Délmagyarország, 2006. február (96. évfolyam, 27-50. szám)

2006-02-25 / 48. szám

SZOMBAT, 2006. FEBRUAR 25. «MEGYEI TÜKÖR» Galamb, száraz ággal Elbambultam volna Zsuzsanna-napkor ? Vagy csak nem voltam pa­csirtaközeiben ? Nem hallottam, hogy megszólalt volna, de akit föl­köszöntöttem, hallotta. Ebből is tudni lehet, közel a tavasz. Nagyapáink idejében - az öregedő korosztály őseire tessék gon­dolni - az egész kalendárium mintha csak arra való lett volna, hogy előre kiabálja a várható időjárást. (Ezt most egész meteorológiai ál­lomás gyakorolja, vitatható sikerrel.) Veronika az esztendő leghide­gebb napját hozta, Vince meg hol megcsordult, hol nem, de Pál mindig fordult, főtt aztán gyertyaszentelő a medvével - vagy visz­szament, vagy kinn maradt -, eljött a Dorottya is, és szorította vagy tágította, de nekem külön megfigyelési parancsaim szóltak Julian­nára is. Azon a napon már krumplit is ültettem a kertünkbe, és másik esztendőben láttam a galagonya fáján hóbundában ülni a költő vadgalambot. Jégtörő Mátyás is időjárási nap. Töri a jeget, vagy csinálja. Történt pedig, egy nappal Mátyás előtt, hogy vadgalamb röppent föl előttem a járdáról. A közönséges házigalamb hozzá képes neki­vadult természet, ez majdnem bevárt. Igaz, a lehető legfontosabb dolga akadt, száraz ágat kezdett egyensúlyozni a csőre között. Nem kellett találós kérdést játszanom, tudtam, készülő fészkéhez viszi. Róla derék Noé apánkra röppent eszem kereke. Csak hatszáz esztendős vala, amikor góferfából megépíté azt a bizonyos bárkát, amelyben szűkös házanépével, és a föld minden állatával - hím­mel és nősténnyel - átvészelte az özönvizet. Amikor megfeneklett végre a bárka az Ararát tetején, először a hollót engedte ki. Elröpült és visszaszállt. A második követ a galamb volt. Az is visszajött, mert nem talált nyugvó helyet a lábának. Még hét napot várt Noé, újra küldetésre fogta galambját. Hogy a hímet, vagy a tojót, arról nem tudósít a Biblia, de ha az emberek közül csak a férfiak jöttek számításba - föltehetően a patriarchális család volt akkor a sláger -, a galambnak is hímnek kellett lennie. „És megjőve ő hozzá a ga­lamb estermen, és ímé, leszakasztott olajlevél vala annak szájá­ban." (Károli Gáspár fordítása.) Újabb hét nap múlva, a harmadik kibocsátás után „nem tére többé ő hozzá vissza." Ebből látta a bölcs Noé, hogy száradóban a föld. Párja minden bizonnyal megtalálta, így maradt fönn a galambfaj­zat is. Csakhogy az én tubicám szárazat vett föl, nem olajágat. Nem tehet róla, nem tanulta a Bibliát. Messze vagyok még a hat­száz évtől, de azt a következtetést már levontam, közel van a ta­vasz. Hozta hírül a medvemeteorológia, aztán Dorottya, Julianna, és Zsuzsanna. Ide dolgozik Mátyás jégtörő vagy teremtő csákánya is. Sejteni lehet, most inkább csinál. Tavaszüzenet a belvíz, és az árvíz. Megint látszik, az emberek nem javultak meg. Nem ásták ki az árkokat, vagy teleszórták sze­méttel, és változatlanul a kóbor vizek szintjén van a házak küszö­be. Csoda, hogy bemegy a víz ? Az amerikai típusú, új divatú házak is benne állnak, nemcsak az örök nyomorultak vályogviskói. Aszály lehetett, amikora téglákat rakták. Riogatásként most ráadást is kaptunk. Első helyen a bütykös hattyúk tava áll, zsákos karra komponálva, balettlépések nélkül, másodikon a rohadó húsok tornya. Itt van még világpusztulásként a sportcsarnokok, élményfürdők és piacok hónyomta tetejének ria­nása, meg a lavinasodrástól fenyegetett barlangászok veszedelme. Egy darabig nem hal ki belőlünk a katasztrófarettegtetés. Galambnyelven mégis az adatik tudtára minden népnek, aki a bárkamenekvésből újra uralja a földet, tavasz akar lenni. Bár a ha­talom kiadta a parancsot, hóvirágnak, az első valódi hírnöknek csak titokban szabad nyílnia. H.D. A bíróság kimondta: a hivatal hibázott, a gyermek egyelőre az édesanyjáé Katica hazajuthat az első születésnapjára Marianna hetente csak egyszer láthatja tíz hónapos kislányát Fotó: Miskolczi Róbert Katica még meg sem született, máris eldőlt a sorsa. A kórházból intézetbe került, mivel édesanyja komfort nélküli lakásba nem vi­hette haza. Azóta javultak a körülmények, a gyámügy mégsem engedte el a kislányt. A bíróság most kimondta: a hivatal hibázott. Új eljárás indul, Katica hamarosan haza­mehet. Rózsa Bakacsi Marianna kislánya tavaly április­ban, született meg A védőnő javaslatára a szegedi gyámhivatal az egyedülálló anyának és a nagy­mamának nem engedte hazavinni az újszülöt­tet, mert saját házukban nem volt víz, villany és fűtés. Katica gyermekotthonba, gyámság alá ke­rült. Marianna, hogy javítson a helyzetén, édes­anyjával