Délmagyarország, 2006. február (96. évfolyam, 27-50. szám)

2006-02-25 / 48. szám

SZOMBAT, 2006. FEBRUAR 25. «MEGYEI TÜKÖR» Galamb, száraz ággal Elbambultam volna Zsuzsanna-napkor ? Vagy csak nem voltam pacsirtaközeiben ? Nem hallottam, hogy megszólalt volna, de akit fölköszöntöttem, hallotta. Ebből is tudni lehet, közel a tavasz. Nagyapáink idejében - az öregedő korosztály őseire tessék gondolni - az egész kalendárium mintha csak arra való lett volna, hogy előre kiabálja a várható időjárást. (Ezt most egész meteorológiai állomás gyakorolja, vitatható sikerrel.) Veronika az esztendő leghidegebb napját hozta, Vince meg hol megcsordult, hol nem, de Pál mindig fordult, főtt aztán gyertyaszentelő a medvével - vagy viszszament, vagy kinn maradt -, eljött a Dorottya is, és szorította vagy tágította, de nekem külön megfigyelési parancsaim szóltak Juliannára is. Azon a napon már krumplit is ültettem a kertünkbe, és másik esztendőben láttam a galagonya fáján hóbundában ülni a költő vadgalambot. Jégtörő Mátyás is időjárási nap. Töri a jeget, vagy csinálja. Történt pedig, egy nappal Mátyás előtt, hogy vadgalamb röppent föl előttem a járdáról. A közönséges házigalamb hozzá képes nekivadult természet, ez majdnem bevárt. Igaz, a lehető legfontosabb dolga akadt, száraz ágat kezdett egyensúlyozni a csőre között. Nem kellett találós kérdést játszanom, tudtam, készülő fészkéhez viszi. Róla derék Noé apánkra röppent eszem kereke. Csak hatszáz esztendős vala, amikor góferfából megépíté azt a bizonyos bárkát, amelyben szűkös házanépével, és a föld minden állatával - hímmel és nősténnyel - átvészelte az özönvizet. Amikor megfeneklett végre a bárka az Ararát tetején, először a hollót engedte ki. Elröpült és visszaszállt. A második követ a galamb volt. Az is visszajött, mert nem talált nyugvó helyet a lábának. Még hét napot várt Noé, újra küldetésre fogta galambját. Hogy a hímet, vagy a tojót, arról nem tudósít a Biblia, de ha az emberek közül csak a férfiak jöttek számításba - föltehetően a patriarchális család volt akkor a sláger -, a galambnak is hímnek kellett lennie. „És megjőve ő hozzá a galamb estermen, és ímé, leszakasztott olajlevél vala annak szájában." (Károli Gáspár fordítása.) Újabb hét nap múlva, a harmadik kibocsátás után „nem tére többé ő hozzá vissza." Ebből látta a bölcs Noé, hogy száradóban a föld. Párja minden bizonnyal megtalálta, így maradt fönn a galambfajzat is. Csakhogy az én tubicám szárazat vett föl, nem olajágat. Nem tehet róla, nem tanulta a Bibliát. Messze vagyok még a hatszáz évtől, de azt a következtetést már levontam, közel van a tavasz. Hozta hírül a medvemeteorológia, aztán Dorottya, Julianna, és Zsuzsanna. Ide dolgozik Mátyás jégtörő vagy teremtő csákánya is. Sejteni lehet, most inkább csinál. Tavaszüzenet a belvíz, és az árvíz. Megint látszik, az emberek nem javultak meg. Nem ásták ki az árkokat, vagy teleszórták szeméttel, és változatlanul a kóbor vizek szintjén van a házak küszöbe. Csoda, hogy bemegy a víz ? Az amerikai típusú, új divatú házak is benne állnak, nemcsak az örök nyomorultak vályogviskói. Aszály lehetett, amikora téglákat rakták. Riogatásként most ráadást is kaptunk. Első helyen a bütykös hattyúk tava áll, zsákos karra komponálva, balettlépések nélkül, másodikon a rohadó húsok tornya. Itt van még világpusztulásként a sportcsarnokok, élményfürdők és piacok hónyomta tetejének rianása, meg a lavinasodrástól fenyegetett barlangászok veszedelme. Egy darabig nem hal ki belőlünk a katasztrófarettegtetés. Galambnyelven mégis az adatik tudtára minden népnek, aki a bárkamenekvésből újra uralja a földet, tavasz akar lenni. Bár a hatalom kiadta a parancsot, hóvirágnak, az első valódi hírnöknek csak titokban szabad nyílnia. H.D. A bíróság kimondta: a hivatal hibázott, a gyermek egyelőre az édesanyjáé Katica hazajuthat az első születésnapjára Marianna hetente csak egyszer láthatja tíz hónapos kislányát Fotó: Miskolczi Róbert Katica még meg sem született, máris eldőlt a sorsa. A kórházból intézetbe került, mivel édesanyja komfort nélküli lakásba nem vihette haza. Azóta javultak a körülmények, a gyámügy mégsem engedte el a kislányt. A bíróság most kimondta: a hivatal hibázott. Új eljárás indul, Katica hamarosan hazamehet. Rózsa Bakacsi Marianna kislánya tavaly áprilisban, született meg A védőnő javaslatára a szegedi gyámhivatal az egyedülálló anyának és a nagymamának nem engedte hazavinni az újszülöttet, mert saját házukban nem volt víz, villany és fűtés. Katica gyermekotthonba, gyámság alá került. Marianna, hogy