Délmagyarország, 2006. január (96. évfolyam, 1-26. szám)

2006-01-30 / 25. szám

PÉNTEK, 2006. JANUÁR 27. • MEGYEI TÜKÖR7 A 79 éves Bálint Lászlót a hideg nem, csak a jeges út tartja vissza a biciklizéstől Fotó: Tésik Attila Télen kerékpár, nyáron meg a jó öreg Simson - vallja Bálint László. A 79 esztendős férfihoz hasonlóan rengeteg vásárhelyi dönt úgy, hogy a nagy hidegben sem válik meg biciklijétől, azzal megy mindenhová. A mínusz 10-15 fokos hidegben is kerekeznek a városban. Azt mondják, ez nem olyan nagy dolog, csak jól fel kell öltözni. A laikusok azt hiszik, hogy a bicikli tipikusan nyári jármű. A mínusz 10-15 fokos hidegben Vásárhelyen sétálva ezt a megállapítást azonnal megcáfolják a helyiek. Most sincs sokkal kevesebb kerekező az utcákon, mint a többi hónapban. - Tizenöt esztendeje vásároltam ezt a biciklit. A szakmám géplakatos, így magam bütykölgetem, ha elromlik. A világért sem cserélném le egy modernebb drótszamárra - mutatta járgányát Tótfalusi Péter. A középkorú férfi szerint a hideg nem jelent neki akadályt. Két pulóverrel többet vesz fel, valamint legfelülre egy vízhatlan széldzsekit. Ez azért kell, hogy ne ázzon át, és a hideg levegő is nehezebben járja át a testét. Szerinte a téli kerékpározáshoz a legfontosabb az ötujjas kesztyű. Azért kell ilyen, mert csak így lehet pontosan kezelni a féket vagy az újabb kerékpárokon a váltót. - Nyaranta egy öreg Simsonnal járok városszerte. Télen pedig előkerül az a húszesztendős Csepel bicikli, amit még a lányomnak vettem, mikor iskolás volt. Most már dolgozik, így magának vásárolt egy újat, és én megkaptam tőle a régit - árulta el Bálint László. A 79 éves bácsi korábban egy kopáncsi tanyán lakott, ahová Danuviájával vitte állatainak a tápot. Ahogy megöregedett, beköltözött a városba, a Kistópart utcába. A kétkerekűről azonban most sem mondott le. Laci bácsit a hideg nem zavarja, csak a jeges úttól fél. Egyszer akkorát esett, hogy egy hétig nem bírt lábra állni. Azóta a bicikli a kamrában pihen, ha jég borítja a vásárhelyi utakat. Molnár Hajnalka ilyenkor is kerékpárral közlekedik. Mivel még túl fiatal, így nincs jogosítványa, buszozni pedig nem szeret. Mountain bike-ján elöl-hátul van kosár, így bevásárolni is ezzel megy. Szerinte azért is jó kerekezni - legyen bármilyen hideg, csak ne essen semmi mert így jókat el lehet dumálni barátnőivel, akik szintén vele tekernek. Egy fekete fejkendős nénike támaszkodott péntek délelőtt a Kossuth tér sarkán idős szovjet kerékpárja kormányára. A vázon átdobva egy nagy zsák feküdt, a csomagtartóra egy papírdoboz volt erősítve, a kormány két végén pedig egy-egy szatyor lógott. - Tudja, akkor cipelek enynyit, mikor jönnek a lányomék. Kishomokon lakom, ahol nincs bolt a közelben. Budapest mellől érkezik a család, muszáj őket valami finomsággal várni. A dobozban egy csirke és egy kacsa lapul, a zsákban pedig mindenféle zöldség mesélte. Kézben ennyi mindent nem tud cipelni, ezért marad a kerékpár. Hiába múlt már hetvenesztendős, de nem esik nehezére a kerékpározás, még télen se. Szerinte azért, mert edzésben van. Ugyanis naponta 15-20 kilométert lekerekezik, mire mindent elintéz. K.T. ÜGYELJENEK AZ AUTÓSOK IS - A nagy hidegben magukat minél jobban összehúzva ülnek a nyeregben a kerékpárosok. Emiatt nem olyan körültekintően közlekednek. így a téli hónapokban az autósoknak jobban kell ügyelniük rájuk - nyilatkozta Keczkó Péter őrnagy, a vásárhelyi rendőrkapitányság közlekedésrendészeti osztályának vezetője. Vásárhely hatalmas külterülettel rendelkezik, ahonnan sokan kerékpárral járnak be a városba. A helyi rendőrök ezért fokozottan ellenőrzik a külterületi utakat. Nemrég