Délmagyarország, 2006. január (96. évfolyam, 1-26. szám)

2006-01-18 / 15. szám

MESTERSÉGEK DICSÉRETE Márkus Imre bőrdíszműves (65 éves} Az Izabella híd környéke hamarosan tiszta lesz A külvárosi zöldben szeretnek szemetelni A várost övező zöld sávok az illegális hulladéklerakás kedvelt célpontjai. A Szegedi Környezetgazdálkodási Kht. együttműködést kezdeményez a város hatékonyabb tisztántartására és a szemetelők megbüntetésére. Sokféle papírhulladék, sörösés üdítősdoboz, műanyag palack a cserjék, bokrok ágai között és sűrűn elszórva a fűben. Ezt láthatja bárki, aki az Izabella hídon gyalog vagy kerékpárral áthalad. Gépkocsiból és autóbuszról kevésbé feltűnő, de még így is elkeserítő a látvány. Ez a kép zavarja olvasóinkat is, akik szerkesztőségünkben arról érdeklődtek, mikor lesz tiszta a terület. Szabó Ferenctől, a Szegedi Környezetgazdálkodási Kht. ügyvezető igazgatójától azt kérdeztük, melyek azok a területek Szegeden, amelyekre a városlakók a legtöbbet panaszkodnak, illetve ahol a legnagyobb mennyiségben találnak illegálisan lerakott hulladékot. A külvárosi zöld sávokat említette, ezeket magánszemélyek, de vállalatok is rendszeresen szennyezik. Ilyen az algyői olajmező környéke, a Belvárosi híd I TÉMA | az olvasótól újszegedi lába vagy a szőregi vasúti átjáró mögötti terület. Az igazgató elmondta: olyan együttműködési megállapodást kezdeményeznek, melynek során a környezetgazdálkodási kht., a Szepark, az IKV Rt., valamint a Csongrád Megyei Állami Közútkezelő Kht. összehangolná a takarítást az általuk kezelt területeken. Ezenkívül összehangoltabb fellépést kérnek a rendőrségtől, a városőrségtől és a közterület-felügyelettől is. A hulladék nemcsak közterületen, hanem magánterületen is általános probléma. A tulajdonosok, sokszor a cégek, intézmények sem gondoskodnak megfelelően a tisztaságról - tette hozzá Szabó Ferenc. Az Izabella híd tisztán tartása egyébként a Csongrád Megyei Állami Közútkezelő Kht. feladata. Rigó Mihály műszaki igazgató elmondta, jelenleg az úthibákat javítják, de ha nem romlik az idő, napokon belül hozzálátnak a terület takarításához is. G. ZS. Gán Anett, Gán Miklós és Gán Miklósné - az apa ölében a „trónörökös", ifjabb Gán Miklós Fotó: Szabó Imre ZOLTÁN SORSA w A báty, Gán Zoltán élete hasonlóan alakult, mint Miklósé: ő is alkalmi munkákból, szerény körülmények között él. A kártérítés fejében átvett pénzből ő többek között a szülői házat váltotta meg testvéreitől, ahol hatvannyolc esztendős, beteg édesanyjával és élettársával lakik. foglalkoztatja, az az, hogy miért nem tisztáz- nem bánná, ha visszaállítanák a halálbünteták az ügyet azóta sem. tést, és akár így végezné az, aki helyett a - Miért nem került rendőrkézre az igazi tet- rendőrök őt és a bátyját tartóztatták le. tes? - kérdezi, s nyomban azt is hozzáteszi: SZABÓ IMRE SZERDA, 2006. JANUÁR 18. «AKTUALIS Felújításra, cserére szorul a legtöbb panelházi lift Lakók a felvonók ijesztő fogságában Folytatás az 1. oldalról A cég a bejelentéstől számított két órán belül vállalja a mentést a felvonóból, de általában már fél-egy óra alatt odaérnek, ügyeletük huszonnégy órás. Hogy a liftben ragadt emberek addig se essenek pánikba, egyre gyakrabban szereltetnek be a felvonóba hangkapcsolatot biztosító eszközt - száz-százhúszezerért -, ami ügyeletükön szólal meg, csakúgy, mint a rendszerükbe bevont házak piros gombos csengői. A „telefon" segítségével a diszpécser megnyugtathatja a helyzettől