Délmagyarország, 2006. február (96. évfolyam, 27-50. szám)

2006-02-28 / 50. szám

HÉTFŐ, 2006. FEBRUÁR 27. •AKTUÁLIS« 3 A Szegedi Tudományegyetem tanácsa tagokat delegált a gazdasági tanácsba Szabó Gábor ismét rektor Folytonosságot és folyamatosságot ígért székfoglalójában Szabó Gábor az egyetemi tanácsnak Fotó: Karnok Csaba Egyetlenként pályázott; 35 igennel, 2 tar­tózkodás mellett újra rektorrá választották Szabó Gábort. Utolsó ülését tartotta tegnap a Szegedi Tüdományegyetem tanácsa. Az SZTE vezetése március l-jétől átalakul. Négy évre ismét Szabó Gábort, az intézmény jelenlegi vezetőjét, az élelmiszer-ipari kar professzorát választotta rektornak a Szegedi Tudományegyetem (SZTE] tegnap ülésező tanácsa. Az SZTE élére most egyetlenként pályázó Szabó Gábor - két tartózkodás mel­lett - 35 igen szavazatot kapott. Szabó Gábor - lapunk érdeklődésére - arra emlékeztetett, hogy a Szegedi Tudomány­egyetem mai eredményei a kolozsvári gyöke­rekből eredeztethetők, a szegedi felsőoktatás folytonos története 1921-ben kezdődött, az intézményt eddig 56 rektor irányította. A ré­gi-új rektor munkatársaival együtt a folyto­nosságot és a folyamatosságot képviseli. Leg­fontosabb küldetésének a tehetséggondozást, a kutató-innovatív lendületet, a szolgáltató­barát egyetemi környezetet és a karitativitást nevezte. A kompromisszumra való törekvés jellemez­te Szabó Gábor eddigi munkásságát, s remél­jük, ezen az úton halad tovább - vélekedett a választást követően Telegdy Gergely, az egyete­mi hallgatói önkormányzat elnöke. A tanács oktató tagjai közül a természettudományi kar dékánja, Csirik János pedig annak a reményé­nek adott hangot, hogy az SZTE minél több te­rületen élni tud a kínálkozó lehetőségekkel, amelyektől függ, hogy az egyetem a következő tíz-húsz évben is a hazai felsőoktatási intéz­mények egyik vezérhajója marad-e. Az integrá­ciós folyamat is ad új feladatot, például a felső­oktatási törvény teljesítéséből adódó új egyete­mi szabályzatok megalkotását. Az egyetem irányításának új struktúrája kialakult. Az ET tegnap megismerkedett a gazdasági tanács tagjaival, e testületbe tago­kat delegált. A tanácsadó testület elnökévé Szabó Gábort választották, s hivatalból tagja Tráser Ferenc, az SZTE gazdasági és műszaki főigazgatója. A gazdasági tanács tagjai közül az egyetem delegáltja Dervarics Attila, az SZTE társadalmi tanácsának elnöke, a Dé­mász Rt. korábbi elnök-vezérigazgatója; Rácz Béla professzor, stratégiai rektorhelyettes; Vécsei László akadémikus, az egyetem neu­rológiai klinikájának vezetője; a diákokat Mák Balázs, az egyetemi hallgatói önkor­mányzat korábbi vezetője képviseli. Az okta­tási tárca Kertesi Gábort, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Közgazdaságtudományi In­tézetének főmunkatársát, Monok Istvánt, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatóját és Széles Gábort, a Munkaadók és Gyáripa­rosok Országos Szövetségének elnökét dele­gálta. A testület munkájában tanácskozási joggal részt vesz Rigó Szilveszterné, a Magyar Államkincstár megyei vezetője. Március l-jétől új testületek - a szenátussá alakuló egyetemi tanács, illetve a gazdasági tanács - irányítják a Szegedi Tudományegye­temet. Ú.i. TI MAR KRISZTA Aki nem fogadott még örökbe elhagyott, gazdátlan kutyát, nem tudhatja, milyen érzés esélyt adni egy új, jobb életre. Megpróbálni elfeledtetni az ember leghűségesebb barátjával, hogy néha az imádott gazda cserben hagyhatja. Megtanítani, hogy a feléje nyú­ló kéz nemcsak verheti, hanem simogathatja is; hogy nem min­den állat kénytelen rövid láncra kötve leélni életét; és hogy a víz­be áztatott, penészes kenyéren kívül van számos táplálóbb és fi­nomabb étel is. Aki azt hiszi, ezek a kutyasorsok csak a képzelet szüleményei, sajnos téved. Elég csak kimenni a Tappancstanyára: kétszázhar­minc bánatos kutyaszemből olvashatjuk ki ezeket a rémtörténe­teket. Es ezek a négylábúak még a szerencsések közé tartoznak: állatvédők megtalálták őket, gondjaikba vették. Kis szerencsével