Délmagyarország, 2006. február (96. évfolyam, 27-50. szám)

2006-02-10 / 35. szám

•MEGYEI TÜKÖR« PÉNTEK, 2006. FEBRUÁR 10. A fekete sereg Egyszer volt, hol nem volt, amikor még az igazságos Mátyás nem a mesékben volt, volt egyszer egy fekete seregünk. Talán ennek révén lelt hazára Himnuszunkban is: S nyögte Mátyás bús hadát / Bécsnek büszke vára. A bús had föltehetően a sereg feketeségére utal, bár vannak lexikonok, amelyek úgy tudják, csak a vezérük lehetett fekete. Vör&s hadsereg is volt. nem nekünk, hanem a nagy testvérnek. Itt meg. azt hiszem, ideológiában fürdették meg, azért lett vörös. Honvédőként szerveződött, hódítóként múlt ki a maradéka. Hazánkat negyvenhét esztendeig lakta meg, most van tizenöt éve, hogy elhagyott bennünket. Laktanyáik mostanáig mementóként meredeznek. Ahol sereg van, ott ellenség is van, győzelmek is vannak, ezeket én tehát nem szeretem. Nincsen győzelem véráldozat nélkül, egyik oldalon is, másikon is emberek vesznek. A szóban forgó mostani fekete sereg azonban nem fegyverrel küzd, csak élni akar. Mentünk a minap, végig a Kálvária sugárúton. Alkonyodott éppen, de a sötétséget még fokozta, hogy az eget fekete varjúcsapat borította be. Minden télen sokat látni belőlük, madarászok talán már tudják is, honnan jöttek, de ennyit én együtt még nem láttam. Előző héten a Bohr-elméletet is érintette egyik igen okos előadásunk, és azon szó esett a tiszai galambok emberi ésszel föl nem fogható csapatos surranásairól, meg a csonttollú madarakéról is a Dóm téren, de ehhez képes azok csak kisdobosok lehetnének. Vagy kiscserkészek • Gondoltam is, látván az áradatot, most álljatok elő, madárszámlálók. Tiétek a kisebbik Kossuth-díj, ha csak saccolni tudjátok is. hányan lehetnek. Mondom, alkonyodott már. lent is, fönt is, és olyan szorosan röpültek egymás mellett, könnyen elsodorhatta volna egyik a másikát, ezek a köröket és kanyarokat is olyan testületi összeforrottsággal röpülték, bizony mondom, az emberi tömegek halálos egymást taposása hozzájuk képest állati őskáosz. A madárvilág egyetlen légi balesetéről sem kaptunk hírt. Ketten ültünk egy kocsiban, és igen fontos adalékokkal egészítettük ki addigi ismereteinket. Ha a miénknél jóval nagyobb ország összes varjúja ide költözött, maradt belőlük otthon egyáltalán • És ha ezek napkeltével elindulnak eledelt keresni, képesek föltakarítani az egész várost, meg kiszedni a fele vetést. Egyik haszon, a másik kár. Varjú mondja, kár! Hess. madár! Azon is elámulgattunk, hogy a temető fáin legalább annyi ült már, amennyi fönn keringett. És mind a fák hegyén, a lehető legvékonyabb ágakon. Mintha az ott lakozó emberi gyászt egészítenék ki. Egészen biztos, hogy perceken belül a többinek is éjjeli szállást kellett találnia, de sötétben hogyan látták meg a vékony gallyakat? Mert az egészen biztos, hogy egy se száll mellé. Emlékezetből mondom, micsoda kányacsaták történnek költés idején azok között, amelyek tavaszt érezvén nem vonulnak vissza, hanem kis hazánkat tekintik édes szülőföldjüknek! Pedig választási időszak az is, a párválasztási kampány dühe az egeket nyaldossa. Rokonmadár a holló, és tudjuk róla. holló a hollónak nem vájja ki a szemét, föltehetően ezek is hadakoznak majd, ahogy hadakoztak tavaly is, de az ádáz küzdelmet mind elfelejtették. Mindenesetre az éjjeli honszerzésben a legteljesebb demokráciát példázzák. Szeminárium keretében meghívnám temetői madárlesre az országgyűlések szóvezéreit, vészt károgó pártállásra tekintet nélkül. H. D. Fenyvesi István köszöntése MUNKATÁRSUNKTÓL Ma köszöntik születésnapja alkalmából a 75 éves Fenyvesi Istvánt a Szegcdi Tudományegyetem Szláv Intézete és a tanárképző főiskolai kar orosz nyelv