fényvisszaverő mellényeket osztottak szét a kerékpárosok között. Ebben a mellényben akár 100-150 méterről is észreveheti a járművezető a biciklist. Külön vigyázzanak az autósok az idős kerékpárosokra. A kerekezők az út szélén felhalmozódott hó, latyak miatt az úttest közepéhez közelebb közlekedhetnek. Ilyenkor célszerű nagyobb oldaltávolságot tartani előzés során. Műköröm a billentyűkön Valóságos házi jószágom a billentyű, verem reggel, délben, este és alkalmanként sötét éjszaka is. írógép korában olyan hangos volt, a világhosszú panelház túlsó végén is fölriadtak álmukból, és kitartok mellette most is, amikor már szúpercegés csak a hangja. Szoktam figyelni másokat is, hogyan veregetik. Néhányra, meg nem állhatván furcsaságát, rászólni is szoktam: a többi kilenc ujjadat fölöslegesen teremtette a teremtő 7 Rendőrt is láttam már közvetlen közelről ujjtakarékos műveletben. Hencegésnek tűnhet, de én leginkább hárommal ütögetem, és csak alkalmanként fordul elő, hogy másik kettőt vagy hármat is segítségül hívok. Áldom azokat, akik még gépíróiskolába jártak, és a „vakírást" is megtanulták. Azokat meg kimondottan irigylem, akik gyorsírni is tudnak. Bélát is, akit az Országgyűlésbe is föl-fölhívogattak leírni a zagyva beszédeket is. Látom az én klaviatúrámon, van két kis bütyök, egyik az f-nél, a másik a j-nél, biztosan az ujjak tapogatás betájolására való, de ezt nekem is hiába finomkodtak oda. Iszonyatosan tudom sajnálni azokat, akik napi robotként billentyűznek. Mindegy, hogy mit, a következő mondatban már el is felejtik, de ott görnyedeznek reggeltől estig. Attól tartok, bütyökig elkopik majd mind a tíz ujjuk, és simogatni se tudnak már velük. Páciensként ültem be a minap az egyik ügyfélrendelőbe. Kialakult módja van már ennek is, kedvesen leültettek. Csakhogy azt nem mondták, szembe babám, ha szeretsz. Láttam, műkörömmel van kitoldva a kedves hölgynek mind a tíz ujja, és fösték is van rajta, körömlakk képében. Ahogy elnéztem, volt az akkora, karomnak is elment volna, de ennyire nem akarom megsérteni, mert nem a nézőkéimet akarta kikaparni vele. Akkor éppen arra volt hivatva, hogy engem az igaz útra tereljen. Kérte a kódszámomat, és bepötyögtette a számítógépbe. Majdnem kiguvadt a két szemem, úgy figyeltem. Nem az ujja bögyével nyomogatta az ábécét, mert azonnal sorozatot lőtt volna a gépe, hanem a műkörmeivel. Nem gorombán, persze, mert azt már a finomságokra termett számítógép is zokon venné, és a műköröm is tiltakozna ellene. Szinte puhán ugráltak a billentyűkön, ha nem is olyan nagyon gyorsan. Ütődött gügyeként még a szemüvegemet is fölraktam. Azt akartam látni, melyik betűbe vésődött már mélyedés - majdnem kátyút mondtam -, de még karcolást se láttam egyiken se. És kiderült, az a fene számítógép műkörömmel buzerálva is mindent tudott rólam. Azon kapom magam, el kéne már nekem is mennem egyműköröm-stúdióba. Hátha az én gépem is elkezdene mindent tudni. Minek gyötröm kicsike eszemet mindenféle bolondsággal! Tudomásul kéne vennem, körmösnek áll a világ. Vagy műkörmösnek. H.D. Százötven önkéntes is segítene a bajban A szomszédok közül egyedül a megyénkkel határos Szerbia és Montenegróval nincs katasztrófavédelmi együttműködési megállapodása Magyarországnak. A hiányosságra a hejcei repülőgép-baleset kapcsán is ráterelődhet a figyelem. Most egy önkéntesekből álló csoport létrehozását tervezi a DKMT - a tavalyi árvíz tapasztalataiból okulva. A szlovák és magyar mentők közösen dolgoztak a hejcei repülőgép-baleset mentésén. Bár két NATO-tag dolgozott együtt, és ez a kapcsolat ilyenkor is sokat számít, az feltűnt az észak-magyarországi esetről szóló hírekben, hogy