Délmagyarország, 2005. december (95. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-05 / 284. szám

HÉTFŐ, 2005. DECEMBER 5. •AKTUÁLIS« 5 Remeg a fal, nyikorog az ajtó - ha jön a tuja Kísértetlakás mumusok nélkül A Tisza Lajos körúti lakás - ha elmegy előtte a villamos - olyan, mint egy kísértetház. Dübörög a padló, zörögnek az ablaküvegek, remegnek a falak. Mesterék több éve így élnek. Ennek oka, hogy egy ponton rendszeresen eltörik a villamossín. Változás 2008-nál hamarabb nem várható. Mintha kísértetjárta szobában ülnénk Mester Ferencnével: re­megnek a falak, csörömpölnek az ablaküvegek, mozog a padló, nyikorognak az ajtók. Utoljára ilyet gyerekkoromban, a buda­pesti vidámpark elvarázsolt kastélyában éltem át. Mesterék azonban nem szellemházban élnek, hanem Szeged frekven­tált helyén, a Tisza Lajos körút és a Dózsa utca kereszteződésé­ben egy társasházban. A rezo­nanciát a közös képviselő sze­rint a törött sínen zötyögő vil­lamos okozza. - Ha a kereszteződésben a lám­pák miatt megáll a villamos, ak­kor csak a szokásos zaj hallat­szik, amit már megszoktunk. Ha viszont átrobog a kereszteződé­sen, akkor elviselhetetlen a dü­börgés - mondja az asszony. A rekamié fölötti gázcsőre mutat, és kér, hogy figyeljem meg, mi történik, amikor a tuja elhalad. Nos, a cső megmozdul és szinte rángatja a falat. Amiről ennek következtében már a vakolat is lehullott és egy lyuk is tátong raj­ta. Az egyik ablak fölötti rész a ház mozgása következtében megrepedt. - Esténként, miután kikap­csolják a lámpákat és szabadon mehetnek a villamosok, olyart érzésünk van, mintha földren­gés lenne - magyarázza a közös képviselő miközben leérünk az utcára és megnézzük a bűnös sínt. Tényleg törött az acél, de korábbi javítás nyomai is ész­revehetők. Az asszony szerint ezen a helyen a sín minden év­ben szétreped. Ezt megerősíti Dózsa Gábor, a Szegedi Közlekedési Társaság igazgatója is, aki próbál magya­NEGY ÜTEMBEN ^ A szegedi villamoshálózatot négy ütemben újítják fel. Elkészült már a Dugonics téri csomópont, majd a Ti­sza Lajos körút az Anna-kútig Az SZKT igazgatójától megtudtuk: jövőre valószínűleg az Anna-kereszteződést építik át A körúton 2007 és 2009 kö­zött folytatók a munkát A Dózsa ut­cához három év múlva érnek el. rázatot adni a történtekre. Azt mondja: annyiszor javították már ezt a pontot, hogy kiégették belőle a szilárdító anyagokat és a sín rideggé vált, azaz könnyen törik. - A szegedi villamosháló­zat nagyon sok ponton küzd ilyen problémával - jelenti ki az igazgató. A mezítlábas, könnyű síneket annak idején kavicságy­ba fektették. Ez elsarasodik, ál­landóan mozog, ahol pedig meg­süllyed a rendszer, a sín egyszer csak eltörik. Példaként említi, hogy a Kossuth Lajos sugárúti vágánypárnál is ilyen gonddal küzdenek. A legkritikusabb he­lyeken beavatkoznak, de csodát nem tudnak tenni. Az igazgató megígéri: néhány héten belül a Tisza Lajos körút és a Dózsa utca kereszteződésében a szakembe­rei megoldják a problémát. Azt viszont nem garantálja, hogy egy évnél tovább bírja a hegesztés. - A lakók azt követően alhat­nak nyugodtan, ha zajmentes, rugalmas alátámasztású folyto­nos sínre cserélik ki az útszakasz vágányait - magyarázza az igaz­gató. Addig azonban Mesterék­nek és a társasházban lakóknak még jó néhány álmatlan éjszaká­juk lesz. CS. GÁT LÁSZLÓ Gazdák háza nyílt Tiszaszigeten Tiszaszigeten szombaton ünne­pélyesen felavatták a térségi gaz­dák házát. Az ötmillió forintos beruházás a községi önkormány­zat és a helyi gazdakör összefogá­sával valósult meg. A jövőben a gazdák háza ad otthont azoknak a mezőgazdasághoz kapcsolódó előadásoknak, oktatóprogra­moknak, így az Aranykalász gaz­daképző tanfolyamnak - mondta lapunknak Bodó Imre tiszaszige­ti polgármester -, amelyre várják a térségben élő gazdálkodókat. De gazdaköri találkozókat is ren­deznek a házban, s itt dolgozik majd a falugazdász. Bodó Imre elmondta, hogy