Délmagyarország, 2005. december (95. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-09 / 288. szám

PÉNTEK, 2005. DECEMBER 9. •MEGYEI TÜKÖR* 7 Zárak, aktok, utcakövek Aranyi Sándor fotóin Fényfestmények a B Galériában Napfogyatkozás, zárak, aktok, halászhálók, utcakövek, régi sí­rok láthatók Aranyi Sándor Fényfestmények című fotókiál­lításán, amit Sándor János ren­dező tegnap nyitott meg a sze­gedi Bartók Béla Művelődési Központ B Galériájában. MUNKATÁRSUNKTÓL Aranyi Sándor festőművész, a Szegedi Tudományegyetem Ju­hász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar Rajz és Művészettörténet Tanszékének vezetője 1974-ben kezdett fotózni. Ahogy mondani szokta: méregből. A képzőművé­szeti főiskola hallgatójaként bosszantotta, hogy a Magyaror­szágra megkésve megérkező kü­lönféle izmusok hatására hódí­tott a minimálárt. Azért fotózott aszfaltrepedéseket, egyszerű dol­gokat, hogy megértse, mi ben­nük a művészet. Később rájött, igenis van értelmük, és a festé­szetében is hasznosítani tudta a szigorúbb, kiemelő látásmódot. A jellemző részletek sokszor töb­bet elmondanak valamiről, mintha az egészet ábrázolná. A fotózás és a festészet termékeny kölcsönhatásba került egymással a művészetében. Aranyi mester szerint nincs igazi absztrakt: mindennek megvan a maga megfelelője a természetben, csak észre kell venni. Erre jók például a részleteket felnagyító makro­felvételek. A B Galériában látható mun­kák többsége az Újvidék melletti Begecs művésztelepén, Rómá­ban és Darmstadtban készült. Testtájak című aktsorozat karak­teres formáival vonzza a szemet. Különleges önarcképet is láthat a figyelmesen szemlélődő közön­ség: egy szemben tükröződve tű­nik fel a kalapot viselő alkotó, aki az utóbbi években - elhagyva a kezdetben használt filmes technikát - digitális fényképező­géppel dolgozik. Nem manipu­lálja a képeket, legfeljebb elfor­gatja vagy a hagyományos labo­rokban is elvégezhető korrekció­kat alkalmazza. Azért is találó a tárlat címe - Fényfestmények -, mert az eredeti fotók többnyire olyanok, mintha festői fantázia, aprólékos művészi alkotómunka eredményei lennének. Pedig „csak" valóságot tükröző, hol impresszionista, hol meg szürre­alista hatású fotók, amelyeket ma már táblaképekként is elfo­gadnak a különböző hazai és nemzetközi kiállításokon. Aranyi Sándor festőművész a fotói előtt DM/DV-fotó Székhelyi József Dajka Margit miatt szeretett bele a tragikomédiába Kispolgári csipkevilág Dajka Margit miatt szeretett bele Székhelyi József színidirektor Gabriela Zapolska tra­gikomédiájába, a Dulszka asszony erköl­csébe, amit szombaton mutatnak be a kis­színházban. Az első világháború előtt Krakkóban, Dulsz­kiék kispolgári szalonjában játszódik Zapols­ka darabja. Dulszka asszony családjában pél­dás rend honol, ám kínos botrány van szüle­tőben: Zbysko, a család reménysége teherbe ejti a csinos fiatal cselédet. Egymillió az ára, hogy Dulszkáék otthonába visszatérjen a kis­polgári béke... - A mi ezredfordulónk és a múlt századfor­duló szinte ikertestvérek. Sok vonatkozásban elképesztően hasonlítanak egymásra - állítja a tragikomédiát színpadra állító Székhelyi Jó­zsef. - Azért szerelmesedtem bele rögtön Za­polska darabjába, mert mindenféle aktualizá­lás, „komámnak mondom, hogy sógorom is értse" összekacsintás nélkül is érthető. Szinte átordít az évszázadon. Ugyanaz a megoldat­lan és megoldhatatlan