Délmagyarország, 2005. november (95. évfolyam, 256-280. szám)

2005-11-04 / 258. szám

10 DÉLMADÁR 2005. november 4., péntek Félúton Kopognak a mennyország kapuján, Szent Péter ajtót nyit. Egy férfi áll a kapu előtt. - A.... - kezdi, majd eltűnik. Szent Péter nem érti a dol­got. Éppen indulna vissza­felé, de megint megjelenik a pasas. - A... - kezdi megint, majd ismét eltűnik. Ezt még jó párszor eljátsz­sza. Egyszer végre Szent Pé­ternek sikerül megkérdez­nie: - Szórakozik maga? - Nem, csak próbálnak új­raéleszteni! Bemegy a csontváz a kocs­mába. Kérek egy sört, meg egy fel­mosórongyot! Nagymama elviszi a kisuno­kájat a dokihoz, hogy a gyerek már négy napja nem alszik, csak vigyorog. A doktor vizs­gál... sztetoszkóp... sth. Egy­szercsak megszólal: - Nem gondolja, hogy meg kellene lazítani a copfját?! - Miért van a rendőrnél gu­mibot? - Ha támad egy gondolata, meg tudja magát védeni. Ferikét beiratják az úszó­tanfolyamra. Az első alka­lommal nagyon nehezen megy neki a dolog. Végül megunja, és odaszól az úszó­mesternek: - Bácsi, azt hiszem mára ennyi elég lesz! - Hogyhogy, édes fiam? - Már nem vagyok szomjas! Képes képtelenségek wc 50Ft./kícsi/ 100 Ft./na.qy/ A disznósajt itt már vitaminnak számít Sok a bliccelő, a vécésnéni meg mehet ellenőrizni És ez a betörőt is nyugtalanná, feszültté teheti Zsákbamacska Egy ember bemegy az állatkereskedésbe és pórázon húzza maga mögött a jegesmedvéjét. - Merre van az a szemét?! Az eladónő megszeppenve: - Milyen szemét? - Akitől egy évvel ezelőtt tengerimalacot vettem! A városi politikusoknak mindent el lehet adni Macskák - A macskák azt csinálnak, amit akarnak. - Nem érdekli őket, hogy mit mondasz. - Teljesen kiszámíthatatla­nok. - Nyávognak, ha valami nem stimmel. - Ha játszani akarsz velük, akkor ők egyedül akarnak len­ni. - Ha te akarsz egy kis békét, akkor ők játszani akarnak. - A hangulat szabályozza az életüket. - Mindenhol otthagyják a szőrüket. - Néha az őrületbe kerget­nek, és pénzbe is kerülnek. Szóval tulajdonképpen apró nők - olcsó bundában. Könny a szemében... Megy haza nagy szomo­rúan Micimackó, szemében könny, kezében ásó. Talál­kozik Tigrissel: - Mi a baj, Micimackó? Miért sírsz? - Most temettem el Ma­lackát. Meghalt... - De miért véres az ásó? - Ki akart mászni! Belami adóssága Egyet mondjon meg végre valaki nekem! Akkor most el vagyunk adósodva, vagy nem? - dü­börgött végig Snájdig Pepi kérdése a Zsibbadt brigádvezetón, miként dübörögni szokott egyes országok gazdasága. Eme nagy dübörgéstől aztán lett is olyan csend a Panel Pál-lakótelep sok vihart, de még több áremelést megért kocs­májában, hogy Józsi csapos már a zárórára készült. De mégsem kellett lakatot tennie a kocsmaajtóra, ugyanis a vita fellobbant, mert hogy Minek Dönci néhány szóval csiholt egy jókora tüzet. - Nézze, én momentán nem is sejtem, hogy a BUX-index köszönő viszonyban van-e a Magyar Köztársaság aranytartalékaival az euró lebeg­tetése tükrében. De azt pontosan tudom, hogy maga például lóg Zsugabubusnak kétezerrel, Zsugabubus tartozása Cink Enikőnek ennél is több