Délmagyarország, 2006. január (96. évfolyam, 1-26. szám)

2006-01-13 / 11. szám

10 DÉLMADÁR 2006. január 13., péntek Állati piercingek A pap, aki nem tudott hazudni... Egy rendkívül csinos, fiatal hölgy repülőgépen tér haza Svájcból. Egy pap mellé szól a jegye, akit megszólít: - Bocsánat, atya, megtenne nekem egy szívességet? - Természetesen, kisasszony, mit tehetek önért? - Van egy dilemmám. Vettem magamnak egy remek elektronikus szőrtelenítő berendezést. Nagyon sokat fizettem érte. Jóval meghaladja a vámmentesen bevihető értékhatárt, és attól félek, hogy elkobozzák. De ön talán titokban át tudná vinni számomra a vámon a reverendája alatt. - Valóban át tudnám vinni, drága, de figyelmeztetnem kell, hogy meg sohasem voltam képes hazugságra. - önnek olyan becsületes a képe, hogy öntől sohasem fognak kérdezni semmit - mondja a hölgy, és már át is adja a szórtelenítőt. leszállás után az atyára kerül a sor a vámvizsgálatnál. - Atya, van önnek bármiféle vámköteles áruja? - kérdezi a vámtiszt. - A fejem búbjától a derekamig semmiféle vámolnivalóm sincs, fiam. A választ furcsállja a vámtiszt, és tovább kérdezi: - És deréktól lefelé? - Van egy csodálatos szerkezetem, ami nők szolgálatára rendeltetett, de használva még sohasem volt. A vámtiszt fuldokolva a nevetéstől: - Rendben van, tessék továbbmenni, atya. Kérem a következőt! KET BARAT BESZELGET: - A Józsit nem szerdán, hanem pénteken temetik. - Miért? Jobban van? - Fogadni mernék, hogy kétszer is meggondolod, mielőtt magára hagyod a feleségedet éjszakára mondja az egyik férfi a barátjának. - Igen, először azon gondolkozom, hogy mit mondjak, hova megyek, aztán pedig azon, hogy miért nem jöhet velem. - Miért jó, ha egy nővel erős kávét itatsz? - Mert ha nem is mondasz neki szép szerelmes szavakat, akkor is megdobogtathatod a szívét! Még mindig dübörög Halad át a hídon az elefánt és a gazdaság, óriási robajjal, düb-düb-düb-düb, remeg-rázkódik a híd. Megszólal a gazdaság, jellegzetesen vékony, cincogó hangon, fölnézve a mellette hegyként magasodó elefántra: - Hallod, hogy dübörgőnk? - Mi a különbség az elefánt és a bolha között? - Az elefántban van bolha, de a bolhában nincs elefánt. Belami autóversenye Én betiltanám - mordult bele a hidegbe Snájdig Pepi egy különösen karcosra sikeredett téli estén a Zsibbadt brigádvezető nagytermében. Többen összenéztek, egymás zavaros tekintetéből akarván kiolvasni a választ, vajh, mégis mi az, amit Snájdig eltörölne a föld színéről. De mivel az ezt következő percekben a forralt bor iránti kereslet nagyobb volt, mint a Panel Pál-lakótelep kocsmájába szorult kíváncsiság, a beszélgetés nem rabolt el sok időt a Zsibi-lakóktól. A fagyos csöndet aztán megint csak Snájdig szavai törték fel. - Látom azokon a buta arcukon, fogalmuk sincs, miről beszélek. Ezért kimondom: emberiség elleni bűncselekménynek tartom, amit Afrikában, autóverseny címén művelnek egyesek. Igen, igen, a Dakar-ralira gondolok, ahol jobb napokon csak ketten-hárman nyomorodnak bele a száguldásba, de az se ritka, hogy a versenyző bádog koporsóban tér haza - magyarázta Snájdig. A Zsibiben ülök közül volt, aki úgy vélte, tőle Snájdig nézetei éppen olyan messze vannak, mint a fekete kontinens, mert hogy a Panel Pál-lakótelep mégiscsak távol van Afrikától, ezért aztán inkább a sört öntötték be