Délmagyarország, 2006. február (96. évfolyam, 27-50. szám)

2006-02-04 / 30. szám

NAPI MELLÉKLETEK Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek SZERKESZTI: ÚJSZÁSZI ILONA, WERNER KRISZTINA 2006. FEBRUAR 4. WWW.DELMAGYAR.HU Mellékleteink 2 együttműködő partnere invitel tj csal azlnvitel Rt. o csal azlnvitel Rt. Sas: •rí meg. \ tl asztamcsomagokes beszédnvUe\ info-vonal: 1288 www.invitel.hu AZ UNALMAS EGYFORMASAGTOL A SÁRDOBÁLÁSIG A kampány Sólyom László az országgyűlési képviselő-választások első fordulóját április 9-ére tűzte ki. A rendszerváltozás legrövidebb választási kampányának napjait éljük. Ezért is érdekes, milyen előzmények után alakult ki a mai vitakultúra és kampánystratégia. Az államfői bejelentés és a választás első fordulója között még soha nem telt el ilyen kevés, 81 nap. 1990-ben 90, 1994-ben 92, 1998-ban 98, 2002-ben 114 nap jutott a kampányra. Nagy a kontraszt: a szétvert pártok és maradványaik gyűjtőhelyévé tett Magyar Függetlenségi Népfront feladata lett 1949-től az egypártrendszer keretei közötti választások lebonyolítása. Választásokról már nemigen volt értelme beszélni, az adott belpolitikai légkörben a külsőségekkel erőteljesen élő szavazási ceremónia kötelezővé vált. A forradalom leverése után 1958-ban megalkotott új választási törvény rendelkezett arról, hogy ezt követően együttesen, összevontan és egyetlen napon kerül sor az országgyűlési képviselők és a tanácstagok megválasztására. A törvény által lehetővé tett A meggyőzést szolgáló plakátokról a kampány végén megfeledkeznek a pártok FOTÓ: MISKOLCZI RÓBERT többes jelöléssel az 1967-es választásokon a 349 mandátum elnyeréséért még csak kilenc, de még 1980-ban is csupán 15 helyen éltek. Az 1985. évi választásokkor új elemként kötelezővé vált a kettős és a többes jelölés. Akkor 294 választókerületben kettős, 58-ban pedig többes jelölés történt a gyűléseken. Az országgyűlési képviselők száma - a 35-ös országos listán szereplőkkel együtt - 386-ra növekedett. Tevékenységük hozzájárult a politikai pluralizmus újjáéledéséhez, majd térnyeréséhez. Az 1989 nyarán lefolytatott képviselői pótválasztásokon már több párt jelöltje küzdött egy-egy parlamenti helyért, s ezeket rendre vagy a független jelöltek vagy pedig a közös jelölteket állító ellenzéki pártok nyerték el. A rendszerváltás utáni, választási eljárásról szóló törvény fölsorolja a fontosabb kampánytevékenységeket. A választói akarat befolyásolása eszközeként csak a kampánycsend idején tiltott a választópolgárok számára a jelölt vagy a jelölő szervezet által ingyenesen juttatott szolgáltatás, így például a gyűlésre történő szervezett szállítás, étel-ital adása, vagy mondjuk pártjelvények, zászlók, pártszimbólumok, a jelölt fényképét vagy nevét tartalmazó tárgyak osztogatása, választási plakát elhelyezése. Eszköz az írott és az elektronikus sajtóban közzétett politikai hirdetés is, melyhez véleményt, értékelő magyarázatot fűzni tilos. A választópolgárok személyes megkeresését is lehetővé teszi a törvény. Az ötödik „szabad kampány" idejére megtanultuk: bár a politika a választói érdekek és értékek kifejezésének, a hatalomra kerülésnek és megtartásnak intézményes formája, de kampánygyárban készül. Ugyanakkor egyre durvul a kampány. Politológusok jellemzése szerint 1998-ban született a vezérelvű kampány, 2002-t pedig az árokásás jellemezte. Most egyesek sárdobálásra számítanak, mások szerint a pártok tükörkampánnyal bűvészkednek. Lélekvásár, A választási kampányok a 19. század végi Szegeden is viharokat kavartak. A 19. század végi választási viszonyokat érzékletesen festi le a Somogyi-könyvtárban őrzött Hüvelyk Matyi, a Szegedi Napló vasárnapi melléklete. „A kortes világ vége" című gúnyvers így szól: „Már ezután törvény készül róla, / Hogy korteskedni nem lehet. / így veszik el szegény magyaroktól / A mellékjövedelmeket. II Vége a kortes kontócskáknak, / Nem lesz többé zsíros falat, / Nem tejel jegyzőnek, esküdtnek / A rendelkezési alap. // Elütik a mandátumtól, / Ki pénzt adott vagy csak ígért, / Tilos a voksot megfizetni, / Kivéve egy kis kocsibért. // Az etetéshez-itatáshoz I Sincs többé senkinek joga, / Ingyen ebédbe, sörbe-borba / Nem vásik a voksok foga." A választások után a „Lélekvásár" című versben így foglalják össze a történteket: „Pénzért vásároltak mindent, / Bort, hazafiságot, / Mindenki kapott a konczból, / Aki arra vágyott." Az országgyűlésbe küldött politikusok közül például az 1751-ben megválasztott Kárász József, a belvárosi sétálóutca névadója eljátszotta a becsületét. Kárász alaposan becsapta a várost, amikor elhalászta előle a kincstártól vett földeket, ezzel alapozva meg gazdagságát. Mikszáth Kálmán 1878-tól tudósította a Szegedi Napló olvasóit a város és az ország eseményeiről, s nem finomkodott, ha véleményt akart mondani. Az újság 1881. június 12-i számában megjelent írása szerint: „...a pártok egy apának a fiai, tehát testvérek, mindeniknek gondja a gazdaság fönntartására irányul, azért hát nem szabad elítélni egyiknek törekvéseit sem, mert a törekvések közösek. Csak az az egyetlen kérdés, ki vegye át a birtok kezelését a legöregebb fiú után, aki rosszul gazdálkodik?" NYILAS PÉTER Kortes, a helyi propagátor ».una w» na , ÖRSSZEM JANKÓ A kortesek szerepét Zakar Péter, a Szegedi Tudományegyetem történésze a Kossuth a magyarok Mózese tanulmányában egy történettel jellemzi. 