egy ezressel. Míg Plüss Etára meg az a feladat várna, hogy éppen Cink Enikőnek adjon meg egy ötezrest, amivel, ha jól tudom, éppen hat hónapja tartozik - vázolta fel a Zsibbadt bri­gádvezetőre (egyesek szerint pedig a magyar gazdaságra) mostanság jellemző körbetartozás konkrétumait Minek úr. A pénzügyek felhány­torgatásáért aztán kapott egy közel sem csak vázlatosan létező pofont. - Ugyan, el ne vágják már itten egymás ütőerét! Hiszen pontosan tudják, hogy én most a magyar nemzetgazdaság állapotára gondolok, ami egye­sek szerint tragikus, mások meg azt állítják, hogy nincs itt semmi gond, csak az autópályát kell egy kicsit más rovatba számolni, meg a bruttó nemzeti összterméket kell beszorozni a deficit recip­rokával, és már mosolyoghatunk is bele annak a kötözködö uniónak képébe - lökte a szót Snáj­dig. Valami kideríthetetlen okokból kifolyólag a Zsibi népe csak nem akart össznemzeti méretekben gondolkodni, mert hogy a világgazdasági ösz­szefüggések helyett előbb Ló Elek jött elő a budiból, majd több konkrét példa a napi va­lóságból. Belami például azt állította, hogy ne foglalkozzanak az államadóssággal, mert mint azt már többen is kifejtették, van az olyan nagy, hogy tudjon vigyázni magára. Annál inkább nézzenek körül a saját házuknak a táján, mert vélhetően a Zsibiben szomjazok mindegyikét fenyegeti már az adósságspirál. - Van egy ötletem! - rikkantott ekkor Belami, mert észrevette, az említett adósságspirál még annyira se villanyozta fel a hallgatóságot, mint egy parlamenti szópárbaj. - Emelje föl az összes kezét az, aki egyetlen banknak nem tartozik, pozitívum mutatkozik minden számláján, és még a bankban is van félretett pénze. Egy kéz sem lendült a magasba. - Na, jó! Akkor most azok lengessenek, akik hitelből törlesztik a tévéjüket, a mosógépüket, az autójukat, új lakásról csak akkor álmodozhatnak, ha ebbe az álomba belefér még egy szép kövér hitel Is. Ekkor már Belami annyi kezet látott a cigi füstben, hogy elgondolkodott, vajh nem nőtt e minden Zslbilakóra fejenként még két kéz a legutóbbi fizetési meghagyás óta. - Most pedig csak az kalimpáljon, akinek több tartaléka van a bankban, mint amennyi hitel terheli a háztartását - játszott tovább a kezekkel meg az Idegekkel Belami. Nem csoda hát, hogy közterületi Izgatásért kapott is két olyan pofont Snájdigtól, hogy a falra hányt borsót is a ló túlsó oldalának nézte. - Mondja, mit akart ezzel bebizonyítani? ­érdeklődött szelíden a pofonosztás után Snájdig, merthogy csak szebb az élet, ha kulturált. - Én ugyan semmit. Csupán arra akartam rávilágítani, hogy az eladósodás, mint olyan, össznépi jelenség, hogy mást ne mondjak, a gazdaság rugója. Mert hogy itt van például a Firnájsz Egon. Ha nem kéne minden hónapban egy nejlonszatyornyl számlát kifizetnie, talán dol­gozna? Na, ugye! Viszont így hasznok tagja a társadalomnak, és ha nem figyel oda, még értéket Is termel - dicsérte Egont Belami, aki köszönettel visszarúgott a seregtől lopott sur­ranójával. - Vagyis maga még azt meri állítani, hogy örüljünk az adósságainknak? - álmélkodott