a szlovákok azonnal átléphették az országhatárt. Kérdésünkre válaszolva Kaszás Mihály, a megyei védelmi bizottság titkára arra emlékeztetett, hogy a felső-tiszai árvíz idején is előfordult, hogy egy ukrajnai falu lakossága Magyarország felé menekült. Az viszont elgondolkodtató, hogy Magyarországnak majdnem minden szomszédjával van katasztrófavédelmi együttműködési megállapodása, Szerbia és Montenegróval azonban még nincs. A három külügyminiszter tavalyi találkozója után most várható, hogy a szerb parlament megtárgyalja a korábban elküldött magyar kezdeményezést. A DKMT euroregionális együttműködés nemrég elhatározta, hogy létrehoz egy százötven fős szervezetet, amely katasztrófák idején segítene a mentésben. Az ötven magyar, ötven vajdasági és ötven romániai önkéntesből álló csoport felkészítésére, a felszerelések beszerzésére egy Interreg-pályázatot készített a DKMT Kht. A szervezet a tervek szerint sokat segíthetne olyan esetekben, amikor a katasztrófa a határ közelében történik, vagy a hatása átnyúlik a szomszédos országba. B.A. Vásárhelyen télen sem pihennek a tárolókban a kerékpárok Nem félnek a hidegtől A hórukkemberek helyettünk végzik el a munkát Kalákában olcsóbb, de fárasztóbb költözni A költöztetés ára az emelet számától is függ Fotó: Miskolczi Róbert Az utóbbi években egymás után nőttek ki a földből az új házak, fellendült a költöztetőpiac. Sokan fogadnak hórukkembereket a pakolásra, mások viszont ismerőseik segítségét kérik. Ez utóbbi olcsóbb, de fárasztóbb. Hihetetlen mennyiségű használati tárgy, edény, könyv, újság, ruha, játék, apróság tud felhalmozódni évek alatt egy lakásban. Ezzel persze csak akkor szembesül az ember, ha költözésre adja a fejét. Vannak, akik barátaikat, ismerőseiket kérik meg, segítsenek a pakolásban, mások pedig fuvarozó cégeket bíznak meg. Az újságokban rendszeresen olvasható bútorszállító, költöztető vállalkozók hirdetése. Az egyikben például az áll, hogy fuvarozást, áruszállítást, költöztetést helyben vagy vidékre, külföldre és külföldről egyaránt vállalnak. - Általában óradíj alapján dolgozunk Szegeden - mondta Rideg Roland -, de ezzel együtt felmérjük a munkát is. Tudnunk kell, honnan hová, hányadikról hányadik emeletre kell költöztetni, mennyi nagyobb bútor van. A cégnél két rakodó dolgozik a sofőrrel, a megrendelőnek nincs dolga, csupán meg kell mutatnia, mi hová kerüljön az új lakásban. Tóth György 1993 óta szolgáltat, az egész ország területén vállal fuvarozást, áruszállítást, alkalmanként költöztetést. Egyedül dolgozik, ő vezeti a teherautót, és segít a pakolásban, de a bútorcipelőkről a megrendelőnek kell gondoskodnia. A vállalkozók szerint az amerikai módszer - vagyis, hogy a költöztetők csomagolnak be mindent, § ők hozzák ehhez a dobozokat is - Magyarországon nem működik, mert az emberek szeretik tudni, mit hova pakoltak. Arról nem is beszélve, sokan nem rajonganak azért, hogy idegenek pakolásszák a dolgaikat. Az árak egyébként nagyon változóak, minden esetben megállapodás kérdése, mennyibe fog kerülni a költöztetés. Van, aki Szegeden 7500 forintos óradíjért vállalja a munkát, s akad olyan vállalkozó is, aki fix árat mond, miután megtudta a részleteket - ez pedig, mint megtudtuk, csak terepszemle után lehetséges. Telefonon egyik fuvarozó sem szeret egyezkedni, mert az ár függ attól, hány darab, mekkora és milyen nehéz bútort kell szállítani, mennyi az apróságokat tartalmazó dobozok száma, van-e hűtő, mosógép. Van olyan vállalkozó, aki emeletenként 500 forint pluszt számol fel. A zongora szállítása viszont igen költséges dolog. A hangszer szállításáért átlagosan 10 ezer forintot kell fizetni. NYEMCSOKÉVA