Délmagyarország, 2005. október (95. évfolyam, 230-255. szám)

2005-10-31 / 255. szám

HÉTFŐ, 2005. OKTÓBER 31. »AKTUÁLIS« 3 PANEK SÁNDOR Minden idők legsikeresebb szegedi kiállítását közel 28 ezren látták Bezárták a Chagall-tárlatot Mivé lesz 1 Sokan az utolsó pillanatban, tegnap délután nézték meg a kiállítást Fotó: Karnak Csaba Minden idők legsikeresebb, leglátogatottabb szegedi kiállí­tása zárult tegnap a várban. Marc Chagall litográfiasoroza­tát és olajképeit közel huszon­nyolcezren látták az elmúlt hat hétben. A bevételek bőven fedezik a tárlat hatalmas költ­ségeit. Jövőre két hasonló kali­berű kiállítást terveznek Sze­gedre. A szegedi Chagall-kiállítás terve­zésekor a Móra Ferenc Múzeum szakemberei arra számítottak, ha minden jól megy, akár 16-18 ezer látogatója is lehet a tárlat­nak. Ehhez képest a tegnapi zá­rásig közel 28 ezren nézték meg az Oroszországban született, ké­sőbb Franciaországban letelepe­dett világhírű mester Nizzából érkezett Odüsszeia című litográ­fiasorozatát és a művész unoká­jától kölcsön kapott három olaj­festményét. A hat héten át nyit­va tartó kiállítást egyre növekvő érdeklődés kísérte, míg az első időszakban naponta 6-800 néző­je volt, a rekordot a múlt pénteki 1130 látogató jelentette. Különö­sen magas ez a szám, ha hozzá­tesszük: a megfelelő páratarta­lom és hőmérséklet biztosítása érdekében egyszerre csak 40-45 főt engedhettek be a szegedi vár­ba. Sokan az utolsó hét végére hagyták a tárlatlátogatást, így szombaton és tegnap is rengete­gen voltak a várban. Elfogyott az összes képeslap, szórólap és pla­kát. - Bevallom, nem nagyon ra­jongok Chagallért, de mégis megnéztem a kiállítást. A jegyet már előre megvásároltam, de csak az utolsó napon jöttem el, abban bíztam, nem lesznek majd olyan sokan. A képek nem jelen­tettek csalódást, tudtam, hogy mire számíthatok. Örülnék, ha egyszer a kedvenceim, azaz Munkácsy és Van Gogh képeit, Rodin szobrait is megnézhetném itt - mondta tegnap a várból kijö­vet a szegedi Jakab Szilárdné. A pénztáros nénik a múzeum­ban még sohasem tapasztalt pezsgést személyes sikerélmény­ként élték meg. - Rettenetesen elfáradtunk ebben a hatalmas ro­hamban, de egy hét pihenő után szívesen kezdenénk újra - állí­totta Vajai Károlyné, aki ruhatá­rosként gardírozta a vendégeket. A bejárati sátrat a hidegebbre for­dult utolsó napokban gázpalack­ról működtetett hőlégbefúvóval fűtötték, így nem kellett fagyos­kodniuk a sorban állóknak. - Végre Budapestről is eljön­nek Szegedre egy tárlatért - mu­tatott beszélgetőpartnereire, egy fővárosból érkezett házaspárra Pászti Ágnes tanácsnok, a kiállí­tás egyik „bábája", aki szerint Chagall csak a kezdet volt, a ta­pasztalatok birtokában még na­gyobb szabású terveket szőnek. Kapcsolatrendszerük révén, profi csapattal különleges gyűjtemé­nyeket hozhatnak jövőre is Sze­gedre. - A vidéki múzeumok közül el­sőként vágtunk bele egy ilyen nagyszabású vállalkozásba. Érde­mes volt kockáztatni, mert min­den idők legsikeresebb, legláto­gatottabb szegedi kiállítását zár­tuk, és az sem mellékes, hogy a bevételeink bőven fedezik a tár­lat hatalmas költségeit. Ha jövő­re nem köteleznek bennünket létszámcsökkentésre és jó költ­ségvetésünk lesz, akkor két ha­sonló kaliberű tárlatot tervezünk - hangsúlyozta Vörös Gabriella, a múzeum igazgatója, aki Pászti Ágnessel tegnap este 7 órakor pezsgővel és Szeged-albummal köszöntötte a kiállítás utolsó lá­togatóit: fánossy Tamást és fele­ségét, Zsófia asszonyt. H. ZS. Éppen ilyen napfényes, krizantémszagú őszi napokat őrzök gyer­mekkoromból, mint mostanában vaimak. Nagyanyám egész dél­után készülődött, leszedte a kertből a boglyas fejű őszirózsákat, aztán egy kurta gyomlálókapával a kézben, évtizedes vadászöltö­nyébe öltözött nagyapámmal az oldalán elindult a hosszú