Délmagyarország, 2005. november (95. évfolyam, 256-280. szám)

2005-11-07 / 260. szám

A hetvenes évek eleje óta állnak Szegeden utcai telefonfülkék: nélkülözhetetlen segítségükkel közölték egymással az emherek a jó és rossz híreket akkor, amikor egy-egy telefon bekötésére még éveket kellett várni. Ma azonban - a több millió magyarországi mobil- és vezetékes telefon-előfizető korában - ki hinné, hogy szükség van még ezekre a már-már ipartörténeti relikviákra, amelyek használatára annak idején akár fél-egy órát is vártak. - A mobilom feltöltőkártyája lemerült, ezért kellett innen telefonálnom, aztán visszahívást kértem ide - mondja Szabó Tünde, aki éppen az egykori Centrummal szemközti telefonfülkéből lép ki. A nő hozzáteszi: nem túl gyakran használja az utcai készülékeket, de azért járatos a tarifák között. Ha többet telefonál, mindig kártyával teszi, ami csak annyit hív le a keretből, amennyit felhasznál. A Postapalota oldalánál álló hat fülkénél legalább negyed órát várakozunk, míg az első telefonáló, egy hatvanas férfi megérkezik. O is érmés készüléket választ. - Olcsóbb erről vezetékes számot hívni, mint mobilról, ezért egy-két naponta fülkéből telefonálok - közli döntésének okát Gönczi Péter, akinek mobilja is ott lapul a táskájában. Mint mondja, a. kártyára egyszerre többet kellene kiadni, ezért annak használata valahogy nem vonzza, még ha az kifizetődőbb is lenne. Újabb tíz perc múlva öltönyös fiatalember akasztja le a kagylót. - Persze, hogy van mobilom, de a cégnél nem használhatom biztonsági okokból, így a magánügyeimet ebédszünetben innen szoktam intézni - mondja Kulcsár Zoltán, aki két-három naponta veszi igénybe a „szakállas" szolgáltatást. Mint mondja, többnyire mobilokat hív, így elég költségesek a fülkés beszélgetések. Hogy melyikből telefonál? Mivel elmúlt a telefonfülkék hőskora, általában bármelyiket választhatja: többnyire egyikre sem kell várnia. T. R. VEZETŐ ÉRMÉSEK Tokainé Szűcs Krisztina, a szegedi telefonfülkéket üzemeltető Invitel kommunikációs menedzsere elmondta: a városban közel ötszáz fülke és beltéri nyilvános készülék működik. Számuk az utóbbi években öt százalékkal csökkent. Az érmés telefonok visszaszerezték vezető szerepüket a kártyásoktól, amelyek egy évtizeddel ezelőtti bevezetésükkor még népszerűbbek voltak. A vandálok nyomait ugyan ma is felfedezhetjük egyes kék-zöld dobozok belsejében - a működő fülkét keresők nem kis bosszúságára -, de a cég és a rendőrség együttműködésének köszönhetően csökken a számuk. i HÉTFŐ, 2005. NOVEMBER 7. «MEGYEI TÜKÖR* Hőskoruk elmúltával is kell a nyilvános telefon Fülkés beszélgetések Harminc éve állnak a szegedi utcákon telefonfülkék, amelyekre egykor akár egy órát is várt az ember, ha fontos megbeszélnivalója akadt. Az üvegdobozokat ugyan egyre inkább elfelejtjük a mobildömpingben, vannak azonban, akiknek még mindig fontosak. Hetedszerre gyűltek össze Magyarország könyvgyűjtői szegedi árverésen. A Royal Hotelben a hét végén megtartott aukción ki-ki vérmérséklete és pénztárcája szerint licitálhatott. A vadász- és szakácskönyvek mentek legjobban. A hivatalos kezdés előtt fél órával már alig lehetett helyet és levegőt kapni a Royal Hotel különtermében. A hetedik szegedi könyvaukciót szerevéző Antikvárium Kft., a Dekameron és a Könyvmoly antikvárium alkalmazottai nem győzték mutogatni az árverésre kerülő köteteket a leendő vásárlóknak. Monostori Dezső, a Kárász utcai antikvárium cégvezetője pontosan erre számított. A Borsszem Jankó kalendáriuma - Nagyon jó anyagot sikerült