gyakran megijedő idősebbeket. A nyári „beszorulás" még kellemetlenebb: a megrekedt levegő egyre melegebb lesz. Találkoztak olyan „szabadulókkal", akik csak alaposan leizzadtak, míg másokat már az ájulás környékezett. Leggyakrabban mégis liftrongálások miatt hívják őket mostanában: az ellopott kapcsolótábla a színesfémgyűjtőknél végzi, és a szakember szerint gyakorlatilag mindent lopnak, ami leszerelhető. A tolvajok párszáz forintjáért a házat komoly kár éri: egy gombokkal teli kapcsolótábla cseréje hetvenezerbe kerül. Csóti Ferenc, az IKV Rt. ingatlangazdálkodási irodájának vezetőhelyettese arról tájékoztatott, hogy a panelprogramban lehetőség van a liftek felújítására is, amihez az önkormányzat és az állam összesen kétharmad részben járul hozzá. Az önrészt a lakóközösség állja - ahogyan ez a szigetelés- és nyílászárócsere esetében is történik. Ez utóbbi a feltétele a liftfelújításnak, mivel a pályázatot alapvetően energiatakarékossági felújításként hirdették meg. Csóti elmondta: a tavalyi 136 pályázó lakóközösség közül mindössze öten vállalták a felvonó felújítását is, ugyanis a lakásonként négyszázezer forintban maximált támogatás nagy részét elviszi az energiatakarékossági beruházás. A belvárosi ingatlanokban lévő liftekre mindez nem áll, a pályázatot ugyanis iparosított technológiával készült épületekre szabták. A belvárosi ingatlanokkal is rendelkező IKV huszonegy szegedi felvonó üzemeltetéséért, karbantartásáért, javításáért felelős. Erre évente mintegy nyolcmillió forintot költenek, mondta el kérdésünkre Blidár László, az önkormányzati cég műszaki irodájának vezetője. TOMBÁCZ RÓBERT ÖREG LIFT NEM VÉN LIFT Több belvárosi ingatlanban is működnek liftek, ezek karban tartására ugyanakkor ritkábban van szükség: kevesebben használják, és a lakók is jobban vigyáznak rá, mint a házgyári épületekben. A városban negyven évnél idősebb lift nem működik - ezeknek az „aggastyánoknak" is csak kovácsoltvas, nyitott szerkezetük, fafülkéjük eredeti, a gépeket az évek alatt lecserélték. Az ártatlanul vádolt magyarcsanádi férfi még várja az ügy tisztázását Egyenesbe jött Gánék élete Sajnos nincs kellő utánpótlás Tipikus panellift A magyarcsanádi Gán Miklós nem bánná, ha visszaállítanák a halálbüntetést és így bűnhődne az, aki helyett bátyjával együtt majdnem másfél évet ült előzetes letartóztatásban - ártatlanul. A Gán család élete a szabadulás óta eltelt két esztendőben visszatért a megszokott kerékvágásba, az édesapát azonban megviselték a történtek: feszültebb lett. Szemmel láthatólag visszatért a magyarcsanádi Gán Miklós és családjának élete a rendes kerékvágásba azóta, hogy a Gán fivérek ügye - két évvel ezelőtt - reflektorfénybe került. Mint annak idején lapunk az országban elsőként megírta, a roma testvérpár tizenöt hónapot töltött előzetes letartóztatásban. Emberöléssel vádolták őket, a bíróság azonban felmentette mindkettőjüket, majd az ártatlanul rács mögött töltött közel másfél évért fejenként 1,2 millió forintos kártérítést kaptak az államtól. Történetük különösen azért keltett óriási visszhangot, mert az általuk benyújtott kétmilliós kárigényt első fokon többek között azért mérsékelték majdnem a felére, mert úgymond „primitív" személyiségükből adódóan a börtönt az átlagembernél könnyebben viselték. Látszik, hogy a kártérítésként megkapott pénzt Gán Miklós csakugyan otthonára és családjára fordította: bár szerény körülményekről árulkodik, a Nicolae Balcescu