arcukon, mintsem ők folyjanak bele a beszélgetésbe. De Minek Dönci úgy vélte, csak kimondja: olyan világban élünk, ahol mindenki azt sportol, amit csak akar, úgy hogy Snájdigot zavarja inkább a benzin árának újabb emelése, mintsem a Dakar. - Egyébként pedig arra nem gondol, hogy egy ilyen versengés legalább színesíti egy kicsit azoknak az életét, akik ott élnek a sivatag peremén, mert hogy még világsztárokat is látnak - vetette közbe Bika Jenő. - Na, Bika úr, maga is akkora marha, hogy rükvercben sikít a hullámvasúton - kért ekkor már szót maga Belami is. - Vagy tényleg azt hiszi, hogy a nyomortól szorongatott Afrikának más se hiányzik, mint azt lássa, hogy világcégek által szponzorált ifjoncok dollármilliókat dobjanak ki az ablakon úri passziójukra. Ha valahol, hát Afrikában pontosan tudják, hogy ezt a pénzt lehetne talán másra is költeni - vélekedett a külváros nyugalmazott szépfiúja. - Megmondom én magának, mire kell ez a Dakar - villant ki a Zsibi dohányfüstjéből Ló Elek. - Hát csak arra, hogy egyes rémisztgető televíziós csatornák minden estére tudják szállítani a frankót, kifordult belekről, megrepedt hátgerincekről, mert hogy az ember már csak olyanná lett erre a mi XXI. századunkra, hogy vérfürdőnél kisebb sokk nem éri el az ingerküszöbét. - Na, ha magának annyira fáj eme ingerküszöb, hát ne nézze! - sikított közbe Cink Enikő. - Engem momentán igenis érdekel, hogy hányat bukfencezik a kamion, mielőtt fellök hat motort, mint ahogy azt is szeretném tudni, a tavalyi bajnok az idén hányadik helyen végez, ha a tavalyelőtti utolsó lesz az első. Cink Enikő szavai még soha nem adtak okot arra, hogy az emberek elgondolkozzanak rajta, de a hirtelen beköszöntött csönd arra utalt, hogy most valami hasonló mégiscsak megesett. - Tényleg! Van-e közöttünk egyetlen olyan ember, aki meg tudná mondani, milyen kategóriákban, kik indultak eddig, s végül mekkora sikereket értek el? - törte a fejét Józsi pultján Belami. - Márpedig, ha nincs, újfent bizonyítékot leltem arra, hogy ez a flúgos futam semmi másról nem szól, mint a magamutogatásról. És persze a pénzről, mert ha valahol, hát a Dakaron soha nem kérdik, ki mennyire tud vezetni. Azt viszont annál inkább: kinek mekkora pénzt tudtak összetarhálni. - Miért fáj ez magának annyira? És miért pont a Dakar idején fáj? - kérdezősködött ekkor Plüss Eta. - Vagy korábban nem is vette még észre, hogy ez a világ száz- és százmilliárdokat dob ki fegyverkezésre, aztán lelkiismeret nyugtatóul rendez egy-két segélykoncertet. Azt se vette észre, hogy az egyik újságban arról olvashat, hány darab fogy el az egymillió eurós aranyórákból, netán egy sztár gyémántokkal ékesített budiülőkét csináltat a feleségének, nehogy megsértődjön a feneke, a másikban meg arról mutatnak statisztikát, hány ember él napi egydolláros jövedelemből? Márpedig a világ erről szól, s ez enyhén szólva igazságtalan. Bár az is igaz - vakargatta az orrát Plüss Eta -, a születésemkor senki se tett írásbeli nyilatkozatot az ágyam mellé, hogy mire felnövök, igazságos lesz - halkult Etus hangja, s újra csönd ült a Zsibi nagytermére. - Jaj, azt mondtam már, hogy kifelé lábalunk a télből? - kiabált bele eme csöndbe, mintegy görcsoldóként funkcionálva ekkor Fimájsz Egon, és magasra emelte a poharát. Józsi csapos elmondása szerint ezen a délutánon valahogy senkinek sem volt kedve koccintani vele. BÁTYI ZOLTÁN Ezt is megfogadtuk... 