Délmagyarország, 2005. december (95. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-24 / 301. szám

6 •MEGYEI TÜKÖR­SZOMBAT, 2005. DECEMBER 24. Játékban és tanulásban is együtt a hittanosok Fiatalok, igazi közösségben A karácsonyi készülődés a hittanos közösségben elképzelhetetlen játék nélkül Fotó: Karnok Csaba A szegcdi belvárosi plébánia csaknem száz ifjúsági hittanosa egyedülálló módon egyet­len közösséget alkot, a középiskolások és az egyetemisták ismerik egymást. Zsibong az élet péntekenként a szeged-belvá­rosi plébánia hittantermében: a közösségi összejövetelek kora délután kezdődnek és az éjszakába nyúlnak. Több csoport is váltja egymást, ám a fiatalok, mint azt Sipos Attila hittanártól megtudtuk, egyetlen közösséghez tartoznak. Ez a katolikus egyház gyakorlatá­ban is egyedülálló „formáció" a hittanár és Kondé Lajos plébános közös ötlete volt, de a fiatalok lelkesedése is kellett hozzá. A karácsony előtti napokban még élénkebb a közösségi élet, hiszen a játékok és beszélge­tések mellett adventi szolgálatra, zenés ora­tóriumra is készülnek. Egy-egy csoportban húszan-harmincan is összejönnek, de a csa­patok között átjárás is lehetséges. A próba vé­geztével rögtönzött csocsóbajnokság kezdő­dik, és méteres halomban áll az „óriásjenga", a statikai érzéket kívánó játék. - Több mint egy éve tagja vagyok a dóm hittanosaiból álló közösségnek, és az összejö­vetelek nagyon fontossá váltak az életemben - mondta a szegedi középiskolás Szabó Ta­más. - Jó, hogy a vallási értékek iránt nyitott fiatalok egymásra találhatnak. Vannak kirán­dulásaink, nyári táborozásaink is, és életre szóló barátságok is köttetnek itt. Sárkány Balázs különösen azt tartja jónak, hogy nemcsak a templomban, hanem azon­kívül is segítik egymást a fiatalok: a Biblia ta­nításának megfelelően „hordozzák egymás terheit" a tanulásban, sőt a magán- és érzel­mi életükben is. - Én még új vagyok itt, de igazán otthon ér­zem magam - számolt be néhány hónapos tapasztalatairól a szintén szegedi Szabó Ré­ka. - Nagyon jó, hogy minden társamhoz bátran fordulhatok, ha bármi lelki baj gyötör, és viszont: én is szívesen meghallgatom a többieket, és ha tudok, segítek. Eleinte a nem hívő barátaim kissé csodabogárnak tartottak, hogy egy hittanos közösségbe járok, de elhív­tam őket, és többen itt ragadtak. Sipos Attila büszkén vezet körbe a három helyiségen, ami péntek este tele van ifjakkal. Úgy véli: óriási éhség van a mai tinédzserek­ben igazi közösségek iránt, ezért népszerűek a dóm csoportjai. - A beszélgetésekben aktuális kérdésekkel foglalkozunk, tartottunk egy párkapcsolati témájú „pár-sulit" is, ami igen népszerű volt. Filmeket is nézünk, és mindig megbeszéljük a látottakat. Az ünnepeket mi külön is meg­üljük, ajándékkészítő estet tartottunk, szil­veszterkor pedig, úgy tervezzük, éjfélkor a dóm tornyában koccintunk 2006-ra - mond­ta a közösség vezetője. I. SZ. A tamariska és a kabóca találkozása Ritkaság, hogy egyetemi hall­gatóknak, egyetemi előadások alapján készült jegyzet - siker­könyvvé váljék. Márpedig A bib­lia biológusszemmel című kötet sikerkftnyv. A szerző, Farkas Gyula, az SZTE antropológia tanszékének vezetője újabb ki­adásról gondolkozik. „Man hu?", kiáltoztak egymás­nak a pusztában vándorló zsi­dók annak idején, „mi az?" Az anyag, ami a csodálkozó kér­dést-felkiáltást