Hon­véd utcán a temető felé. Ezeken az utakon hallottam a legtöbb történetet a család rég elhunyt tagjairól, akiket nem ismerhet­tem, de ilyenkor élő, eleven emberek lettek a történetekben. Ki, hogy járt a háborúban, melyik „jányt" vette el, s tőle hogyan vet­ték el suszterműhelyét a „népi demokráciában". Ezt nagyanyám mondta így, óvatosan, mert még javában benne éltek az említett korban, amire nagyapám olyan cifrákat mondott, hogy posztó ka­bátujját kellett ráncigálni, mert a tiszteletes úr háza környékén haladtak el, és mint tudjuk, halottak napján kiélesedik az éles nyelvű szomszédasszonyok hallása is. A háború! Hányat visszavártak, így nagyanyám, s még halott­ként sem jött vissza soha. Emlékszel, fordul nagyapámhoz; és én már tudom, mit fog mesélni. Mert ilyenkor mindig elmeséli; nyomja a szívét. Nagyapám Tordánál harcolt a fronton, s utolsó leveléből tudható volt, hogy talán valóban utolsó lesz. Anyám ak­kor született, s ő egy szabadságos katonatársra bízta házastársi gyűrűiét, hogy vigye haza, jó lesz emléknek vagy fülbevalónak. A katona megérkezett, s magyarázat helyett szó nélkül letette a gyűrűt nagyanyám elé a pultra; a gyűrű pörgött az ónos lemezen, mintha dobot pergetnének, s mielőtt a hírvivő megszólalt volna, a harmadik gyermekét megszült asszony a rémülettől ájultan ro­gyott össze a ki nem mondott hírtől. Mára már kiköltöztek ők is. Még egyszer végigmentek a hosszú Honvéd utcán, amelyről nagyapám sosem mulasztotta el elmon­dani, hogy itt jöttek keresztül a magyarok, amikor bevonultak Észak-Erdélybe. Kiköltöztek, alig egy hónap különbséggel; egy­más után haltak. Azóta a halottak napja is más, ismerős történe­tek ismeretlen szereplői helyett történetmesélőink várnak a te­metőben. Mint az idő lehullott avarján, olyan lágyan lépdel el az ember az idős tiszteletes háza előtt, és történetet mesél magában vagy gyermekének. Lelkében szeretet és szomorúság, mert sze­retteihez indul, s mert soha, de soha nem fog szomorúság nélkül gondolni Marcel Proustnak arra a kérdésére, hogy mivé lesz az emlék, amelyre nem emlékezünk. Kötelezők A társaságok jövő évi kötelező gépjármű-biztosítási díjai inflá­ció alatti mértékben, átlagosan 2 százalékkal emelkedtek. A bizto­sítók egyre több díjkedvezményt kínálnak, így a tarifarendszerek egyre áttekinthetetlenebbek. A virágosok uralták a csirkés sort szombaton a szegedi Mars téren Nem engedték be az élő baromfit a piacra Egyetlen eladó próbálkozott élőbarom­fi-árusítással szombaton a Mars téren. Az üllési férfi csirkéit nem engedték be a pi­acra, ahol komoly zavart okozott egy hi­bás hirdetmény. Az üllési csirkés azt fon­tolgatja, hogy kártérítést kér a kieső jöve­delem miatt. „Baromfi és egyéb madarak piacra történő szállítása és ottani árusítása tilos (FVM közleménye alapján)" - olvastuk több pla­káton szombat reggel a Mars téri piac csarnokában. A kereskedők, akik tudták, hogy ez a rendelet csupán az élő szárnyas­ra vonatkozik, felháborodtak. Szerintük a vevőket félrevezeti és megijeszti a rosszul megfogalmazott felhívás. - Mérgesek vagyunk, hiszen bontott csirkét szabad árusítani. Ráadásul mi egyébként is teljesen egészséges szárnya­sokat árulunk - mondta Bozóki Istvánné üzletvezető, aki nem sokáig bosszanko­dott, hanem kijavította az egyik plakátot: a mondat elejére odaírta, hogy - élő. Az asszony hozzátette: tapasztalata sze­rint a vevők nem félnek, sőt sokan vicce­lődnek is a madárinfluenzával. Nekik nem esett vissza a forgalmuk, de nem minden kereskedő ilyen szerencsés. Sze­rintük pánikkeltés folyik, amit a téves ki­írás csak erősít. Szigeti Sándor, a Csongrád Megyei Ál­PÜSZTAI ELNEZÉST KÉRT || Szombaton tájékoztattuk a Szegedi Vásár és Piac Üzemeltető Kft. ügyvezető igazgatóját, hogy félrevezető plakátok vannak a Mars téri csarnokban a csirkeárusítással kapcsolatban. Pusztai Lajos elnézést kért a hibáért, amit az­zal magyarázott, hogy a piacüzemeltető cég irodái kőltözőfélben vannak, nincsenek szá­mítógépeik. A hirdetmény elkészítésével egy külső embert bíztak meg, aki hibázott. Puszta Lajos megígérte, hogy azonnal kijavítják a plakátokat. Felföldi Géza és felesége csirkéit kitiltották a Mars téri piacról. Kártérítési pert fontolgatnak Fotó: Karnok Csaba lat-egeszségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Ál­lomás igazgató főállatorvosa közölte: a ren­delet csak az élő állatokra vonatkozik. Hangsúlyozta: az élő szárnyasok árusításá­nak megtiltása csupán megelőző intézke­dés. - Egyetlen élő csirkét árusító őstermelő akart belépni szombaton a Mars téri piac te­rületére, ő is csak azért, mert nem tudta, hogy megtiltották az élő szárnyasok eladá­sát - mondta Török fános rendész. A férfi hangsúlyozta: nem engednek be élő barom­fit a piacra. A csirkés sort át is adták a zöld­ségeseknek és a virágosoknak. A rendész által említett őstermelő már évek óta árul élő csirkét a Mars téri pia­con. - A madárinfluenza-hisztéria miatt egy­re kevesebb csirkét tudunk eladni. A múlt héten egyet, előtte pedig hármat vásárol­tak tőlünk a korábbi tizenöt-hússzal szemben. Ma már csak ötöt hoztunk, de mindet vissza kell vinnünk - kesergett Felföldi Géza. A négygyermekes üllési fér­fi feleségével együtt jár a piacra, szomba­ton csirke helyett hagymát árultak. A szintén csirkés ásotthalmi Vásárhelyi Já­nossal együtt azt hangsúlyozták, hogy „va­lakiknek érdeke ez az egész, mert egyéb­ként nincs semmi vész". - Mi a csirkenevelésből és -eladásból élünk, nincs más jövedelmünk - mondta az asszony. Felföldi Géza kijelentette: fon­tolgatják, hogy rémhírterjesztés miatt be­perlik a bíróságon a televíziókat, rádiókat, újságokat és a madárinfluenzával riogató szakembereket, és kártérítést kérnek. ­Ha már nem tudunk a rajtunk maradt csirkéknek enni adni, kihajtom őket a szegedi vagy az üllési polgármesteri hiva­tal elé - mondta Felföldi Géza. GONDA ZSUZSANNA-OLÁH ZOLTÁN Mégis épülnek pihenők Decemberig megépülnek a pi­henők is az M5-ös autópálya Kiskunfélegyháza és Szeged kö­zötti szakaszán. Tbvábbra sem sikerült viszont egyezségre jut­ni azzal a tulajdonossal, aki Röszkénél csillagászati árat kér a hektárjaiért. Az M5-ös sztráda Kiskunfélegy­háza és Szeged közötti második szakaszát december közepéig át­adja a beruházó Alföld Koncesz­sziós Autópálya (AKA) Rt., előre­láthatóan a szerződésben vállalt határidőnél, az év utolsó napjá­nál korábban. A harmadik, a Röszkéig t4rtó szakasz befejezé­sének határideje 2006. március 31. Korábban lapunkban jeleztük: lehet, hogy pihenők nélkül fut majd a két párhuzamos aszfalt­csík az országhatárig, mivel a te­rületek tulajdonosai túl magas összeget kérnek a földjükért. Ga­rai Valéria, az AKA Rt. sajtórefe­rense arról tájékoztatott - noha a kisajátítás nem a sztrádatársaság feladata, hanem a Nemzeti Au­tópálya (NA) Rt.-é -, hogy Szege­dig megépül a három pihenő Pe­tőfiszállásnál, Csengelénél és Szatymaznál. Gond az országhatárig tartó szakaszon van, mégpedig Rösz­kénél, az országkapunál. Hivata­losan meg nem erősített infor­mációk szerint ott egy hektár szántóért több mint 20 millió fo­rintot kér a tulajdonos, vagyis a piaci ár negyvenszeresét szeretné kiharcolni. Mivel a határidő szo­ros, a rossz idő beálltával ráadá­sul téli pihenőre vonulnak a kivi­telezők, már látni, hogy idén nem tudják elkezdeni a pihenő alapozását, márciusban pedig a sztrádán kell a véghajrára össz­pontosítani. A lapunk által meg­kérdezett ügyvédek szerint az ál­lam megegyezés híján is kisajá­títhatja a területet, de ez az eljá­rás hosszú ideig, egy-két évig is eltarthat. F.K.

Next

/
Thumbnails
Contents