és irodalom tanszékének munkatársai. Fenyvesi István több mint három évtizedes felsőoktatási működése az orosz irodalom, valamint az orosz nyelv stilisztikai oktatásával kapcsolódott össze. Ö állította össze a szakmai berkekben is elismerést kiváltó első magyar-orosz - orosz-magyar szlengszótárt, mely nélkülözhetetlen segítség a posztmodern irodalom tanulmányozásához. Önök kérték MUNKATÁRSUNKTÓL Önök kérték címmel magyarnóta- és operettdélutánt rendez a Magyarnóta-szerzők és Énekesek Dél-magyarországi Egyesülete vasárnap 16 órától a Szegedi Ifjúsági Házban. A műsort a nézők kérései alapján állították össze. Fellép Kovács Zoltán operaénekes, Kismárton Ilona, a Szegcdi Nemzeti Színház énekese, Jarosiewitz Margit, Lévai László, bronzkoszorús nótaénekes, Antal Imréné. Gyuris Imre, Fejes Sándor, Fodor Károly, Ódry Zsuzsa. Papp Lajos és IHdgár Gábor. Kísér: ifj. Csicsó Győző és cigányzenekara. Életében először szerepelt nyilvános játékon a szentesi születésű Werner Györgyné - és másfél millió forintot nyert. A TV 2 Áll az alku című műsorának játékosaként úgy emlékszik a forgatásra, mint egy fantasztikus kalandra. A felvétel előtt egy balesetben összetört az autója az M5-ösön - ő sértetlenül úszta meg a balesetet. Most kocsira költi azt a pénzt, ami a nyereményből az övé. A TV 2-n futó műsor minden adását nézte eddig Werner Györgyné. A fábiánsebestyéni asszony azt mondja, a játékosokkal együtt szorított korábban is a minél magasabb összegű nyereményért, aztán egyszer támadt egy gondolata: ő is megpróbálná. Az interneten jelentkezett a felvételre, következett egy telefonhívás a TV 2-től, majd egyszer csak ott találta magát a stúdióban. A felvételi beszélgetés után a műsor készítői úgy döntöttek, hogy játékra hívják Bettit, aki ekkor szó szerint táncra perdült örömében. A három felnőtt gyermek édesanyja óriási élménynek nevezi a forgatás perceit, amikor kiderült, hogy a gép kisorsolta, vagyis valóban játszhat. - A műsorban mindenki kedves mindenkivel, a forgatási szünetekben szól a zene, a műsorvezető jelenlétében igazi vidámság uralkodik a stúdióban, a játékosok egymásért is szorítanak. Fantasztikus a hangulat, ez önmagában elég ahhoz, hogy jól érezze magát ott bárki, a nyeremény csak hab a tortán - mondja. Néhány perc alatt sokkal több hatás éri a játékosokat, mint a mindennapi életben, hiszen egyszerre úgy érezhetik, kitárul előttük a világ, és övék lehet az igazán nagy összeg, ami tói sok szempontból átalakulhat az életük. Máskülönben viszont, amikor kiderül, hogy elveszett tíz- vagy húszmillió forint, akkor érdemes nem tétovázni, és elfogadni a bank ajánlatát - taglalta tapasztalatait Betti. A szentesi születésű hölgy a kockázatot választotta: remélte, hogy hazavihet egy halom pénzt, de másként fordult a szerencse. Másfél millió birtokában mégis Gundel Takács Gábor nyakába borult. Az Áll az alku új variációjában a kikiáltott nyereménynek csak a fele a műsorban szereplő játékosoké, a másik felét a telefonos játékosok kapják, ezt a műsorvezető el is mondja az adás elején. így Betti tulajdonképpen csak 750 ezer forintot kapott, melyből tisztes polgárként még adózik. A nemrégiben felvételről sugárzott adást a család együtt nézte meg, közben egyre csak csörögtek a telefonok: az ország minden részéből régi jó barátok, volt kollégák, ismerősök hívták a nagymamát. Azt mondták: szurkolunk neked! BLAHÓ GABRIELLA CSODÁK A CSALADBAN Jl Werner Györgyné elmondta, hogy még a játék felvétele előtt, január 25-én autóbalesetet szenvedett: az M5-ös úton a mögötte haladó gépkocsi nagy sebességgel belehajtott. Az ő autója háromszor megpördült, a szalagkorlátnak ütközött, az alváza meghajlott, szétroncsolódott