kiváltotta, a manna volt - neve is innen ered. A földön szétszórt, szabadon görgő, kristálycukorszerű anyagról az éhező vándorlók úgy hitték, a Mennyei szórja eléjük, megmentésképpen. Holott egy, a Sínai-félszigeten gyakori ta­mariszkusz cserje a manna for­rása. Ha a kabóca megszúrja a tamariszkusz hajtását, az ned­vet ereszt, a nedvesség megkris­tályosodva a földre hull, s a szél szabadon görgeti a rengeteg, ap­ró mannakristályt tovább. Ta­mariszkusz - azaz tamariska ­egyébként nálunk is él; sokak­nak ismerős a tavasszal rózsa­színbe boruló, áthatolhatatlan szövedéket alkotó fácska. A tömjén, melyet szintén meg­említ a Biblia, bizonyos fafajok kérgének bemetszésével nyert, sárgás-vöröses anyag: gyantát, mézgát és sok illóolajat tartal­maz, hevítve fűszeres illatú gőzö­ket fejleszt. Nálunk gyerekek vadmézként ismerik az egyes fák kérgéből kicsorduló, megszilár­dult, kesernyés anyagot. A kal­mus - azaz kálmos - szintén sze­repel a Bibliában, Indiából került a Közel-Keletre. Hatóanyaga, az acorin nevű illóolaj fűszeres, za­matos. Magyarországon is meg­található - védett növény -, s föl­tételezik, a honfoglaló magyarok hozhatták magukkal, mások pe­dig a mongol terjeszkedéssel hozzák összefüggésbe itteni meg­jelenését. Az állatokkal kapcsolatban szintén sok érdekességet olvas­hatunk. A bibliai egyszarvúról kiderül: valószínűleg olyan anti­lopábrázolás eredménye, ahol a két szarv egymást eltakarta, így egynek tűnt. A „behemót" az óegyiptomi „P-ehe-mau" szóból kaphatta nevét, jelentése „vízi ökör", a valóságban pedig víziló. Milyen anyag lehetett a bíbor? A bíborcsiga főzéskor kifolyt testnedve. A megfestendő gyap­júkelmét belerakták a lébe, majd kivették, és a levegőn, oxidáció hatására, megjelent a bíborszín. Az eljárás megfelel az indigófes­tésnek - derül ki az Ó- és az Új­szövetséget egyaránt górcső alá vevő kötetből, melynek ritkán felbukkanó példányait hallgatók, s nem hallgatók egymásnak ad­ják kölcsön - a körbetartozás ko­rántsem ritka. F.CS. .Szenteste anyánál, szilveszter apánál' Variációk ünnepi gyermekelosztásra Karácsony és környéke sokszor tortúra az elvált szülők és gyermekeik számára. Hol töltse a karácsonyt a gyerek, az anyjánál vagy az apjánál? „Kic legyen" a szenteste, kié huszonötödike, huszonhatodika, kié a szilveszter, újév? - Karácsonykor általában az egymással egyéb­ként rossz viszonyban lévő szülők is meg tud­nak egyezni arról: „hogyan osszák föl ünne­pekre a gyereket" - mondja dr. Benkö Katalin, A Gyermekegészségügyi Centrum részeként működő Ifjúsági Pszichiátriai Gondozó inté­zetvezető főorvosa számtalan családnak sejsp­tett-segít rendezni a válás utáni konfliktuso­kat. A legtöbbször az a megoldás, hogy szentes­tét annál a szülőnél tölti a gyermek, akinél egyébként is tartózkodik - többnyire az anyá­nál huszonötödike az apáé, huszonhatodika a nagyszülőké. Sokszor előfordul: már huszon­ötödike is nagyszülős nap a gyermek számára ­az apaiaké, hisz az anyai nagyszülőkkel gyak­rabban találkozhat -, s ilyenkor az apa is jelen van, azaz nyer még egy napot. Ha már eltelt egy-két év a válás óta, és viszonylag harmoni­kus a szülök közti kapcsolat, a téli szünetet is elosztják, például fele-fele arányban. A szil­veszter azonban az apáé. Az is sokszor előfor­dul: az apa befizet az új családjának, amelybe a „régi" gyermek