Délmagyarország, 2006. január (96. évfolyam, 1-26. szám)

2006-01-02 / 1. szám

8 •VISSZATEKINTŐ" HÉTFŐ, 2006. JANUÁR 2. Az Év vállalkozója: Kucsora Sándorné Életében többször váltott A Vállalkozók Országos Szövetsége (VOSZ) idén három Csongrád megyei szakembernek adományozott Év vállalkozója kitüntetést. Kucsora Sándorné - Puskás Lászlóval és Csíkos Józseffel együtt - Bu­dapesten vette át az elismerést. GKM miniszteri elismerést kapott Szakács Józsefné, a szegedi VOSZ-iroda vezetője. Kucsora Sándorné, az ópusztaszeri Erdei Vendégház tulajdonosa közel járt az ötvenhez, amikor váltott, és fokozatosan felépített egy 23 szobás vendégházat. • Kucsora Sándorné az elismeréssel Fotó: Káinok Csaba Egy, az országban már hírnevet, Szegeden azonban még mindig csak kisebb ismertséget szerzett panziós, az ópusztaszeri Erdei Vendégházat vezető asszony ka­pott magas kitüntetést a Vállal­kozók Országos Szövetségétől. A négy év alatt, több lépcsőben megépült vendégház egész évben csaknem telt házzal működik, családokat, lovassportokat ked­velőket és vadászokat fogad, de egy hatalmas konferenciaterem miatt alkalmas szakmai trénin­gek, partnertalálkozók és eskü­vők megrendezésére is. A mérlegképes könyvelő szak­mával rendelkező ópusztaszeri Kucsora Sándornérói senki sem gondolná, hogy csak öt éve kez­dett el vendéglátással foglalkoz­ni. Élete többször vett száznyolc­van fokos fordulatot. Budapesten élt, szakmájában fokozatosan kapaszkodott felfelé a ranglétrán, amikor váratlan családi esemé­nyek miatt egy Kistelek melletti tanyára kellett költöznie férje édesapját ápolni. Hogy megélje­nek, „libázni" kezdtek: legvégül már évi 20 ezer szárnyasnál tar­tottak, jól menő vállalkozással bírtak. Az 1998-as év azonban nagy változást hozott életében: elvált. Úgy döntött, Opusztaszerre köl­tözik, és folytatja a vállalkozást, miközben azon gondolkodott, mi máshoz tudna kezdeni. Az öt­let a szó szoros értelmében az ut­cán hevert: észrevette, hogy van egy emlékpark, adott az évi 300 ezer látogató, akiknek nincs hol megszállniuk. „Mindig vágytam arra, hogy a lakóhelyem a mun­kahelyem is legyen egyben, ezért találtam ki a falusi vendégfoga­dást" - mondta. így hát 2000-ben vett egy félkész családi házat, egy évre rá elkészült az el­ső öt szoba, amit azonban hamar kinőtt a vendégsereg. Pályázott, telket vett, épített, majd újra pá­lyázott és megint építkezett. Hét pályázat és egy 80 millió forintos bankhitel eredménye az a mai úszómedencés vendégház, amely az új szárnyakkal 2004-ben lett kész, és amellyel kapcsolatban meghozta dönté­sét: tovább már nem bővíti. F.K. mmsmtmmttwíííi Nem fogytak a festmények a moziban Nem adtak el sokat a neves művészek alkotásaiból a Belvárosi moziban nyílt jó­tékonysági tárlaton. Az állami gondozásban élő kisgyerekek támogatására szervezett ki­állítást meghosszabbították - bízva a gye­rek- és művészetszeretők támogatásában. Jótékonysági kiállítást rendezett december elején a Belvárosi mozi második emeleti Ka­mara Galériájában neves szegedi és az ország más területein élő művészek alkotásaiból a Szögedi Felsővárosiak Civil Egyesülete (SZÖFCE). Az eredetileg év végi zárással ter­vezett tárlaton és vásáron azonban - talán a karácsonyi túlköltekezés miatt - nemigen fogytak a műalkotások, noha ott többek kö­zött Pataki Ferenc, Sejben Lajos, Sinkó János és Darázs József felajánlott művei is megvá­sárolhatók. - Az eddig összegyűlt, mindössze nyolc ­van-százezer forint körüli összeg sajnos nem elegendő az egyesület terveinek megvalósításá­hoz - mondta el Sándor Zoltán, a szervezet el­nöke. A SZÖFCE a teljes bevételt az „ÉR­TÜNK" Szegedi Csecsemőotthoni Alapítvány­nak szánja, amely a gyerekeket egyhetestől hatéves korig befogadó Bölcsőde utcai gyer­mekotthon kis lakói számára családiasabb, színesebb, jobb környezetet szeretne biztosíta­ni. A tíz éve létrejött alapítvány a bevételből já­tékokat, gyerekruhákat vásárolna, programo­kat szervezne a kicsiknek, akik családjuk támogatására sajnos nem számíthatnak. A