összegyűjtenünk, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a katalógusban szereplő négyszázhúsz tételből száznyolcvanra már érkezett vételi megbízás. Ezt azok a személyek tették meg, akik nem tudnak személyesen jelen lenni. A szakács- és vadászkönyvekre különösen nagy volt az érdeklődés - mondta. Horváth Dezső, a HVG művészeti mellékletének újságírója rendszeres látogatója a könyvárveréseknek. - Munkámból fakadóan és magánemberként is itt a helyem. Saját gyűjteményembe négy-öt kötetet szeretnék megszerezni, ezenkívül több pesti gyűjtő megbízott: licitáljak a nevükben. Hogy miket is szeretne megvásárolni, nem akarta elmondani. - Szigorúan titkos, kinek mi az érdekes, ehhez a mű ritkasági fokát kell ismerni - mondta. Annyit azonban elárult: a Borsszem Jankó tréfás, adomás, képes kalendáriumának ára nagyon felmegy majd, ugyanis az ilyen típusú könyveket szívesen veszik az emberek. Igaza lett: a háromezer forintos kikiáltási árnak majdnem a háromszorosáért kelt el a könyv - neki sikerült megszereznie. Vendéglősök egymás közt Szegedi éttermek vezetői is feltűntek az aukción. Ferehczi Dezső, a Roosevelt téri halászcsárda ügyvezető igazgatója Kovács Zsolttal, a Régi Hídhoz vendéglő tulajdonosával próbált egyezkedni - melyiküknek fontosabb az adott könyvritkaság. Természetesen szakácskönyvekről volt szó: egy esti étlapról, ami Bohn József Vár utcai éttermének és sörcsarnokának napi kínálatát mutatta 1915. október 18-án, valamint Kovács Teréz 1902-ben kiadott Szegedi képes szakácskönyvéről. Abban maradtak, egymásra nem licitálnak. Ez a két tétel is Horváth Dezső birtokába került, aki az aukció végén büszkén mondta, kilencven százalékban sikerült megszereznie a kívánt darabokat. A vadászattal, utazásokkal és gasztronómiával foglalkozó művek voltak a legkelendőbbek: indító áruk többszöröséért cseréltek gazdát. Legtöbbet Pák Dienes kétkötetes Vadászattudományáért fizettek - 40 ezer forintos induló ár után 190 ezer forinton ütötték le. A boldog tulajdonos elmondta: ez a legelső magyar vadászkönyv, amiben még ma is értékes dolgokat lehet találni. Hozzátette: jó áron jutott hozzá. Kérdésemre, meddig ment volna el, ha még rálicitálnak, teljes természetességgel válaszolt: 350 ezer forintig. A kikiáltási és leütési ár közötti legnagyobb különbséget Pupulus: Utópia az erősek világállama című könyve érte el. Nyolcszáz forintról indult - 55 ezerért kelt el. A szépirodalom azonban nem volt nyerő: Mikszáth Kálmán két regényére sem akadt jelentkező. Ellenben az M típusú kardánhajtású teher-automobilok műszaki leírásáért szép summát, ötezer forintot -fizetett egy licitáló. Szetey András: A másik Ady című 1941-ben kiadott művét pedig maga Szetey András szerezte meg. No nem az író, hanem unokája, lapunk főszerkesztője. Kölcsönös gratulációk Az árverés végén hosszan kígyózó sor állt a hotel előterében felállított pénztárgép előtt, ahol az új tulajdonosok boldogan ölelhették magukhoz gyűjteményük legújabb darabjait. A kölcsönös gratulációk után többen ígéretet tettek: jövőre rámenősebbek lesznek. KISS GÁBOR GERGŐ A mobiltelefon-korszakban, a fejlett kommunikációs társadalomban is maradt néhány fülke Szegeden Fotó: Karnok Csaba Mikszáth nem kelt, a teher-automobil műszaki leírását vitték A vadászkönyv volt a sláger a hetedik szegedi árverésen Licit a hetedik szegedi könyvárverésen a Royalban Fotó: Frank Yvette Kösse kötelezőjét az Allianzhoz! Akár 38% díjkedvezménnyel! Allianz - A legjobb szó a biztonságra www.allianz.hu 06-40-421-421 Allianz ® Hungária