Délmagyarország, 2005. november (95. évfolyam, 256-280. szám)

2005-11-10 / 263. szám

14 •KAPCSOLATOK" CSÜTÖRTÖK, 2005. NOVEMBER 10. AZ UGYVED VALASZOL Dr. Juhász György Tibor IÖ m A mentelmi és a törvény előtti egyenlőség Tisztelt Ügyvéd Úr! Többször hallani a médiában, hogy parlamenti képviselők ellen nem indítanak eljárást az általuk elkövetett szabálysértések és bűncselekmények miatt. Kinek van ilyen mentelmi joga' Minden bűncselekményre vonatkozik, még a legsúlyosabbakra is 1 Úgy érzem, a törvény előtt mindenkinek egyenlőnek kellene lennie. Miért tesznek mégis ilyen különbségeket 1 Tisztelt Olvasó! A mentelmi jog intézménye nagyon régóta létezik, több évszázados hagyományai vannak. Véleményem szerint szükség is van rá. Azt a Magyar Köztársaság jogszabályai és különböző nemzetközi szerződések hozták létre. Mentelmi jog illeti meg az országgyűlési képviselőt, az európai parlamenti képviselőt, az alkotmánybírót, az állampolgári jogok országgyűlési biztosát és általános helyettesét, a kisebbségi jogok országgyűlési biztosát, az adatvédelmi biztost, az Állami Számvevőszék elnökét és alelnökét e tisztségük fennállása alatt. A hivatásos bírókat és az ügyészeket esak az e minőségükben elkövetett bűncselekményeik tekintetében illeti meg mentelmi jog. A mentelmi jog természetesen nem korlátlan, nem jelenti azt, hogy az adott személy büntetlenül bármit megtehet. Tettenérés esetén például csak korlátozottan érvényesül. Végső soron a mentelmi jogot fel is lehet függeszteni. Parlamenti képviselők esetén ezt az országgyűlés jelenlévő képviselőinek kétharmados döntésével teheti meg. Az elmúlt évek gyakorlata szerint közvádas bűncselekmények esetén fel is szokták függeszteni a mentelmi jogot, sőt ezt maga a képviselő is kérni szokta, hiszen így tisztázhatja magát. Ez szolgálja annak a szervnek vagy intézménynek az érdekét is, aminek a feltételezett elkövető tagja. A közjogi tisztséget betöltő személy elleni eljárást - a közérdek és a közjogi tisztségek tekintélyének megóvása érdekében - a mentelmi jog felfüggesztése után soron kívül folytatják le. Az is elmondható, hogy amennyiben a mentességgel védett pozíciót betöltő személyt elítélik, úgy általában az átlag állampolgárnál súlyosabb büntetést kap, hiszen tőle, pozíciójából adódóan, fokozottabban elvárható a törvények betartása. Megjegyzem, hogy a nemzetközi jog ismeri a diplomáciai mentességet is. A törvény előtti egyenlőség álláspontom szerint azért érvényesül, mert a mentesség nem az adott személynek, hanem a pozíciónak szól, így igazából nem az egyént, hanem a közérdeket védi. Azonos tisztség betöltése esetén mindenkit ugyanolyan kötelezettségek terhelnek és azonos jogok illetnek meg. Közelednek a parlamenti választások. Elvileg bárki előtt szabad az út... Meddig etetik a galambokat ? Az Északi városrészben lakom, sok kiscsaládoshoz hasonlóan - fiam 2 éves múlt - gyakorta látogatjuk a házunk előtti játszóteret. Sajnos mindennap szembesülnöm kell azzal, hogy az egyik házban lakó néni rendszeresen eteti a galambokat a játszótéren vagy közvetlen közelében. A probléma, hogy a rendszeres etetés miatt minimum 20 galamb odaszokott. Télen is maradnak és ilyenkor még a varjak is hozzájuk csapódnak a néni által naponta kiszórt félkilónyi morzsára. A galambok a játszóteret körülvevő házak tetejére költöztek. Sajnos pont a miénkre is, így az erkélyünk folyamatosan szennyezett. Eleinte napi kétszer takarítottam a madárürüléket, hogy használni