Délmagyarország, 2005. december (95. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-14 / 292. szám

SZERDA, 2005. DECEMBER 14. »MEGYEI TŰKOR* 7 Szabályszerű vásárlás Szabályszerű vásárlásról álmodtam. Miről másról, már egy hete csak a vásárlásra gondolok mindig. Felkészülten kezdek a karácsonyi ajándékbeszerzéshez: lefekvés előtt a Fogyasztóvédelmi Egyesületek Szövetségének intelmeit olvasom. Pontokba szedték, miként kell eljárnom, ha nem akarok magamnak vitát, illetve problémát. Álmomban elindultam MP3 lejátszót venni. A boltban gondosan megvizsgáltam a terméket. Elolvastam a ráragasztott címkéket, de nem értettem mindent. Az intelmek l/h pontja szerint ilyenkor kérdezni kell. Volt kitől: vizsgálódásomat két biztonsági őr figyelte. „Elnézést, mi az a WMA?" „jöjjön csak hátra, elmagyarázzuk" fogtak közre, és bekísértek egy rosszul szellőző irodába. A motozás alatt elmondták, a WMA jó dolog, de a minőségnek ára van, amit a kasszánál ki kell fizetni. A táskám átkutatása után csalódottan elnézést kértek, és megígérték, hogy legközelebb is figyelnek rám. A kiválasztott termékkel a pult elé járultam. „Ragaszkodom a magyar nyelvű használati-kezelési útmutatóhoz!" - közöltem. A dobozban angol, német, orosz, görög és arab nyelvű füzetecske lapult. Az eladó széttárta a karját: nincs magyar útmutató, de amit felbontottunk, el kell vinni. Ha nem megy a lejátszó kezelése, az öccse olcsón megtanít görögül. A kiállított bizonylatot átvizsgáltam, szerepel-e rajta az értékesítő neve, címe, adószáma, az ár és a kiállítás dátuma. Egy úr a hátam mögött felkért, hogy ne tököljek, feltartom a sort. Hátrafordultam. A pályaudvaron találtam magam - jegyért álltam sorba, fülemben az új lejátszómból szólt a zene. Akadozva. A szüneteket éles sípolás töltötte ki. Eljött a 3. pont, a reklamáció ideje - gondoltam, és visszaálmodtam magam a boltba. „Jegyzőkönyvet kell felvennünk - közöltem -, melyben szerepelnie kell a nevemnek, címemnek, hogy mikor, mennyiért vásároltam, mit kifogásoltam, és hogyan fogják a hibát orvosolni." „Holnap kicseréljük - mondta az eladó -, de jegyzőkönyvre nincs idő!" „Ez esetben beírok a vásárlók könyvébe"- válaszoltam kurtán. A panaszkönyvet a két biztonsági őr nyújtotta át. Amíg írtam, udvariasan megmotoztak. Már láttam, nincs más hátra, a békéltető testület segítségét kell igénybe vennem. A testület 78 százaléka a C válaszra szavazott. „Megbízom a testületben, Vágó úr, jelöljük meg a C-t!" Soha nem tudom meg, milliomos lettem-e, mert a reklám alatt felébredtem. Mint verejtékben úszó szabályszerű vásárló. FAZEKAS GÁBOR Vitéz László, Hakapeszi Maki - Kemény Henrik ma is játszik Hét évtized bábok között Névjegyek, feketén, fehéren A legfelkapottabb stílust kerestük - egy többezres kártyamintát tartalmazó noteszt találtunk. Barangoltunk a névjegyek világában. Gondolták volna, hogy névjegykártya már a lovagkorban is létezett? Igaz, akkor még nem papír, hanem különböző ágak és gyöngyök szolgáltak tulajdonosa „névjegyéül". Mára az ahány ház, annyi szokás - vagyis névjegykártya - idejét éljük. A kártya kilencszer öt centis, téglalap alakú formáján túl fontosabb annak tartalma. A családi és utónevet mindig a névjegykártya-tulajdonos anyanyelvének megfelelő sorrendben és írásmód szerint nyomtassuk papírra, műanyagra. A foglalkozás ez alá kerüljön. A munkahely címe hagyományosan a bal, a telefon, fax, honlap-, e-mail cím a jobb alsó sarokba kerüljön. Több, fényképes névjegykártyával is találkoztunk. Előnyei és hátrányai egyaránt akadnak. Akik vizuális memóriával rendelkeznek, azok számára ez kényelmesebb, továbbá modernebb és reprezentatívabb. Az ember arca, frizurája azonban változik - nemcsak a nőké. S hogy kinek milyen kártya állna jól? Tapasztalatok szerint a nők a színes, a férfiak a fényképes, nevüket arany vagy ezüst betűvel ábrázoló névjegyeket vásárolják leginkább. Művészeknek pedig a kétoldalas jelenti a mennyországot: egyik oldalon a száraz adatok, másikon egy-egy alkotásuk kacsinthat ügyfelükre. Legextrémebbnek egy fekete alapon fekete betűkkel készült példányt találtunk: hogy a név szó szerint kiemelkedjen a sötétből - dombornyomásos technikát alkalmaztak, ami egyre népszerűbbé válik. A legtöbb névjegy