Délmagyarország, 2006. február (96. évfolyam, 27-50. szám)

2006-02-04 / 30. szám

SZOMBAT, 2006. FEBRUÁR 4. • AKTUÁLIS" 3 A LEGPECHESEBB BETEG A legrosszabbul tegnap mégsem a várakozók, hanem Tábori István járt. A kisteleki férfit délre hívta a kezelőorvosa. - Mindössze egy re­ceptet kellene felírnia, de most tudtam meg, hogy ma mégsem ren­del. Nem igaz, hogy egy másik orvos nem tudja felírni a gyógyszert! Most utazhatok vissza és jövő pénteken újra jöhetek - mondta bosz­szúsan. A férfi a nővért fogta vallatóra, miért nem értesítették, hogy ne jöjjön hiába? - Nem gondolja, hogy a több száz előjegyzett beteg­ből kibogarásszuk azt, akinek nem kell jönnie - érkezett az ésszerű magyarázat. Legalább ötven beteg várako­zott, hogy bejusson tegnap dél­ben a traumatológiai és orto­pédiai rendelésre a szegedi új klinikán. Volt, aki már reggel hétre érkezett, mégsem végzett délután egy óráig. A kezelőor­vosok többségét a rendelési idő alatt műteni hívták. - A berendelési időpont? Mese habbal - mondta a középkorú asszony, aki 90 éves édesanyját hozta be a traumatológiára, mert az idős asszony elesett az ottho­nában. „Hajjaj!" - Fél kilencre kellett jönnünk, de még most is itt várakozunk. Anyukám szívbeteg, már rosz­szullétre is panaszkodott ­mondta. Egy orvos lépett ki a vizsgálóból, akinek odaszólt a 90 éves néni: úgy érzi, kezd felmen­ni a vérnyomása. - Hajjaj! - fe­lelt az orvos és már indult is to­vább. Műteni hívták. A nyugdíjas Csányi Csabáné Tiszaszigetről jött. - Pár hónapja bevertem a könyökömet egy vas­csőbe. Most újra fáj, ezért jöt­tem. Hétre értem ide, a kartono­zóban első voltam. Az ortopédi­án kezdtem, ahonnan a röntgen­be küldtek. A kiértékelésre két órán át vártam, most meg arra, hogy ismét beszólítsanak az or­topédiára, ahova már egy órája beadtam a röntgenképet - mesé­li. Egyedül A mellette ülő nőt még fél egy­kor sem szólították, pedig ő is több órája várt. - Reggel idetele­fonáltam, jöhetek-e. Azt mond­ták, csak nyugodtan. Eddig még a kartonomat sem vették el. Leg­alább kijönne a nővér, hogy el­mondhassam a véleményemet ­mondta. A nővér az egyik orvos vissza­térte után csakugyan kijött és a soron következő betegek nevét mondta, jó hangosan, hogy a tá­volabbi váróban is hallják. Egy hölgy megszólította: csípőmútét­re váró rokonával már több mint két órája szobroznak a váróte­remben. - Majd a doktor úrral megbeszéli mi a gondja, minden­ki sorra fog kerülni. Én is egyedül vagyok és a doktor úr is egyszerre két vizsgálóban rendel. Eddig 78-an voltak a mai napon - érke­zett a válasz. - Nem jövök vissza többet ­mondta túrelme végső határához érve Csányi Csabáné. Ekkor azonban feltűnt kezelőorvosa, s a nyugdíjas asszony szemében is­mét felcsillant a remény. Nem sokkal ezután tényleg behívták. - ínhüvelygyulladásom van, amire gyógyszert írtak fel. Megkérdeztem, miért kellett ennyit várni: mind a négy or­vost, aki ma rendelt, felhívták műteni. Sajnálom szegénye­ket, de mégsem állapot, ami itt van. Sok a beteg, kevés az orvos -mondta. Bogarász A várótermi füstölgés csak fo­kozódott, amikor mentősök je­lentek meg egy-egy újabb beteg­gel, akiket persze egyből a vizsgá­lókba toltak. - Először őket vizs­gálják, majd az osztályokról le­hozottakat. Utoljára maradunk mi, pedig ma ambuláns rendelés van - mondták többen bosszan­kodva. - Nagy a teher az orvosokon ­mondta Hegedűs Lajos, aki var­ratszedésre jött, de végül rönt­genre is elküldték. A férfi kezelő­orvosát, amíg ő a röntgenre vára­kozott, műteni hívták. - Miután visszabicegtem, az a hír fogadott, hogy az orvosom csak egy óra múlva jön vissza. Azóta már több mint másfél óra telt el ­mondta, miközben fájós lábát egy járókereten pihentette. K. G. G. Sebek és doktorok BÁTYI ZOLTÁN Csak kórházba ne kerülj, mert még betegebb leszel! Ki ne hallotta volna már ezt a nem kevés keserűséget rejtő mondatot kis ho­nunkban. A jó tanács harsogója persze nem arra gondol, hogy Ma­gyarországon képzetlen orvosok írnák fel a mit sem érő