Délmagyarország, 2006. február (96. évfolyam, 27-50. szám)

2006-02-28 / 50. szám

6 •MEGYEI TÜKÖR» HÉTFŐ, 2006. FEBRUÁR 27. SZEMBESÍTJÜK OLVASÓINKKAL Fölismeri-e Lékó Pétert? Új játékunkban arra invitáljuk olvasóinkat, tippeljenek velünk: ki van a képen 1 Újságíróink mu­tatnak egy fényképet egy Csong­rád megyei híres emberről. Isme­ri ót / Mit mond önnek a portré, az arcvonások ? LÉKÓ PÉTER Ezúttal a fiatal szegedi sakk­nagymester, a nemzetközi vi­lágranglista előkelő helyén álló sportoló, a város díszpolgárá­nak fotóját mutattuk meg a szegedi járókelőknek. Szinte mindenki azonnal fölismerte, bár volt, aki sportriporternek, politikusnak vélte a jeles sak­kozót. Aki nem ismerte föl, ne­vét az is hallotta. Bucholcz Pé­ter cukrász: - Nem is tu­dom, kire gon­doljak. Valami diplomás em­ber lehet, mondjuk új­ságíró. Nem az? Segítene egy ki­csit? Sportoló? Ja, hát ő a Lékó Péter. Tényleg, így már beugrott. Szegedi sakkozó. Mindenki na­gyon szimpatikus embernek tartja az ismeretségi körömben, meg nagyon ügyesnek is. A fele­ségét nem ismerem, viszont azt tudom, hogy egyre másra nyeri a versenyeket, talán már világbaj­nok is. További sikereket kívá­nok neki! Lengyel Zol­tán szociális munkás Persze, hogy fölisme­rem. O Lékó Péter, szegedi sakknagymes­ter. A sakkvilágbajnokságon, azt hiszem, harmadik lett, vagy má­sodik. Fiatal sakkozó, aki hazánk és a város büszkesége. A család­járól annyit tudok, hogy az edző­je lányát vette el feleségül, aki ­ha jól emlékszem - bolgár szár­mazású. fa, örmény... Már korán nagy világversenyeket nyert, leg­utóbb viszont kikapott Kram­nyiktól. Szerintem szimpatikus srác, én drukkolok neki. Varga Szabina tanuló Úristen, nem tudom, hogy kicsoda! Talán egy fiatal politikus le­het: a komoly­sága miatt legalábbis valami ha­sonlót gondolok. Vagy az is lehet, hogy menedzser. Hogy sporttal kapcsolatos a képen lévő sze­mély? Sportriporter? Nem? Hát, így sem tudom. Ez elég égő, de tényleg fogalmam sincs róla. Biz­tos nem bokszoló, mert ahhoz elég intelligens feje van. Akkor sakkozó. O a Lékó Péter? A nevét ismerem, de az arcát sajnos Dienes Árpád­né tanár - Ismerős az arca nagyon. Ja, hát persze: ő Lékó Péter, sakkvilágbaj­nok, Szeged díszpolgára. Nagyon férfias ezen a képen, én még kisfiúsán em­lékszem rá. Már nagyon fiatalon is szép eredményeket ért el. Ha jól rémlik, talán grúz felesége van vagy örmény - szóval vala­melyik volt szovjet tagköztársa­ságból származik. Úgy tudom, legutóbb nem szerepelt annyira jól az egyik világversenyen. Tu­dom róla, hogy nagyon sokat jár moziba, amikor Szegeden van. Inkább jól fizető gyógyszergyártó cégekhez mennek Egyre kevesebb a fiatal patikus Bár évente 300 gyógyszerész dip­lomázik Magyarországon, a pati­kák egyre nagyobb munkaerőhi­ánnyal küzdenek - még Szege­den is, amely pedig a négy gyógy­szerészképző város egyike. Elöregszik a magyar gyógysze­rész szakma. A patikusok szerint néhány éven belül bezárhat a gyógyszertárak fele, ha nem ta­lálnak fiatal munkaerőt. Márpe­dig ez évről évre egyre nehezebb, mert a pályakezdő diplomások inkább külföldre, vagy multina­cionális cégekhez mennek. Támogatás kellene a