tudjuk. Elvégre azért is választottuk ezt a lakást, mert a ház melletti kiserdő miatt beáramló friss levegő és a jó kilátás „megfogott" bennünket. Mára már ott tartok, hogy a gyereket egyáltalán nem merem kivinni, én pedig hetente egyszer megyek ki, akkor is csak azért, hogy legalább a linóleumról összetakarítsam a madárpiszkot és a behullott tollakat meg pilléket. Megjegyzem manapság már ezt is félve, mert terhes lévén aggódom, hogy miféle fertőzéseket szedhetek össze ezen kellemes foglalatosság közepette. A többi rész takarítását már feladtam egy-két hónapja, mert meghaladja az energiámat és gusztusomat. Kérdem én, hogy van ez? Valakinek kellemes időtöltés a madáretetés? Elhiszem, de a piszkot meg másnak kell eltakarítani? Megpróbáltam már beszélni a nénivel. Megkértem, hogy legyen szíves hagyja abba a galambok etetését, mert sok szempontból zavaró és ezt ki is fejtettem neki. Elmondtam, hogy a kisgyerekek a játszótéren lévő pad mögé szórt morzsákat habzsoló galambokat hajkurászva rohannak ki az úttestre. Az én fiamat is néha bizony alig sikerült utolérnem, hogy az úttestre kiszaladva egy autó el ne csapja. Más szülőket is láttam már többször észvesztve szaladni ilyen esetben. Másik probléma, hogy a kisgyerek mindent a kezébe és időnként bizony a szájába vesz. A madárpiszkos kavicstól, az ott talált tollakig. Nem állítom, hogy madárinfluenzát kaphatunk - bár tudtommal még az ellenkezője sem bizonyított -, de rengeteg fertőzésnek a melegágya, amik miatt nemcsak én aggódom, hanem velem együtt a környéken lakó kisgyermekesek többsége is. A nénit úgy látszik mindez nem érdekli, fontosabb neki a saját szórakozása. (Miért nem tart otthon a lakásban madarat? Etesse ott kedvére, na és takarítson utána. | Egy hétig a játszótér melletti úttest másik oldalán etette a galambokat miután kértem, hogy ne etesse őket. Ez igazából mit sem változtatott a szituáción és később persze viszszatért a padhoz, fa, és annyit válaszolt a kérésemre, hogy más is etet, nem csak ő. Valóban hallottam, hogy van még egy néni, aki eteti, de kettőjük miatt hány embernek kell aggódnia és tűrnie a többi következményről nem is beszélve!? Mit lehetne tenni, hogy végre abbahagyja ezt a számára oly kedvelt foglalatosságot!? O is, és még azok, akik mindezeket a dolgokat végig nem gondolva felelőtlenül olyan helyekre szoktatják a galambokat, ahová nem valók! BARTA TÍMEA, SZEGED A játszótéren lévő pad mögé szórják a kenyérmorzsát Néhány gondolat a Visszasírt szakkörök című íráshoz A lap november 3-i számában megjelent Visszasírt szakkörök című jegyzethez fűzném hozzá az alábbiakat: Bezzeg a mi iskolánkból! Évente kikerül egy-két zenész és lett/lesz néhány képzőművész és akikből nem, azok is kipróbálják, megszeretik azt ami szép. Ne sírjon kedves Újszászi Ilona! Bár - lehet, hogy drága jó Gál Pálné tanárnő nem lenne magára büszke és önt a szép szöveg szeretetére nevelő Pintér Ilona is roszszallóan csóválná a fejét, már ami ízlésformáló szertárbeli foglalkozását illeti. Nem annyira rosszak mind a művészeti iskolák, attól meg főleg nem, meri a növendékeknek vizsgázniuk kell „képzőművészet-történetéből" és a jeles napok népi szokásait bemagplás nélkül is meg lehet tanulni. Föl-fölvillannak ön elótt a pénzszerző trükkök és képek az elrabolt szakkörökről? Van ilyen is. Mindenki önmagából indul ki. De! Igen, képzelje, mi a pénzért is dolgozunk és szeretünk, szeretnénk jól élni. A diákok pedig nagyon szeretnek hozzánk járni, zenélni, kerámiázni (ahogy ön mondja „agyagozni"), táncolni, rajzolni, festeni, színjátszani, fotózni. Elárulom, az ön általánosító „nem szeretem" irománya bennem sem váltott ki katarzist. SZOMBATHELYI ÁRPÁD, A KISTELEKI MŰVÉSZETI ISKOLA IGAZGATÓJA • Kedves Szombathelyi Árpád! Az öné is egy vélemény és egy stílus. Az enyém - más. Tisztelettel: ÚJSZÁSZI ILONA Nótáznak a Belvárosiban Ahogy a városoknak is vannak testvérvárosai, úgy a nótás egyesületek is tartanak szorosabb kapcsolatot egy-egy nótaklubbal. A Magyarnótaszerzők és Énekesek Dél-magyarországi Egyesületének egyik ilyen „testvéregyesülete" a Kispesti Nóta Klub. S ahogy a testvérvárosok, úgy az egyesületek is meglátogatják egymást, illetve kölcsönösen műsort adnak egymásnak. Ilyen eseményre kerül sor november 13-án 16 órakor a Belvárosi moziban, mikor is a Kispesti Nóta Klub tagjai adnak színes magyarnóta és operett műsort Messze a nagy erdő... címmel. A műsorban a népszerű Miklóssy József mellett fellépnek Csikós Mária, Jakab Éva, Matus Ernő, Bősi Szabó László, Bagdi Erzsi, Bereznai Roland és a szlovákiai nótaverseny győztese, Iványi Árpád. Kísér a kispesti Oláh Kálmán életműdíjas prímás és cigányzenekara. Konferál: Ferkó István Cselényi díjas művész. BÓKAMÁTYÁSNÉ ELNÖKSÉGI TAG, SZEGED Utcán születik, majd pusztul sok ezer kóbor cica rá, egy újabb apró csoda a mindennapok útvesztőjében. A legtöbb kóborként születő állatnak nincs ilyen szerencséje, hiszen a számtalan betegség mellett ki vannak téve a gyermekded játéknak induló állatkínzásoknak, a közlekedési eszközöknek, az időjárás viszontagságainak is. Az ország 3200 településén működő gyepmesteri telepekre (közegészségügyi normatartás végett) évente megközelítőleg százötvenezer állatot fognak be és pusztítanak el. A gyepmesternek a döglött állatok mellett ugyanis kötelessége elvinni a lakosság által bejelentett kóborló állatot is. A gazdátlan kutyák, macskák számát csak a felelős állattartással (ivartalanítással, ember által szabályozott - csak szükséges, direkt - szaporítással) lehet humánusan csökkenteni. így érdemes mindenkinek a saját háza táján emberséggel kezelni az állatait, beleértve a kóbor állatokat is, ha lehet megakadályozva a túlszaporodásukat. SERES ZOLTÁN, SZEGED A városban sétálva a bokor alól cincogó macskahangok szűrődnek ki a forgalmas útkereszteződésnél. Az emberek sietnek, nem is akarnak tudni arról, hogy mi lehet az. Én azért benéztem a bokor alá, majd megdöbbenve tapasztaltam, hogy egy egész kis macskabirodalmat találtam. A sokszor állatbarátok által jól táplált anyacicák a pincékben, bokrok alján vagy a ház mögött gönd nélkül adtak életet utódaiknak. A kismacskák egy része sikeresen megmenekül a vandáloktól, túléli a macskabetegségeket, és beszocializálódik az ivarképes kóbormacska hierarchiába. És a mókuskerék forog tovább... A bokornál vacillálok, hogy vajon mit tehetnék a macskák megmentéséért, amikor hozzám lépett egy öregúr. „Nálunk a faluba a macskakölyköket vödörbe fojtják, de csak a nőstényeket, a kandúrok meg megmaradnak pockozni, egerészni" - informált. Még a mondata végén járt az öregúr, mikor leállt egy középkorú nő is - egy egész Az utcán „összegyűjtött" macskamama és apró picinyei Fotó: Seres Zoltán kis munkacsapat gyűlik össze, gondoltam biztos lesz megoldás a macskabajra - „amott a ház mögött egy kosárnyi kismacska volt, már jó helyre kerültek, megszervezzük nekik a gazdák keresését" - meséli. Szerintem is a gazdakeresés a kóbor állatok számára