összesen három ilyen ház működik jelenleg a me­gyében. Az átadási ünnepség után A vidék jövőképe címmel fakab István tartott előadást. A Magosz elnöke egyebek mellett a gazdatársadalom helyzetéről, il­letve az ország jövő évi költségve­téséről beszélt. Bronzvasárnap még a nézelődők voltak többségben a belvárosban Fizetés után, karácsony előtt Folytatás az 1. oldalról - Általános beszerzésre jöttünk, végül bevásároltunk karácsonyra is. Megláttuk azt a játékot, ami­nek igazán örülnének a gyerekek, így hát megvettük - tekint ágas-bogasra pakolt kocsijára Bo­ros Nóra. tsz asszony elmondja, ezzel még nincs vége az ünnepi vásárlásnak, jövő héten is jön­nek a férjével. Az első forduló eredménye náluk: nagymamák­nak ötletes kozmetikumcsomag, gyerekeknek nehezen elrejthető dobozos asztali társasjáték. A Szeged Plazában ugyancsak két hullámot érzékeltek az el­adók: náluk a ténfergők és a tuti tippekkel érkező karácsonyi ke­resgélők kerülgették egymást. A főbb csapásirányokban érezhető­en bronzvasárnapi tömeg tolon­gott. Szabó Géza gyerekkocsistól sodródott: „Időtöltés, nem ilyen­kor vásárolok. Az utolsó pilla­natban úgyis eszembe jut valami okosság, majd akkor vásárolok." - Mi összekötöttük a kelleme­set a hasznossal, Bonyhádról ki­rándultunk Szegedre. Útközben végigmustráljuk a boltokat ­mondja Varga Lászlóné, a család főpénztárnoka. - Idén is min­YASÁRNAPIÁRLESŐ . £ Félcipőket és csizmákat nézeget­tünk a szegedi kínálatban. A férfi­ak a Corában 3 és 11 ezer forint közötti lábbelik között válogathat­nak, a nők 5 és 11 ezer forint kö­zött találnak csizmaféléket. A pla­za Sabatini boltjában 6 és fél ezer és 16 ezer 790 forintos határok között láttunk férficipőt, női divat­csizmát pedig 7890 és 13 ezer 890 között. A Kárász utcai Boss üzlet­ben - ahol 16 ezerért kapható nyakkendő - 68 és 76 ezer forint között lehet cipőt venni. A multiknál már régen karácsonyi a hangulat Fotó: Schmidt Andrea denki használható ajándékot kap: azt a ruhaneműt, amire szüksége van. Ezért hoztuk el a nagyit, apát és a két lányt. A fia­taloknak divatos koptatott far­mert vettünk, a nagyinak blúzfé­lét választunk, apa cipőt próbált, én pedig kabátot. A belvárosban „vasárnapibb" a hangulat. Sétálók töltik meg a Tisza Lajos körutat és a Kárász utcát. A kereskedők egy része is pihen: ki otthon, ki az üres bolt­ban tölti a vasárnap délelőttjét. A Boss üzletbe hosszú percekig nem nyit be senki. - A hosszított szombati nyitva­tartásra haraptak rá többen, va­sárnap mintha itt se lennénk. Az idei ajándékozók inget, pulóvert nyakkendőt, pénztárcát kerestek eddig - magyarázta Vincze Anna­mária ráérősen. DOMBAI TÜNDE Tisztújító gyűlés Csongrádon Patt a hegyközségben Tíz éve vezeti a Csongrádi Hegyközséget Gulyás Ferenc, ám a szombati tisztújító gyű­lésen nem kapott elég szava­zatot ahhoz, hogy ismét elnök legyen. Nem tudott új elnököt választa­ni szombaton a Csongrádi Hegyközség. A tíz éve működő, hatósági jogokkal is fölruházott szervezet mintegy ezernégyszáz termelőt képvisel, s megalaku­lása óta Gulyás Ferenc volt a ve­zetője. Ellenjelölt a korábbi tisztújító gyűléseken nem volt. Most más a helyzet: a szombati, több résztvevő által is maratoni­nak nevezett ülésen Gulyásnak két kihívója is akadt: Ungerbau­er György és Szabadkai Imre. Mindketten kertészmérnökök, s egymást követve vezették a ko­rábbi termelőszövetkezet szőlé­szeti-borászati ágazatát. A tit­kos szavazáson végül a három aspiráns közül egyik sem kapott elég voksot A csongrádi borvidék egyéb­ként az elnök szerint a körülmé­nyekhez képest eredményes évet zárt, az átlagtermés hektá­ronként húsz mázsa, ebből a szőlőből jó borokat lehet készí­teni. BAKOS ANDRÁS Kötet József Attila makói éveiről Tóth Ferenc kötete sok újdonsággal lepi meg az érdeklődőket Fotó: Szabó Imre József Attila Makón töltött éveit dolgoz­za fel az a kötet, amelyet a napokban a József Attila-centenárium zárásaként rendezett