Délmagyarország, 2005. december (95. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-22 / 299. szám

16 • H I ROETES» CSÜTÖRTÖK, 2005. DECEMBER 22. AZ UGYVED VALASZOL - m Dr. Juhász György Békeben egymás mellett Tisztelt Ügyvéd úr! Nyugdíjas özvegyasszony vagyok, egy kisebb községben élek. A szomszédban egy gyermektelen házaspár élt. Nagyon jó viszonyban voltunk. A feleség idén tavasszal meghalt, azóta a férje mogorvább, magába forduló lett. Szerintem iszik is. Nagyon sok tyúkot tart, a tojásokat a piacon szokta árulni. Én is tartok csirkéket, de azokat az udvar egy elkerített részén. Nála viszont az egész udvarban szabadon mozoghatnak. Miután a két telek között csak drótkerítés van, ezért azon át is tudják dugni a fejüket. Úgy tudom, hogy a madárinfluenza miatt az unió hozott egy olyan rendelkezést, hogy baromfit, csak zárt, fedett helyen lehet tartani. Melyik hatóság jogosult ezt ellenőrizni. Hol kell bejelentést tennem, hogy a szomszédommal is betartassák áz ismereteim szerint Magyarországon is kötelező uniós szabályokat. Karácsony első napján mind a három lányom eljön hozzám férjeikkel és az unokáimmal együtt. A gyerekek a városban, házgyári lakásban laknak, ezért nálam nagyon szeretnek a kertben játszani, különösen, ha hó is lesz. Már előre félek, hogy esetleg a szomszéd egyik tyúkja megcsípi őket. Amiatt is aggódom, hogy ha a szomszédom egy kicsit „felönt a garatra", akkor hangos megjegyzéseket fog tenni vagy más módon inzultál majd minket. Amikor eljön hozzám a családom, akkor csak az utcán tudnak parkolni. Ilyenkor persze egy-egy autó átlóg a szomszéd elé is. Ebből már disznóvágáskor is volt probléma. Úgy tudom, hogy az utca közterület, ott mindenki szabadon parkolhat. Ehhez nem kell közterület-foglalási engedély. Számomra a karácsony a legszebb ünnep. Ilyenkor összejön az egész család. Már hetekkel előre készülök rá. Eddig minden évben nagyon jól sikerült. Nem szeretném, hogy az idén beárnyékolja a szomszéddal folytatott viszály. Szomszédom egyedül él, magányos. Elhiszem, hogy irigykedik rám, de azért tiszteletben tarthatná a nyugalmamat is. Elvégre mindenkinek joga van békében ünnepelni. Mit tehetek annak érdekében, hogy ezt a jogomat érvényesíteni is tudjam ? Tisztelt Asszonyom! A jogszabályok számtalan lehetőséget biztosítanak, hogy a tulajdonjogunk egyik legfontosabb részét képező birtokláshoz való jogunkat mások indokolatlan zavarása nélkül, háborítatlanul tudjuk gyakorolni. Ha megengedi, most mégis csak annyit javaslok, süssön eggyel több bejglit, és azt huszonnegyedikén délután - boldog karácsonyt kívánva - vigye át szomszédjának. Önnek, a hasonló gondokkal küszködőknek és minden olvasónak több türelmet, megértést és áldott, békés ünnepeket kívánok! Szeged, 47-es főút 2005. február 17-e úgy indult, mint bármelyik dolgos hétköznap. Az ember ébred, teszi a dolgát, számba veszi, mi vár rá egész nap. Péterrel sem történt ez másként. Végezte napi, szorgos teendőjét, amelybe egy szegedi ügyintézés is beletartozott. Alkotóélete csúcsán (38 év) miért is gondolt volna arra, hogy az a nap végzetes, Vásárhelyre nem fog hazaérni. Nem ért haza... Egy szörnyű autóbaleset a 47-es úton az életét követelte. A vétlen sofőr életét. A támasz nélkül maradt, csonka család, a gyerekét elveszítő apa, a magányos barátnő azóta is „Canossát" jár az ügyben. Ez a kis memoár nem is azért született, mert ez eddig lehetne a család belső ügye is. De! léitek, múltak a hónapok, olyan megegyezés született, hogy a hozzátartozók az út menti korláton elhelyeznek (az illetékes hatóságok engedélyének birtokában) egy emléktáblát. Ez a tábla a kívülálló gondolatai szerint többcélú is lehetjett volna). - Az autósoknak figyelmeztető: Veszélyes „üzem" a nagy forgalmú út, és nem elég, ha én vigyázok, mások hibájából is lehetek vesztes. Lásd a fenti sorokat. - Az arra utazó családtagoknak az emlékezést