szervezők továbbra is bíznak a művészet­és gyermekbarát adakozók támogatásában, így a kiállítást - ami naponta 14 és 18 óra kö­zött látogatható - január közepéig meghosz­szabbították. T.R. Napelem a galamboknak Ötven éve is van, hogy tudom, a galamb kiköpött technikai zseni. Tanultam az egyetemen. Autót ugyan nem javítgat, sőt tojik rá, még egy gyatra szöget se verne be a falba, de megtanították arra is, hogy az elébe ömlő csapágygolyók özönéből kikapkodja a de­formáltakat. Nem nálunk, valahol Távol-Keleten. Micsoda lele­mény kellett ide, hogy ezt a képességét fölfedezzék, és bele is tud­ják verni a csőrét, ha netán mellé kapna! Azóta, a számítógépek korában, gondolom, erre már nincsen szükség, de a képesség önmagában aranyat ér. A tájékozódni tu­dása is fenomenális. A postagalambé például. Elviszik ketreces­től, mondjuk, Rómába. Az egész útból nem lát semmit, térképet se adnak a kezébe, de ha kinyitják kalitkáját, huss! - és már vág­tat is haza, szélsebesen hasítva a levegőeget. Amikor mi tanul­tunk róla, pszichológiából persze, még azt mondták, a rádióadók hullámai belekavarhatnak az útjába. Versenyben verhetetlen, legföljebb a költöző madarak közelítik meg, vagy a kutya például, de az nem röpülve közlekedik. Újságok is írták, hogy az egyiket elvitték valahová Szibéria mélységes fenekére vagy magasságos tetejére, és onnan vánszorgott haza Moszkvába. Mielőtt a nagy szovjet példa gyanúját ráteríthetnék az újságra, azt is megírta, hogy egy másikat a Genfi-tó partjára kamionnal vitte el az egyik oda költöző, összes hóbelevancával. A családbeliek ugyanazok voltak, mégse bírt ki néhány napnál többet, egyszer csak nyoma veszett. Hetek múlva jelezték az itthoniak, lefogyva, agyonfárad­tan megérkezett. Megindítóan szép példák ezek, de maradjunk a galamboknál. Szégyen, nem szégyen, csak most jutott eszembe, pedig het­venhétszer szóltam már a szegedi óhídon dévánkozó seregletről. Legtöbbször azt is hozzátettem, szorgalmasan lepotyogtatják az alattuk átjárókat. Madarászok mindenféle ötlettel előálltak már, de leginkább hagynák békésen letojogatni az emberiséget. Sze­mélyiségi jogaikban korlátoznák őket, ha ebbe is beleavatkozná­nak. Voltak, akik lövésekkel riogatnák, mások fogamzásgátló tab­lettákkal etetnék. A minap is ott kerekeztem el alattuk, akkor jutott eszembe a megváltó ötlet. Láttak már villanypásztort ? Kihúznak egy drótot, belevezetnek valami gyönge kis áramot, és a baromállatot is meg­tanítja, ha hozzám érsz, megcsíplek. Ilyen drótot feszítenék ki a híd két ívére, és sok bordájára, akár több példányban is, és csipke­dő árammal táplálnám. Állj, ne dühöngj, emberiség! Még nem értem a végére. Nem konnektorból vezetném az áramot, mert az veszedelmeket hor­dozna magában, napelemet raknék föl. Azt nem tudom, meny­nyit, mert ide nagyobb ész kellene, mint ami nekem adatott, de szakembernek játékszer azt kikétszerkettőznie. A napelemet egyszer kell csak megvenni és fölszerelni, aztán olyan, mint a föld a teremtés tragédiájában: eljár a maga tengelyén. És most jön bele a játékba szent madarunk műszaki zsenialitá­sa. Ha a fénylő golyóözönből ki tudta kapkodni a sérülteket, ha haza tud találni pokolegyházáról is, akkor azt is megtanulja, amit a gyönge áram diktál: ha hozzám érsz, megcsíplek! És másik he­lyet keres magának. Ha majd nekiveselkedik valaki, hogy ötletemet megvalósítsa, elvégre az a híd is az emberekért van, nem a galambokért, illő ré­szesedéssel gondolhat rám. Ahogy a potyadékból is kijutott. H.D. Zöldenergia-hasznosítás: bioetanolt a benzintankba A Délmagyarország és a Délvilág ajánlásával Ellentmondásos a környezetkímélő energiahordozók hasznosításának helyzete Magyarországon. A Dél-Alföldön elsősorban a bioetanol gyártására alkalmasak a feltételek. Ahhoz azonban, hogy a befektetők foglalkozni kezdjenek vele, megfelelő jogi, pénzügyi és szabályozási környezet kell. Ennek létrejötte nem lehetetlen, amit az is bizonyít, hogy a „zöld villamos energia" területén már megtörtént a