javítson a helyzetén, édesanyjával panellakást bérelt. A hivatal mégsem adta haza a babát, de akkor már más kifogást talált. A kismama, később pedig a nagymama elmebeli és szociáhs állapotára hivatkozva utasították el a kérelmüket. Marianna, bár érettségizett, nem talál munkát. Segélyből és az édesanyja nyugdíjából tartja fenn magát a két nő, Katica édesapjára nem számíthatnak. Mariannának mégsem az anyagiak jelentik a legnagyobb gondot, hanem az, hogy most már csak hetente egyszer engedik be az otthonba a gyermekéhez. A kislány pedig már tíz hónapos. - Rettegek, hogy elveszítem Katicát. Alig látom, ezért félek, hogy nem alakul ki közöttünk az anya és gyerek közötti ragaszkodás - panaszolta Marianna. Kilátásaik, ha nehezen is, de javulnak. A Csongrád Megyei Bíróság a napokban jogerősen kimondta: a gyámügyet elbíráló megyei közigazgatási hivatal hibát követett el, ezért a másodfokú eljárást meg kell ismételni. Harminc napon belül tehát eldől, hazamehet-e a kislány. - Nem érvényesült a törvény előtti egyenlőség. A közigazgatási hivatal számtalan eljárási hibát vétett: Marianna megkérdezése nélkül döntött, nem idézett be tanúkat, nem készült a család új lakásáról újabb környezettanulmány, sőt az anyuka elmeállapotáról sem orvos szakértő adott véleményt - emelte ki a legsúlyosabb hiányosságokat Marianna ügyvédje. Dr. Szirtesi Zsuzsanna, aki az Igazságügyi Minisztérium Roma Antidiszkriminációs Ügyfélszolgálati Hálózatánál képviseli Mariannát, hozzátette: az új eljárásban tanúként kívánja meghallgatni azt a tisztviselőt, aki Marianna állítása szerint a tudta nélkül kislánya „etnikai hovatartozására" vonatkozó nyilatkozatot töltött ki - ez ugyanis jogszabályellenes. Szintén beidézi a körzeti védőnőt is a következő tárgyalásra. DOMBAI TÜNDE Most már rendszeresen beszél kislányával A makói Zatykó Attila tovább küzd Csongrádi könyvek Bécsben Kiállításon mutatkozott be Ausztria fővárosában a csongrádi székhelyű Raszter Könyvkiadó. A bécsi könyvtár állományába vette a köteteket, amelyek már kölcsönözhetők. MUNKATÁRSUNKTÓL A Collegium Hungaricum bibliotékája a közelmúltban Bécsben önálló kiállítás keretében mutatta be a Raszter Kiadó Csongrádon megjelentetett könyveit. A bécsi könyvtár olvasói körében elismerést váltott ki a kis vidéki kiadó sokrétű tevékenysége, ugyanis a szakmai könyvektől a szépirodalmi kötetekig, alternatív tankönyvektől a mesés kifestőkig találhattak olvasni- és nézegetnivalót. A kiállított könyvek között szerepelt az Üzenet társainak című antológia hat évfolyama, valamint az Alföld Művészeti Egyesület nemzetközi pályázatainak díjnyertes alkotásaiból készített gyűjtemény. Ugyancsak kézbe vehető a kiállításon a Raszter Kiadó igazgatójának, Gőg János csongrádi költőnek eddig megjelent tizenegy kötete. A kiállításon az eddig megjelent könyvek egy része vett részt, mivel a Raszter régebbi kiadványai kereskedelmi forgalomban már nem kaphatók. Tovább harcol az Olaszországban, anyjánál elhelyezett kislányáért édesapja, a makói Zatykó Attila. A kapcsolatot immár tudja tartani Boglárkával, a gyermekelhelyezési per lezárása azonban még mindig várat magára. Mint korábban megírtuk, a kilencéves Boglárkát Makóról az édesanyja vitte Olaszországba. Miután a szülők elváltak, a bíróság - az édesapa szerint vitatható körülmények között, például környezettanulmány készítése nélkül - ideiglenesen az anyának ítélte őt, ám a férfi tavaly nyáron mégis hazahozta és hónapokig nem vitte vissza lányát Sarianóba. A Makón motor- és autóalkatrész-kereskedést üzemeltető, illetve karosszérialakatosként dolgozó Zatykó Attila azért vállalta emiatt még a feljelentést is, mert úgy gondolta, a kislánynak nála jobb helye lenne. Boglárka ráadásul lapunknak is elmondta: szívesebben maradna Makón, édesapjával. Am hogy a tortúrától megkímélje, a férfi a múlt év szeptemberében mégis átadta őt az anyának. Zatykó Attila továbbra is küzd azért, hogy az Olaszországban élő kislány véglegesen hozzá kerüljön - ennek érdekében szeretné felvenni a kapcsolatot a Törökországba hurcolt Mehmet Karcsika édesanyjával, illetve az Elvált Apák Érdekvédelmi Szövetségével is. A gyermekelhelyezési per egyébként továbbra is folyik. Az édesapa egy pozitív fejleményről azért beszámolt lapunknak: immár nem akadályozzák kapcsolattartását Boglárkával, két-három naponta tud vele beszélni telefonon, sőt a hét végén ismét meglátogatja. Most csomagot küldött neki, amiben meleg ruhák és karneváli öltözet van. SZABÓ IMRE Fotó: Szabó Imre Zatykó Attila a napokban csomagot küldött Boglárkának