idős asszony apátfalvi házát eladta, ingóságait a Mars téri társasház egy fáskamrájába zsúfolta. A bútorok, ruhaneműk nem férnek el a lakásban, az asszony pedig kénytelen végignézni, hogyan mennek tönkre szeretett tárgyai. A család csapdában van: hárman együtt nehezen tudnak élni, ám az idős asszony, ha nem is állandó felügyeletre, de napi ápolásra szorul. A legjobb lenne számára ezért egy kis lakás, külön a lányától, de mégis közel hozzá. Éppen egy ilyenben, Ibolyáék szomszédjában, egy önkormányzati ingatlanban él Ökrös György. Az idős férfi évek óta nem fizet rendszeresen lakbért, közüzemi számlákat A POLGÁRMESTERHEZ FORDULNAK Az üggyel kapcsolatban Csapó Balázs, a város lakossági érdekvédelmi megbízottja két problémát említett. - Kértük, hogy az IKV a lehetséges alternatívák megjelölésével terjessze Marótiné Dabis Ibolya kérelmét a tulajdonosi és lakásügyi bizottság elé. de a társaság csak az elutasító határozati javaslatot készítette el. Másrészt nem megfelelő az a rendelet, amelynek érvényesítése esetén mindenki rosszul jár. A polgármesterhez fordulunk javaslattal, hogy a mindenki számára megfelelő megoldás megszülethessen. is csak időnként. Nyugdíjából a hitelét vonják, pénze nem marad. Gondozásra szorul ő is, ezért szociális otthonba menne, ha tehetné - de jövedelem nélkül erre nincs esélye. Ibolya úgy gondolta, mindnyájuk helyzete megoldódna, ha kifizetné Ökrös György tartozásait, a bácsinak szociális otthont keresne, lakásának bérleti jogát pedig édesanyja megvásárolná. Érdeklődött ezért az IKV Rt.-nél, hogy megtudja: lehetséges-e mindez. - Azt mondták, hogy megvásárolhatom a bérleti, sőt még a tulajdonjogot is - emlékezett vissza az asszony, aki ez után rendezte Ökrös György adósságait. A kellemetlen meglepetés akkor érte, amikor ezek után kérelmére választ kapott az IKV-től: a lakásbérleti jog átruházására nincs lehetőség, mert az csak határozatlan idejű szerződés esetében lehetséges. Ökrös Györgyé nem ilyen. Az elkeseredett asszony az elutasító határozat óta kérelmeket ír, segítséget kér. Az IKV lakás- és helyiséggazdálkodási iroda vezetője, Molnár Edit kérdésünkre elmondta: cáfolják, hogy Dabis Ibolya az ügyfélszolgálaton téves tájékoztatást kapott, hiszen „minden ügyintéző tisztában van azzal, hogy a lakások bérleti jogának átruházása során a bérbeadói hozzájárulás alapvető jogszabályi feltétele, hogy a lakásbérleti szerződés határozatlan időtartamra szóljon". Hozzátette: az ügyfélszolgálat általános tájékoztatást nyújt, de a konkrét ügyek elbírálása és tanácsok adása nem tartozik a feladatkörébe. - Álláspontunk szerint az IKV Rt. részéről nem történt mulasztás, és nincs lehetőség az adásvételi szerződéshez történő hozzájárulásra. Ennek ellenére az ügyfél körülményeire tekintettel, méltányosságból társaságunk felajánlotta, hogy visszafizeti azt az összeget, melyet Marótiné a bérlő helyett lakbérhátralék címén befizetett, azonban Marótiné még nem élt ezen lehetőséggel. Az ügyről az IKV tájékoztatta az önkormányzat illetékes bizottságát is, de ez a grémium sem térhet el a jogszabályi rendelkezésektől. G. ZS. Hatvan éve együtt a tömörkényi pár Gyémántlagzi az idősek otthonában A tömörkényi Szeri Ferenc és Forgó Julianna gyémántlakodalmát ünnepeltek a hét vegén Csongrádon, a Szent Imre utcai idősek otthonában. A második világháború okozta sebek még nem forrtak be, amikor a fiatalok éppen hatvan évvel ezelőtt egymásnak hűseget esküdtek. Nem féltek a jövőtől, de arra álmukban sem gondoltak, mi vár rájuk hat évtized múlva. A tömörkényi anyakönyvben megfakult a beírás, amely tanúsítja, hogy két szerelmes fiatal, Szeri Ferenc és Forgó lulianna 