gyógysze­reket. Sokkal inkább a beteget fogadó kórházi (klinikai) rend bor­zolja napjainkban immár uniós idegeinket. Gyomrunkat rántja össze a görcs, amikor meglátjuk a nem egy­szer zsúfolásig megtelt várótermeket, amelyekből, mondjuk, inf­luenzajárvány idején az is vírust visz haza a családjának ajándék­ba, aki netán csak kifordult bokáját szerette volna megmutatni gyógyítójának. Lábunk zsibbad a véget nem érő sorban állásban, mert hát kitalálhatták az előjegyzéses rendelést, a beteg már csak olyan, hogy nem lehet normaidőre meggyógyítani. De ha szerencsésen be is jutunk a doktorunkhoz, még mielőtt az enyhébb rosszullétet erősebb váltaná fel, szembe találkozha­tunk olyan orvossal, aki érti szakmája minden fortélyát. Csak ép­pen agyonhajszolt, aznap ki tudja hányadik panaszt hallgatja már végig. Miközben még vigasztalnia is kell betegét, aki azt motyog­ja: de hát, doktor úr, én ezt a gyógyszert nem bírom majd kifizet­ni. Évek óta tudja mindenki: a magyar egészségügy - bár értünk el sikereket, hogy mást ne mondjak, világszínvonalú gépeket is föl­lelni már egyes felújított gyógyító centrumokban - ezer sebből vérzik. Csak éppen azt nem tudja senki, hogy ha eme egészség­ügy fordul doktorhoz, melyik sebét, ki és hogyan kötözze be. Merthogy annyi kötszerre az ország összes pénze sem lenne elég, amennyi gyors megváltást hozna. Toldozgatni, foldozgatni persze lehet, s kell is. Azt is joggal várja el a tébémilliárdokat befizető adózó, hogy legalább jobb szerve­zéssel, új osztályok nyitásával enyhítsék a gondokat. Csak éppen 2006-ra már egyértelműen kiderült - jól átgondolt reformokat ki­dolgozhatunk egészségügyünk talpra állításához, papírhalmaz­ként lapul az a sufniban, ha fogalmunk sincs, miből fogjuk finan­szírozni. Ugyanis mutogathat itt egymásra orvos és beteg, gyakorló orvos és miniszteriális szakember, a gyógyítás csak forintokkal gyógyít­ható. S miközben irigyeljük a németet, a franciát, a svájcit, emlé­keinkhői pedig előpottyan a csodaszép fekete-erdöbeli klinika, ahol Brinkmann tévésorozatos professzor mosolygott rá betegei­re, ne feledjük: Magyarországon élünk. Ahol nem csupán kórhá­zainkról, rendelőinkről juthat eszünkbe: van itt még tennivaló, s nem is kevés. Újabb szalmonellások Újabb négy szalmonellafertő­zést mutattak ki tegnap az ÁNTSZ munkatársai, így 24-re nőtt azok száma, akik egy más­fél héttel ezelőtti mórahalmi önkormányzati rendezvény bú­féebédjétől fertőzést kaptak. A Homokháti Önkormány­zatok Kistérség-fejlesztési Tár­sulásának január 24-i összejö­vetelén 80 vendég vett részt, közülük 43-an másnapra meg­betegedtek. Mivel a széklet­vizsgálat ilyenkor csak azok számára kötelező, akik megha­tározott munkakörökben - pél­dául élelmiszerrel kapcsolatos területen - dolgoznak, ráadá­sul sokan el sem mentek pana­szaikkal orvosukhoz, elképzel­hető, hogy a szalmonellafertő­zést jóval többen elkapták. A betegség miatt senki nem ke­rült kórházba. „A berendelési idő ?Mese habbal" Nagy trauma a várakozás Zsúfolt folyosón várakoznak a betegek a traumatológián Fotó: Schmidt Andrea A tulajdonos nem fogadja el a határozatot Továbbra sem épülhet a pihenő Nem szándékozik eladni az M5-ös melletti röszkei pihenő mintegy 90 ezer négyzetméternyi területét az államnak Tanács Imre. A tulajdonos a kisajátítási határozatot polgári peres eljárásban támadja meg. Egy héttel ezelőtt írtuk meg, hogy kész az M5-ÖS sztráda Röszkéig elérő szakasza is, már csak annak felöltöztetése van hátra. Ugyanakkor egészen biztos, hogy a szerződés­ben vállalt határidőre, március 31-ére nem adják át a röszkei pihenőt, az országkaput, egy folyamatban lévő kisajátítási úgy miatt. A terület tulajdonosa, Tanács Im­re vállalkozó akkor nem nyilatkozott lapunknak, Dobay Dezső, a kisajátítást végző Nemzeti Autópálya (NA| Rt. megbízásából eljáró ügyvéd pedig azt mondta: a kisajátí­tási határozat - amelyet január 27-én hoztak meg a me­gyei közigazgatási hivatalnál - jogerőre emelkedését kö­vetően az építkezést el lehet kezdeni. A