befektetőket vonzó váltás. A Dél-Alföldön a gabonából, kukoricából is előállítható bioetanolra lennének meg a feltételek Fotó: Tésik Attila A gabonából, kukoricából lepárlással előállítható bioetanolnak nagy jelentő­sége lehetne a benzinüzemű járművek környezetkímélő működtetésében. - Magyarországon, kiváltképp a dél-al­földi régióban a bioetanol-gyártásnak nagy jövője lehet: mint alkoholt, gaboná­ból, kukoricából lepárlással minden mennyiségben elő lehetne állítani ­mondja Terbe Zoltán, megújuló energia­forrásokkal foglalkozó energetikus. A dí­zelmotoros járművek, például kamionok, traktorok, s egyes személyautók üzem­anyagaként hasznosítható biodízel előál­lítása repce- és napraforgóolajból törté­nik. Magyarországon három, kulcsrakész biodízelüzem várja, hogy beindulhasson, de egyelőre nem termel: túl drága lenne az üzemanyag-előállítás. A biodízelolaj-elő­állításhoz hasznosítható növények, főleg a repce számára Magyarország éghajlati viszonyai nem a legkedvezőbbek; ha pél­dául kötelezővé válna tízszázalékos biodí­zel-bekeverés a dízelüzemanyagba, beho­zatalra szorulnánk biodízelből, legalábbis az első időkben - hívja föl a figyelmet a szakember. A bioetanollal mennyiségi gondok nem lennének. Am vigyázat: az etanolgyártás beindu­lása nem biztosítaná, hogy sokkal ol­csóbb legyen az üzemanyag, főleg, ha árába beépítik a különböző adókat. Ugyanakkor egyértelműen környezet- s így egészségkímélő volna az így nyert üzemanyag. Jelenleg csak egyféle uniós pályázat vehető igénybe megújuló ener­giák hasznosításával kapcsolatban, ezen kis- és középvállalkozások nem is vehet­nek részt. A legfőbb gond: nincs meg az a törvényi háttér, mely az említett ter­mékek forgalmazását segítené, meg­szabva például, mely bioüzemanyag hány százalékban keverhető hagyomá­nyoshoz, s ha bekeverik, milyen jövedé­ki adó jár utánuk. E mostoha helyzet valószínűleg nem marad így időtlen időkig - bizakodik a szakember -, ahogyan a „zöld elektro­mos energia" előállításával kapcsolat­ban már létrejött a befektetőket vonzó, megfelelő jogi, pénzügyi és szabályozási környezet - ugyanígy a bioetanollal és társaival kapcsolatban is megtörténhet a váltás. „Zöld elektromos energiával" - jelen­leg ez biztosítja az uniónak tett, meg­újuló energiaforrások előállítására vo­natkozó vállalásaink legnagyobb hánya­dát - kifizetődő foglalkozni: kilowatt­óránként 23 forintért kötelező a „zöld villamos áramot" átvenniük a szolgálta­tóknak, így a befektetők erre a területre összpontosítanak. A gond a környezet­védelem szempontjából: a zöld elektro­mos energia előállításához használt bio­massza - legnagyobbrészt "fanyesedék, egyéb cellulóztartalmú anyagok - nagy részét szenes erőművekben, szén közé bekeverve égetik el, és nehezen ellen­őrizhető: valóban fölhasználták-e. A megfelelő helyeken - például nem ma­dárvonulás-útvonalban - létrehozott szélerőműveknek ehhez képest nagyon kevés a nemkívánatos mellékhatása. ECS. BIOGÁZ, A SZENNYVÍZTISZTÍTÁSI MELLÉKTERMÉK A biogáz is környezetkímélő energiahordo­zó. Fermentálással minden zöld növényből létrehozható, így a dél-alföldi régióban mint mezőgazdasági területen szintén le­het jövője. Szennyvíztisztító telepeken is létrejön energianyerésre hasznosítható mennyiségben biogáz, ami ugyancsak jö­vőbeli jelentőségére utal. A keletkező ter­méket csak tisztítás után lehet alkalmazni. XC^soÁcxaswei animációs rajzfilm KEDVEZMÉNYES KUPON! 5 Váaia ki *« mutassa be a pénztárnál! C* A MINDENKORI JEGY TLOO R\ ABABÓL A CINEMA CITY Í Y|6EDMEUY HÁLÓZATOKBAN • v A kedvezmény 1 fö reszere szól es a Csodacsibe , . bármelyik előadásán felhasználható, muár 1-ig! Várjuk kedvenc fotóikat rövid szöveggel! KÜLDJÉK BE és Ml KÖZZÉTESSZÜK! Kedres Obasó! A megjeletiéshez a beküldő egyetertésén kirul a képen látható személy (kiskorúaknái a lőnényts képriselö) huájárulása szükséges. DÉLMAGYARORSZÁG A DÉLMAGYARORSZAG és a DÉLVILÁG m T\/Tí AKil / t DÉLVILÁG kommunikációs partnere a T-Mobile Rt. T * "iVJLUUlltr

Next

/
Thumbnails
Contents