hamarosan új, szerető gazdához kerülhetnek. Én egy történetet ismerek közelről: Somáét. A kölyök Labrado­rét, akibe - ahogy azt kell - első látásra beleszerettem a menhe­lyen. Nagymamám hosszú ideje vágyott már egy állatra, amiről gondoskodhat, megmutattam hát neki. Persze őt is elbűvölte az okos tekintet. Soma csak addig volt ezután a Tappancstanyán, amíg elkészült a saját kezűleg összeeszkábált háza, szakemberek pedig megcsinálták a kerítést, hogy ne tudjon elszökni. De persze Somának ez esze ágában sem volt. Naphosszat ro­hangált a nagy kertben, jött-ment nagymamám után, az ablakon át nézte, mit csinál odabent a gazdi, esténként pedig együtt tévéz­tek a szobában. „Hát olyan hideg van odakint" - magyarázta az időközben borjúméretűre cseperedett öleb elkényeztetésének okát mosolyogva. Soma csak egy az ezerből. De nagyon büszkék vagyunk rá, hogy azzal, hogy első látásra elbűvölt bennünket, ahogy a rácsokon ke­resztül figyelt. Új életet kezdhetett - velünk. Ő kapott egy szerető gazdit, nagymamám pedig egy ragaszkodó, hűséges társat, aki mi­att ezután már soha nem jutott eszébe, hogy félnie kellene az üres házban. Hiszen már nem volt egyedül. A bíróra támadtak Három, illetve két év szabad­ságvesztést szabott ki a közel­múltban a Szegedi Városi Bí­róság nem jogerős ítéleletében két olyan vádlottal szemben, akik a tárgyalóteremben támad­tak a bíróra és az ügyészre. A Bács-Kinkun Megyei Bíróság a napokban kapta kézhez a Szegedi Városi Bíróság ítéletét, melyben három, illetve két év szabadság­vesztéssel sújtott két olyan vád­lottat, akik a tárgyalóteremben támadtak rá a bíróra és az ügyész­re. Az ügy előzménye volt, hogy a Bács megyei bíróságon emberke­reskedelem miatt folytatott bün­tető ügyben az ítélet kihirdetését követően az egyik vádlott a kezére rögzített vezetőbilincs szárát az őt kísérő büntetés-végrehajtási őr fogásából kirántva a bírói emel­vényhez futott, a pulpituson át­hajolva a bilincs szárával az ítéle­tet kihirdető tanácselnök, majd az ügyész felé ütött, azután szi­dalmazni kezdte őket. A társ Szentesi gázvita A Dégáz Rt. hálózati igazgatója és a szentesi pol­gármester is reménykedik abban, hogy sikerül megegyezniük a 1994 után épült mintegy 30 ki­lométer hosszú gázvezeték értékéről. A megálla­podást nehezíti, hogy a szükséges dokumentu­mok egy része eltűnt. Az 1994-ig épült gázvezetékek a privatizáció so­rán a Dégáz Rt. tulajdonába kerültek. Ezért az ön­kormányzatok különféle ellentételezést kaptak: részesültek a szolgáltató részvényeiből és állami kártérítésre is igényt tarthattak. Később aztán függő helyzet alakult ki, mivel az 1994 utáni fej­lesztésekről a jogszabályok csak azt rögzítették, a Dégáz köteles szolgáltatni. Arról nem rendelkez­tek, hogy a lefektetett vezeték kinek a tulajdona. A szentesi önkormányzat az ügy rendezésére azt kezdeményezte a szolgáltató cégnél: az rt. piaci ér­téken vásárolja meg az 1994 után lefektetett veze­téket. Szirbik Imre polgármester azt is elmondta lapunknak, hogy több éve folyik a tárgyalás a Dé­gázzal, mert nem tudnak megegyezni a közmű ér­tékéről. Hátráltatja a megegyezést, hogy a beruhá­zások dokumentációjának egy része eltűnt. Ezek pótlása is költségekkel jár, s azon is vitáznak a fe­lek, ki viselje a pluszterheket. A szentesi polgár­mester mindenesetre 50-60 millió forinttal kalku­lál, szerinte ekkora vagyonérték illetné meg a vá­rost a lefektetett gázvezetékért. Elmondása szerint ez az összeg képezhetné a fejlesztésekre nyert pá­lyázati pénzekhez az önrészt. Szirbik bízik abban, hogy hamarosan sikerül megegyezni az önkor­mányzatnak a szolgáltató társasággal. A Dégáz Rt. hálózati igazgatója, Tajti Péter is re­ménykedik abban, még az idén megállapodnak. Elmondása szerint mintegy 30 kilométer vezeték­ről van szó, s természetesnek tartja, hogy ki-ki a saját érdekeit védi. Az igazgató hozzátette: az utóbbi időben már közeledtek az álláspontok a vé­telárról. A törvény ugyanis úgy rendelkezik, hogy az 1994-től 1995 augusztusáig az