kezdőknek - Régóta gyógyszerészhiánnyal küzdünk. Nyaranként az egysze­mélyes patikákba szinte lehetet­len helyettest találni - mondta el tapasztalatait Kőhegyi Ferenc, a Csongrád Megyei Gyógyszerész­kamara elnöke. - Ráadásul tíz éven belül a privatizációt elkezdő generáció nyugdíjba megy, át kell adnia gyógyszertárát. Kérdés, lesz-e kinek. A kamaraelnök szerint a pálya­kezdők nincsenek olyan anyagi helyzetben, hogy megvásárolja­nak egy patikát. - Egy új gyógy­szertár készlet nélkül is 50-60 millió forintba kerül. Sajnos ma­napság nagyon ritka, hogy ma­gánszemély ennyit tudjon befek­tetni. Éppen ezért véleményem szerint kormányzati szinten kel­lene megoldást találni, hiszen ez is egyfajta egészségszolgáltatás. Jónak tartanám, ha megteremte­nének egy olyan banki hátteret, mely segítené az induló tőke elő­teremtését. A gyakorlat terepe Falkay György, a szegedi gyógy­szerésztudományi kar tanszékve­zető professzora úgy véli, megfele­lő számú gyógyszerészt képeznek, csak meg kellene őket fizetni, hogy ne távolodjanak el a szak­mától. - Évente körülbelül há­romszáz friss diplomást ad Sze­ged, Budapest, Debrecen és Pécs összesen - mondta a professzor. ­Úgy tapasztalom, szívesen men­nének gyógyszertárba dolgozni, hiszen ott tudják megszerezni a legnagyobb szakmai gyakorlatot. A szakvizsgákon például a praxis­ban dolgozók sokkal jobban telje­sítenek, mint a marketing vona­lon elhelyezkedők. Csakhogy anyagilag és karrier szempontjá­ból az utóbbi munkakör sokkal vonzóbb. A végzett gyógyszerészek két-három munkahely közül is választhatnak. A patikák általá­ban 100-150 ezer forintot kínál­nak, míg orvoslátogatóként 200-300 ezer forint a kezdő bér, plusz különféle juttatásokat - la­kást, kocsit, telefont - is ajánla­nak a nagy gyógyszercégek. Karrier és pénz - Ezért lenne hasznos, ha át­vennénk az osztrák és német mintát - véli Falkay professzor. ­Az ottani rendszerben a beosz­tott gyógyszerészeket alkalma­zók fix összeget fizetnek be a ka­marának, amely fizetési kategó­riákba sorolja be a patikusokat életkor és szakmai tapasztalat alapján. így lenne karrierút, nem tűnne olyan élesnek a különbség a lehetőségek között. Az idén diplomázó Borcsa Bo­tond úgy tapasztalja, évfolyamá­ból azok mennek patikába dol­gozni, akik a családi vállalkozást viszik tovább. - A legtehetsége­sebbek az egyetemen maradnak doktorálni, a vállalkozó szelle­műek pedig a multikhoz men­nek - mondta. O külföldön pró­bál szerencsét. Patikában fog dol­gozni - az itteni fizetések tízsze­reséért. TÍMÁR KRISZTA Sírt, azután elvitte a csempészcigit MUNKATÁRSUNKTÓL Sírva fakadt egy huszonéves magyar állampolgárságú nő, amikor a határőrök igazoltatták Nagylakon, a buszmegállóban. A sírással azt akarta nyomatékosítani, hogy ő és vele egyidős párja tényleg csak azért szállt le a Mezőhegyes és Szeged közt közlekedő buszról, mert meg akartak inni egy kávét, és nincsenek náluk csomagok, úgyhogy nem kellene őket zaklatni. A határőrök már ismerték a nőt, és azt gyanították, valahol a közelben zárjegy nélküli cigaretta lapul. To­vábbmentek, de felhívták a 43-as mellett posztoló munkatársakat, és arra kérték őket, hogy