panellakást bérelt. A hivatal mégsem adta haza a babát, de akkor már más kifogást ta­lált. A kismama, később pedig a nagymama el­mebeli és szociáhs állapotára hivatkozva utasí­tották el a kérelmüket. Marianna, bár érettségi­zett, nem talál munkát. Segélyből és az édesany­ja nyugdíjából tartja fenn magát a két nő, Katica édesapjára nem számíthatnak. Mariannának mégsem az anyagiak jelentik a legnagyobb gon­dot, hanem az, hogy most már csak hetente egy­szer engedik be az otthonba a gyermekéhez. A kislány pedig már tíz hónapos. - Rettegek, hogy elveszítem Katicát. Alig lá­tom, ezért félek, hogy nem alakul ki közöttünk az anya és gyerek közötti ragaszkodás - pana­szolta Marianna. Kilátásaik, ha nehezen is, de javulnak. A Csongrád Megyei Bíróság a napok­ban jogerősen kimondta: a gyámügyet elbíráló megyei közigazgatási hivatal hibát követett el, ezért a másodfokú eljárást meg kell ismételni. Harminc napon belül tehát eldől, hazamehet-e a kislány. - Nem érvényesült a törvény előtti egyenlő­ség. A közigazgatási hivatal számtalan eljárási hibát vétett: Marianna megkérdezése nélkül döntött, nem idézett be tanúkat, nem készült a család új lakásáról újabb környezettanulmány, sőt az anyuka elmeállapotáról sem orvos szakér­tő adott véleményt - emelte ki a legsúlyosabb hi­ányosságokat Marianna ügyvédje. Dr. Szirtesi Zsuzsanna, aki az Igazságügyi Minisztérium Roma Antidiszkriminációs Ügyfélszolgálati Há­lózatánál képviseli Mariannát, hozzátette: az új eljárásban tanúként kívánja meghallgatni azt a tisztviselőt, aki Marianna állítása szerint a tud­ta nélkül kislánya „etnikai hovatartozására" vo­natkozó nyilatkozatot töltött ki - ez ugyanis jog­szabályellenes. Szintén beidézi a körzeti védő­nőt is a következő tárgyalásra. DOMBAI TÜNDE Most már rendszeresen beszél kislányával A makói Zatykó Attila tovább küzd Csongrádi könyvek Bécsben Kiállításon mutatkozott be Ausztria fővárosában a csong­rádi székhelyű Raszter Könyv­kiadó. A bécsi könyvtár állo­mányába vette a köteteket, amelyek már kölcsönözhetők. MUNKATÁRSUNKTÓL A Collegium Hungaricum bibli­otékája a közelmúltban Bécs­ben önálló kiállítás keretében mutatta be a Raszter Kiadó Csongrádon megjelentetett könyveit. A bécsi könyvtár ol­vasói körében elismerést váltott ki a kis vidéki kiadó sokrétű te­vékenysége, ugyanis a szakmai könyvektől a szépirodalmi kö­tetekig, alternatív tankönyvek­től a mesés kifestőkig találhat­tak olvasni- és nézegetnivalót. A kiállított könyvek között sze­repelt az Üzenet társainak című antológia hat évfolyama, vala­mint az Alföld Művészeti Egye­sület nemzetközi pályázatainak díjnyertes alkotásaiból készített gyűjtemény. Ugyancsak kézbe vehető a ki­állításon a Raszter Kiadó igaz­gatójának, Gőg János csongrádi költőnek eddig megjelent tizen­egy kötete. A kiállításon az ed­dig megjelent könyvek egy ré­sze vett részt, mivel a Raszter régebbi kiadványai kereskedel­mi forgalomban már nem kap­hatók. Tovább harcol az Olaszországban, any­jánál elhelyezett kislányáért édesapja, a makói Zatykó Attila. A kapcsolatot im­már tudja tartani Boglárkával, a gyer­mekelhelyezési per lezárása azonban még mindig várat magára. Mint korábban megírtuk, a kilencéves Boglárkát Makóról az édesanyja vitte Olaszországba. Miután a szülők elváltak, a bíróság - az édesapa szerint vitatható körülmények között, például környezet­tanulmány készítése nélkül - ideiglene­sen az anyának ítélte őt, ám a férfi tavaly nyáron mégis hazahozta és hónapokig nem vitte vissza lányát Sarianóba. A Ma­kón motor- és autóalkatrész-kereskedést üzemeltető, illetve karosszérialakatos­ként dolgozó Zatykó Attila azért vállalta emiatt még a feljelentést is, mert úgy gon­dolta, a kislánynak nála jobb helye lenne. Boglárka ráadásul lapunknak is elmond­ta: szívesebben maradna Makón, édesap­jával. Am hogy a tortúrától megkímélje, a férfi a múlt év szeptemberében mégis át­adta őt az anyának. Zatykó Attila továbbra is küzd azért, hogy az Olaszországban élő kislány végle­gesen hozzá kerüljön - ennek érdekében szeretné felvenni a kapcsolatot a Törökor­szágba hurcolt Mehmet Karcsika édes­anyjával, illetve az Elvált Apák Érdekvé­delmi Szövetségével is. A gyermekelhelyezési per egyébként továbbra is folyik. Az édesapa egy pozi­tív fejleményről azért beszámolt la­punknak: immár nem akadályozzák kapcsolattartását Boglárkával, két-há­rom naponta tud vele beszélni telefo­non, sőt a hét végén ismét meglátogat­ja. Most csomagot küldött neki, ami­ben meleg ruhák és karneváli öltözet van. SZABÓ IMRE Fotó: Szabó Imre Zatykó Attila a napokban csomagot küldött Boglárkának

Next

/
Thumbnails
Contents