a megoldás, így a nőre figyelek, „Elejét kellene venni az utcai kóbor állatok szaporodásnak." Erre megfelelő lenne az ivartalanítás vagy a gyógyszeres fogamzásgátlás. Nagy nehezen kibányásztuk a cicákat és az anyukát a bokor alól, majd a nő egy dobozban „biztos helyre" vitte őket. HurSzegedért Alapítvány - díjak és támogatások I. A Szegedért Alapítvány rendeltetése, hogy díjai révén elismerésben részesülhessen azok tevékenysége, akik kiemelkednek a város szellemiségének alakításában, tudományos, kulturális, művészeti és társadalmi életének gazdagításában, értékei megóvásában, akik hírt és megbecsülést szereznek Szeged városának. Az alapítvány a következő díjakat adományozza: 1. A Szegedért Alapítvány fődíja, 500 ezer forint támogatással. A fődíj adományozásának célja olyan személyiség életútjának elismerése, akinek eredményei Szeged városának fejlődését szolgálják, aki a városért múlhatatlant alkot, akinek hírneve a várost gazdagítja. 2. A Szegedért Alapítvány kuratóriumi díjai (tudományos, művészeti, társadalmi-állampolgári) egyenként 350 ezer forint támogatással. A kuratóriumi díjak adományozására alapul szolgálhat minden egyedi alkotás, eredmény a következő területekről: - tudományos kutatások és alkalmazásaik, - publicisztika és közélet, - a művészetek minden ága, - olyan elismerésre méltó emberi teljesítmények, amelyek nem sorolhatók e kategóriákba, de méltánylásuk összhangban áll az alapítvány eszméjével. A fődíj és a kuratóriumi díjak átadására ünnepélyes keretek között 2006. március 11-én kerül sor a Szegedi Nemzeti Színházban. A Szegedért Alapítvány elnöksége és kuratóriumai felkérik a szegedi jogi és magánszemélyeket, közösségeket, hogy tegyenek javaslatot az ismertetett alapítványi díjak adományozására. A személyi adatokat tartalmazó és az adományozás feltételeit figyelembe vevő, részletesen indokolt ajánlásokat 2006. január 13-áig kérjük eljuttatni az alapítvány titkárságához (6720 Szeged, Victor Hugó u. 6.). II. A Szegedért Alapítvány pályázatot hirdet 2006. évre a város társadalmának alakításában, tudományos, művészeti, kulturális életének gazdagításában, hagyományainak ápolásában, értékeinek megóvásában kiemelkedően tevékenykedő szegedi polgárok és közösségeik részére. A pályázattal elnyerhető támogatási formák: 1. Egyének, kutató- és alkotócsoportok, művészeti közösségek Szeged város érdekeit szolgáló kimagasló tevékenységének támogatása. 2. A város fejlődését szolgáló stratégiai kutatások támogatása. 3. Szeged város rangját, hírnevét emelő rendezvények, konferenciák támogatása. 4. A városhoz kapcsolódó művészeti alkotások, kötetek, kiadványok megjelentetésének támogatása. Pályázati űrlap az alapítvány titkárságán szerezhető be (6720 Szeged, Victor Hugó u. 6., telefon: 62/422-303, 422-304), illetve az alapítvány honlapjáról tölthető le (www.szegedertalapitvany.hu). Egy pályázó kizárólag egy pályázatot nyújthat be. A 2006. január 13-áig beérkező pályázatokat a kuratóriumok 2006. február 28-áig bírálják el, a támogatott pályázatok listája nyilvánosságra kerül. A tudományos, a művészeti és a társadalmi-állampolgári kuratórium rendelkezésére összesen 5 millió forint áll. Egy pályázó maximális támogatása 150 ezer forint lehet. Kérjük az igényeket mindezek figyelembevételével reálisan megfogalmazni. A formailag és tartalmilag hiányos, valamint a 2006. január 13. után érkező pályázatokkal a kuratóriumok nem foglalkoznak. A Szegedért Alapítvány elnöksége és kuratóriumai