1946. február 4-én örök hűséget esküdött egymásnak. Ma is élesen emlékeznek arra a napra: „tiszta, szép idő volt, igen hideg, de sütött a nap". A régi községháza, ahol anyakönyvvezető elé álltak, ma Ópusztaszeren, a skanzenben áll. lulika néni mindig megnézte, amikor a szeri búcsúba elmentek. Szebb lett újraépítve, mint amilyen 1946-ban volt, mondja. A pár a hét végén Csongrádon ünnepelte gyémántlakodalmát. A fiatalok mesébe illően ismerkedtek meg akkortájt, amikor az orosz katonák átvonultak ezen a tájon. Akkoriban igen hidegek voltak a telek, s akinél üres volt a fáskamra, elindult a határba. Rőzsét szedtek mindketten. Julianna máig nem tagadja, szinte az első látásra ügy gondolta: megtalálta élete párját. Feri bácsi szemérmesen bólogatott, miközben az anyakönyvvezető küzdelmes életükről beszélt az egybegyűltek előtt. Szegények voltak, nem vagyont, szeretetet vittek a házasságba. Ahogy a magyar népmesék hőseinek, nekik is javukra vált. Igazi Ferenc és Julianna nem gazdagodott ineg, de mindig boldogságban clt Fotó: Bálint Gyula György lakodalom volt, s utána mindketten tudták: dolgos kezükre és egymásra számíthatnak. Tanyát béreltek, Feri bácsi napszámba járt, később a téeszbe, lett saját tanya a Bánomhegyi dűlőben, közben tanult, szellemi munkához jutott, végül - a nagyobb jövedelemért - eljárt a faluból dolgozni, a megye útjainak építését és javítását szervezte, irányította. Julika néni mindent precízen rendben tartott, igényes, békés otthont és kertet teremtett. Hogy vitatkoztak-e? Persze, mondta Julika néni, de mindig tiszteletben tartotta, ha párja más véleményen volt. Két lányt adott nekik a sors nagy korkülönbséggel, Julikát és Ildikót. Két unokájuk és egy dédunokájukvan. Élhetnének Tömörkényen is, családjuk közelében, de úgy döntöttek: beköltöznek a csongrádi otthonba, mert eljárt felettük az idő, az egészségük sem a régi. A halastó közeli virágos, szép tanyájukból 2000- ben beköltöztek a faluba, és jó egy éve Csongrádra. Jeles ünnepeken azért vissza-viszszatémek családi körbe falujukba. BÁLINT GYULA GYÖRGY A dorozsmai közradír Régen volt, de volt. Kettő is volt. Kár, hogy volt. Sőt több is. Az az érzésem, a hatalmak esze kereke igen sokszor egy tengelyen forog. A múltkor említettem a dorozsmai talicskát, pedig talicska máshol is volt. A dorozsmai varjút is, noha a varjú szinte mindenhol megtermett. Közradírnak én neveztem el a jegyzőkönyvek szisztematikus megkurtítását, de ez se csak Dorozsmára volt jellemző. És erről olyan sokat nem szerettek beszélni a történészek se. Talán éppen azért, mert a későbbi hatalmak is kultiválták ezt a módszert. Említettem, mostanában került a kezembe Dorozsma régebbi története, a Sztriha Kálmán-féle. Derék munka, méltó a megbecsülésre. Biztosan magán hordja ez is a kor szellemét, de nem kiabál ki belőle. Bevezető nagy tanulmányát Felpétzi Győry Jenő írta, de jól megfért egymás mellett a két ember szellemi terméke. Most is itt bogarászva akadtam rá valamire, ebből lett bennem a dorozsmai közradír. „Haynau és uszályhordozói" parancsuralmi rendeletének mondja a „szigorú megsemmisítési tilalmat". Ahol önkényuralom van, ott uszály is van. Az öregátkos demokráciájába is belefért még a „tömegek uszálya " is. Jaj volt annak, aki belekeveredett. A szigorú megsemmisítési tilalmat pedig, azt hiszem, nem úgy kell értelmeznünk, ahogy ma értenénk. A szövegből kitetszik, a jegyzőkönyvekben való megörökítés tilalmáról lehet csak szó. A „szerencsétlen forradalom emlékei megsemmisítéséről", ahogy arrébb olvashatjuk. Parancs érkezett, visszamenőlegesen mindent ki kellett szedni belőlük, ami a forradalom és szabadságharc dicső