jelentette egy ideigAz elmúlt napokban ugyanis a 47-es úton haladva szomorúan vették tudomásul, hogy a táblát lefűrészelték, és a mellette elhelyezett koszorúnak is hűlt helye. Mire tud ilyenkor a hozzátartozó gondolni? Valaki mégsem akar emlékezni, netán szembenézni a megjelölt helyen történtekkel? Annyit azért engedjen meg a rongáló, hogy ezzel a tettével nem teheti meg nem történtté ezt a fájdalmas eseményt. Viszont örömet szerezne, ha szépen, csendben visszahelyezné a táblát, úgy ahogyan elvette. Nem az anyagi, hanem az erkölcsi érték miatt, és a saját lelki békéje érdekében is. Hinni szeretnénk, hogy elolvasta a táblán álló sorokat: „Pap Péter 2005 - Emlékére Álmodtam egy boldog jövőt, gyönyörűt, szépet, De a kegyetlen sors mindent összetépett". Bízom abban, hogy a tábla egyszer még a méltó helyén lesz. PAP ISTVÁN, MINDSZENT Megszólal a karácsonyi ének Minden időben, de különösen karácsonykor újra megkeresnek ezek a szavak. Tudod-e igazán mi a csönd? A tökéletes jelenlét. A hangtalanul csordogáló élet. Ma mit hallasz meg belőle? A világ, a természet, a másik ember és közted van igazi kapcsolat? Próbálsz-e úgy gondolni másokra, mint önmagadra? Szeretnéd, ha a havazás csöndje hangulatokkal szórná tele a tájat? A hóval megrakott ágak emléke, természeted képe, megéled. Megszólal a karácsonyi ének? „Békesség földön az embernek!" A szemhatáron, a távolban hallgatnak a rétek. Beékelődött érzékeid közé a föld, a tágas tér, a végtelen. Gyermekkorod teljessége közelít. Megmutatja derűben sugárzó arcod. Régi emlékképeid olyanok, mint a jövőbeli elképzelés. Szelíden fordulnak át a mába. Hirtelen felnőttél. Megerősödik az északnyugati szél. Szinte metszi, vágja az arcodat a havas eső. Egy fiatal nyárfasor szakadó ágakkal, remegő levelekkel, szívós gyökerekkel áll a rohanó fagyos szélben. A rideg valóság nyers jelene hasad, nyílik szét. A favágó fejszéje alatt a keményfa szokott így repedni. Valamikor mocsár volt errefelé. Tökéletesen vad földi kertje volt itt a zöld mohának, lombhullató fának, susogó nádnak, ezernyi madárnak. A zsombékos nádi világ mennyei muzsikája altat el. „Mert elküldi angyalait hozzád, hogy védelmezzenek minden utadon. A kezükön hordoznak majd téged, nehogy kőbe botoljék a lábad." Élő valóságodat látta mindig a csillagos éjszaka. Rendezett volt a Világegyetem, a bolygók boldogan keringtek a Nap körül. Az éggömbre rajzolt az idő pásztora. Ember a körtánc gyűrűjében. Anyaszült mezítelen múltadban porladnak a fehérre meszelt falak és a leomlott tartógerendák. Ráébredtél, mit veszítettél el? Köztes világban élsz, sok a jelentéktelen fecsegés. Szét Téli napforduló a bokor rejtekén Fotó: Bogoly József Ágoston voltak szórva a részletek. Te darabokból, töredékekből raktad össze. Földedről, lefelé és fölfelé irányuló sorsodról, testedről, lelkedről, romlandó gyümölcseidről van szó. Óvnod kellene őket! A fehér nyárfák egymást horzsoló törzseinek magasában a kéregnyikorgás, mintha emberi kérdést és választ ismételne szüntelen. Gyermekkorod teljessége után felnőttkorodban mi következett? A töredezettség, a folytonos hiányérzet. Hirtelen fagy. Váratlan olvadás? Ember és ember között. A teljesülő élet példáját keresed magad körül? Nem kell messzire menned érte. A szökkenő élet, a búza kalásza minden évben fölülmúlja a búzaszemet. Még őriznek téged az angyalok. Őrizd a magot, a búzaszemet! Csak így tudod magad megelőzni. Adj magadnak csöndet! A szilárdan reálisat kerested. Mégis minden jelképes lett mára már. Törődj a mával, a múló időben! Mi az, ami igazán számít és mi az, ami nem? A teljességre vágyakoztál ? Teremtettél magadnak búzamezőt. Kertet, fűvel, fával, virággal. Harmóniával itatott át a nyár. Megromlott természet, elcsúfított nem lehetsz már. Az emlékezet és felejtés mélyén jártál? Az idő szétfolyik, mint kiömlő víz a tört palackból. Korábban tudtad, mi a szeretetteljes