1. Igenis meg fogok hízni. 2. Abbahagyom a testedzést, úgyis csak időpocsékolás. 3. Minden eddiginél jobban fogok halogatni minél több dolgot. 4. És többet is fogok inni. 5. Sőt dohányozni is többet fogok. Ha eddig nem tettem, rászokom. 6. Sokkal kevesebbet fogok olvasni. 7. Többet fogok tévézni, úgyis egy csomó jó műsorról már lemaradtam. 8. Sokkal több időt fogok a munkahelyemen tölteni. 9. Temérdek pénzt fogok elkölteni nőre/ruhára. 10. Nagyon fontos kultúrtörténeti jelentőségű helyekre látogatok el szabadságom alatt, például megnézem, hol élnek Berényiék barátok közt. 11. Nem viszek magammal otthonról ebédet, inkább hozatok valamit az irodába. 12. Nem áldozok időt és pénzt jótékony célokra. 13. Reggel tíz előtt kis sem nyitom a szemem. 14. Elkezdek hinni a babonákban. 15. Sötét fóliát teszek a kocsi ablakaira, szőrmét a kormányra és gettódöngető hangosítóberendezést az autórádióhoz. 16. Monoton hangon fogok beszélni, lehetőleg egy szótagú szavakat használva. 17. Csak két számmal kisebb farmert fogok hordani, öv helyett kötelet vagy láncot használva. Pólóból pedig csakis olyat veszek fel, amit divatos sárga foltok díszítenek hónaljban. 18. És egy személyes cél: viszszahozom a diszkókorszakot. KÁVÉ Két ember találkozik Franciaországban. Régen nem látták egymást. Beülnek kávézni. Beszélgetnek, hogy merre ment a sorsuk. Egyszer kihozza a pincér a kávéjukat. Az egyik beleiszik. Könny futja át a szemét. - Mi van veled, Sándor? - kérdezi a másik. - Eszembe jutott az én drága édesanyám. Nem is tudom, mi lehet vele - hangzik a válasz. Csendben vannak pár percig, míg a másik is beleiszik. Neki is könny futja át a szemét. - Mi a baj, Lajos? - kérdezi Sándor. - Nekem is eszembe jutott a te édesanyád, hogy nem mondtad, milyen forró ez a kávé! BOSSZÚ Micimackó bemegy a hentesboltba: - Van disznósonkájuk? - Természetesen! Micimackó felugrik a pultra, előránt egy gépfegyvert, és lelő mindenkit: - Ezt Malackáért!!! HÍVJÁK - Hogy hívják a süket macskát? - ??? - Hát, jó hangosan! Román logisztika Továbbra is napirenden marad az Európai Unió bővítése. Román barátaink gőzerővel menetelnek előre, hogy átléphessék az EU hőn áhított kapuját (Autó) szenvedély Az emelkedő benzinárak sem gátolhatják autósszenvedélyünk kiélését. Rakjuk be számítógépünket autónkba, helyezzük elé a kormányt, s máris úgy érezhetjük, mintha száguldanánk. Előnyei: nulla fogyasztás, tökéletes biztonság Két barát megy autóval az országúton. Durrdefekt, le az útról, neki egy fának, mindketten meghalnak. A mennyország kapujában Szent Péter megállítja őket. - Hohó, álljatok meg! Nem lehet ide csak úgy besétálni, előbb igazolni kell, hogy rendes, tisztességes életet éltetek a földön. Egymásra néznek, hogyan lehet ezt igazolni. Az egyik gondolja, próba szerencse, megmutatja a házasságlevelét. - Nézd meg, én házasember voltam, rendes, tisztességes életet éltem. Szent Péter megnézi: - Bemehetsz, mondja. A másik ezen felbuzdul. Itt ilyen könnyű. Mutat két házasságlevelet. Szent Péter megnézi, aztán azt mondja: - Mars a pokolba! - Na de miért? A barátom megmutatta a házasságlevelét, és beengedted. Én kettőt is mutattam, én miért nem mehetek be? - Ja, édes fiam, szerencsétíeneket beengedünk, de hülyéket nem.