1847-ben az országgyűlési választásokat megelőzően „Podmanlczky Frigyes báró, a nagy hírnévre szert tett váci kortes tanya vezetője a .Fehér hajó' nevű fogadóban tartott egyik választási beszédében Kossuthot mint politikai megváltót Jézus Krisztussal hasonlította össze, kivívva ezzel a jelenlévő kortesek tetszését, illetve a helybeli konzervatívok, valamint a váci egyházmegyés katolikus papság rosszallását is". A kiegyezést követő időszak jellemzője, hogy a választás kiírása után kezdődött meg a választási közdelem, a potenciális választók valamilyen módon történő megnyerése. A mandátumok megszerzéséért folytatott küzdelemben szerephez jutott a hatalommal való visszaélés, az erőszak, a megvesztegetés, a korrupció. A jelöltek segítői a helyi propagandát szervező kortesek. gaz és biztonság A Szeged Biztonságpolitikai Központ a Külügyminisztériummal és a NATO brüsszeli központjával együttműködve e héten tartotta azt a szemináriumot, amely az Ukrajnában zajló reformfolyamatokat volt hivatott segíteni. Az ukrán politikai és katonai vezetők, képviselők, tájékoztatási szakemberek számára szervezett rendezvényen - a norvég, a lengyel és a kanadai nagykövet mellett - előadóként részt vett Gyarmati István nagykövet, a budapesti Demokrácia-intézet igazgatója, Magyarország egyik vezető biztonságpolitikai szakembere is. Őt kérdeztük. Gyarmati István: A demokráciát nem szabad leegyszerűsíteni a választásokra FOTÓ: DM/DV - A Szeged Biztonságpolitikai Központ munkájában a délszláv országok demokratizálódásának segítése kapott sok éven át elsőbbséget. Most viszont Ukrajna került előtérbe. Ön szerint indokolt a váltás? - Az természetes, hogy a szegedi központ a délszláv térségre koncentrált, hiszen ott voltak (és vannak) komnly prphlpmák, no meg Szeged számára is kiemelten fontos az a térség. Az is természetes, hogy Ukrajna előtérbe került. Azt szoktam mondani, hogy egy független, demokratikus Ukrajna léte Magyarország számára a NATO után a legfontosabb biztonságpolitikai tényező. A gázügy ennek csak egyik mellékága, ami nem is annyira ukrán, mint orosz-ukrán probléma. - A szegedi folyamatban érvényesült egy alapelv, miszerint a több demokrácia nagyobb biztonságot is jelent. A legutóbbi palesztin választások viszont mintha cáfolnák ezt az elvet. - Azt kell figyelembe vennünk, hogy ahol választások vannak, ott még nincs feltétlenül demokrácia. Ne feledjük a leckéket! Például 1933-at, amikor Hitler szabad választáson jutott hatalomra. Azaz a demokrácia sokkal több, bonyolultabb formáció, aminek az intézmények - beleértve a politikai pártokat, a parlamentet is fontos, elengedhetetlen részei, de nem azonosíthatók önmagukban a demokráciával. A palesztin választások eredménye is azt mutatja, hogy a demokráciát nem szabad leegyszerűsíteni a választásokra. A demokrácia értékrendszer. Ha pedig szabad választások eredményeképpen nem demokratikus pártok kerülnek hatalomra, az nem demokrácia. - És ilyen körülmények között mi mit tudunk segíteni szomszédaink demokratizálódásában? - Azokat az erőket kell erősítenünk, amelyek nemcsak választásokon indulnak, hanem valóban demokratikus értékeket hordoznak. És azt kell segítenünk, hogy e demokratikus értékek mentén szerveződjenek az erőszakszervezetek, a hadsereg, a rendőrség is. Hiszen a kihívások legnagyobb része éppen ezen a területen, a korrupció, a bűnözés, a hírszerzés területén jelentkezik ezekben az országokban. Mint ahogyan Szerbiában is egy önmagát önállósító hírszerzés okoz komoly politikai problémákat. Azaz ha a biztonsági szervezeteket nem helyezik valóban demokratikus ellenőrzés alá, ha az ott dolgozók nem demokratikus elkötelezettségűek, az komoly problémákat okozhat. így nem lesz demokrácia akkor sem, ha formálisan a parlament ellenőrzi ezeket az intézményeket és a hadsereget. - Európa kemény biztonsági kihívásokkal kénytelen szembe nézni. Mi hozhat megoldást? - Úgy gondolom, most átmeneti időszakban élünk, amikor összeomlott a korábbi biztonságpolitikai rendszer. Nem is elsősorban a Szovjetunió fölbomlása miatt, hanem a nem állami szereplők, például a terrorizmus és a szervezett bűnözés világméretű terjedése okán. A világtörténelemben ritkák és rövidek, lényegében kivételesek voltak a stabil biztonsági rendszereket fölmutató időszakok. Most eseti problémákra eseti megoldásokat kell keresnünk. És úgy érzem, sokáig, akár évtizedekig nem rendszerszerű, hanem ad hoc megoldásokat találunk. SZ. I.