csönd. Van-e még jó füled a meghallására? Van-e bejárásod magadhoz? Valami mindig elszakad, széttörik és fáj? Jó szándékod él. A világ, a természet, az ember eredendő szövetét, repedő vásznát csak a szeretet tudja öszszevarrni. Megszólal a karácsonyi ének. Az éj homálya hajnali fénnyé válik. A csupasz ágak bordázatát, a bokrok rejtekét megmutatja a tél. A termő és születő élet megújulását felismered még? Saját természeted valóságában jön el az új születése, a te karácsonyod. Csöndedben ragyog. BOGOLY JÓZSEF ÁGOSTON, FÖLDEÁK Agrártámogatás - a parasztleány álma A hollandiai On Orf Népfőiskola diákszobájában eurokonform álomba szenderültem. Összekeveredtek bennem az országok, a helyszínek, a farmok. A kaleidoszkópom képecskéin a Dél-Alföld szövetkezetei a tanyákról este összefuvarozták, éjjel eladták, reggelre kisöpörték a termést árverési csarnokaikból. Szeged repterének betonkifutóin tömött hasú gépek landoltak az Alföld gyümölcseivel a világ négy sarka felé. A parasztok délelőttönként számítógépen ellenőrizték bankszámláikat, Land Roveren, sportlovon mikor hogy - a teniszpályát útba ejtve - megközelítették üvegházaikat, ott újabb számítógépen ellenőrizték szaktanácsadóikkal növényeik optimális fejlődését. Dél felé bekukkantottak a szövetkezetek terményfeldolgozóinak, üzletházláncának kertészekből álló igazgatótanácsába, esetleg mezőgazdasági tanácsnokként Szegeden segítettek tippet adni az éppen esedékes, hollandiai vetőmag exportárának emeléséhez. Az igen nehéz nap után estefelé egymás farmjaira siettek, s tanulmányi klubokban csodálták a csak képről ismert, fertelmes gyomnövényeket, szidták a recessziót, a csak nyolcvan százalékra rúgó agrártámogatást, a tőkekoncentrációt, a sokmilliós földárakat, a méregdrága földbérleteket. Eközben Hollandia „West Landjén" utánfutós Ladák, Arók, Barkasok tömkelege indult - háromnapi élelemmel - egy kis nagybani piacozásra Amszterdamba. Az autórádión keresztül a holland parasztok minisztere szinte hájjal kente fülüket. Az agrártámogatások lebontásában ugyanis Új-Zéland elé kerültek, világelsők lettek gázolajárban is. A piactérig látványos gaztenger igazolta a „Minimum Tilédzs" üdvösségét. Rossz volt hallani a hollandus szövetkezetek panaszkodásait. Eladósodtak, földet vennének. Bezablázta a rendszerváltás őket. Egyik gyeplőt az élelmiszeripar, másikat a kereskedelem, az ostort a bankok zuhogtat ják, legott magyar tulajdonban. Jelzálog, külföldi tőketettestárs, zsellérek, béresek hiányoznak a koncentrációból. Mindenesetre a politikusok a búza árát az önköltség, az agrárollót az ütközőig nyomták. Működött az agrárlobby! Hollandia-szerte leszántották a káposztát, világgá kergették a libákat, malacot sütöttek, földben hagyták a burgonyát, vagy szegfüvet kaszáltak. Végre beindult a piacgazdaság, a tervgazdálkodást eltemették. Azonban ahelyett, hogy a nép jó hollandusként eltanulta volna a reformkommunistáktól az igazi földes szövetkezetesdit, a tagosítást, a röghözkötést, köz(ös) pénzből közös túrót gyártani... egyesek az utakon traktorosán kezdtek keresztbetenni, rendőrt pukkasztani... sztrájkolni, tüntetgetni. Az erős gumibotozásra, az europaraszt az euroálmából felébredve Kelet-közép-Európa közepén rögvest rájött, minden igaz, az euroálom helyszíneit kivéve. SÁRI GÉZA, ZÁKÁNYSZÉK Az országúti rönk és a lenyugvó nap sugarai A szél keletről érkezett, nagy erővel süvített végig az álmos, kopott novemberi vidéken. Féktelen táncot lejtett a töredezett burkolatú kis alföldi országút felett, miközben apró tölcséreket formált a felkapott homokból. Vöröses fény játszott a kavargó porban, ahogy a lenyugvó nap sugarai búcsúztak a késő őszi tájtól. Apró pont bontakozott ki a horizontba vesző úton, s nőttön-nőve száguldó gépkocsivá formálódott, xcnonlámpájának kékes ragyogása csatlakozott a hordalékon tündöklő napfényhez. E szivárványszín falat azonban gyorsan