Cink Enikő, de nagyon. - Igen, azt. Mert így váltunk ml a világgazdaság részévé, így rohanhatunk rögvest a boltba nej­lonelefántért, leárazás idején, és így hihetjük el, hogy azért élünk, hogy vásárolhassunk - ma­gyarázta Belami. Majd - nem feledvén Snájdig vitaindító kérdését - azon törte azt a nagyon buta és kiműveietlen fejét, vajon mivé lett az a számtalan milliárd, amit gyáraiért, ingatlanjaiért, eladott vagyonáért kapott az állam, mert hogy 2005-ben legalább annyira heves az állam­adósságról zajló vita, mint 1990-ben volt. BÁTYI ZOLTÁN - Ez a maguk csigapástétoma tényleg csigából van? - Igen. - Es csak csigából? - Hát, most hogy így rá­kérdezett, őszintén megmon­dom, teszünk bele disznót is. - Mennyit? - Fele-fele: Egy csiga, egy disznó... Két bacilus sakkozik: - Lépsz? - kérdi az egyik. - Lép a fene! - mondja a másik. - Hát jó, akkor ezt borí­tékolhatjuk! Két Jedi közlekedik a siva­tagban. Megszólal az egyik: - Az erő velem van!!! Mire a másik. - Velem meg a kulacs. Anya, az iskolában csúfol­nak, hogy hosszú az orroml - Ne foglalkozz vele, egy­szerűen csak hátrább van az arcod, mint a többiek­nek. - Miért jó sport a box? - Mert az agyat is megmoz­gatja. Az apa nosztalgiával em­legeti fiatal éveit a fiának: - Régen bárok, pia, nők. Most meg kocsma, kisfröccs, anyád. A férj várja a feleségét a koz­metikus előtt. Az asszony kilép az ajtón, a pasi ránéz, majd megszólal: - Hát... legalább megpróbál­tad... Két tehén ül a fán, és zoknit hegesztenek. Elrepül felettük egy ló. Mondja az egyik: - Jé, egy ló! Elrepül egy másik ló: - Jé, még egy ló! - mondja a tehén. Elrepül a harmadik ló is. Erre a másik tehén: - Biztos lófészek van a közelben. Két tehén ül a fán, és eszik a lekváros kenyeret. Arra megy az elefánt és az egyik tehén hozzávágja a szelet kenyeret. Megfordul az elefánt és megkérdezi: - Szándékos volt? Mire a tehén: - Nem, lelcváros. - Hogyan ismersz fel egy netkalózt? - Webhely van az arcán. Egyik csöves a másiknak: - Ha mégegyszer a zoknimmal vered be a szöget a falba, akkor széttöröm a takaród! Haldoklik az öreg ékszerész. Aléltan fekszik, de arra felébred, hogy a fia a páncélszekrényben, az órák között matat. Mire az öreg: - Fiam, az óráim meg vannak számlálva! Go, Trabi! Az angol lord nézegeti az autókatalógust és elhatározza, hogy az lesz a jó autó, amit a leghosszabb gyártási időre vállalnak. Olvassa: Porsche 2 hónap, Ferrari 6 hónap, Rolls Royce 1 év, Trabant 5 év. El is határozza, hogy a Trabant lesz a nyerő, el is küld egy megrendelést a gyárnak. A titkárnő azonnal rohan az igazgatóhoz és újságolja: - Igazgató úr! Egy angol lord rendelt tőlünk kocsit! Az igazgató azonnal kiadja az ukázt: - A kocsit azonnal, soron kívül elkészíteni, a legjobb mi­nőségben, minden extrával felszerelve! Két hét múlva egy konténerben meg is érkezik a Trabi a lordhoz. Kinyittatja a konténert, megnézi, majd így szól a komornyikjához: - Na ez a német precizitás, James! Megrendeltem tőlük a kocsit, és amíg kész nem lesz, elküldték a makettjét. A betanítás csúcsa

Next

/
Thumbnails
Contents