problematika, ugyan­azok az archetípusok, ugyanaz a szóhasználat jellemzi a mi korunkat is. A család eróziója és a házasságeszmény összeomlása dermesztő módon aktuális ma is. Gyermekként a szüle­imtől hallottam először a darabról, és a cím­szerepet alakító Dajka Margitról, aki állítólag ördögi volt az előadásban. Az ötvenes évek közepén még nem volt televízió, a nézők a szájreklám hatására mégis ott tolongtak Ma­dách Színházban, hogy Dajkát láthassák. Ké­sőbb, amikor nem sokkal a halála előtt együtt játszottunk Margitkával, jó barátságba kerül­tünk, és az öltözőjében nagyon sokat beszél­gettünk. Gazdag művészpályája összegzése­ként megvallotta nekem, hogy a Dulszka volt a legkedvesebb szerepe. Mivel szerelmes vol­tam belé, általa a darabba is azonnal belesze­rettem. Másfél évtizede rendezek, azóta vágy­tam arra, hogy egyszer színpadra állíthassam - meséli lelkesen a színidirektor. A modern kisszínház színpadán kicsit meg­hökkentő, de nagyon találó Juhász Katalin díszlete: hatalmas csipke a szőnyeg, csipkéből vannak a függönyök, de a falak is. Nippek, csa­SZÍNÉSZNŐBŐL DRAMAIRO I Gabriela Zapolska egy lengyel nemesi família sarjaként 1857-ben született Kiwercében. Családjával szakítva 1879-ben színésznő lett, Krakkóban. Varsóban, Lembergben lépett fel. Később hat éven át Párizsban játszott, majd hazatérése után évekig tárcaíróként és szín­házi kritikusként dolgozott, színiakadémiát szervezett. 1955-ben játszották először Ma­gyarországon a Dulszka asszony erkölcsét. Kolozsi Kilián és Csarnóy Zsuzsa a főpróbán Fotó: Frank Yvette ládi képek idéznek fel egy igazi kispolgári ott­hont. A jelmezeket Molnár Zsuzsa tervezte. Fekete Gizi betegsége miatt krízishelyzet nehezítette ugyan a próbaidőszakot, hiszen Szilágyi Annamária csak egy héttel a premi­er előtt vette át a főszerepet. Régi ismerős­ként köszöntheti a közönség a Juliette sze­repét alakító Csarnóy Zsuzsát, aki elragadó Elisa volt a kilencvenes évek közepén He­lyey László partnereként a szegedi My Fair Lady-ben, és egy évtized múltán ősszel szer­ződött vissza. A kolozsvári színészképzőben szerzett diplomát, majd a gyergyószentmik­lósi társulatban kezdte a pályáját a Zbyskó­ként bemutatkozó Kolozsi Kilián. Érdemes odafigyelni rá. A lengyel színészek legendás, irigyelt szerepnek tartják Dulszki urat, aki némán vesz részt a játékban, és csak a végén üvölti el véleményét, de akkor aztán úgy, hogy leszakad a mennyezet. Ki más játsz­hatná Szegeden, mint Király Leventel H.ZS. Karafiáthék a Grandban A Symposion folyóirat GrandCa­féDottkom címmel multimédiás estet tart ma 19 órától a szegedi Grand Caféban, melyen felolvas­nak a folyóirat vendégei: Karafiáth Orsolya és Peer Krisztián, vala­mint a lap munkatársai: Aaron Blumm, Miinics Gyula, Pressbur­ger Csaba, Sirbik Attila. Sutus Áron performanszot ad elő. 21 órától 03-ig lemezeket hallgatnak. Reneszánsz táblakép a múzeum dísztermében Félezer éves a Mária-ábrázolás r : •>•... TARTÁS: h.