irodalmi konferencián mutat­tak be Makón. A gazdagon illusztrált könyv szerzője, Tóth Ferenc azt mondja: a város szinte a családot pótolta a fiatal költő számára. Még múzeumigazgatóként, az Esper­sit-emlékház kialakításának idején foglal­kozott sokat József Attila Makón töltött éveivel Tóth Ferenc. A ma már nyugalma­zott múzeumigazgató, a város történeté­nek jó ismerője, afféle modern polihisztor a most megjelent, ötszáz oldalas kötetben az akkori kutatási eredmények mellett szá­mos újdonságot is publikál. A helytörté­nész alaposságával mutatja be például az akkori idők Makóját. Mint mondja, József Attila szerencsés időszakban került a vá­rosba: ez volt Makó fénykora, amit gazdag irodalmi, zenei, színházi és képzőművé­szeti élet jellemzett. Tóth Ferenc múzeumigazgatóként készí­tette azokat az interjúkat, amelyekben a fia­tal költő tanárai, barátai, közelebbi és távo­labbi ismerősei szólalnak meg. A kutató ab­ban a szerencsés helyzetben volt, hogy nem­csak beszélhetett velük, szalagra rögzítve ma már többnyire másként fel nem idézhető sza­vaikat, de nem egy közülük a barátságába is fogadta. Emellett különleges a költő levelezé­sét összefoglaló fejezet is - mindenekelőtt azért, mert az itt közölt levelek közel harma­da eddig még sohasem került a nyilvánosság elé. A könyvet egyébként a gazdag fotó- és do­kumentumanyag teszi még hitelesebbé. Megjelenését a kulturális tárca és a város ön­kormányzata támogatta. SZABÓ IMRE MAKÓ A CSALADOT -POTOLTA Tóth Ferenc a Költő makói éveiről azt mondja: a város József Attila számára - édesanyja el­vesztése után - szinte a családot pótolta. Taná­rai felismerték tehetségét, mellé álltak, baráto­kat és mecénásokat szerzett, bekapcsolódha­tott az akkor pezsgő irodalmi életbe. Mint fo­galmaz, biztosan másként is nagy költő vált volna belőle, de az akkori nyitott mákéi at­moszféra hozzájárult ahhoz, hogy igen hamar poétává érett. A városban egyébként három évet töltött. HOGYAN TELT AZ EVE? Rozgonyi Anita kozmetikus (24 éves) Új munkahelyen Ezer éve nem láttalak, mintha nem is ugyanabban a városban élnénk, hogy vagy? A véletlenül összefutó ismerősök szokásos kérdésére a rövid válasz: köszönöm, jól. Sosem tudjuk meg, valójában mi foglalkoztatja a másikat, mi történt vele - és mi nem. A föntinél egy kicsivel hosszabb válaszért most mi keressük meg az önök ismerőseit. Milyen volt az éve? - kérdezzük a szegedieket december hátralévő napjain. „2005 számomra fontos év volt, valaminek a lezárása, egyúttal újrakezdés is: Szegvárról Szeged­re költöztem édesanyámmal és húgommal - szinte ez töltötte ki az egész évet. Mivel mindannyi­an ebben a városban dolgozunk, logikus lépés volt a váltás, de nem volt könnyű a kertes házat panelra cserélni, az ismerősöket otthagyni. Egyelőre albérletben élünk, jövőre hagytuk a lakásvá­sárlást. Szerencsére a karácsonyt nem kell a bérelt lakásban tölte­ni, ahogy évek óta mindig: nagy­mamám házában gyűlik össze a család. Szeged egyébként nem idegen számomra, ide jártam is­kolába, és sok barátom él itt. Tet­szik, hogy nyüzsgő, pörgős város. Felfedeztem a beszélgetésre való kávézókat és a táncos szórakozó­helyeket. A költözés számomra új munkahelyet is jelentett. Koz­metikus vagyok, s ez a szakma részben az emberi kapcsolatok­ról szól, ezért újra ki kell alakíta­nom a vendégkörömet. Ez Szeg­váron már megvolt. Szerencsére azonban Szegeden is jól alakul­tak a dolgok: nem csupán koz­metikusként sikerült elhelyez­kednem, hanem sminkesként al­kalmaztak az egyik televíziónál is. Jó lehetőségnek tartom szak­mailag, és megismerhetek új em­bereket is. Szeretem a munkám, alig vá­rom, hogy lezáruljon a költözés­sel kapcsolatos hercehurca, és még jobban a vendégekre tudjak koncentrálni. lövőre főiskolára szeretnék menni, szakmai szak­oktatónak tanulnék." Rozgonyi Anita sok új embert ismert meg Fotó: Gyenes Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents