Délmagyarország, 2006. február (96. évfolyam, 27-50. szám)

2006-02-03 / 29. szám

10 DELMADAR 2006. február 3., péntek Szolgálunk és védünk Éppen lefeküdtem este, amikor a feleségem szólt, hogy látja az ablakból, hogy égve felejtettem a garázsban a lámpát. Amikor kinéztem, láttam, hogy a garázsban emberek járnak, és egymás után viszik el tárgyainkat, ki, a közelben lévő kocsijukhoz. Fel­hívtam a rendőrséget, de azok azt mondták, nem tudnak segíte­ni, mert most éppen nincs egy kocsijuk sem a környéken, de megígérték, azonnal kiküldenek egyet, amikor arra alkalom lesz. Mondom, oké, visszaakasztottam a kagylót, vártam egy per­cig, majd visszahívtam a rendőrséget: „Halló, egy perccel ezelőtt hívtam önöket, mert tolvajok járnak a garázsomban. Hát nem kell többé idegeskedniük, mert mindegyiket lelőttem már a puskámmal." Két percen belül fél tucat rendőrautó huhogott a házam előtt, plusz egy különleges rendőri készültség is, mindenki kiszállt a házhoz. Természetesen elfogták a tolvajokat is. Az egyik rend­őrtiszt megjegyezte: „Azt hittem, azt mondta, hogy már mindegyiket lelőtte." Válaszoltam: „Azt hittem, önök azt mondták, hogy nem tudnak senkit azonnal kiküldeni." LÉKHORGÁSZAT A rendőr elhatározza, hogy lék­ből akar horgászni, neki is kezd a csákánnyal. Egyszer csak fe­lülről megszólal egy hang: ­Nincs a jég alatt hal. De a rendőr csak csákányoz tovább, mire a hang másod­szor is megszólal: - Mondom, hogy nincs a jég alatt hal! A rendőrt nem érdekli a hang, ő csak szorgalmasan csákányoz tovább. - Hidd már el, cimbora, hogy a jég alatt nincsen hal! - Ki vagy te, hogy beleszólsz? Én rendőr vagyok!!! - Én meg a műjégpálya han­gosbemondója. Bemegy a szőke nő a mű­szaki boltba, kérdi az el­adót: - Színes tévé van? Erre az eladó: Mind színes. - Akkor kérek egy zöldet. - Hogy hívják a süket macs­kát? -??? - Hát, jó hangosan! Egérmama a kisfiával sétál, amikor egy bokorból hirtelen előugrik egy macska. Az egér­mama teli torokból ugatni kezd, a macska megijed, és elfut. Ezután a mama oda­fordul gyerekéhez: - Látod kisfiam, milyen fon­tos a nyelvtudás? UTAZÁS - A feleségem négy évvel ezelőtt teherbe esett a Kanári-szige­teken, két évvel később pedig Cipruson esett teherbe. - Idén hova utaztok? - Azt még nem tudom, de ezúttal vele fogok utazni. Belami gázválsága Ha nem teszi el azonnal azt a gázöngyújtót, én úgy szájba verem, hogy a felső fogsora megakad a bokájánál - rivallt rá Snájdig Pepire Smúz apu a Zsibbadt brigádvezető nagytermében, miközben odakinn a mínuszok kergették a panelpaloták felé a munkából hazaigyekvőket. Snájdigot nem ide­ges fából faragták, de e felszólítás, no meg az azt követő hadművelet szög helyett söröskorsót ütött a fejébe, ezért aztán a fent említett öngyújtót zsebbe csúsztatta, s néma maradt. - Most nézzenek a Snájdigra! Nyakunkon a gázválság, egész Európa attól retteg, hogy kifogy az energiából, s képes lenne elhasználni azt az aranytartalékot, amit egy gázöngyújtó nyújthat a Panel Pál-lakótelep közösségének - haragudott tovább Smúz apu, amikor Cink Enikő megjegyezte: nem kell a gázbolhából válságelefántot csinálni, mert hogy az ember van olyan leleményes, hogy mindig kikerüljön a bajból. - Az ember, az lehet. De az emberiség örökös háborúskodásával, acsarkodásával meg gyű­lölködésével éppen azt bizonyítja, hogy ezen a sárgolyón igencsak alacsony szinten mozog még a válságkezelő program - jegyezte meg Minek Dönci. A Zsibi kényszervállalkozásairól elhíresült polgára ezt követően gyorsan elkezd­te szidni a politikusokat, mert - véleménye sze­rint - azok csak arra jók, hogy napi pitiáner ügyekben hergeljék egymást, meg szópárbajt vívjanak jól fűtött parlamentekben, de arra már nem jut Idejük, hogy az emberiséget veszélyez­tető globális ügyekben közös nevezőre jussa­nak. - Csak nem gazdasági hetilapon aludt, hogy ilyen magvas gondolatok ragadtak bele a hajába? - ámuldozott Belami, majd feltette a saját, energiaügyi kérdését is, tekintettel arra, hogy majd lefagyott a lábának összes kis- és nagy­ujja. - Huzakodnak az oroszok az ukránokkal, a vezetékből vágyjon gáz, vagy nem, s ml, eszünkre ej, de büszke európaiak csak most jövünk rá, hogy baj Is lehet? Vajon az a rengeteg jó ötlet, ami az alternatív energiáról nagy hirtelen most min­denkinek eszébe jut, eddig miért kushadt a polc alján? - Micsoda kérdés ez? Vagy maga még nem hallott az olajlobbiról? - csattant fel ekkor Plüss Eta, akinek családjában