szétszórta a karosszéria, amint sietősen fúrja előre magát ismeretlen célja felé. Az utastérben jól öltözött, negyvenes férfi markolta erősen a kormányt, a széllökések ellenére próbálta a forszírozott tempót tartani - fontos dolga van, most nem tárgyalásra igyekszik, édesapját kórházba vitték, azt sem tudja, miért. Halk duruzsolásként formál háttérzajt a rádió, sem a szél, sem a motor zaja nem szűrődik be a jól szigetelt kabinba. A vezető hirtelen hangosít a készüléken - kedves hallgatóink, híreket mondunk..., a Gyurcsány érdekkör meggazdagodását vizsgáló parlamenti bizottság nem állapított meg törvénytelenséget a kormányfő korábbi gazdasági tevékenysége kapcsán... Piszkos kommunisták - ordít fel, egyúttal tövig nyomja a gázpedált, és hirtelen kormánymozdulattal leelőzi az előtte poroszkáló elnyűtt Renault-ot. Piszkos fideszesek - kiáltja ugyanekkor a hazafelé tartó fiatal géplakatos, amint ordító rádiójából meghallja a hírt: ... azonban a parlamenti bizottság ellenzéki tagjai további vizsgálódást tartanak szükségesnek... Inkább a saját borospincetájukon söprögessenek, gondolja, majd félhangosan szól a kanyarban eltűnő, száguldó luxusautó után - hova sietsz te, még kitöröd a nyakad. Ő is fordul, és szavait igazolva felizzanak távolban a féklámpák, elakadásjelzők dupla villogása kacsintgat. Közelebb érve látja, hogy nem az ámokfutó borult fel, előtte egy grafit színű Il-es Golf is pislog. A szőke nő kiszállt autójából, és magában áldotta az eszét, hogy felkapcsolta a vészvillogót a mercis még belerohant volna, amint kiér a kanyar takarásából. Pedig nem véletlenül állt meg, hatalmas nyárfát döntött ki a zabolátlan szél, pont elé az útra, hihetetlen mázlija volt, hogy nem rá zuhant. Félve néz a hajladozó út menti fákra - azok recsegve-ropogva birkóztak a léglökésekkel. Tekintetét követi a mercedeses úr, jó lenne eltűnni innen mondja, ezt az erdőt nem tartja rendben senki, bármikor ránk dőlhet egy másik, nem az első eset ez idén. A szőke nő tanácstalanul toporog, az üzletember is megvakarja tarkóját - látván, hogy a fatörzs eltorlaszolja az egész utat, még kikerülni sem lehet. Félre kellene húzni, szól az érkező renault-os, de ő sem gondolja komolyan, hárman a tonnás monstrumot mozdítani sem tudják, pedig próbálkoznak, míg fékcsikorgás nem riasztja őket. Hosszú másodpercekig még dermedten tapos a féken, mozdulatlan Ladájában ülve a koros cigányember, ő szemből érkezett, nem láthatta a borostyánszín villogást. Kikászálódik, már négyen húzzák-vonják a torlaszt, miközben siránkozik a roma - pont nincs itt a fiam, pedig tűzifát árul, mindig van nála fűrész, ha elvágnánk könnyebb volna. A nő a kocsijához lép, a csomagtartóból előveszi férje kempingkészletét, régi szovjet gyártmány, ásó, kisbalta, fűrész van praktikusan egybeszerkesztve - nem erre találták ki, de a ladás, meg a géplakatos váltva egymást csak meggyengíti vele az akadályt, míg az üzletember erőteljes lökésekkel igyekszik azt eltörni. Távolsági busz áll meg a Lada mögött, amint a sofőr talpa földet ér elroppan a faderék - megrémítve a buszost, nemrég műtötték a lábát, még nem jött teljesen rendbe, nyugdíj előtt rosszul jönne egy sérülés, pedig ez az utolsó útja. Nem történt semmi baja, ők együtt öten könnyedén félretolják a kettéválasztott óriási nyárfát. Tétova intések, majd a süvöltő szélben mindenki járműve felé indul. Egyetemista lány mereng a busz ablakából, nézi a vegyes társaságot, szakdolgozata az ölében. Azon töpreng hogyan adja be angliai álláslehetőségét idős szüleinek, akik a következő falucskában laknak. A kis falu távolból csillanó templomtornya felől csak fúj a keleti szél, a felkapott port változatlan erővel kergeti a hanyatló vörös korong irányába. Szisszenve csukódik a buszajtó, így kizárva a szélzajt. A rádióból érthetővé válik Oláh Ibolya hangja: Magyarország... van egy álmom Magyarország! VARGA EMMA, DOMASZÉK