utcai ház tiszta, rendezett. Többek között gáztűzhelyt és bútorokat vásárolt belőle, illetve - mindjárt a szabadulás után - megkezdte a ház alászigetelését, felújítását. A két lánynak szánt külön szoba éppen mostanra készült el; be is van rendezve, a megvásárolt gázkonvektor viszónt még beszerelésre vár. Mindezt persze nem csak a megítélt összegből fedezte a család: a harmincnyolc esztendős férfi egy időben közmunkás volt, most alkalmi, főként mezőgazdasági munkából él, ahogyan a nagy munkanélküliségtől sújtott faluban oly sokan. Felesége pedig egyelőre otthon van a legkisebb, hároméves gyerekkel, Miklóssal. A két lány közül a tizenhat esztendős Magdi kollégista, egy szegedi szakközépiskolában tanul jó eredménnyel, míg a kisebbik, Anett egyenesen kitűnő - ötödikes a helyi általános iskolában. A családfő nagyon büszke rájuk, no meg például arra, hogy nemrégiben jogosítványt szerzett, majd vásárolt egy tizenhárom éves Skoda Feliciát. Úgy tapasztalja, a faluban mostanra mindenki napirendre tért a történtek felett ugyanúgy fogadják például a kocsmában, ha betér egy italra, mint bárki mást. Ám kétségtelen, őt magát megviselte a tortúra. Felesége szerint Gán Miklós megváltozott az előzetesben töltött hónapok alatt: feszültebb, idegesebb lett. Ezt a férfi sem tagadja. Ha például rendőrautót lát, azóta is összerezzen - rémálmai viszont már nincsenek. Ami mindmáig Ezek a hetek sokak számára a döntéskényszer hetei: február közepéig-végéig választani kell a 14-16 éveseknek és a 18-20 éveseknek is: mi legyek, ha nagy leszek? Vagy legalább beállni egy útra, melynek végén valamilyen szakma, foglalkozás sejlik föl. Ebben a nem politikai, hanem életpálya-választási időszakban bemutatunk néhány mesterséget. Hátha ötletet adhatunk. Véletlenül lett „táskás". Márkus Imre apja nyomdokain haladva vasesztergályosnak készült, amikor meghallotta, hogy tanulót keres a neves szegedi bőrdíszműves, Czinner József. Bé is állt a műhelyébe segédnek, 1968-ban mestervizsgázott, végül egészen korán, 1972-ben lett önálló, vagyis „maszek". Mindig ott nyitott üzletet, ahol éppen lakott: előbb Tarjánban, majd Dorozsmán, most a József Attila sugárút és az Osztróvszky utca sarkán dolgozik. Amikor nagyobb üzletet működtetett, a felesége kiszolgált, ő pedig a hátsó műhelyben tevékenykedett. - Nyugdíj mellett is folytatom, mert szeretem. Elfoglalom magam, és kiegészítem a nyugdíjamat - mondja a megélhetésről. A jó iparos ismérveiről azt mondja: a szorgalom, a becsületesség mellett legfontosabb a kézügyesség. Nem árt valamennyi rajztudás sem, hiszen azért tudott megélni, mert saját maga tervezte az áruját. Főleg női táskákat készített, árult, és közben felmérte, mire vágynak a hölgyvásárlók. Márkus mester úgy tudja, az iskolák már nem tanítják a bőrdíszművességet, mióta a könnyűiparnak befellegzett. Neki sincs utánpótlása a szakmában, pedig munka akadna bőven, és tisztességes kenyeret biztosítana. Egyedi táskamegrendeléseket vállal, és cégeknek készít ajándéktárgyakat: övet, cigarettatokot, tolltartót, könyvborítót, mappát. Többnyire viszont javít, és tapasztalja, milyen sok kontár kering az iparban, mert selejtes munkáikat hozzá viszik javítani a kuncsaftok. Pedig egy hasonló kis műhelyben bele lehetne tanulni a fogásokba, ahol a mesterség csínját-bínját megtanítaná egy igazi bőrdíszművesmester. Márkus Imre szerint tisztességes kenyeret biztosíthatna a D. T. szakma Fotó: Frank Yvette Fotó: Schmidt Andrea