a kilencvenes évek elején előfordult néhány szakavatott benzincsempész és olajfodrász, így joggal pályázhatott szakértői stá­tuszra. - Mert hogy az gáncsolja a kutatásokat, ezért nincs nekünk szélkerekünk minden sarkon. - Maga csak ne emlegesse a kerekeket, mert­hogy kegyednek éppen abból hiányzik egy, ahogy a mondandójából kihallom - kapcsolódott a vitába Bika Jenő, ki Józsi csapos pultjára tá­maszkodva fennhangon követelte a szénbányák megnyitását, merthogy az lenne a válságból kivezető út. - Ej, de nagy tulok maga! Még a végén ránk hozza a levegőszennyezést, aztán pusztulhatok, mint az influenzás csirke. Vízi erőmű kell Ide, Bős, meg Nagymaros, aztán nem lesz gondunk, egy szál se! - kiabálta Plüss Eta. - Adok én magának olyan tájat romboló vízi erőművet, hogy leszakad a füle, aztán varrhatja rá a táskájára! - ordított e felvetésre Firnájsz Egon, aki alkoholizmusa mellett környezetvédelmi buz­galmáról is elhíresült, amikor egyszer a kukába, s nem mellé dobta háztartási szemetét. - Igaza van! Építsünk atomerőműveket, de rögvest, minden sarokra, s akkor aztán meg­oldódik minden gondunk - javasolta Józsi csapos, s mivel ötletével nem aratott osztatlan sikert, a társaság jó része elküldte a fenébe, de leginkább Csernobilba városnézésre. Az alternatív energiaforrások ügyében indult lakótelepi konzultáció ekkor átcsapott ökölví­vó-mérkőzésbe, amelynek során a küzdő felek sok mindennel spóroltak, csak éppen az ener­giájukkal nem. Csupán Belami maradt ki ebből a küzdelemből, merthogy sürgős bámulnivalója akadt. A szemközti panel tízemeleteseket nézte, s csak ennyit mondott: - Maguk szerint, ha Magyarországon tisztes­ségesen leszigetelnék végre az összes ilyen be­tonviskót, vajon mennyi energiát takarithatnánk meg? És ha a világ fejlettebb fele nem nyomná a gázt több száz millió autóban, amikor néha a saját, energiatakarékos lábát is használhatná, nagyobb biztonságba lenne-e a jövőnk? Mert szerintem Igen. Most viszont úgy érzem: mindent megteszünk azért, hogy kiraboljuk a Földet, és egy olyan pusztaságot hagyjunk dédunokáinkra, ami­ben már a lendkeréknek Is örülni fognak. - Jól beszél, de még milyen jól! - rikkantott fel Bovden Béci, majd elviharzott, s bevágta magát a kocsijába. Mert valahogy csak el kell jutni ­magyarázta - a másik sarkon akciózó szuper­marketbe is. BÁTYI ZOLTÁN Kannibál harcosok leülnek enni a győztes csata után: - Kérsz egy katonát? Kalózok a nagy zsákmá­nyon összevesznek, és fellá­zadnak a kapitány ellen. Két pártra szakadnak, és kezd el­fajulni a dolog, megszerzik a fegyvereket a raktárból. Jön az egyik párt: - Össze fogjátok magatokat csinálni, nálunk van a go­lyószóró! - Nem, ti fogjátok össze­csinálni magatokat. Nálunk van a rakétavető! Kapitány dörmög a bajusza alatt: - Mindannyian össze fog­játok magatokat csinálni, ná­lam van a WC-kulcs... Informatikus így szól a má­sikhoz: - Van kölcsön 1000 forin­tod? - Van, de legyen inkább 1024, hogy kerek legyen! - Jani bácsi! Használt az erősítőszer, amit a múlt héten írtam fel magának? - Nem bírtam letekerni a kupakját... - Az idegbaj öröklődő betegség. Én is a gyerekektől kap­tam. Emlékszem az idei nyárra - egy szép keddi napra esett! A miniszterelnök jobblétre szenderül. Az ítélőszék előtt találkozik Szent Péterrel, aki így szól hozzá: Fiam, te fontos ember voltál a földön, ezért jár neked az a privilégium, hogy eldöntheted, a mennyország­ba, vagy a pokolba akarsz ke­rülni. Három-három napot eltölt­hetsz mindkét helyen, s oda mész, amit választasz! Elmegy emberünk a pokol­ba. Eszem-iszom, dínomdá­nom! Csupa fényesség, csupa ismerős arc. Tetszik neki. El­megy három napra a menny­országba. Semmi fényesség, semmi pompa, májkrémes ke­nyér az ebéd, nincs egy is­merős arc sem. Megy Szent Péterhez, s elmondja, hogy ő bizony a pokolba szeretne menni! Kinyitják neki a kaput, s bemegy a pokolba. Megle­pődve látja, hogy itt semmi sem ugyanaz, mint három nappal ezelőtt. Minden szür­ke, alig van mit enni, inni. Csupán az ismerősök ugyan­azok! Reklamál Szent Péternél. ­Atyám, én be lettem csapva. Itt minden más, mint három nappal ezelőtt! Szent Péter széttárja karjait: - Ja fiam, az volt a kam­pány!!! Extrém sport a mínuszokban Jól sikerült esküvői fotók Aldről a legfennköttebb pillanatokban ilyen kompromittáló fényképek készül­nek, annak bizonyára boldog lesz a há­zassága. íme néhány fotó, ami kimarad az esküvői albumból...

Next

/
Thumbnails
Contents