is beleértendő, néhány napos téli üdftlésre-sízésre. Ha a gyermek nagyon szeretne ezen részt venni, az anya, még ha nincs is különösebben jóban a volt férjjel, ezt általában lehetővé teszi. A szülők, ha az átlagnál erősebbek köztük az ellentétek, sokszor szakemberhez fordulnak: adjon tanácsot, miként oldják meg az ünnepe­ket. - Ilyenkor én javasolni szoktam: üljön ösz­sze, apa, anya, akár a nagyszülők is, valamint a probléma oldását megkísérlő szakember egy-két órás „együttgondolkodásra", nézzük, mi is voltaképpen a probléma? Ilyenkor előjön­nek a régi, földolgozatlan sérelmek. Teljes mér­vű megoldást ugyan nem sokszor eredményez­nek ezek az alkalmak, bizonyos fokú helyzet ja­vulást azonban annál gyakrabban. Sokszor ka­pok visszajelzést „most már mégis meg tu­dunk egyezni" - ismerteti tapasztalatait dr. Benkö Katalin. Viszont nem javasolja, hogy a szülő a gyermekre hárítsa a választást, mond­ván, döntse el ő, kinél akar karácsonyozni. Hi­szen egy tíz, tizenkét, tizennégy éves gyermek számára óriási lelki teher egy ilyen döntés. FARKAS CSABA Ha és... Emlékeznek még rá? Ábel örökérvényű meséje - Tamási Áron tolla szerint - azt mondja, ha a rengetegben bódult álmában rá­lőtt a bokrok között ficánkoló ördögökre, egyből azonnal kettő lett. Annál jobban szaporodtak, minél vehemensebben irtani akarta. Az emberrengetegben is sokan bizonyíthatjuk ugyanezt, bódult álom nélkül is. Bocsánat, nem akarok tábort gyűjteni ma­gam köré ebben sem, le kell egyszerűsítenem: magam naponta tapasztalom. Mintha a dac erősödne némelyik olvasónkban: csak azért se úgy érti, ahogy én írtam. És képes kénkövet fújni rám. Az is ide tartozik, ami fél évszázaddal ezelőtt is itt volt, és fölte­hetően itt marad másik fél évszázadig is. Fiatal korában némely testi vagy lelki ficamot úgy vesz tudomásul az emberfia, hogy ki­csúfolja. Bicegett valaki?A háta mögött kibicegtük. A kollégium­ban is kifiguráztuk azt a szerencsétlent, aki úgy aludt, mint a tej: maga alá eresztette a vizet. A fölső ágyon. Az alsón alvót meg rémálmaiból a félrevert harang kongása verte föl, vízáradattal fe­nyegetve. Később a bölcsészek néminemű fensőbbség tudata her­gelőleg kötött bele a jogászok ugyancsak meglévő, sokszor a mi­énknél is erósebb fensőbbségébe. Csúfoltuk őket. A teljes viszo­nosság bizonyosságával is. Legalább annyi kukacgubacsot talál­tak ők is a mi bimbózó lelkünkben. Miért a jogászokat hozom elő? Fejben gyöngének tartottuk, gyorstüzelővel lövöldöztünk arra, aki így tupírozta a szót: ha és amennyiben... Leginkább jogászok szájából hallottuk, és magari­szálásnak tartottuk. Mi a fenének mondjátok kétszer ugyanazt? Otthon addig kergettek benneteket az asztal körül, amíg meg nem tanultátok ? Nyelvtekerészeti mellfekvenc! Elismertük természetesen azt is, hogy nyerőre áll az az ügyvéd - legalább a pörök közönsége előtt -, aki szóvirágokból tud koszo­rút kötni. Az ikebana ugyan később gyűrűzött be hozzánk a virág­kötők művészeteként, de a szócsokrok javában virágoztak már akkor is. Belefáradván a minap a számítógép veregetésébe, átültem a másik képernyő elé, és majdnem végignéztem a Nagy Könyv-kampány Nagy Bagolynak becézett kisöccsét. Gimnazista gyerekek vetélkedtek irodalmi jártasságban a dicsőségért, és ez is nagyon tetszett. Ott ült a bírák székében a szakma elitje, akár a fellebbviteli