az arra haladó buszt állítsák le, és igazoltassák az utasokat. Ez meg is történt. A síró nőnél ezúttal két nagy utazótás­kát találtak, ezekben összesen 159 doboz Síim márkájú, magyar zár­jegy nélküli cigaretta lapult, az áru értéke 150 ezer forint. Kiderült az is, hogy a dohányt még az előző buszmegálló közelében, egy bokros helyen rejtette el a nő, és csak akkor vette elő, amikor jött a busz. A nőt és a táskákat a határőrök átadták a vámhivatalnak. A jankeléktől féltünk, de nem támadtak - Lángolt a máglya Báránybőrbe bújt ördögök Dorongokkal és kiabálással ijesztgették a telet Táncoló medvék és ostorcsattogás, a halál maga, és láncon ve­zetett busó csemete. A mohácsi busójáráson találkoztunk ördö­gökkel és félelmetes maskarákkal, valamint táncolnunk is köte­lező volt. Török híján a turistákat riogat­ták, az elűzni való tél helyett pe­dig hideg eső fogadta a mohácsi busókat a hét végén. Kolompszó hallatszott, s bár az első percben féltünk, hogy csak az eső csö­römpöl, hamarosan megláttuk életünk első jól megtermett bu­sóját: ördög álarc, kifordított bunda, fehér nadrág, derekán há­rom kolomp. - Anya, én félek tőle - súgta egy kislány, de azért ő is követte az álarcost a Széchenyi térre. Az addig kihalt tér szinte pilla­natok alatt telt meg. A hangfa­lakból harsogó sokác népzenére vadul ugráló maskarások jelen­tek meg. Medve kosztümbe bújt alakok feküdtek a földre, rajtuk keresztül hatalmas virágos sisa­kot viselő fiatalok ugráltak. Két boszorkány sepregetett, három ördög ostort csattogtatott. A ha­lál kaszával a kézben, magas sar­kú cipőben billegett. Egy maska­rás rúzzsal jelölte meg a bámész­kodókat, néhány cilinderes faál­arcos pedig elragadta és megtán­coltatta őket. - Ők biztos nem mohácsiak. Vendégek lehetnek, talán szlové­nek - mondta egy helybeli. Az álarc mögül az ugrándozás végén ugyan elhangzott egy kö­szönöm, de ennél többet nem mondott a titokzatos partner. Amilyen gyorsan megjelentek, olyan hamar el is tűntek a tér­ről a jelmezesek, de helyettük megérkezett az igazi busók me­nete. A rémisztő külsők legjob­bika címet szerintünk az a maskarás érdemelte ki, akinek vonásait négyes álarc takarta. Bárhonnan szemléltük, min­den oldalról szemünkbe vigyor­gott az ördög. Voltak család­centrikus busók is, egyikük láncon vezette bárányprémes kicsinyét. Volt, akinek favillá­ján cukormázas fánk csillogott, más porolóval hadonászott. A kereplő kötelező kellék volt nem csak a busók, a nézők ke­zében is. Jöttek még huszárok puskával - lőttek a télre és a tö­rökre. A jankelék nem mutat­koztak, de nem is bántuk. Ők azok a gyerekek, akik megcsap­kodják, és fűrészporral meg­szórják a lányokat. A téren hatalmas máglya állt, amit a farsangvasárnap végén gyújtottak meg. Amikor már kicsi a láng, a bátor busók átug­rálják a tüzet. Volt már, aki ki­csit megperzselődött - árulta el egy mohácsi fiatalember. A kar­nevál ezzel véget ért, a turisták Az igazi busó - mohácsi és félelmetes A szerző felvételei nagy része hazament, de a tanak és koporsóban elégetik a mohácsiak tovább vigadtak teg- telet. nap is. Ma ismét máglyát gyúj- GONDA ZSUZSANNA

Next

/
Thumbnails
Contents