közérdek ugyanis megelőzi a magánérdeket. Az úgyvéd hozzátette: a tulaj­donos polgári peres eljárás keretében megtámadhatja a határozatot. Tanács Imre cikkünk megjelenését követően hajlandó volt nyilatkozni. Elmondta, sosem vitatta, hogy az M5-ös megépítése közügy, ezért a nyomvonal számára eladta a földjét. A vitatott ingatlant azonban, amely im­máron az autópálya két oldalára került, a sztrádaépítő társaság kereskedelmi célra kívánja hasznosítani, több vállalkozóval együtt éttermet, benzinkutat építene rajta. Az „országkapu" elnevezést is ő találta ki. Szerinte most más érdekeltségek szeretnék ugyanazt az üzletet megcsi­nálni, amit ő akar. Ez nem csoda, hiszen számítások sze­rint a röszkei határállomáson egy év alatt nyolc és fél millió ember hajt majd át. Ha pedig mégis kisajátításra kerülne sor, akkor az állam fizessen piaci árat - mondta Tanács Imre. F.K. Az MDF megyei jelöltjei A Magyar Demokrata Fó­rum tegnap mutatta be megyei jelöltjeit. MUNKATÁRSUNKTÓL A Magyar Demokrata Fó­rum mind a bét Csongrád megyei választókerületben önálló jelöltet indít az or­szággyűlési választásokon. Tóth Csaba, Ványai Eva és Tímárné Horváth Magdol­na szegedi programját már megismerhették olvasó­ink, ezúttal a megye többi városának jelöltjeit mutat­juk be. Rabi Mihály a 4-es vá­lasztókerület jelöltje, me­zőgazdasági vállalkozó, adószakértő és könyvelő. 1990 óta az MDF tagja, elnöke a párt forráskúti alapszervezetének, egy­ben a falu önkormányza­tának képviselője tizen­hatodik éve. Fontos fel­adatként említette a tele­püléseken a munkanél­küliség csökkentését ­munkahelyteremtéssel. Az 5-ös választókerület jelöltje dr. Dóczi Margit jogász az előző ciklusban önkormányzati képviselő volt Szentesen, jelenleg pénzügyi területen dolgo­zik. Meggyőződése, hogy A megyei jelöltek. Balról jobbra: Grezsa István, Ványai Éva, Tóth Csaba, Tímárné Horváth Magdolna, Dóczi Margit, Kotroczó Béla és Rabi Mihály Fotó: Karnok Csaba a parlamentben az erős, jobboldali, szakmaiságá­ban a realitások talaján mozgó, nemzeti politikát folytató MDF nemzeti szükséglet. Mottója: minden magyar felelős minden magyarért. A 6-os választókerület­ben a hódmezővásárhelyi dr. Grezsa István háziorvos indul. Az MDF alapító tag­ja, a párt megyei elnöke, 1998 óta önkormányzati képviselő. Fontosnak tart­ja a magyar nemzet gazda­sági és kulturális integráci­óját. Azt mondta, az MDF az új parlamentben kor­mánykoalícióban kívánja megvalósítani azt a nem­zetpolitikát, amelynek irá­nyát Antall József jelölte ki. A 7-es választókerület jelöltje, Kotroczó Béla saját ügyvédi irodában dolgozik Makón. 1990 óta a párt tagja, egy ideig a makói alapszervezet el­nöke volt. 1999-ben ab­bahagyta az aktív politi­zálást. A felkérést, hogy az MDF országgyűlési képviselőjelöltje legyen, azért vállalta el, mert úgy érzi: jobboldali koalí­ciós kormányra van szükség. HÍREK A GAZDASAG, SZAMOKKAL Szabályos statisztikaórát tartott tegnapi sajtótájékoztatóján Katona Tamás, a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkára, aki az SZTE statisztikai és demográfiai tanszékének is vezetője. Az Elszámolás 2006 elnevezésű kampányban a kormánynak a gazdaságot érintő intézkedéseiről országszerte a tárca képviselői számolnak be a napokban. PONTOZNÁK A FIATALOKAT Új Nemzedék-kártya bevezetését tervezik, amit minden harminc év alatti állampolgár megkapna. A kártyán egy véradás, sikeres nyelvvizsga vagy egy sportrendezvényen való részvétel után pontokat lehetne gyűjteni, amiért kedvezményekben részesülnéneka fiatalok - mondta Farkas László, a Fidelitas szegedi elnöke. AZ SZDSZ NEM KOPOGTAT - A Fidesz-MPSZ nem válaszolt az SZDSZ kampányetikai kódexére, az MDF pedig úgy reagált: mindig is betartotta az etikai normákat - mondta tegnap Szegeden Sándor Klára, a liberális párt ügyvivője, országgyűlési képviselőjelölt. Jövő héten indul a kopogtatócédulák gyűjtése, az SZDSZ szeretné, ha ennek kapcsán sem zaklatnák a pártok a szavazókat - fogalmazott.

Next

/
Thumbnails
Contents