bíróságon a főbíró meg a segédbírák. Külön pulpitus mellett egy kicsit mókamesteri pózban ott tündökölt a játékveze­tő is. Bölcsészszármazéknak kellett lennie, vagy könyv közelinek mindenképpen, különben nem állta volna meg a helyét. Pózolt is legalább annyira, mint egyik-másik ügyvéd a védőbeszédben, de azt gondoltam, itt is el kell adnia magát, és megbocsátottam neki. Amikor azonban először mondta ki ezt az általunk fél évszázad­dal ezelőtt már sírba kergetett ördögi szópárt - ha és amennyiben -, fölállt a hátamon a szőr. Amikor pedig másodszor is evvel tün­dökölt, vele álltam föl én is, és tovább veregettem a számítógépet. Mert írva vagyon, az meg verve jó. H.D. Exkluzív albummal köszöntik a 78 éves Mestert Kass Triptichonja Egy míves, gyönyörű kötetnél aligha kaphat szebb születésna­pi-karácsonyi ajándékot a könyv­művészként is messze földön hí­res grafikus, Kass János, akit a szegedi Mozaik Kiadó köszönt a Triptichon című exlduzív al­bummal. Karácsony második napján ün­nepli 78. születésnapját Kass fá­nos Kossuth-díjas grafikusmű­vész, Szeged díszpolgára. A nem­zetközi hírű képzőművész ezer­nyi szállal kötődik a szülőváro­sához. 1897-ben nagyapja építtet­te a legendás Kass Szállót, amely évtizedeken át Szeged szellemi, művészeti életének meghatározó centruma volt. Kass Jánost a vi­lággazdasági válság kisgyermek­ként elűzte ugyan a Tisza partjá­ról, de lélekben sohasem szakadt el. Már világszerte elismert mű­vész volt, amikor 1985-ben önál­ló galériája nyílt a Vár utcában, ahol nemcsak saját műveit, ha­nem a legkiválóbb kortárs alkotó­társak munkáit is bemutatja. Cambridge-ben, a Fitzwilliam Múzeumban nyolcvan grafikáját állították ki. A Shakespeare-drá­mák ihletésére készült teljes gra­fikai sorozata a Stratfordi Királyi Shakespeare Társulat Múzeumá­ban tekinthető meg. Láthatók munkái Bathban, S vájcban és kü­lönböző magánygyűjtemények­ben szerte a világon. Bélyegei a vi­lág minden tájára elvitték művé­szetét. Virtuóz technika, áradó fantázia jellemzi munkáit, s ami­ért oly sokan zárták szívükbe: egy polihisztor humanizmusa sugár­zik valamennyiből. A magyar könyvkiadás elmúlt évtizedének egyik legsikeresebb vállalkozása, a Török Zoltán által vezetett, seregnyi rangos könyves díjjal kitüntetett szegedi Mozaik Kiadó most háromszáz számozott példányban, díszdobozos kivitel­ben exkluzív albumot jelentetett meg Kass János - Triptichon cím­mel. Az elsősorban gyűjtőknek szánt míves kötet a művész há­rom nevezetes illusztráció-soroza­tát tartalmazza. Madách Imre Az ember tragédiája, Bartók Béla A kékszakállú herceg vára és Kodály Zoltán Psalmus Hungaricus című művéhez készült Kass-munkák sok elismerést szereztek már alko­tójuknak, de ilyen szép kivitelben sohasem jelentek meg még együtt. Pérsze, ha egy kiadványt művészeti vezetőként az erdélyi könyvművészet és grafika nagy­mestere, a Munkácsy-díjas Deák Ferenc jegyez, akkor számítha­tunk rá: valami rendkívülit ka­punk. A gyulai Dürer Nyomdában különleges minőségben elkészí­tett közel százoldalas album mél­tó ajándék Kass Jánosnak. H. ZS. A KÖNYVBEMUTATÓ A kötet nyilvános premierjét de­cember 28-án 16 órától a szegedi városháza dísztermében tartják. Az album Kass János aláírásával, sorszámozva mától előjegyeztet­hető a Mozaik Kiadó honlapján (www.mozaik.info.hu).

Next

/
Thumbnails
Contents