önkormányzat­ok pénzéből készült gázelosztó-vezetékeknek 2008-tól a szolgáltató cég tulajdonában kell lenni­ük. Annál is inkább, mivel a helyhatóságok nem tudják üzemeltetni a rendszert. A Dégáz Rt. haj­landó megvásárolni a közműveket, hogy megfelel­jen a jogszabályi előírásoknak. B. I. Lajosmizse és Szeged között az MS-ösön, az utolsó csepp naftáig Százhét kilométer benzinkút nélkül BENZINKUTAK AZ M5-ÖS MELLETT BUDAPEST meglévő töltőállomás tervezett töltőállomás Inárcs 35 km Lajosmizse 67 kmfli Kecskemét H 90 km Forrás: AKA Rt. DM-grafika Budapest felől Röszke felé haladva Lajosmizsénél le­het utoljára tankolni, majd az országhatárig nincs egyetlen töltőállomás sem. Ez 107 kilométeres távol­ság, ha az avatásra kész sza­kaszt is hozzászámoljuk. A balástyai benzinkút mun­katársai naponta két-há­rom autóst segítenek ki kannás benzinnel. Budapest felől az M5-ösön Szeged felé haladva a legutol­só töltőállomás a lajosmizsei pihenőben található, a 67. ki­lométernél. Ettől kezdve egé­szen az országhatárig autóz­hatunk úgy - feltételezve, hogy már használhatjuk az M5-ös új szakaszát is -, hogy a hátralévő 107 kilométeren sehol egy benzinkút. Sőt az autósnak át kell lépnie az or­szághatárt is ahhoz, hogy szerb oldalon tankolhasson ­az érdekesség kedvéért egy Mol-kútnál. Budapest felé valamivel jobb a helyzet, mi­vel a kecskeméti déli csomó­pontnál feltöltekezhetünk benzinnel, ez a pihenő „mindössze" 84 kilométerre esik a határállomástól. Az üzemeltető mentségére legyen mondva, hogy a fogya­tékosságra felhívja az autó­sok figyelmét. A gyakorlat azonban rácáfol a szándékra, az emberek vagy nem veszik észre a táblát, vagy kockáz­tatnak az utolsó csepp benzi­nig. A régi 5-ös út mellett ta­lálható balástyai Lukoil ben­A SZOMSZÉD PALYAJA Vass Károly szerint, amennyiben a három tervezett kút megva­lósul, már csak.az kérdéses, mikor épül töltőállomás a röszkei pihenőben. Annak kisajátítási ügye ugyanis még nem zárult le. A petőfiszállási pihenőt pedig úgy alakították ki, hogy bármikor bővíteni lehet. A nyugat-európiai helyzet sem jobb: Ausztriá­ban például nem építenek páros benzinkutakat. zinkúton naponta két-három bajba jutott autós is megfor­dul. Hegedűs Gábor kútkeze­lő elmondta, a töltőállomás legalább három kilométerre fekszik a balástyai csomó­ponttól, ez a legkisebb távol­ság tehát, amit gyalog kell megtenni. Sokan más autóst kérnek meg, hogy hozza el őket, miközben autójuk a pá­lya leállósávjában várakozik, de számíthatnak a sztráda­rendőrség segítségére is. A benzint vagy üres szélvédő­mosó-folyadékos flakonba töltik a kútnál, vagy benzi­neskannákba: egy tízhteres ára 1780 forint. Olyan is elő­fordult már, hogy a kútkeze­lők megsajnálták az autóst és visszavitték a sztrádára (ezt tette kollégánk is az M5-ös decemberi átadásának nap­ján, amikor egy külföldi há­zaspárt „mentett meg"). Az M5-öst üzemeltető AKA Zrt. sajtószóvivője, Garai Valéria elmondta, a Mol Rt.-vei kötött megálla­podás értelmében az út mel­lett a közeljövőben három új benzinkút is épül. Bacsur György, a Mol szóvivője hozzátette: Kecskemétnél a Szeged felé tartó oldalon a meglévő párját építik meg, Szatymaznál pedig mindkét irányban létesítenek töltőál­lomást. A benzinkutakat várhatóan az év második fe­lében helyezik üzembe. A szóvivő szerint nincs olyan előírás, hogy meghatározott kilométerenként töltőállo­másokat kellene telepíteni. Vhss Károly, a Strabag Rt. főépítés-vezetője tapasztalt szakember, több hazai autó­pálya-beruházásban vett részt. Elmondta, hogy az M6-os Érd és Dunaújváros közötti szakaszának 60 kilo­méterét is úgy adják át, hogy nincs mellette töltőállomás. Hozzátéve, hogy előbb min­dig a pályát avatják, s csak ezt követően értékesíti a beruhá­zó a benzinkúthelyeket. Az olajtársaságok pedig a várha­tó profit függvényében dönte­nek arról, hogy telepítenek-e kutat. Megjegyezte: át lehet menni a sztráda túloldalára is, ha bajba kerül az autós, avagy ki lehet hajtani az első településnél is. F.K.

Next

/
Thumbnails
Contents