egyszóval, a kocsi totálkáros lett. Betti viszont sértetlenül szállt ki a roncsból, ami szinte csoda. Új kocsit kell vennie, igy nem kérdés, hogy mire költi a nyert összeget. Ha ötvenmilliót vihetett volna haza, akkor is volna helye a pénznek, hiszen három felnőtt gyermeke és négy unokája van. György nevű fiának két fia van, György és Richárd, Pálma is két fiúnak adott életet: Ede és Ervin szintúgy Szöszi mamának szólítja a derűs asszonyt, aki egyébként soha nem veszíti el a jókedvét. Bernadett nevű lányára is büszke, aki most egyetemi tanulmányokat folytat Belgiumban. Szent-Györgyi Albert-díjat kapott Penke Botond Az Alzheimer- és a Parkinson-kórt kutatja Fábiánsebestyéni asszony játszott és nyert az Áll az alku című műsorban Wernerné másfél milliója Három szegedi professzor is Szent-Györgyi Albert-díjat vehetett át az oktatási minisztertől a magyar kultúra napján. A kitüntetetteket bemutató sorozatunkban most Pcnke Botond akadémikusról rajzolunk portrét, aki munkatársaival többek között az Alzheimer- és a Parkinson-kór megelőzését, gyógyítását kutatja az egyetem Orvosi Vegytani Intézetében. Penke Botond Szatmárcsekén nőtt fel, tanárai már gyermekkorában megszerettették vele a biológiát és a kémiát. - Pedagóguscsaládból származom, ezért úgy gondoltam, én is tanár leszek, csak azt nem tudtam eldönteni, hogy biológus vagy kémikus - vallotta be a professzor, aki végül az ELTE biológia-kémia tanári szakán végzett 1965-ben. - A biológiát mindig nagyon szerettem, de inkább a kémia módszertanát tanultam meg. így olyan kémikus lett belőlem, aki a biológusokkal is nagyszerűen szót tud érteni. A professzor 16 évig vezette az Orvosi Vegytani Intézetet. Irányítása alatt létrejött egy kutatócsoport, amelynek a memóriazavarokkal járó betegségek - elsősorban az Alzheimer-kór és a Parkinson-kór a kutatási területe. A tudományos iskola munkájában sok különböző területen dolgozó szakember részt vesz, a gyógyszerkutató vegyésztől a számítógépes fizikusig. - Részben a betegség kialakulását, az okokat kutatjuk, de megpróbálunk a korai felismerésért, illetve a gyógyszerezésért is tenni valamit. Ha csak annyira le tudnánk lassítani az Alzheimer-kórt, hogy megállna a beteg romlása, el tudná látni önmagát, fölismerné a rokonait, hazatalálna a boltból, már az is óriási dolog lenne. Úgy gondolom, a legkellemetlenebb dolog, ami egy embert érhet, ha úgy hal meg, hogy előtte évekig teljesen zárt világban él, mert semmilyen új emléke nem marad meg. Ezeken a betegeken szeretnénk segíteni - beszélt munkájáról Penke Botond, aki jelenleg az 55 kutatócsoport munkáját összefogó neurobiolőgiai tudásközpont koordinátori feladatait is ellátja. A Szent-Györgyi Albert-díj meglepetésként érte a professzort. - Egy debreceni barátom jelezte, hogy január 23-án ne menjek sehová, mert ez nagy nap lesz az életemben - mondta mosolyogva az egyetemi tanár, aki akkor még nem tudta, miért a titokzatos bejelentés. - A kitüntetés előtt két héttel aztán kaptam a minisztériumtól egy levelet, hogy a Néprajzi Múzeumban díjat vehetek át. FAZEKAS GÁBOR KÍSÉRLETEK A KONYHABAN Penke professzornak kutatói munkája mellett kevés ideje marad kedvteléseire. - Régebben rendszeresen jártam síelni, és minden évben elmegyek a barátaimmal evezni, hegyet mászni - sorolta hobbijait az egyetemi tanár. - A legjobban azért főzni szeretek, a családom nagy örömére. A konyhában is az a legérdekesebb, hogy lehet a fűszerezéssel kísérletezni. Ez persze éppen olyan, mint egy kémiai kísérlet: vagy sikerül, vagy nem. Fotó: TV 2, Áll az alku Penke Botond kollégáival az Alzheimer-kórban szenvedőkért dolgozik Fotó: Schmidt Andrea Werner Györgyné autóvásárlásra költi a pénzt