Délmagyarország, 2006. február (96. évfolyam, 27-50. szám)

2006-02-11 / 36. szám

SZOMBAT, 2006. FEBRUÁR 11. • MEGYEI TÜKÖR" 7 Fábry cerkája Csütörtökön este láthatta a tévénéző, ha akarta, a Fábry-show 150. adását. A mi Sanyink olyan nehezen lendült bele a jópofizásba, hogy már fe­szengett az ember a képernyő előtt. Az is megfor­dult a fejemben, hogy szívatják, és direkt nem ne­vet a közönség. Aztán rájöttem, azért nem nevet, meg azért feszengek magam is, mert laposak a poénok. Úgy általában gyenge volt a felvezetés, az meg különösen kilógott az egészből, amikor ar­ról beszélt, hogy a Fábry családban az ősök olyan gerincesek voltak, hogy megbuktatták a Monar­chiát, a fasizmust és a kommunizmust is. Ő pedig saját magát buktatta meg - minimum egy estére - ezzel az adással. A műsor legjobb része az volt, amikor a hu­morista lelkéhez, stílusához oly közel álló di­zájncenterben sziporkázott. Ez fekszik Fábry­nak: orkánkabátban, svájcisapkában lökni a va­kért a hatvanas éveket kifigurázva. Ez mindig tuti! Leginkább azoknak, akik maguk is átélték a korszakot. Kanyarodjunk rá Fábry cerkájára, amit már a műsor elején meglengettek, mondván, bejátsz­szák azt a legendás jelenetet, amikor a sómén egy egyszemélyes mobil orosz szauna fogságá­ból menekülvén, egy szál protézisben szaladt ki a színpadról. Na de addig még várni kellett. Az érdeklődést fenntartandó lepörgették a nagy formátumú Kiszel Tünde műsorvezető (aki el­képesztő cáfolata annak, hogy az agyhalál után nincs élet - fogalmazott róla szellemesen vala­ki) üzenetét: azt kívánta Sándornak, hogy tart­sa karban cerkáját, és ne kopjon annak hegye ­vagy valami ilyesmi. Aztán lehullt a lepel: vagy harminc méterről mutatta a képernyőn egér­nyi méretű Fábryt, amint iszkol kifelé. A cer­kát, hál istennek, nem lehetett látni. Sándor szerényen megjegyezte, amikor-történt az eset, és cerkájára a bulvárlapok ráharaptak, Albert Györgyi felhívta és gratulált neki: Ez ám az ács­ceruza! De ez mind semmi ahhoz képest, amit a mű­sorba futószalagon érkező fellépők produkál­tak. Korda Gyuriékat gúnyolta volna az Aradszky-Koós páros, halálosan erőltetetten. Halovánnyal jobb volt az Éles-Gergely -Robi ket­tős. A műsor dramaturgiai csúcspontja és egy­ben színvonalbeli mélypontja a Fásy-mulató beköszönése volt. (Nyilván jó pénzért vették meg a néhány percet.) A gumimosolyú, fahangú Fásy Ádám Bunyós Pistivel és valami Sláger ne­vű emberrel az oldalán előadta saját műsorának promócióját, boldog születésnapot kívánt, és csak erős ráhatásra volt hajlandó távozni a po­rondról. Búcsúzóul még belekiabálta a kamerá­ba, melyik csatornán és mikor láthatóak. Fábry ­nak ekkor kellett volna szólnia a rendezőnek, szerkesztőnek, producernek: Gyerekek, mással szórakozzatok, ne velem! Gyengére, zavarosra, fölöslegesen zsúfoltra si­került a 150. adás. Úgy hiszem, a felvétel után Sándor is lógatta az orrát. Na megacerkát! V. FEKETE SÁNDOR Vészits Andrea Móráról, Szabó Istvánról, a Rokonokról Szívszorítóan aktuális történetek Vészits Andrea: Volt, aki úgy vélte: a Rokonokat ki kellene zárni a filmszemle versenyéből Móra Ferenc halálának 72. évfor­dulóján mutatták be Szegeden az íróról készült filmet, amelynek al­kotója az író dédunokája. Vészits Andreával a bemutató után beszél­gettünk. - Móra Ferenc és Vészits Andrea filmje - miért ez olvasható a film vé­gén1 - Számomra ez természetes. Ez nemcsak azért az ő filmje, mert min­den elhangzott mondat tőle szárma­zik, hanem mert - neki szántam. A film bizonyítja: amellett, hogy Móra Ferenc remek író és gyönyörűen be­szél magyarul, nagyon-nagyon aktu­álisak ma is a gondolatai. - Az Anzix a búzamezőkről el­készülését hátráltatta, hogy idő­közben Szabó István filmrendező felkérte: írják meg közösen a Ro­konok forgatókönyvét. A Mó­ricz-mű sógor-koma-jóbarát vi­szonyai is nagyon mainak tűn­nek. Fotó: Kantok Csaba - A filmszemlén 1200 néző min­den gondolatot, mozdulatot lerea­gált. Mindenki pontosan értette, hogy Móricz Zsigmond története ma is szívszorítóan aktuális, pedig