múltjára emlékeztetett volna. Folyamatosságot, folytonosságot akart az önkényuralom. El is érte, hogy alig maradtak adatok a tanácsi jegyzőkönyvekben. Bajban vannak az utókor történészei, nem nagyon találnak kapaszkodókat ezekre a hónapokra. Ilyenekkel voltak tele a jegyzőkönyvek, tömegesen kellett kiirtani. A császárivadékok pedig hivatkozhatnak rá, hogy nem is olyan volt az olyan. Uramisten, mi minden veszett el itten! Érdemes lenne a könyv egész testes bekezdését idéznem, elégedjenek meg olvasóim az akkori „leiratból" annyival, amennyi elfér: „s nehogy a késő ivadéknak egykoron alkalom nyújtassák, szégyenülve mintegy olvasni atyáinak vétkes botlását; szükségesnek tartom t. uraságodat ezennel oda utasítani, hogy valamint e hatóság, úgy az egyes községek illető jegyzőkönyveiből is mindazon botrányos lapokat, melyek a dicsőségesen uralkodó ház irányában ocsmány kifakadásokat, vagya tartozott hűségről vétkes megfeledkezést nagyobb terjedelemben tartalmaznánk, kivétetvén, olykép intézkedjék, hogy ezáltal a lapok, úgy a sor számok egymásutániságában legkisebb űr sem okoztassék-, amely lapokon pedig csak egyes olyan kitételek fordulnának elő, melyek nem a hűsége annyi példáját történetünk lapjain tanúsító jászkun nép - hanem csak a bitor uralom eszközeinek sajátjául felróható, a szükséges értelem csonkítása nélkül tömhesse ki...." Kiradírozni! Tüdőm, persze, a radír nem éppen ide való, mert nem radíroztak, csak percegtették a tollat. Átírtak mindent, nehogy a felsőbbségi vizit megtalálja bennük a valamit. A számozás se árulkodjon! Ahogy szeretjük párba állítani ötvenhatot negyvennyolccal, a megtorlások is illeszkednek egymáshoz. Kötél itt, kötél ott. Némelyik önkényuralom is mind egyforma. H.D. A szegedi szimfonikusok is fellépnek Különbuszok a koncertsorozatra A magyar zenei élet sokszínűségét hivatott bemutatni a Symphonia Hungarorum-sorozat, amelynek keretében tizenhárom zenekar, többek között a szegedi szimfonikusok adnak koncertet a Művészetek Palotájában. A budapesti hangversenyre különbuszokat indítanak Szegedről. Gyüdi Sándor, a koncert karmestere és Lendvay Kamilló zeneszerző DM/DV MUNKATÁRSUNKTÓL Már a Művészetek Palotája átadását megelőző időszakban is felléptek hazai szimfonikus zenekarok a Nemzeti Hangversenyteremben, képet adva az ország zenekari életéről. A tapasztalatok nyomán a hagyományteremtés szándékával szervezték meg a Symphonia Hungarorum-hangversenysorozatot, amelynek résztvevő zenekarai műsorukat szabadon szerkeszthették meg, az egyetlen kérés az volt, hogy minden koncerten hangozzék el egy 20. vagy 21. századi magyar zenemű is. A sorozat január 23-án a Debreceni Filharmonikus Zenekar koncertjével indult, és e hónap végén a Győri Filharmonikusokkal zárul. Az említett két együttesen kívül tizenegy hazai zenekar, köztük a Szegedi Szimfonikus Zenekar is bemutatkozik. Február 23-án este Gyüdi Sándor igazgató-karnagy vezényletével többek között Lendvay Kamilló 1997-ben komponált Rapszódiája is felcsendül. A másik két műsorszám: Mendelssohn Olasz szimfóniája és Berlioz Harold Itáliában című darabja, amelynek szólistája Máté Győző brácsaművész, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának szólamvezetője lesz. A budapesti koncertre különbuszokat indít a Filharmónia Kht., amelynek vezetője, Finta János lapunknak elmondta: február 15-éig várják a jelentkezőket a Klauzál téri jegyirodában. Jegyeket 600-2200 forintért lehet váltani. (Az árban benne van a helyszínen készülő, és később átvehető ajándék CD is.) Az útiköltség háromezer forint. Indulás kora délután, a koncert előtt az érdeklődőknek bemutatják a Művészetek Palotáját.