azonban feketével fehér vagy krémszínű papírra nyomtatva tekintett ránk. Aki a célt és az egyszerűséget tartja a legfontosabbnak, annál ez a stílus is nyerő lehet. K. G. G. Gyermekek ajándéka A szegedi Rókusi Általános Iskola pedagógusainak kezdeményezésére az intézmény diákjai játékot, mesekönyveket, édességet gyűjtöttek az Agyagos utcai gyermekotthon lakóinak. Az adományokat csütörtökön adják át a 2. e osztály diákjai, akik műsorral is készülnek. Vitéz László, Hakapeszi Maki és mindenféle ördögök életre keltője, Kemény Henrik nyitotta meg a bábjaiból rendezett kiállítást Szegeden. Az idős mester - aki az órákhoz is ért - a mai napig játszik, noha több rendszer próbálta meg betiltani, cenzúrázni előadásait. Patinás, karikaturisztikus bábjaiból nyíló kiállításra érkezett Szegedre Kemény Henrik. A városházi megnyitón a januárban nyolcvanegy éves idős mester korát meghazudtoló módon játszott a két kezére húzott néger zenészekkel - miközben egy kisdiákokból álló csoport szájtátva figyelte a produkciót. Családban maradt Az idős mester egy igazi bábos dinasztia legfiatalabb tagjaként 1935 óta bújik a paraván mögé, hogy legismertebb figuráját, Vitéz Lászlót életre keltse: nagyapja és apja is ezzel foglalkozott, míg édesanyja a bábok ruháit varrogatta. Mint mondja, nemigen gondolkodhatott azon, hogy a bábművész helyett mi lehetett volna még, noha az órák iránti érdeklődése már gyerekkorában kiderült. Az otthoni vekkert többször, kedvtelésből, anyai rosszallás mellett szétszedte, majd össze is rakta pedig sosem tanulta. Valahogy így, suttyomban kezdte el kifaragni első figuráját is, kilencévesen, a papa szerszámait kölcsönvéve, aki látva az eredményt végül megdicsérte, sőt a friss Vitéz János premierjét is ő tartotta - miközben fia a nézőtéren dicsekedett a többi gyereknek: ez az ő munkája! Bábmentés hátizsákkal Vitéz László élete persze nem volt mindig felhőtlen. A Rákosi-korszakban például előadásait betiltották, Heni bácsi működési engedélyét visszavonták szabad szájú főhőse miatt. 1952-ben édesapjától örökölt népligeti bábszínházát államosították, egy évvel később pedig föl is számolták. A mester csak akkor derül jó Kemény Henrikék a bábok ruháit is maguk varrták Fotó: Karnok Csaba BOHOC - MOHO MAJOMMAL Érdekes asszociációkra is indíthat a városháza díszterme előtt nyílt kiállítás. A számtalan szebbnél szebb báb között föltűnő, hogy egy óriási bohóc épp a díszterem előtt áll, szemben vele pedig Hakapeszi Maki - aki, ha kap, eszi. Hogy volt-e koncepció abban, hogy épp az önkormányzati közgyűlések helyszíne elé állították az ominózus bábokat, nem tudni. A helyszínre érkezett újságírók sokat tanakodtak rajta. A kiállítást végignéző Pászti Ágnesnek mindenesetre nagyon tetszett a tárlat - és korántsem asszociált a képviselői munka megítélésére a bábok elhelyezéséből. És akkor a püfölésre használatos palacsintasütőkről még nem Is beszéltünk. kedvre, amikor arról beszél, hogyan sikerült a lefoglalás elől megmenteni a családi bábokat. - Egyik nap megjelentek, hogy lefoglalják az értékes gépeket, ilyenek azonban nem voltak, így másnapra halasztották a „bábfoglalást". Éjszaka azonban egy barátom zörgetett az ablakunkon, hátizsákkal fölmálházva, hogy mentsük, ami menthető. Végül a bábok nyolcvan százalékát sikerült elhoznunk - néhány szétkoptatott bábot hagytunk csak, „foglalóba" - meséli nevetve jellegzetes, érces, „vitézes" hangján. Egy korábbi időszakban át kellett keresztelnie főhőse nevét Paprika Jancsira, mert a hortysta rendszernek nem tetszett, hogy az óriási piros orrú, pirosba öltöztetett, sipkás figurát Vitéznek hívták. Ugyanekkor vissza kellett fognia az előadásokon előszeretettel ütlegelő főhősét, akinek nem volt szabad bírót, rendőrt vagy csendőrt vernie - főként ha a találva érzett „hatóság" megjelent a nézőtéren - amiről Kemény Henriket persze időben értesítették jóakarói. Játszani - mindhalálig A pöttöm alakjával a folyosón végigcsoszogó Kossuth-díjas Heni bácsi - aki 2008-ban bábmúzeum megnyitására készül - a mai napig játszik, holnap is előadása lesz. - Amíg a karomat emelni tudom, addig játszom. Ha lehet, a paraván mögött szeretném befejezni az életem is finita la comedia - mondja viccelődve Kemény Henrik, aki több ezerszer üldözte már el Vitéz László palacsintasütőjével magát a Halált is. Minden előadáson reagál a közönség megjegyzéseire, amin sokszor meglepődnek a „beszóló" gyerekek, felnőttek. Mint mondja, ettől lesz egy előadás igazán élő és egyedi. T.R. Nyolcvanévesen már csak a barátainak javít - sportból Wirth István, a töltőtollak nagymestere Az írószerész két dinoszaurusszal Fotó: Gyenes Kálmán Idősebb Wirth István neve fogalom Szegeden. A töltőtoll szinonimája, aki ezzel örökre beírta nevét a város aranykönyvébe. Ki hinné, hogy idén a kilencedik évtizedébe lépett. Idősebb Wirth István elégedett a sorsával, hiszen népes baráti társaság veszi körül. Még ma is naponta feltűnik Pató Béla írógépműszerész Szentháromság úti műhelyében, melynek falán közös fényképen mosolyog az orvos, a zenész, a vegyész, az építész, a festő, a színész, a rendező, az énekes és a töltőtollszerelő. Mindnyájan ismert alakjai Szeged közéletének. Akkor örökítette meg őket a fotós, amikor öt éve Wirth István felszámolta Jókai utcai üzletét, és visszaadta az iparengedélyt. Az utolsó években már csak gázöngyújtók töltését vállalta, a töltőtollnak ugyanis befellegzett. Őslény írószer - Manapság csupán néhány példánya létezik a töltőtollnak. Dinoszaurusz. Pedig a töltőtoll olyan, mint a jó házi étel. Míg a golyóstoll, akár a konzerv: életben tart, de nem az igazi. A töltőtoll egyéniségmagyarázza kedélyesen. - Most már csak felkérésre javítok; akadnak még páran, akik igényesek, és a tintás betűvetést élvezik. Sőt. Van, aki beszél a tollához, annyira szereti. - Kihal velem a töltőtolljavítás Szegeden - jelenti ki cáfolhatatlan tényként a nyolcvanéves Wirth mester. Különleges íróeszközeihez hasonlóan maga is egy letűnt kor tanúja. A hadifogságból hazatérve 1947-ben beiratkozott az egyetem vegyész szakára, de mivel nem hagyta magát beszervezni, két év múlva kiebrudalták. Apja hatvan iparost foglalkoztató műhelyében kezdett töltőtollat készíteni és javítani. Néhány év elteltével a céget államosították, de Wirth István és a töltőtoll maradt. Minden más megváltozott: a cégből finommechanikai vállalat lett, és pártfunkcionárius ült az igazgatói székbe. Mivel azonban a töltőtollat továbbra sem engedték be a határokon, és a szocialista nagyipar nem gyártotta, a vállalatvezető Wirth mester tollaival ékeskedett a gyárak és a párt vezetői előtt. A rendszer először 1954-ben enyhült annyira, hogy - bár a saját nevére még nem, de feleségére már - iparengedélyt válthatott. Maszek lett a vállalatnál. A kettősséget nem bírta sokáig, kilépett. Széchenyi téri lakásukon rendezett be üzletet, onnan negyvenhat év múlva költözött a Jókai utcába. Finom szerkezet - Gyerekkoromban kincs volt a töltőtoll, mi még mártogatós pennával vagy ceruzával írtunk - jelzi vonzalma eredetét a finom szerkezethez. - A toll presztízsét bizonyítja, hogy ha egy elveszett, a rendőrség nyomozott utána. Először felcsavarósat készítettünk, felülről csepegtettük bele a tintát, kupakkal zárult, rendszerint bele is folyt a zsebekbe. Aztán következett a gumis tollváltozat, annak az oldalát nyomkodva szívattuk fel a tintát, majd jött a süllyesztés és a dugattyús. Esztergált darabokból állítottuk össze, a modernebbek átlátszó műanyag csövén látni lehetett a tinta mennyiségét. Igényes, drága darabokat készítettünk, érdemes volt javíttatni. A töltő mellé 1947-től társult agolyóstoil, később pedig a „fázer"-magyarul rosthegyű -, de mindet kézzel raktuk össze. Az alkatrészeket és a tintát külföldről importáltuk. Amikor aztán felnyíltak a határok, tömegcikként özönlöttek be Magyarországra az írószerek. A boldogság titka Óramű pontossággal kilenc és tíz között „rendel", vagyis fogadja a barátait a klubban. Ottjártunkkor Wirth mester éppen egy parafa tömítésű dugattyús írószerkezetbe lehelt életet. Búcsúzóul emlékfotót készít a születésnapjára kapott digitális fényképezőgéppel, megadja a mobilszámát, és figyelmembe ajánl egy olcsó internetes telefonálási lehetőséget. Majd felül kerékpárja nyergére, és elindul az úszóházra. Várja a kabinja és a csónak: hetven éve horgászik. „Sajnálom azt az embert, akinek nincsen hobbija, mert nincsen célja. Ha boldog akarsz lenni egy életre, horgássz!"-vallja. DOMBAI TÜNDE