egyál­talán nem változtattunk sem a szö­vegen, sem a nyelvezeten, s ugyanab­ban a korban játszódik, amelyben Móricz megírta. - A filmszemlét beárnyékolta, hogy nyilvánosságra került Szabó István ügynökmúltja. Ön az első perctől kezdve kiállt mellette. - Ez a világon a legtermészete­sebb dolog. Nemcsak munkatársak vagyunk, Szabó István szoros jó ba­rátom, és nagyon szeretem őt. Az igazságfeltárás jegyében megpróbál­tak egy embert meghurcolni, akivel szerintem ezt nem lett volna sza­bad megtenni. Ez a „tényfeltárás" nagyon egyoldalú volt: míg nagy hangsúlyt kapott az ÉS-ben megje­lent cikk, aközben kevesebb figye­lem jutott Szabó István és osztály­társai sajtótájékoztatójának, ahol teljes egyértelműséggel kiderült: milyen korban és körülmények kö­zött szerveztek be az osztályukból három embert, hogy jelentéseket ír­janak. Ezt kényszerűségből és nem utolsósorban egymás védelmére megtették, ám ezzel senkinek nem ártottak, emiatt senkit nem távolí­tottak el a főiskoláról. Ha a cikk szerzője tényfeltárásban gondolko­dott volna, akkor utánanéz annak, hogy 1957-ben a hatalom hogyan próbálta a jövendő művészeket kéz­ben tartani, hogyan próbált róluk információkat szerezni, beszervez­ni színészeket, díszlettervezőket, tanárokat. Utánanézett volna, mit csinált az információkkal, ebből származott-e valakinek kára, ha igen, ez hogyan történt. Azt gondo­lom, a cikk íróját valamifajta sze­mélyes vagy egyéb indulat vezérelte Szabó Istvánnal szemben. Ha nem így lenne, nem a neveket kutatta volna, amelyeknek az ilyen módon való nyilvánosságra hozatala tör­vénysértő, hanem a mechanizmust. Szabó István nagyon sokat tett ezért az országért, az életműve ré­sze a magyar kultúrának. Ez az ügy Magyarországnak is pont olyan mértékben árt, amennyire Szabó­nak. - Ez a botrány ön szerint befolyá­solta a Rokonok filmszemlén való szereplését 1 - Igen, negatívan. Volt, aki úgy vél­te: a Rokonokat ki kellene zárni a filmszemle versenyéből. Nem aka­rom a zsűri döntését megkérdőjelez­ni, de azt nehezen tudom elfogadni, hogy Tóth Ildikó, aki remek a Roko­nokban, nem kapott díjat. Furcsának találom azt is, hogy Csányi Sándor, aki a film főszerepét játssza és kiváló benne, kizárólag a Csak szex és más semmiért kapta meg a legjobb férfi­alakítás díját - miközben a film­szemlén szokás egy-egy alkotót több műért is díjazni. Egyébként azt gon­dolom, hogy a Rokonokról a közön­ség mond majd véleményt. NYEMCSOKÉVA TÉLI VÁSÁRI 30 - 70% ENGEOMENNyE L ! •loott 0I.I3-TÓL, f, KÉSZLET EKEJÉIGi miSIOUElKÁBAJ m-es) RÉGI ÁR ÚJ ÁR 25.980.- 15.5804.W- 990.­SZOKUIIA régi ár áj ÁR wiszömwÁr pELSO RÉGI ÁR ÚJ ÁR fáús ÚJ ÁR 38.980, 17.980.- m, \JW0.~ AIÓISZÖI/ETKABÁT m-es) RÉGI ÁR ÚJ ÁR NAÚRAG 62.920, 12*870.- m UJM A m, 1.990.­AZ /4MANDK SZAKÜZLETEIBEN SZEGEDEN A NAGYÁRUHÁZ EMELETÉN ÉS A SZEGED PLÁZÁBAN! Un boccone d'ltalia A napfényes Itália a Corába költözött! Olasz élelmiszerek és programok a szegedi Cora áruház­ban 2006. február 19-ig. A Cora áruházláncnak köszönhetően új olasz termékek tör­nek be a magyar piacra. 2006. február 19-ig a szegedi Cora áruházban megrendezett „Olasz hetek" keretében a magyar vásárlók új olasz élelmiszer-ipari termékekkel ismerkedhet­nek meg. Aki olasz ízekre - „egy falat Itáliára" - vágyik, feltétlenül keresse fel a szegedi Cora áruházat: 172-féle új olasz termék kapható az áruházban. Hogy csak néhány példát említsünk: híres olasz sajtok, desszertjellegű édességek, szeletelt és egész sonkák, szószok és különleges tészták és neves olasz borok várják a vásárlókat - amelyeket a helyszínen meg is kóstolhatnak. Azok számára pedig, akik nem ismerik ezeket a különleges termékeket, képzett hoszteszeink tanácsokat, receptötleteket adnak. Az olasz hetek alatt Itália valóban a Corába költözik, hiszen a termékek eladásán kívül számos rendezvény várja az érdek­lődőket, melyek szervezésében közreműködik a budapesti Olasz Kultúrintézet. Érdemes tehát ellátogatni a szegedi Cora áruházba, ahová beköltözött a napfényes Itália!

Next

/
Thumbnails
Contents