-p.: 9-20, szo 8.30-20, vas.: 9-19 í Szeged, Vásárhelyi Pál u. 3-5. • Tel.: 62/451-455 Óriási nyereményakció a Sever Center Ruházati Áruházban 2005. október 1 sorsjegyet Aki 5000 Ft felett vásár mellyel megnyerheti a sok értékes nyeremény egyikét. Főnyeremény: 1 db Peugeot 1007 típusú személygépkocsi Sorsolás: 2005. december 22-én, 14 órakor A nyereményakció mellett nagyon sok termék hatalmas engedménnyel vásárolható meg. Felbecsülhetetlen értékű, Má­ria megkoronázását ábrázoló festményt mutatnak be vasár­nap a Móra Ferenc Múzeum­ban. A most restaurált ötszáz éves műkincs a híres szegedi Enyedi (Eisenstádter) család gyűjteményéből származik. MUNKATÁRSUNKTÓL A karácsonyi ünnep tiszteletére a Móra Ferenc Múzeum díszter­mében rendkívül értékes, késő középkori, festett táblaképet mu­tatnak be a képzőművészeti gyűjtemény elfeledett ritkaságai­ból. A városnak szánt meglepe­tést a múzeum dísztermében a Harmónia Consort ingyenes ad­venti koncertjén leplezik le va­sárnap délután 5 órakor. - A Mária megkoronázását és a megszületett gyermek Jézust áb­rázoló, itáliai származású rene­szánsz műremek hosszú évtizede­ken keresztül félretéve nyugodott az intézmény helyreállításra váró tárgyai között - tudtuk meg Szabó Tamás restaurátorművésztől. - A közelmúltban eltávolítottuk a képről a javítófestéket és helyreál­lítottuk az aranyozott keretét. Közben laboratóriumi vizsgálato­kat végeztünk, hogy azonosíthas­suk a festmény pontos korát. A mikroszkópos anyag- és eredeti­ségvizsgálatok bebizonyították, hogy a mű a 15-16. század fordu­lóján készült. A múzeumi leltár­könyv 1925-ös bejegyzése szerint a táblakép özvegy Enyedi Lukács­né Zsótér Ilona hagyatékából Mó­ra Ferenc igazgatósága idején ke­rült a közgyűjteménybe más itá­liai műremekkel együtt. A valós értékét akkoriban 20 ezer-30 ezer aranykoronára, vagyis 410 millió papírkoronára becsülték. A hú­szas években három házat lehe­tett ennyi pénzért kapni. A táblaképet a toszkánai iskola munkájaként jegyezték be, ám az újabb művészettörténeti kuta­tás nyomán a leltárkönyvi ere­det-meghatározás pontosításra szorul. A Mária koronázása egy Bernardino Pinturicchio befolyá­sa alatt álló mesternek tulajdo­nítható. Pinturicchio, az umbriai festőiskola egyik kiváló tagja, aki Perugino vezetése alatt a római Sixtus kápolna freskóin is dolgo­zott. Az angyalok, kivált a koro­názó angyalok kivitelezése gyen­ge iskolamunka. - Arra nincs adat, hogyan ke­rült a szenvedélyes képgyűjtő tu­lajdonába. Enyedi Lukács gyűjte­ményének legszebb darabjait a budai Eötvös utcai pazarul be­rendezett otthonában helyezte el - tette hozzá a múzeum főres­taurátora. - A szegedi gyújtó, Enyedi (Eisenstádter) Lukács Szabadkán született, újságíró­ként kezdte pályáját. 1878-ban ő alapította az első helyi napilapot, a Szegedi Naplót, melyet tíz éven át szerkesztett. Enyedi karolta fel a fiatal Mikszáth Kálmánt. Virágzabálók a Tiszatájban Ne feledjék! Mindennap új áruval várja mind óját a Sever Center Ruházati Áruház! Darvasi László készülő regénye, a Virágzabálók rész­lete is olvasható a szegedi irodalmi folyóirat, a Tisza­táj most megjelent decemberi számában. Bertók László, Nagy Gáspár, Simái Mihály és Tandori Dezső versei, fókái Anna prózája található még a szépirodal­mi összeállításban. Annus József, Nagy Gáspár és Tarnai László búcsú­zik a lap egykori főszerkesztőjétől, a nemrégiben el­hunyt Vörös Lászlótól. A József Attila-emlékév zárá­saként Arnaldo Dante Marianacci versét, Fried Ist­ván, Békési Imre és Lórincz Csongor tanulmányát közli a folyóirat. Spiró György regényéről, a Fogságról Tarján Tamás, Tandori Dezső A Holnap Utáni című kötetéről Fűzi László írt kritikát. Baka István versei­nek angol nyelvű kiadását Bocsor Péter, Lengyel And­rás A „másik" Móra kötetét Péter László értékeli.

Next

/
Thumbnails
Contents